Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-03 / 2. szám, péntek

A Szlovák Szocialista Köztársaság elsó kormánya JAN JANOVIC mérnök, a tudományok kandidátusa, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1925. április 22-én Velký Bysterecben kisparaszt gyermekeként született. A második világháború éveiben kereskedelmi leve­lezi ként dolgozott. Hazánk felszabadítása után a Tur­čiansky Martin-i Kereskedelmi Iskolában, majd az ot­tani Kereskedelmi Akadémián tanult, s az 1948—1949­es években a bratislavai Kereskedelmi Főiskolán foly­tatta tanulmányait. Ez idő alatt a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal sajtóelőadója is volt. Az 1949 — lS54-es években a leningrádi Mezőgazdasági Főisko­lán folytatta tanulmányait. 1963 óta a Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatója, s 1967 óta a mezőgazdasági és élelmezésügyi megbízott helyettese. A bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskolán 1968-ban nyerte el a közgazdaságtudományok kandidátusa címet. ŠTEFAN ŠEBESTA közlekedés-, postaügyi és távösszeköttetési miniszter 1912. április 2-án Myjaván munkáscsalád gyerme­keként született. 1945 óta a CSKP tagja. Kőmüvesmesterséget tanult, majd az 1926—30-as években építészeti gyakornokként dolgozott. Az 1930 —1934-es években a bratislavai Építészeti Felső Ipar­iskolában folytatta tanulmányait, és érettségi után beiratkozott a prágai Cseh Műszaki Főiskola műépí­tészet! karára, de amikor a cseh főiskolákat bezár­ták, félbe kellett szakítania tanulmányait. Az 1948—1957-es években a Szlovák Nemzeti Ta­nács képviselőjeként, 1954-től 1957-ig az SZLKP KB tagjaként s az SZLKP KB irodájának póttagjaként, az 1956—1960-as években nemzetgyűlési képviselőként fejtett ki tevékenységei, 1968-ban pedig — az SZLKP rendkívüli kongresszusán — az SZLKP KB tagjává választották. Štefan Šebesta a Február 25 Érdemrend, a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend és „Az országépftésben szerzett érdemekért" kitüntetés tulajdonosa. MILAN HLADKÝ műépítész-mérnök, a tudományok kandidátusa, építésügyi és műszaki miniszter 1925. november 7-én Zborov pod Bystricou község­ben (ŕadcai Járás) tanító gyermekeként született. 1953 óta a CSKP tagja. Az 1944—1950-es években a bratislavai Szlovák Mű­szaki Főiskola műépltészetl karán folytatta tanulmá­nyait, ahol 1950-ben müépítészmérnökké avatták. Ta­nulmányainak befejezése után a Szlovák Tervhivatal­ban dolgozott, majd — 1956-ig — a bratislavai Szlo­vák Műszaki Főiskola városépítészeti tanszékének as­piránsa, később tanársegédje volt. 1964-ben megválasztották a Bratislavai Városi Nem­zeti Bizottság elnökévé és 1968-ban, amikor Bra­tislavát Szlovákia fővárosává nyilvánították, Bratisla­va főpolgármestere lett. 1984 óta nemzetgyűlési kép­viselő, 1966 óta a CSKP KB és 1968 óta az SZLKP KB tagja. MARIA SEDLAKOVA-KUZNIAROVA munka- és szociálisügyi miniszter 1922. augusztus 28-án Sereden munkáscsalád gyer­mekeként született. 1945 óta a CSKP tagja. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a me­zőgazdaságban és építkezéseken dolgozott. 1949 óta a Pravda napilap szerkesztője. 1968-ban főszerkesz­tővé nevezték ki. Az 1952—1953-as években Bratislavában az SZLKP KB központi pártiskoláját látogatta, az 1953—1955-ös években pedig a bratislavai Komenský Egyetem böl­csészeti karának újságírói tanszékén folytatta tanul­mányait. Az 1980—1966-os években az SZLKP nyugat-szlová­kiai kerületi bizottságának tagja, később pedig a ke­rületi bizottság elnökségének tagja. A CSKP 1966-ban megtartott XIII. kongresszusán a CSKP KB tagjává választották. 1968 áprilisában megválasztották az SZLKP KB titkárságénak tagjává, s az említett óv augusztusában — az SZLKP rendkívüli kongresszusán — az SZLKP KB elnökségének tagjává. EGYD PEPICH belügyminiszter 1923. szeptember 1-én Mýto pod Ďumbierom község­ben erdőmunkás gyermekeként született. Hosszú ideig munkás volt és többnyire a Podbrezovái Vasműben dolgozott. 