Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-11 / 9. szám, szombat

» >'IVÉVIV»V«V» • »'• • • » J •• I •••••••••••••••a • • » » » • • • * a • • Sppen egyéves a nagybetűvel írott Január. Tizenkét hónap telt el azóta, hogy a primitív politikai manipulációktól elfáradt, megfásult csehszlovák munkásosztály, az ormótlan beavatkozásoktól, a munkásosztály nevében, de lényegében annak alapvető érdekei ellen megrendszabályozott értelmiség kommunista pártunk legfőbb, a haladást áhító elméinek vezetésével újra aktivizálódni kezdett. Napjainkban, amikor új évet kezdtünk és egy másik esztendő januárjának napjairól tudósítunk, feltesszük a kérdést: Igaza volt-e annak a nagy gondolkodónak, aki az egy esztendeje kezdődött csehszlovák tavaszt a szocializmus egy új időszámítása kezdetének nevezte? JANUÁR - ÉL! Az évforduló politikai eseményekben nem szűkölködő napjaiban több vezető politikusunk is mikrofon és TV-kamera elé lépett, hogy számot adjon róla, él-e még január, hogy az új körülmények összefüggéseinek ismeretében millióknak sugalljon, hogy tanácsot adjanak és tájékoztassanak bennünket. A januárt szimbolizáló négy politikus az egy évvel ezelőtt szárnyra kelt gondolatok megmaradását alapjában véve minden esetben ezzel bizonyította: aktívak maradunk. És ezzel egyúttal arra is rámutattak, hogy 1968 januárjában a párt Központi Bizottságának tárgyalótermében nem palotaforradalomra került sor. Aktivitásunk megmaradása azt bizonyítja, hogy az emberséges szocializmusért indított küzdelem, a kabinetpolitika módszerei elutasításának a gondolata a lakosság döntő többségénél termékeny talajra talált. Az aktivitás az emberséges .szocializmus, ^megteremtésének egyik fő attributuma. A demokratikusan megválasztott politikusnak ilyen körülmények között a nap minden órájában, minden tetténél éreznie kell, hogy emberek milliói állnak mögötte, és hogy ezek az embermilliók figyelik, értékelik tetteit és tevékenysége alapján következtetéseket vonnak le. Január szelleme megmaradásának és továbbfejlesztésének másik elengedhetetlen feltétele az egység megőrzése. A mostani bonyolult helyzetben elhangzott nyilatkozatok mind erre mutatnak rá. DEMOKRATIKUS EGYSÉGET Az év első napjaiban föderalizálódott az ország, így az akcióprogram egyik lényeges pontja megvalósult. Megalakultak a kormányok, új emberek — tiszta emberekl — Kerültek több igen fontos pozícióba. Viszont úgy tűnik, hogy — talán az új, eddig ismeretlen munkastílus hozta ezt magával — több erős mellékzöngéje is volt ennek a folyamatnak. Reméljük, hogy nem tendenciózus tevékenységről, hanem csak félreértésről volt minden esetben szó. Űjra bebizonyosodott, hogy a lakosság tájékozatlansága megbosszulhatja magát. A legfelsőbb szervek annak idején nem tájékoztattak arról, hogy a Nemzetgyűlés elnöke miért nem vett részt a kijevi találkozón. Ezt követően elhangzott a szlovák nemzeti szerveknek az az ismert követelménye — és igen jogos követelménye! — Hogy a három legfelsőbb állami funkció egyikét szlovák nemzetiségű politikus töltse be. Sajnálatos, hogy utólagos magyarázkodásokra volt szükség. Ma — a CSKP KB elnökségének ülése és a politikusok nyilatkozatai után már világos, hogy itt a föderalizálás egyik alapelvének érvényesítéséről volt szó. Ez a tény azonban már nem tudja meg nem történtté tenni, hogy közben az ügyben több lényeges politikai tényező: a közel egymillió tagot számláló cseh