Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-09 / 7. szám, csütörtök

Védjük a nép igazi érdekeit Szilárdítsuk meg pártunk eszmei és akcióegységét (Folytatás az 1..oldalról) akcióegységének megszilárdulá­sához. Ez annál is inkább szük­séges, mert tanúi lehetünk az olyan jelenségeknek, amelyek hátráltatják pártunk egységes előrehaladását. Ez jelenlegi ne­héz helyzetünkben szerfölött káros hatású. Az elnökség kü­lönösképpen elítéli egyes kom­munisták olyan célzatú kísérle­teit, hogy nyilvánosan szállja­nak síkra az olyan álláspontok mellett, amelyek a Központi Bi­zottság politikája s a párt egy­séges fellépése ellen irányul­nak. Helytelennek s az alapsza­bályzattal összeegyeztethetet­lennek tartja, ha felsőbb párt­szervek beleegyezése nélkül nyilvánulnak meg szórványos törekvések, melyeknek célja szervezetten síkraszállni a párt Irányvonalával ellentétes állás­foglalásokért, támogatásukra határozathozatalt szervezni stb. Az elnökség leszögezte, hogy el­ítélésre méltó, ha bárki is be­leketltéssel, egyes személyek elleni kirohanásokkal ós támo­gatásokkal, különböző röplapok és illegális nyomdatermékek kiadásával és terjesztésével akar érvényt szerezni politikai célkitűzéseknek. Mindez bizal­matlansággal, gyűlölködéssel mételyezi meg életünket, s meg­bénítja a tárgyilagos demokra­tikus politikai vitát és tevé­kenységet. A CSKP KB elnöksége elvárja, hogy különösen a szakszerveze­tekben s a többi társadalmi szervezetben ténykedő kommu­nisták meg tudják magyarázni a párt egységes fellépésének helyességét és múlhatatlan szükségességét. Feltétlenül szükséges, hogy a CSKP KB elnökségének nyilat­kozata legyen a kommunisták évzáró taggyűlései előkészítésé­nek alapja is. A CSKP KB elnöksége megvi­tatta és jóváhagyta a sajtó, a rádió és a televízió eddiginél tökéletesebb párt- és állami irá­nyítását célzó intézkedésekre tett javaslatot is. Számos intéz­kedést hagyott jóvá, amelyek­nek alapján mindjobban elmé­lyülhet a pártszervek s a kom­munista újságírók együttműkö­dése. A megválasztott pártfunk­cionáriusok ezentúl gyaikrabban használják fel a sajtót, a rádiót és a televíziót a lakosság köz­vetlen tájékoztatására. A CSKP KB elnöksége részle­tesen foglalkozott a csehszlo­vák néphadseregben Jelenleg folytatott pártpolitikai munká­ról, s az ezzel összefüggő to­vábbi feladatokról tájékoztató beszámolóval is. Megvitatta to­vábbá azt a javaslatot, misze­rint a csehszlovák néphadsereg­ben egységes elvek alapján kell irányítani a pártpolitikai szer­vek s a pártszervezetek tevé­kenységét, nemkülönben a had­seregünk erkölcsi politikai szi­lárdítását célzó intézkedésekre tett javaslatot is. A CSKP KB elnöksége minden részletre kitérve tárgyal a CSKP KB januári plenáris ülé­sére tett előkészületekről. A pártmunkát a cseh országré­szekben irányító iroda és az SZLKP Központi Bizottsága ál­lásfoglalását figyelembe véve s a lehetőségeket józanul meg­fontolva egyöntetűen arra a kö­vetkeztetésre jutott, azt indítvá­nyozza a CSKP Központi Bizott­ságának, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja dr. Peter Colotka professzort, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság ed­digi szövetségi miniszterelnök­helyettesét javasolja a Nemze­ti Front Központi Bizottságának mint a szlovák nemzet képvise­lőjét a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségébe. Egyben megerősí­tette, hogy Josef Smrkovský, aki január óta pártunk egyik élvonalbeli képviselője, ezentúl Is a legszűkebb pártvezetőség tagja marad. Az elnökség egy­idejűleg elhatározta, javasolja a Központi Bízottságnak, hogy Smrkovský elvtársat jelöljék a Népek Kamarája elnökének