1945-ben belépett Szlovákia Kommunista Pártjába. A szlovák állam elleni illegális tevékenységéért letar­tóztatták és bebörtönözték. Tevőlegesen vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Hazánk felszabadítása után a csehszlovák néphad­sereg politikai tisztje. Az 1964—1966-os években a szovjet fegyveres erők fővezérkari katonai akadémiáján folytatta tanulmá­nyalt. 1968 augusztusától mindeddig a belügyminiszter he­lyettese, illetve a Belügyminisztérium szlovákiai Igaz­gatóságának vezetője. Egyd Pepich közéleti tisztsé­gekben is érdemdús tevékenységet fejtett ki. Nemzet­gyűlési képviselő volt, Jelenleg pedig az SZLKP KB tagja és az SZNT képviselője. FRANTIŠEK B A R B i R E K mérnök, kereskedelmi miniszter A Bratislava melletti Récsén született 1927. január 19-én. Az alapfokú iskola elvégzése után képesítését érettségi-tanfolyamon szerezte meg. Először mint munkás dolgozott, később az Állami Biztosító osztály­vezetőjeként. Elvégezte a közgazdasági főiskolát, vala­mint a CSKP KB politikai főiskoláját. 1954-től 1956-ig az SZLKP KB dolgozója volt, 1950 és 1960 között a nyitral kerületi pártbizottság titkára, majd egy évig a bratislavai kerületi pártbizottság titkára volt. 1961­től 1963-ig az SZLKP KB osztályvezetője volt, majd 1966-tól a Központi Bizottság közgazdasági kérdések­kel foglalkozó osztályának titkára. 1964-ben megvá­lasztották a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé, 1966-ban pedig kinevezték a Szlovák Tervbizottság elnökévé és az SZNT alelnökévé, illetve miniszterré. LADISLAV KOMPIŠ mérnök, építésügyi miniszter 1923. november 13-án született Liptovský Jánban. Szülei szegényparasztok voltak. 1945 óta párttag. A polgári iskola elvégzése után kitanulta a kőműves­mesterséget. Tevékenyen részt vett a Szlovák Nemzett Felkelésben. Ezután elvégezte az építészeti iparisko­lát, majd később a közgazdasági főiskolát is. 1950-ig Zsolnán dolgozott, majd 1957-ig a Stavoindustriában, mint építésvezető, üzemigazgató, s végül mint válla lati igazgató. 1959-től 1960-ig az SZNT építésügyi megbízottjának helyettese volt. Ezután Ismét három évig a bratislavai Stavoindustria igazgatója. 1963-től az SZNT építésügyi megbízottja. 1962 és 1968 között az SZLKP KB póttagja, 1968-tól a Központi Bizottság tagja. 1963-ban képviselőként beválasztották az SZNT-be, később beválasztják az elnökségbe is. FRANTIŠEK HAGARA erdő- és vízgazdálkodási miniszter 1914. november 20-án Novákyban, munkáscsaládban született. 1939 óta tagja a CSKP-nak. 1929—1932 között mint munkás Franciaországban dolgozott. Hazatérte után bevonult katonának, majd le­szerelése után, 1939-ben a Novákyi Szénbányában, és a vegyiművekben dolgozott. Részt vett a partizánhar­cokban. A felszabadulás után prievidZSi járási párt­titkár, majd körzeti párttitkár lett Trenčénben. 1945­től 1950-ig a Belügyi Megbízotti Hivatalban dolgozott. 1950-ben öt hónapra törvényellenesen bebörtönözték. Kiszabadulása után az Állami Erdőigazgatőságnál, majd az Erdészeti és Faipari Megbízotti Hivatalban dolgozott. 1953-tól 1964-ig a Kárpáti Erdőgazdaság és Faipari Vállalat igazgatója volt. 1964-ben pénzügyi megbízott, majd 1967-től erdő- és vízgazdálkodási megbízott. Dr. VLADIMÍR ZVAR A, docens, a tudományok doktora, egészségügyi miniszter 1924. április 22-én Kociha községben (rimaszombati járás) kisiparos gyermekeként született. 1948 óta a CSKP tagja. A tisoveci gimnáziumban érettségizett, majd az 1945 —1950-es években a bratislavai Komenský Egyetem orvostudományi karán folytatta tanulmányait. Ezt kö­vetve a bratislavai II. sebészeti klinikán, később pedig a Hradec Králové-i sebészeti klinikán, majd Prágában tudományos aspiránsként tevékenykedett 1956 óta a bratislavai Komenský Egyetem orvostudományi kara urológiai klinikájának adjunktusa. 1963-ban elnyerte a docensi képesítést. 1968-ban tudományos disszertá­ció alapján elnyerte a tudományok doktora címet. Jelenleg a Komenský Egyetem urológiai tanszékének s a bratislavai urológiai klinikának a vezetője. 