fémmunkás szakszervezet, s több más szakszervezeti szövetség is angazsálta magát. Nem az elkötelezettség elítéléséről, az aktivitás csökkentése szükségessége hangsúlyozásáról, hanem annak felismeréséről van szó, hogy a mai bonyolult helyzetben mellőzni kell a szélsőséges eszközök alkalmazását. Abból kellene kiindulni, hogy a párt Központi Bizottságában, a törvényhozásban és a kormányokban ma zömében Januárt igenlő emberek foglalnak helyet, akik képesek egy-egy kérdés demokratikus úton való megoldására. Viszont az is tény, hogy — legalább nagy vonalakban — a lakosság tudni kívánja, hogy a politikusokat milyen kérdések foglalkoztatják. „Semmire sincs ma oly szükségünk, mint a nyugodt, békés építőmunkára" — jelentette ki a párt első titkára. Kétségtelen, hogy ez a mondat az ország népe döntő többségének a nézetét is kifejezi. Nem véletlenül figyelmeztetett arra, hogy ebben az országban a kommunista párté a vezető szerep, hogy minden, az ezzel az elvvel ellentétben álló kalandor elképzelés puszta Illúzió. A párttagok százezrei — mint ahogy az a pártelnökség nyilatkozata nyomán nyilvánosságra hozott alapszervezeti határozatokból is kitűnik — remélik, hogy a jövőben a párt vezetősége minden lényeges problémáról Idejében tájékoztatja a tagságot, hogy az a jelenségeket megfelelően értékelhesse, és hogy politikai válságra ne kerüljön sor. TÓTH MIHÁLY A Kelet-szlovákiai Vasércbányák műit évi sikerei Jelentős sikerként könyvelhető el, ha az év végi mérleg a vállalat jó gazdasági eredményeiről tanúskodik. Ezt a sikert még inkább fokozza, hogy a Kelet-szlovákiai Vasércbányák iglói vállalati igazgatósága hiánytalanul kielégíti a megrendelők igényeit, és ugyanakkor a dolgozói is elégedettek. A termelési mutatók teljesítésének felsorolása, néhány gazdasági számadatokkal érzékelhetjük a vállalat elmúlt évi sikereit. Sokatmondó például az a tény, hogy a vállalat, 1968ban közel 14 millió koronával kevesebb ideiglenes dotációt Igényelt, s emellett csaknem 13 millió korona felhasználható, terven felüli bruttó jövedelmet ért el. A beruházási alapra az évi terven felül megközelítőleg 8 millió koronát juttattak, és ez nagy segítséget jelent majd az idei beruházási igények kiélégítése során. A szociális és kultúralapra is a tervezettnél egymillió koronával több Jutott. Ezeket az anyagi eszközöket az egyéni lakásépítés támogatására fordítják. Végül pedig — s ez a vállalat minden dolgozóját közvetlenül érinti — a béralapra a tervezett kereten belül 4 millió koronával többet juttattak, és ezzel a dolgozóknak az átlagkeresete a kollektív szerződésben meghatározott 2,3 helyett 4,8 százalékkal növekedett. Nem elhanyagolható körülmény ezzel összefüggésben az, hogy a vállalatnál kedvezően alakult a munkatermelékenység és munkabérnövekedés aránya, vagyis más szóval: a feltételezettnél gyorsabban növekedett a munkatermeié kenység a munkabérnél. Ezek a gazdasági eredmények megteremtik az előfeltételeit annak, hogy a vállalat az új esztendő sokkal igényesebb gazdasági feladataival is sikeresen megbirkózhasson. —ik Politikai és ideológiai alternatívák Csehszlovákiában MŰD ALADÁR tanulmánya a Valóságban Mód Aladár, a neves marxista teoretikus, a fenti címmel irt tanulmányt a Valóság decemberi számában. Jelentősnek tartjuk Mód tanulmányát több oknál fogva is. Egyrészt azért, mert Magyarországon — legalább is a nyilvánosság számára — az első kísérlet arra, hogy átfogóan elemezze a csehszlovákiai eseményeket. Másrészt azért, mert Mód túllépve a napi politika hullámzásain, tudományos igénnyel és alapossággal tárgyalja a csehszlovák kérdést. Nem utolsó sorban pedig kiegyensúlyozott, higgadt hangvételéért, amely már eleve meghatározza a kérdésben elfoglalt alapállását. Mindez persze nem zárja ki azt, hogy a tanulmány több kitételével ne lehetne vitába szállni, azonban nem a vita a célunk, hanem az, hogy Mód Aladár tanulmányának főbb gondolatalt ismertessük. T

