Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-20 / 43. szám, csütörtök

Nagyobb gondoskodást érdemelnek Beszélgetés ONDREJ MIŠKOVIČCSAL, a rozsnyói JNB szociális-biztosítási osztályának vezetőjével A rozsnyói járásban évente több mint száz millió korona nyugdíjat fizetnek ki. Ennek jó részét a csökkent munkaképességűeknek folyósítják. Az utóbbival kapcsolatban feltett kérdéseinkre Ondrej M i Sk ov i é, a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási osztályának vezetője válaszolt. • Hány csökkent munkaképességű embert tartanak nyilván? — Pontos választ adni nem tudok. Járásunkban negyvenegy üzemet kísérünk figyelemmel. Ezekben 1105 csökkent munkaképességű ember dolgozik. A múlt évben a nyilvántartásunkban levő üzemekben 31 ilyen dolgozót vettek fel. A legtöbben — 226-an — a rozsnyói vasércbányákban vannak alkalmazva, ahol részükre külön műhelyt rendeztek be. A rokkantak szövetkezetében 177-en, a kisipari termelőszövetkezetekben pedig 92-en találtak munkát. , • Megfelelő munkahelyen dolgoznak? — Sajnos nem mindenütt. Ezeknek az embereknek meleg, pormentes munkahelyre és könnyű munkára volna szükségük, de ezt biztosítani számukra járásunkban szinte lehetetlen. Több kisipari termelőszövetkezetre volna szükség, esetleg olyan üzem létrehozására, amelyben megvolnának az előbb említett feltételek. A JNB több üzem és vállalat képviselőivel tárgyalt az említett célból, de mivel nincs megfelelő épület, nem történt, egyezség. így hát tehetőségeink keretében igyekszünk megoldani a nehéz kérdést. • A statisztika növekvő Irányzatot mutat? — Igen. Míg 1964-ben járásunk területén 121 csökkent munkaképességű embert ismertek el orvosaink, 1967-ben már 163-at. Figyelembe kell venni, hogy járásunkban két bánya és ugyanannyi magnezitüzem van. A dolog iróniája az, hogy ez a növekvés nem hat ki a csökkent munkaképességűek létszámának emelkedésére, mégpedig azért, hogy ezzel párhuzamosan egyre több dolgozó kerül a rokkantsági nyugdíjat élvezők sorába, vagyis teljes munkaképtelenné válik. Szerintem ez a nem megfelelő munkahelyek hiányának róható fel. Ezek az emberek pedig igazán megérdemelnék, hogy társadalmunk többet törődjön velük. • Mi a helyzet az ifjúság gal? — A múlt évben 26 csökkent munkaképességű fiatalt helyeztünk el tanoncviszonyba — ebből 9 lányt — hatot pedig a bratislavai, illetve a kassai kiképző központokba. A fiatalok állandó orvosi felügyelet alatt vannak. Ha az új kórház elkészül, rehabilitációs osztályt létesítünk, amely minden bizonnyal nagy segítségünkre lesz. • Az elmondottakat mivel egészítené ki? — A legjobban a csökkent munkaképességű asszonyok fizetnek rá. Hogy miért? Elsősorban azért, mert nem egy esetben lakóhelyük környékén nem találunk számukra megfelelő munkahelyet. Idegenbe nem mehetnek dolgozni, mivel családjuk, gyermekük van. Odahaza maradnak, jóllehet csupán tíz, esetleg öt év hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatárig, így aztán anyagilag is hátrányba kerülnek. Szerintem járásunkban ez 60—70 asszonyt érint. Jó volna ha nemcsak járási szinten, hanem az illetékes minisztériumokban is elgondolkodnának az említettek felett. Nem ártana, ha Szlovákiában felmérnék a csökkent munkaképességűek számát, jelenlegi helyzetüket, munkahelyeiket és ezek után megfelelő intézkedéseket foganatosítanönak, hogy ezek az emberek még jobban érezzék társadalmunk támogatását. N. J. „A tagok érdeke érvényesüljön ii A csehszlovák szakszervezeti mozgalom életében az ntőbbi Időben sok vőltozás állt be. Örömmel állapithatjuk meg, hogy a szakszervezetek ismét valódi küldetésüket tűzték ki célul: a dolgozók jogos érdekeinek védelmét. A szakszervezet szervezeti felépítésében kétségkívül nagy változást Jelent a szlovák szakszervezeti szövetségek létrejötte, illetve felújítása. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nemrég megtartott, I. kongresszusának határozatai értelmében most dolgozzák ki a Járási szakszervezeti tanácsok saját akcióprogramjukat. Vígh józsef, a Dunaszerdahelyi Járási Szakszervezeti Tanács titkára elmondotta, hogy a JSZT képviselője lesz a járás szakszervezeteinek és szövetségeinek, s partnerként fog szerepelni a járási nemzeti bizottsággal. A szövetségek és alapszervezetek munkáját fogja koordinálni, továbbá utasító és tájékoztató szerepet tölt be. Ugyanakkor szaktanácsokkal szolgál az alapszervezetek és a tagság részére. Az állami és gazdasági szervekkel szemben jogi képviselőként szerepel. Az alapszervezeteknél továbbra ls betölti békítő szerepét. A tagok Igazát — ha a Járáshoz forGépkocsiexport Külföldön, különösen a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában, az NDK-ban, az NSZK-ban, Kínában, Albániában, Magyarországon, Bulgáriában, Svájcban, Franciaországban, Pakisztánban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és más országokban ls közkedveltek a Bánovce nad Bebravou-i Tatra Üzemben gyártott T-141 és T-138-SL Típusú gépkocsik. Az emlftett üzemből ez Idén kb. háromszáz T-141 típusú és több mint hétszáz T 138-SL típusé tehergépkocsit exportálnak. dúlnak — akár bíróságilag is megvédi. Eddigi tevékenységük során azonban mindig sikerült szankcionális eljárás alkalmazása nélkül rendezniük a gazdasági szervek és a dolgozók közt felmerülő viszályokat. A járási nemzeti bizottság figyelembe veszi a JSZT javaslatait. Például a járási fejlesztési tervbe belevette, hogy kellő összeget fordít a JNB által irányított üzemek alkalmazottjai munkabiztonságára és szociális körülményeik megjavítására. A JSZT nem tekinti helyesnek a mezőgazdasági szakszövetségek strukturális formáját. Ezt a nézetüket a kongreszszuson is kifejezték. Konkrétan a 7300 tagot számláló mezőgazdasági szakszövetség megszüntetéséről van szó, melyre annak ellenére sor kerül, hogy az jó munkát fejtett kl. Ennek tagjai a mezőgazdasági alkalmazottak szakszövetségének szekciójába kerülnek, melynek területi titkársága Nagyszombatban van. Ez pedig azt jelenti, hogy az ott kiadott anyagokat, melyek természetesen szlovák nyelven jelennek meg, a dunaszerdahelyi járásban a tagok csak akkor értik meg, ha valaki lefordítja őket. A tagság 94 százaléka ugyanis magyar nemzetiségű. Ugyanakkor például a nagymegyerlek vagy a Várkonyi Állami Gazdaság és más csallóközi szervezetek tagjai magyarul írják jegyzőkönyveiket, melyeket Nagyszombatban aligha érti meg valaki. Ezért a járási szakszervezeti tanács véleménye szerint — az iskolaügy mintájára — a mezőgazdasági szakszövetséget ís meg kellett volna hagyni. Befejezésül hadd idézzük a Járási titkár szavait melyek a Dunaszerdahelyi Járási Szakszervezeti Tanács valóban egészséges nézetét tükrözik: „Mi vagyunk a tagokért, nem pedig fordítva; ezé"t mindent elkövetünk, hogy az ő érdekük érvényesüljön." FÜLÖP IMRE A föld tulajdonátruházásának új elvei A mezőgazdasági termelés korszerűsítése, a szakosítás, a termelés összpontosítása, az intenzívebb termelést biztosító nagy gazdasági egységek kialakítása — elsősorban a rossz éghajlati és gazdasági viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek esetében — időnként megkövetelte a föld tulajdonátruházását az EFSZ-ek és az állami szocialista nagyüzemek között. Bár az átruházások terjedelme eddig is számottevő volt, a földalap szétdaraboltsága folytán előreláthatólag a jövőben is sor kerül a csődbe jutott EFSZ-ek földjének tulajdonátruhfizására. Kettőn áll a vásár A mezőgazdaság irányításának új rendszere azonban megkívőnja, hogy az átruházásoknál az eddigi gyakorlattal szemben eltérő eljárást alkalmazzunk. Ezért a múlt év végén a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiadta a tulajdonátruházások új értelmezésének elveit. Mivelhogy lényeges eltérésekről van szó — különösen az EFSZ-ekre nézve — szükségesnek tartjuk olvasóinkkal megismertetni a módosításokat. Előrebocsájtjuk, hogy a módosítások csupán az 1969. január l-e után végrehajtott tulajdonátruházásokra vonatkoznak. A gazdaságnak vagy