s a Szövetségi Gyűlés első alelnö­kének tisztségére. Továbbá úgy döntött, hogy dr. Dalibor Hanes professzort, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjét a CSKP je­löltjeként javasolja a Nemzetek Kamarája elnökének tisztségé­re. Nevezettet a Szlovák' Nem­zeti Tanács nevezte kl a Nem­zetek Kamarájának képviselőjé­vé. A CSKP Központi Bizottságá­nak elnöksége ülése végén meg­vitatta a párt Központi Bizott­sága plenáris ülése tárgysoroza­tának javaslatát, amelyet még a CSKP KB Januári ülésén Is elő­terjesztenek. Barakkok helyett munkásszállók Még nemrégiben is meglehe­tősen rossz volt az építőipart munkások elszállásolása az építkezéseken. Nagyobbrészt Ideiglenes jellegű, földszintes, egyszerű anyagbői rögtönözve épült barakkokban kellett he­teken, sőt hónapokon át lak­niuk, amelyekben a berendezés ls csak amolyan összetákolt volt, és velük kapcsolatosan higiéniáról, kellemes környe­zetiről aligha lehetett beszélni. Hasonló volt a helyzet a Sta­voindustria építőipari vállalat­nál is. Az utóbbi öt évben azon­ban lényeges változás történt. Ekkor kezdték meg a munkás­szállások építését, amelyek minden szempontból jól fel vannak szerelve és kielégítik a dolgozók valamennyi követel­ményét. — Vázolhatnák a mai hely­zetet? — kérdeztük a Stavo­lndustria Igazgatóságán. — Illusztrációképpen meg­említhetjük, hogy miközben 1964-ben csupán nyolcvan — szállodai színvonalú — fekvő­hellyel rendelkeztünk munkás­szállóinkban, az elmúlt évben már 1132-vel, — a most épülő hat munkásotthon befejezése után — s ez év végéig az ilyen fekvőhelyek száma eléri a 177-et, vagyis a dolgozóink rendelkezésére álló elszálláso­lási kapacitásnak több mint ötven százaléka hotelszerü lesz. Túlzás nélkül állíthatjuk: vál­lalatvezetőségünk ezen a téren az utóbbi időben huszárvágást végzett 1 — És legény-, Illetve leány­otthonaik ...? — Ezek is színvonalasak, ugyanolyan berendezésűek, mint munkásszállóink. Ezen a téren is nagy lépést tettünk előre. 1960-ban 715 dolgozónk lakott Ilyen otthonban, vagyis alkalmazottjainknak 14,83 szá­zaléka, 1968-ban már 1400-an. Ide kell sorolnunk a Hydro­stav típusú elszállásolási háza­kat ls, amelyeket közvetlenül az építkezési helyeken létesí­tünk. Ezekben is központi fű­tés, hideg és meleg víz stb. áll a lakók rendelkezésére, vagyis kielégítik az elsőrendű lakás követelményeit. — S mi lesz a régi fabarak­kokkal? — Lassan „nyugdíjba" men­nek. Ami a fabarakkokat, illet­ve a téglából épített átmeneti Jellegű elszállásolási házakat Illeti, 1960-ban még 3405 ágy, vagyis az összkapacitás 70,64 százaléka volt itt, 1968-ban már csupán 888 ágy. Ez év vé­géig további likvidálásukra ke­rül sor, úgyhogy csak 470 ágy marad bennük. — Kielégítőnek tartják a már elért eredményeket? — Távolról sem. Nem állít­hatjuk, hogy mindenütt rend­ben vannak a dolgok. Különö­sen rossz még a helyzet a ki­sebb építkezéseken, ahol gaz­dasági szempontból nem kifi­zetődő munkásszállást emelni. Ilyenek Tsak ott létesíthetők, ahol beruházási építkezési te­vékenység koncentrálódik. — Milyen a meglevő munkás­otthonok karbantartása? — Kényes pontra tapintott. Ugyanakkor ugyanis, miközben az elszállásolási kapacitások minősége évről évre javul, karbantartásuk — különösen az építkezéseken — elmarado­zik. Egyes építésvezetők, saj­nos, kevés gondot fordítanak erre, aminek pedig a Jövőben messzemenően kedvezőtlen kö­vetkezményei lehetnek... (dj) A napoknak is megvan a sa­ját, soha meg nem ismétlődő arculatuk, jellegük. Néha nyu­godtan telnek belső összhang­ban az emberek életével. Van­nak azonban időszakok, amikor az események nem férnek bele az idő keretébe. Emellett a