anulmányában Mód Aladár abból az alapállásból indul ki, hogy az antimarxista irányzatok ellenére is helytelen lenne mindazt revizionizmusnak, vagy ellenforradalminak minősíteni, ami 1968 tavaszán — nyarán Csehszlovákiában történt. Ezt a bonyolult folyamatot csak a pozitív és negatív elemek összefüggésében lehet elbírálni és megoldani. Ugyanakkor nem lehet egyetérteni a csehszlovák kísérlet túlértékelésével sem, bár kétségtelen tény az is, hogy a csehszlovák megújhodási folyamat — különösen első szakaszában — sok pozitívumot hozott nemcsak politikai téren, hanem a köztársaságban, a filozófiában, a szociológiában és az etikában is. „Politikailag pozitív — írja Mód Aladár —, hogy az új pártvezetés 1967—68 fordulóján alkotmányos módon, pártszerü és demokratikus politikai küzdelemben váltotta fel a régi vezetést és — legalábbis az első szakaszon — a megújulásért való harc a szocialista társadalom adott demokratikus keretei, a párt- és a tömegszervezetek keretei közt bontakozott ki, a párt többsége váll annak fő erejévé." A pozitívumokkal szemben mi volt a negatívum és mi volt annak forrása? A negatívumok forrását Mód a pozitív adottságok túlértékelésében, a megújhodási folyamat idealizálásában, az antiszocialista tendenciák lebecsülésében, sőt tagadásában látja, továbbá abban az illúzióban, hogy a csehszlovák vezetés nem mérlegelve kellően a régi vezetés szektás politikai következményeit és az új feladatok megvalósításának nehézségeit, úgy vélte, hogy „a régivel való egységes szembefordulás, egyszerűen a tagadás egysége alapján, közvetlenül léphet át a szocialista demokrácia új világába." Nyilvánvaló és logikus volt, hogy az új vezetés a bürokratizmus felszámolását és az önmagát túlélt, de még mindig hatalmi erőt jelentő régi vezetéssel való harcot tekintette fő feladatának. Az volt a hiba, hogy az új vezetés megragadt a szektás vezetéssel szembeni egységnél és nem ismerte fel, hogy ez az egység nem elég az új feladatok megoldásához. Ennek az ellentmondások forrásává váló helyzetnek szembetűnő megnyilvánulása volt „a sajtószabadság olyan értelmezése, amelyben nem az volt a hiba, hogy különböző téves és antimarxista nézetek ts közlési szabadságot nyertek, hanem az, hogy e nézetekkel ellentétes, a vezetés intencióit képviselő cikkek egyáltalán nem, vagy csak alig jelenhettek meg, minthogy minden ilyen megnyilatkozás a régi vezetés védelmével azonosult." „Miben mutatkozott meg ideológiailag az utak szétválása, hol hiányzott a helyes irány védelme?" — teszi fel a kérdést Mód Aladár. — „Elsősorban a párt és a demokrácia megítélésében. A párt vezető szerepéhez és a szocialista demokráciához ragaszkodó fő erővel szemben már 1968 tavaszán nem kis súllyal jelentkezett a demokráciát egyedül a többpártrendszer helyreállításával biztosítani kívánó oldal. A helyzet bonyolultsága, a bürokratizmussal való következetes leszámolás őszinte és széles