egy részének átruházására csupán mindkét fél beleegyezése után kerülhet sor, csak azután, ha igazolást nyer az átruházás gazdasági előnye. Az átruházás időpontjául általában a termelés teljes betakarítását, rendszerint október elsejét jelölik kl, hogy az új tulajdonos idejében elvégezhesse az őszi munkákat. A többi alapeszköz átruházására a következő év január 1-én is sor kerülhet. Az új Irányelvek legfontosabb rendelkezése, hogy az átruházásokra csak egészen rendkívüli esetekben kerülhet sor, ha nagyobb, hatékonyabb gazdasági egységek kialakítása érdekében történnek. Röviden ismertetjük az új irányelvek rendelkezéseit: A szövetkezet tulajdonában levő épületeket gazdasági szerződéssel ruházzák át az állami gazdasági szervezet (állami gazdaság) tulajdonába. Ha EFSZ veszi tulajdonába az állami gazdasági szervezet társadalmi tulajdonban levő vagyonát, a tulajdonátruházás hasonlóképpen történik. Ingyenes vagyonátruházás csak a két fél megegyezése alapján engedélyezhető. Ez az eshetőség gyakorlatilag csak az értéktelen, rossz állapotban levő épületek átruházására vonatkozik. Ha a tulajdonátruházás tárgya egy egész üzem vagy annak egy része, az átvevő szervezet csak azokat az alapeszközöket veszi tulajdonába a megállapodott áron, melyeket gazdaságosan kihasználhat. Az élő és a holt leltár, a készletek átruházása minden esetben fizetés ellenében történik, mégpedig a szerződéses felek között megállapított árakon. A mezőgazdasági termékek árát legajánlatosabb az érvényes felvásárlási árak magasságának megfelelően, míg az anyag- és egyéb készleteket a beszerzési árak magasságának megfelelően megállapítani. A befejezetlen növénytermesztés az állandó könyvviteli áron becsülendő fel. Az új tulajdonos nem költeles átvenni azokat a készleteket és leltárt, melyet nem használhat fel (elfekvő készletek stb. J. Az évelő növények, gyümölcsöskertek, komlőültetvények, szőlőtelepülések stb., tulajdonátruházási árának megállapítása egyezség útján történik. Fontos rendelkezéseket tartalmaznak az új irányelvek a gazdasági eszközöket illetően (különbözeti pótlék, stabilizációs juttatás stb. J. A különbözeti pótlék nagyságát tekintve az átvevő szervezet a piaci termelés után csak a számára megszabott különbözeti pótlékra tarthat Jogot. Nagyobb gazdasági egység átvétele esetén a tulajdonos kérelmezheti a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a különbözeti pótlék díjszabásának új megállapítását. A tulajdonátruházás nagysága és a bruttó jövedelem alakulására gyakorolt hatása alapján a felsőbb szervek ugyancsak módosíthatják a stabilizációs juttatás nagyságát. A dotációk módosítására azonban csak a megfelelő előírások és a felsőbb szerv anyagi lehetőségeinek keretén belül kerülhet sor. Ha a tulajdonátruházás folytán a mezőgazdasági szervezet lényegesen silányabb területen kénytelen gazdálkodni, a nemzeti bizottság 50 százalékkal is csökkentheti a földadóját. A tulajdonátruházáshoz — mivelhogy az érdekelt felek egyike minden esetben állami mezőgazdasági szervezet — szükséges a felettes szervek beleegyezése. A 100 hektárnál több termőföld tulajdonátruházása esetén a járási mezőgazdasági társulás kikéri a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium álláspontját. A szövetkezetet érintő vagyonátruházás esetén természetesen az EFSZ vezetőségével és a taggyűléssel kell törgyalni. A szövetkezeti tagok vagyonjogi helyzetének rendezése A járási mezőgazdasági társulás a járási nemzeti bizottsággal való megegyezés után likvidátort nevez ki az EFSZ-ek vagyonának felszámolására és vagyonjogi rendezésére. A járási mezőgazdasági társulás elszámolójával — aki megfelelő minősítéssel rendelkezik- a munkajogi törvénykönyv erre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban szerződést köt a munkaviszonyon kívüli munkavégzésről. Az egyezség meghatározza a likvidátor jogalt és kötelességeit. A likvidátor javaslatára a járási mezőgazdasági társulás leltári bizottságot nevez