Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-16 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Richard Fleischer ameri kai rendező (élig dokumen lációs, félig játékfilmet készít Ernesto „Che" Guevará rôl, a két évvel azelőtt hasi halált halt rettenthetetlen latin-amerikai forradalmárról. A film hOsének hiteles ábrázolását sokan vitatják, egyes kritikusok egyenesen hamisnak tartják a filmben életre kelt Gnevarát. A képen: Omar Scbarlf, „Che" megszemélyesítője Fleischer filmjében. Illlllllllllllllllllll z egyik legkedvesebb • • • Amikor a közelmúltban Blizabeth Taylor — akt a híres „Kleopatra" forgatása óta egy velencei fesztivált leszámítva nem Járt Olaszországban — megérkezett Rómába, tnterjút adott a „Glnema doggi" című hetilapnak. Ebből idézünk: „Életem egyik eddigi legkedvesebb szerepe Dino de Laurentis filmjében volt, 1966ban. fohn Huston volt a rendező és Marion Brando a felejthetetlen partner. A film címe: Emlékek egy aranyos szemben. Nem tudom miért, de ebben a szerepemben éreztem magam a legjobban, s véleményem szerint, ebben nyújtottam a legjobb alakítást ls... Tudom, ezzel a kijelentésemmel eset leg szembekerülök a kritikusokkal és észté tákkal, de ez nem érdekel. Az első naptól ai utolsóig, amíg a felvételek folytak, jól éreztem magam és ez nagyon, de nagyon ritkán fordul elő velem .. ." Az érdekes nyilatkozat nagy feltűnést keltett, s különösen feltűnt, hogy a művésznő kellemes és kedves partnerei között nem is említi Richard Burtont, aki pedig nemcsak kiváló színész és partner, de a férje ts .. . — en — Menni vagy nem menni ? — ts i kérdés Márminthogy férjhez menni, vagy nem menni. Gina Lollohrigida, a még mindig feltűnően szép olasz sztár — a nyugati filmlapok tájékoztatása szerint — mostanában egy olasz és egy spanyol fiatalember társaságában látható igen gyakran. Ennek ellenére — bár mindkét ifjú igen csinos — nem foglalkozik a férjhez menés gondolatával. „Annyi Ideig voltam a házasság Igájában — mondta a legutóbb — hogy most látom csak, a mi pályánkon a férj és a család a legnagyobb luxus. Teljesen megbénítja mozgási lehetőségünket és túlzottan elvon bennünket pályánktól. Éppen ezért — bár nem kellemes egyedül élni — egyelőre nem választok újabb férjet. Fiam, Milko egy svájci intézetben nevelkedik, s csak szünetben, vagy hét végén találkozunk. Egyébként csak a filmezésnek élek. Az „Isteni Lollo", mint egykor hívták, évente három-négy filmben szerepel és főleg amerikai forgalmazók részére dolgozik. Ojabban maga produ kálja filmjel nagyobb részét. Képünkön: egy hétvégén ftfival, Rómában. — es — RÓBERT BRESSON, a többszörösen kitüntetett, számos nemzetközi díjat nyert francia rendező, René Clatr volt asszisztense, akit a közönség leginkább a „Bois de Houlogne hölgyei" clmfi, nagy sikerű filmjéből ismer, újabb nagyszabásúnak ígérkező filmet forgat. A film Ideiglenes elme: „Sdes nő". Hősnője egy tizenhét évoa lány. A szerep a fiatal Dominique Sandának ad alkalmat kiváló alakításra. A film cselekménye drámai jelenettel, öngyilkosság! kísérlettel kezdődik. I LADRENT TERZIEFF az egyik főszereplője „A fogoly" című, új francia filmnek. (Pontecorvo emlékezetes „Ká- pő"-jában lőttük). A rendező: H. G. Clouzot. A fogoly — Klizabeth Wiener alakításában — egy fiatal nő, aki elhagyja gazdag családját, hogy apjának egyik alkalmazottjával éljen. A fiatalember festeni kezd, s hamarosan felfedezi egy műértő ... M

ondják, hogy amikor Napóleon seregei Győr határában jártaic, a hölgyek iránt mindig érdeklődő császáf - egy fogadóban megpillantva egy dámát — korzikai vére fellobbant, s egy furcsa, kalandos, s beteljesült, vagy be nem teljesült szerelem lett a dologból, mely a homályos legenda leghomályosabb részeként, ólfítólag később is továbbélt valahol, valahogy. A legenda, medy tatán nem ls volt igaz - bár egyáltalán nem elképzelhetetlen — bekerült a' francia történelemkönyvekbe, o Napóleon hadjáratairól szóló krónikákba, s innen ollózta tó, vagy ha úgy tetszik, ebben fedezte fel egy rutinos német forgatókönyvíró, s jó orral, némi ötlettel, tehetséggel forgatókönyvet írt e sovány feljegyzésből, mely az első keresztségben a főszereplő neve után a „Suzanne" címet kapta. A forgatókönyvíró ötlete három vagy négy producert is megjárt, míg végül egy bécsi cég és a legnagyobb nyugatnémet forgalmazó, a Constantine Film szövetkezett, s Francois Legrand rendezésében realizálta a kalandos históriát. Mit mondhatunk Suzanoe-ról? Nagyon szép nő, oki bekerülve az udvar légkörébe, jelentős társadalmi, szerelmi sikereket ért el, s gyakran - enyhén szólva — pikáns helyzetekbe kerül. A habkönnyű történet, melynek fő vonzereje a nézők számára néhány „szabadabban felvett" jelenet, (melyekben főleg a főszereplők felső teste szabad), kellemes, szellemes, verses dialógusokban íródott s a história játékosságát a szavak játékossága még csak fokozza. Igy a valóban megérdemelt siker nem is maradt el — a „Suzanne" nyomban a bemutatója után a német és oJasz mozik egyik leglátogatottabb műsondorobja lett, s az is maradt az év végéig; a film sem a müncheni, sem a római forgalmazási listákon sohasem szerepelt hátrább a nyolcadik helynél, de többször volt az első három között A saicer arra késztette a gyártókat, hogy e pikáns kalandokat tovább folytassák, s így született meg 1968 tavaszán-nyarán a „Suzanne" második, majd közvetlenül az év végén harmadik része. Időközben, míg a harmadik részt forgatták, a második rész bemutatóját is megtartott ták (december eisó napjaiban) és a második rész, mely talán még jobban sikerült, mint az első, ugyancsak a német és olasz mozik slágerdarabja lett. Nem hiszem, hogy a folytatások történetével hosszasan kellene foglalkoznunk: maradtak a főszereplők, az alapkoncepció, a meztelen jelenetek, a verses-dialógusok, a látványos Idvitel. Maradt a történelmi háttér, s a tréfák, a pikáns kalandok olopjellege. Bár a harmadik rész bemutatója még nagyon messze van, az alkotók mégis óvatosak, finomon fogalmaznak: „Mintha ez már nem lenne olyan friss alkotás, mint a korábbi folytatások"; és egyelőre nem terveznek negyedik részt sem. Bár tó tudja? Könynyen lehet, hogy amennyiben az üzlet „beüt", tehát a második rósz ls nagy üzleti siker lesz, s véletlenül még a harmadik is, akkor akárcsak a szép (de történelmileg teljesen hazug) Angelika esetében, további folytatások készülhetnek. Lám, lám, mi lett a történelmi krónikák hiárom (már eredetiben is regényesítettnek tűnő) torából I Játékfilmsorozat — egyelőre három részben ... Hót így indul, születik és nő jelentősre egy kommersz fttmsiker... -I-