körű igénye következtében helytelen volna akár ezeket a törekvéseket ts egészében ellenségesnek minősíteni" — állapítja meg a szerző. Ezzel szemben az volt a hiba, hogy a helyes nézeteket nem különítették el a helytelen nézetektől. Mód vitába száll a többpártrendszer követelőinek főleg azzal az érvelésével, hogy csupán a többpártrendszerhez való visszatérés a biztosítéka a hatalom elfajulása elleni védekezésnek. A többpártrendszer önmagában még nem jelenti a dolgozók demokráciáját, ugyanakkor ez megvalósítható az egypártrendszer keretein belül is. A lényeg a dolgozóknak a hatalom gyakorlásában való tevőleges részvétele. Ez pedig csakis a munkásosztály és forradalmi pártja vezető szerepével valósítható meg. Ebből viszont logikusan következik, hogy a többpártrendszer szószólói a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepének létjogosultságát kérdőjelezték meg. Ezt bizonyítja az is, hogy nemcsak a torzulásokat bírálták, hanem támadólag léptek fel a párt vezető szerepe ellen. M

ód Aladár vitába száll Ivan Svitáknak azzal a nézetével, melyben Marxra hivatkozva szembeállítja a munkásosztályt a párttal, illetve Lenint Marxszal. „Mindezzel együtt sem lehet azonban azt mondani — írja Mód —, hogy Csehszlovákiában már kész vagy hatalomra Jutott ellenforradalom volt, hogy az antimarxista vagy helytelen Ideológiai irányzatok jelentkezése, vagy akár a 2000 szó megjelenése már a hatalom megváltozását jelentette. Sőt, egyet lehet érteni azzal, hogy a tudatos ellenséges irányzat, az ellenforradalmi erő nemcsak, hogy A betegbiztosítás módosítása (ČSTK) — A betegbiztosítással összefüggő ügyvitel bizonyos módosításaival kapcsolatban új önálló jogi személyként betegbiztosítási igazgatóság létesült, amely ez év január elsejétől átvette a szakszervezetek betegbiztosítási feladatkörét. Az új igazgatóság részt vesz azoknak a feladatoknak a teljesítésében is, amelyekre az eddig érvényes jogszabályok értelmében a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom volt illetékes. Dr. Karéi Antogík, a Központi Betegbiztosítási Igazgatóság Igazgatójának a helyettese közölte, hogy a táppénzekről ezentúl is az üzemi szakszervezetek illetékes bizottságai döntenek. Ezért éppen úgy, mint eddig, a jövőben ls az üzemekben számolják el és fizetik ki a táppénzt. Kivételes esetekben, főképpen akkor, ha kisüzemek dolgozóiról van szó — az illetékes Járási Betegbiztosítási Igazgatóság dönt a táppénz üszszegéről s kifizetéséről is. Az említett átszervezés több okból indokolt — bangsúlyozta dr. Antošík. Elsősorban az a célja, hogy a szakszervezetek mentesüljenek olyan ügyek közvetlen intézésétől, amelyekre tulajdonképpen nem hivatottak. További célkitűzés, hogy az illetékesek rugalmasan és szakszerűen végezzék a betegbiztosítással összefüggő teendőket. Az új igazgatóságnak s szerveinek elsőrendű feladata arról gondoskodni, hogy az érvényes előírásoknak megfelelően gyorsan és minden fölösleges bü rokratikus elodázás nélkül elégítsék ki a dolgozók igényeit. Az új rendszer célja többek között a betegség és anyaság Idején szükséges, valamint a sokgyermekes családok támogatásának biztosítása lesz. A kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa már eddig is többször tárgyalt ezekről a problémákról. E tanácskozások eredményei arra nem volt hatalmon, hanem kisebbségben volt Csehszlovákiában." Ez azonban — következtet a szerző — nem változtat