kl a járási mezőgazdasági társulás, a járási nemzeti bizottság, a szövetkezet és az átvevő állami gazdasági szervezet képviselőiből. A bizottság elkészíti a szövetkezet vagyonának leltári jegyzékét. A likvidátor a leltári jegyzék alapján elkészíti a szövetkezet mérlegét. Ha társadalmi tulajdon volt a szövetkezet tartós hasznélatőSpeclálls módszerrel hizlalják az olaszországi exportra kerülő borjakat a Szomotori Állami Gazdaságban. (Bodnár felv. — CSTK) ban, a likvidátor megállapodást köt a járási nemzeti bizottsággal a használati szerződés felbontásáról. Az ingatlanokat azután a járási nemzeti bízottság az előírásoknak megfelelően az átvevő szervezet használatára bízza. A likvidátor a szövetkezet vagyonát, az élő és holt leltárt átadja az átvevő szervezetnek. Amennyiben az őtvevő szervezet nem tart igényt, a leltár egy részére, a likvidátor eladhatja azt más szocialista szervezetnek. Az úgy szerzett pénzügyi eszközöket a felszámolt szövetkezet vagyonértékéhez számítja. Az egyezség útján létrejött adásvételi árat az átvevő szervezet saját eszközeiből téríti meg. A megtérített adásvételi öszszegből a likvidátor — a járási nemzeti bizottság és a Csehszlovák Állami Bank igazolása alapján — kifizeti a szövetkezet összes pénzügyi kötelezettségeit. Az eladott alapeszközök beszerzésére kapott pénzsegélyre és a hitelleírásokra eső összeget a likvidátor a Mezőgazdasági Élelmezésügyi Minisztérium tartalékalapjába utalja át. A járősi nemzeti bizottság és a járási mezőgazdasági társulás javaslatára a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — az objektív tényezők figyelembevételével — csökkentheti a pénzbeszolgáltatás nagyságát. Ha szövetkezet mérlege paszszív, a likvidátor a járási mezőgazdasági társuláson keresztül a szövetkezet kötelezettségeinek fedezésére eszközjuttatást igényel a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tartalékalapjából. Azokat az épületeket, melyeket a szövetkezeti tagok hoztak a közös vagyonőba, s melyekre az átvevő szervezet nem tart igényt, a szövetkezeti tagok — külön kérelemre visszakaphatják tulajdonukba. Ha a szövetkezeti tag nem él tulajdonjogával, a likvidátor eladhatja az épületet bárkinek, s a vösárlási árat a szövetkezet vagyonértékéhez számíthatja. A likvidátor ugyancsak kifizeti a szövetkezeti tagoknak beruházási kölcsöneik hátralékait. A felszámolt szövetkezet öszszes kötelezettségeinek megtérítése után a tartalékalapban maradt összeget a likvidátor szétosztja a szövetkezeti tagok között az utolsó három év alatt végzett munkájuk alapján. A nyugdíjasoknál a nyugdíjba vonulás előtti három évet veszi alapul. A járási mezőgazdasági társulás a tulajdonátruházásban érdekelt két féllel és a nemzeti bizottsággal karöltve tárgyalásokat folytat a szövetkezeti tagok esetleges munkaviszonyáról az állami mezőgazdasági szervezetben. Azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik földjüket díjmentesen az állami tulajdonba bocsátották, és túlhaladott koruk vagy betegségük miatt nem akarnak az állami szervezetben dolgozni, a szervezet a HNBvel történt megegyezés alapján ellátásuk kiegészítése érdekében Ideiglenesen használatukba bocsáthat akár egy fél hektár földet is, a hegyaljai körzetekben maximálisan 1 hektárt. Az egyénileg gazdálkodó parasztok a járási nemzeti bizottság közvetítésével díjmentesen átengedhetik gazdaságukat az állam kezelésébe, esetleg az EFSZ-nek tartós használatára. A gazdasági állatok és az eszközök értékét — amennyiben nem szerepeltek a díjmentes tulajdonátruhőzás részeként — az átvevő szervezet közvetlenül megtéríti az Illető földművesnek. Ha az egyéni gazdálkodó paraszt nem hajlandó díjmentesen átruházni gazdaságát az állami szocialista szervezet az 50/55. sz. kormányrendelet értelmében szerződést köthet a gazdaság használatba bocsátá- |il sáról. A szerződésben megállapodást köthet az élő leltár és 19 a készletek megvételéről. n JOZEF PÄND, az SZSZK Ĺ Pénzügyminisztériumának jg, dolgozója