a légkör súlyossá válik, a fe­szültség a levegőben érezhető és az a tudat, hogy a nemzet, az állam sorsáról döntenek, rá­nyomja bélyegét mindnyájunk gondolkodásmódjára és csele­kedetére. Éppen az ilyen pillanatokban leghelyesebben mindenekelőtt a megfontolt, tárgyilagos, józan értelem határozhat. Kétségtelen, hogy népünk munkájához nyugalmat akar, vagyis nyugalomra van szüksé­ge. Elérkezett az idő, amikor nem elegendők csak a szavak, hanem mindenekelőtt tettekkel kell bizonyítani, hogy valójá­ban miképp is gondolkodunk a nép és a társadalom szükségle­teiről. Legfőbb ideje, hogy in­tenzivebben gondoskodjunk gaz­dasági életünkről, az olyan al­kotó munkához szükséges felté­telek biztosításáról, amely gya­rapítja a társadalmi eszközö­ket és gazdagítja mindnyájunk életét. A tér és a lehetőség ad­va van, tehát csak rajtnnk mú­lik. Az elmúlt év januárja ezen a téren mindnyájunknak áj re­ményt adott. Visszatért a mun­kakedv, a közügyekben való elkötelezettség vállalása, mivel mindennek kezdett értelme len­ni. Életfontosságú érdekünk te­hát megőrizni az elmúlt év tar­tós értékeit. Ezért, ha a nyuga­lomról beszélünk, nem akármi­lyen nyugalomról van szó, ha­nem olyanról, amely bizonyos­ságot ad, liogy az ország előre­halad és nem tér vissza — sem láthatóan, sem titokban — a társadalom politikai irányításá­nak túlhaladott, hitelét vesztett tormáihoz. A szokatlan magas fokú po­litikai felfogóképesség — kép­letesen mondva — lehetővé te­szi annak észlelését, hogy a po­litikai hőmérő higanyszála mi­kor éri el a forrpontot. Ez okoz­za, hogy rendkívül erős a rea­gálás a demagóg, illogikus, fe­lelőtlen impulzusokra, miköz­ben az sem kizárt, hogy ezzel a felforgató- és reagálóképes­séggel — tekintet nélkül az emberek döntő többségének be­csületes szándékaira — vissza­élnek. Nehezen vonható kétségbe, hogy ezek a tények nem ját­szottak szerepet annak a jelen­legi feszültségnek a keletkezé­sében és fokozódásában, amely­re a CSKP KB nyilatkozata is hangsúlyozottan felhívta a fi­gyelmet. A Szövetségi Gyűlés elnöki tisztének betöltése — nagyon érzékeny nemzeti és politikai kérdés — az összes demokratikus szabályok respek­tálása mellett, megoldható nem­zeti ellentétek keletkezésének veszélye nélkül, anélkül, hogy ez Smrkovský elvtárs politikai elkötelezettségének és befolyá­sának kárára lenne. Ehelyett a kérdés szinte megoldhatatlan dilemmává változott és az ez­zel kapcsolatos kampány akti­vizálja mindazokat, akik tőkét akarnak kovácsolni a helyzet által előidézett esetleges sztráj­kokból és felfordulásból. A helyzetnek ilyen irányú alakulását feltétlenül meg kell előzni. Nem az egyének, szűk rétegek, vagy partikuláris tö­rekvések, hanem az őszintén, becsületesen gondolkodó embe­rek és a szocialista jövőnk ér­dekében. Szó volt a szavatosságokról. Megvan-e polgártársainknak az alapvető politikai biztonságuk, bízhatnak-e politikai vezetősé­gükben? Efelett becsületesen kell el­gondolkodni. Tárgyilagosan — valóban tárgyilagosan — kell összehasonlítani, megítélni és értékelni a tényeket. Számításba véve a múlt év augusztusa után kialakult határtalanul súlyos és komplikált feltételeket, a tisz­tázatlan távlatokat és a további fejlődés, valamint az emberuü­sorsa felett függő számtalan kérdőjelet. Feltehető lenne a kérdés: va­jon kétségbe lehet-e vonaJL hogy semmiképpen sem tagad­ták meg a szociaiísth, humaniz­mus elveit, és nem alakffiM bü­rokratikus-diktatórikus poMiCuii rendszer, a tolerancia határai továbbra is teljesen nyitottak, a párt akcióprogramjáról sem feledkeztek meg és azt nem is csonkították meg, bár — tekin­tettel az újonnan kialakult helyzetre — minden