azon, hogy a kialakult helyzet fokozatosan a szocialista rendszer felszámolásának veszélyét hordta magában. Miként lehetséges az, hogy a szocializmust őszintén magukénak valló s abban érdekelt rétegek is a polgári demokrácia idealizálásának útjára lépjenek? Mód erre így felel: „Erre csakis egy válasz lehetséges: elsősorban olyan politika következtében, amely a szocialista demokráciát lényeges mértékben formálissá teszi, és annak tényleges érvényesülését akadályozza. Ha mi nem nyújtunk megfelelő szocialista alternatívát, akkor óhatatlanul a burzsoá alternatíva felé való vonzódás erősödik." Valamennyi pozitív és negatív jelenséget mérlegelve is "1tára adhat okot az, hogy nem lett volna-e helyesebb az öt ország katonai akciójával várni. Kétségtelen, hogy ezerszer jobb lett volna ha belülről indult volna meg egy erőteljes változás. De mert ez nem történt meg, az események menetébe az ismert módon be kellett avatkozni. Indokolta ez az a körülmény is „ ... hogy a szocializmus ma nemcsak eszme, nemcsak politikai célkitűzés és mozgalom, hanem gazdasági, politikai, sőt az Egyesült Államokkal egyenrangú katonai hatalom is, és ennek biztosítása ellentmondásaival együtt ts nem negatív, hanem pozitív résže a szocializmus és a béke reális lehetőségeinek, jövő győzelmének." Természetesen az öt ország katonai akciója önmagában véve nem jelenthette a problémák megoldását, ezt csak a politikai megoldás biztosíthatja. Éppen ezért augusztus 21 nem választható el augusztus 27-től, a moszkvai megegyezéstől, a politikai megoldás kiindulási pontjától. A

politikai megoldás, a helyzet normalizálása és konszolidálása azonban csak a nézetek, az erők differenciálódása alapján történhet meg. A helyzetet bonyolítja, hogy augusztus 21. után a különböző tendenciák és erők még jobban összefonódtak s így a differenciálódás nehezen indul meg. „Helytelen volna azonban ezzel együtt — írja Mód Aladár —, a csehszlovák párt és a tömegek között a szektás vezetés elleni harcban kialakult kapcsolatot csak negatív tényezőként értékelni. Ez a kapcsolat ugyanis szükséges erőforrása, bázisa lehet a szocialista demokrácia terén való lényeges előrelépésnek, de természetesen csak a helytelen irányzatokkal való világos és határozott szembefordulás, a pozitív szocialista megoldásért való kitartó küzdelem és a szocialista országokkal való szoros együttműködés talaján (Ism: B. L.) utalnak, hogy minél előbb s minden részletre kiterjedően keli kidolgozni a kiskorú gyermekek nevelését s a többgyermekes családok támogatását biztosító intézkedéseket. Erre való tekintettel megfontolás tárgya lesz az is, hogy az anyaság idején juttatott pénzsegélyt további járadékkal kell kiegészíteni, amelyet az anyák szülési szabadságuk végéig kapnának abban az esetben, ha úgy döntenek, hogy otthon s rendszeresen gondoskodnak három éven aluli gyermekeikről. Tekintettel a jelenlegi népesedési helyzetre, népesedési politikánkra s a többgyermekes családok életszínvonalára, nemkülönben a gyermekek nevelésével s eltartásával kapcsolatos kiadásokra, azt a kérdést is meg kell oldani, hogy mily módon lehet támogatni a már nagyobb gyermekek nevelését, illetve eltartását. Ezt a célt szolgálná az egyszeri pótlékok juttatása a családi pótlék összegének a gyermekek számához igazodó módosítása, végül pedig e pótlékok aszerinti meghatározása, hogy miként emelkednek az általános létfenntartási kiadások és a bérek.