része nem realizálható egyformán gyors ütemben? (Emellett nem érdek­telen, hogy az akcióprogram­ban foglalt számos intézkedést a múlt év utolsó hónapjaiban valósítottak meg.). Szóval tudomásul kell venni, hogy az állam és a párt élén olyan emberek állnak, akik a január utáni fejlődéshez való elkötelezett viszonyukat a leg­meggyőzőbben bizonyították és akik a versenyben sokkal töb­bet nyújtottak, mint a mai bí­rálóik. Látni kell, hogy a Központi Bizottság novemberben elfoga­dott határozata teljes mérték­ben vallja a január után kihar­colt alapelveket és semmi olyat nem utasít el belőlük, ami hasz­nára válhat Csehszlovákia szo­cialifta társadalmának. Elvégre nem titok, hogy sokan voltak — itthon és külföldön is — akik kizártnak tartották, hogy a Központi Bizottság megegyez­zen egy olyan programdoku­mentiimban, amilyen a novem­beri határozat. Mindezek politikai életünk távolról sem elhanyagolható té­nyezői. Alapvető lényegéről van szó, amit nem lehet semmibe venni és úgy tenni, mintha nem létezne, mintha — éppen ellen­kezőleg — akut okai lennének a bizalmatlanság megnyilvánu­lásának, amelyek a közrend felbomlásához vezető és belát­hatatlan következményekkel járó akciókba torkollnak. Egyet azonban teljes bizonyossággal állíthatunk: a legtöbb kár a ja­nuár utáni politika folytatásá­nak lehetőségét érné. Senki ne gondolja, hogy üres ijesztgetésről van szó bizonyos akciók elhárítása érdekében. A kaotikus és zavaros helyzet megoldásának lehetőségeire kí­nálkozó variánsok száma nem túlságosan nagy, így tehát még egy középszerű politikai kalku­lációval is megvizsgálható. Be­csületes ember nem gondolkod­hat a jelenlegi helyzet felett annak a kérdésnek eldöntése nélkül, hogy milyen erők és ér­dekek avatkoznak bele itt a játékba. Azok érdekei-e, akik a politikai konszolidáció, a ter­mékeny munka után vágyódnak és visszautasítják a nehezen megszerzett értékek kockázta­tását? Magától értetődő, hogy nem. A Központi Bizottság elnöksé­gét a jelenlegi helyzetről szó­ló nyilatkozat megtételére min­denekelfitt a további fejlődés miatt érzett óriási felelősségtu­dat késztette. E fontos okmány tartalma senkit sem hagy kétségben afe­lől, hogy a párt vezetősége ko­molyan gondolja a progresszív politika folytatását és ezt tet­tekkel bizonyítja. Életbe lépett köztársaságunk szövetségi államjogi elrendezé­se, amely tisztességes feltétele­ket alakit ki a közös szocialista hazában nemzeteink és nemze­tiségeink élete számára. Most már nemcsak szavakkal kell hirdetni a föderáció jogosságát, hanem konkrét tettekkel is. amelyek biztosítják zavartalan működését. Ezért kéri az elnök­ség felhívásában olyan sürge­tően, hogy mindjárt a kezdetén érzékenyen és igazságosan old­ják meg a nemzeti kapcsolato­kat. Ez magából a szocializmus lényegéből következik, csakúgy mint a még általánosabb köve­telmény: kialakítani és felújíta­ni a demokratikus és humánus emberi kapcsolatokat valamint kielégíteni jogos igényeiket. Nagyon sok fUgg a szakszer­vezetek aktivitásától. Felszaba­dult hatalmas erőiket a szocia­lista társadalom fejlődése ér­dekében kell kihasználni. Ebbe az irányba kell terelni és el kell kerülni a tevékenységébe való káros adminisztratív be­avatkozásokat. A kommunisták­ra ezen a téren igényes politi­kai feladatok várnak. Minde­nekelőtt az ő politikai előrelá­tásuktól, taktikájuktól és művé­szetüktől függ, hogy aktívan járuljanak hozzá a pártpolitika tartalmához és kialakításához, ezt vallják teljes elkötelezett­séggel. Népünk az elmúlt évben meg­fontoltságával és egységével kivívta a világ közvéleményé­nek és barátainak tiszteletét. Ezek az értékek jelentős hozzá­járulások a béketörekvésekhez és nem szabad ezeket elköny­nyelműsködni. Ez megbocsátha­tatlan lenne. Az igazi, tartós értékek és biztosítékok — aho­gyan a nyilatkozat mondja —, nem a kétes akciókban rejle­nek, hanem az olyan helyzetek áthidalásában, amelyek helyte­len megközelítés esetében ked­vezőtlen hatást gyakorolnának népünk, különösen a fiatal ge­neráció fejlődésére és életére. A párt őszintén arra törekszik, hogy lehetőséget adjon a fiatal embereknek a társadalomban felelősségteljes helyek töltésé­re, és ezt a lehetőséget követ­kezetesen kiszélesíti. Az utóbbi időben gyakran meggyőződhet­tünk arról, hogy ifjúságunk na­gyobb része őszintén érdekelt társadalmunk, szocialista fejlő­désében. Együtt élt a szocia­lizmussal és önmaga töltheti meg tartalommal legjobban a jelenlegi feltételek között. A további fejlődés szempont­jából általában fontos lesz igazságosan értékelni mindenki mnnkáját, amit a társadalom, az emberek javára végez, éspe­dig felelőssége arányában. Ez különösen vonatkozik a sajtó, a rádió, a televízió, a kultúra és a tudomány dolgozóira. Az ő munkájuk — mint minden je­lentős alkotó tevékenység — mindenkor nagyon kockázatos. A párt arra törekszik, hogy kedvező légkört teremtsen mun­kájuk végzésére. A párt vezetősége a tömegtá­jékoztatási eszközökkel szem­beni bíráló fenntartásai ellené­re is megbízik ezen szervek dolgozóinak döntő többségében. Logikus, hogy ezektől viszonzá­sul azt várja, hogy egyértel­műen viszonyulnak a párthoz, nem valami uniformizált és szervilis állásfoglalással, ha­nem igen nagy felelősségtudat­tal, érzékeny és politikailag megfontolt munkával. Olyannal, ami hozzájárul a politikai kon­szolidációhoz és nem a társada­lom elválasztására, hanem egyesítésére törekszik. A nyilatkozatból világosan látható, hogy semmiképpen nem hagyhatjuk magunkat el­téríteni a konkrét munkától, nem hihetünk az olcsó fogad­kozásoknak és kifogásoknak. Szilárdan ragaszkodunk tudo­mányos világnézetünkhöz és hiszünk ennek felszabadító el­hivatottságában. Senki semmi­lyen ürüggyel, a múlt évben le­játszódott események hatása alatt, sem vonhatja kétségbe a szocialista országokhoz és kü­lönösen a Szovjetunióhoz fűző­dő internacionalista kapcsola­tainkat. Senki se várjon önzet­len segítséget, még a legvon­zóbb jelszavak leple alatt sem, az imperialista államok részé­ről. Bizonyos idő múlva már ké­ső lenne a kijózanodás. A bonyolult helyzetből kive­zető út követése ezekben a na­pokban semmiképp sem a gyengeség jele, sem a társadal­mi viszonyok tavalyi módosítá­sának likvidációía. Ezeket min­denkor összekancsoljuk Cseh­szlovákia szocialista jövőjének kérdésével. Ezért kell megvé­denünk ma is mindenféle avan­tnrizmnssal szemben. A CSKP KB elnökségének nyi­latkozatát ezért olyan őszintén kell fogadni, ahogyan azt elénk terjesztették. Sürgető felhívás ez a párt és a nén egységére, amely a legtisztább indítékok­bői, valamint a nén életéért és boldogságáért érzett aggoda­lomból és gondoskodásból szü­letett. Szerkői azok. akiket tisz­telünk. akiket szeretünk. A köztársaság egész terüle­tén megtartott kerületi és Járá­si nSrtbizottsSgi ülésekről ér­kezett első ielentSsek beszá­molnak a CS'íP KB elnöksége állásnont'ának támogatásáról. Ez megfelel a ni"annt ielentő­ségénok. A pSrt történelme során csak igen ritkán kSrte ilyen formá­ban a nyilvánossá" megértését és bizalmát. A nyilatkozat ko­molysága valóban tetteket szü­lő egységre kötelez, arra, hogy tántoríthatatlanul álljunk min­denütt, ahol azt népünk, nem­zeteink és államunk érdeke, a szocialista haladás további fej­lődésének érdeke megköveteli. (RUDÉ PRÄVO)

Next

/
Thumbnails
Contents