1961­től 1963-ig a Komenský Egyetem orvostudományi ka­rának dékánja. Ezenkívül az SZNT egészségügyi meg­bízottja és az SZNT képviselője is volt. Dr. MATEJ L Ú Č A N oktatásügyi miniszter 1928. január 11-én GÔtovanyban (Liptovský Miku­láš-i járás), szegényparaszt családban született. 1947 óta tagja a CSKP-nak. 1939 és 1947 között gimnáziumi tanulmányokat foly­tatott. 1944—45-ben a IV. partizánbrigád tagja volt. 1947—1952-ben a bratislavai egyetemen tanult, ahol pedagógiai doktori címet szerzett. 1949-ben még mint egyetemi hallgatót megbízták az SZLKP főiskolai bi­zottságának vezetésével. Ezt a tisztséget 1952-ig töl­tötte be. Csaknem tíz évig dolgozott az SZLKP Köz­ponti Bizottságán mint osztályvezető. 1963 óta oktatás­ügyi megbízott. 1958—1968 között az SZLKP KB tagja volt, 1963 óta az SZNT képviselője, és az SZNT el­nökségének tagja. MIROSLAV VÁLEK művelődésügyi miniszter Nagyszombati hivatalnoki családban született 1927. Július 17-én. 1962 óta tagja a CSKP-nek. 1949-ben vé­gezte el Bratislavában a közgazdasági főiskolát. Új­ságírói tevékenységét még Iskolái befejezése előtt kezdte meg, majd 1949-től egészen 1963-lg több szer­kesztőségben dolgozott mint szerkesztő és főszerkesz­tő. 1967 óta a Szlovák írószövetség elnöke. Több vers­gyűjteményt adott kl felnőtteknek és gyermekeknek. Irodalmi tevékenységéhez tartozik orosz, francia és lengyel versek műfordítása Is. A Klement Gottwald állami díj tulajdonosa s ezenkívül kétszer nyerte el a Fraňo Král-díjat. Dr. FÉLIX VAŠEČKA a tudományok kandidátusa, igazságügy-miniszter 1915. január 13-án Kátovban (senlcal járás) közép­paraszt gyermekeként született. 1936 óta a CSKP tagja. Az 1936—1940-es években a bratislavai Komenský Egyetem jogtudományi karán folytatta tanulmányait, s 1940-ben a jogtudományok doktorává avatták. Ez­után egészen a Szlovák Nemzeti Felkelésig a Bratis­lavai Arhlvatal fogalmazója volt, majd részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben és Banská Bystricán a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének hivatalát ve­zette. Az 1949—1951-es években a Mezőgazdasági Gé­pesítési Központ területi igazgatója, 1951-ben néhány hónapig az SZLKP KB előadója. 1953-ban Jogellene­sen bebörtönözték. Szabadon bocsátása után előbb tisztviselőként dolgozott, majd önálló tudományos dolgozóként fejtett ki tevékenységet. 1968 óta az SZNT Igazságügyi megbízottjának első helyettese és az említett Megbízotti Hivatal vezetője. DOBOS LASZLÖ tárca nélküli miniszter 1930. október 28-án Királyhelmecen kisparaszt gyermekeként született. Magyar nemzetiségű. 1954 óta a CSKP tagja. 1949-ben Magyarországon a sáros­pataki tanítóképző intézetben érettségizett. Tanulmá­nyainak befejezése után előbb sofőr, majd a CSISZ járási bizottságának titkára volt, később pedig a Ki­rályhelmeci Magyar Tannyelvű Alapiskolában tanított. Az 1951—1954-es években a Bratislavai Pedagógiai Főiskolán folytatta tanulmányalt. 1951-től 1952-ig a CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának előadójaként ténykedett. Főiskolai tanulmányainak befejezése után 1960-ig a Pedagógiai Főiskola tanársegéde. 1958-tól 1968 derekáig az Irodalmi Szemle főszerkesztője. 1967-től a Tatran kiadóvállalat magyar Irodalmi osz­tályának főszerkesztője. 1968 májusától a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöke, s .1968 szeptemberétől a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Megalakult a Szlovák Szocialista Köztársaság első kormánya (Folytatás az 1. oldalról) akarjuk — folytatta —, hogy végre nagy energiával és eltö­kéltséggel fogjunk hozzá az életszínvonal és a társadalom demokratikus fejlődése kérdé­seinek megoldásához, hogy né­pünk és Szlovákia egész lakos­sága nyugodtan élhessen, dol­gozhasson és főképp nyugodtan nézhessen fejlődésének jövendő ével elé." „A szlovák nép — mondotta a miniszterelnök — számos for­dulattal és drámai helyzettel teli, sokéves törekvései után Je­lentős sikert ért el e napok­ban. A Szlovák Szocialista Köz­FT' I társaság kikiáltása kedvező fel­tételeket teremt ahhoz, hogy L969 nerozel^nlf intellektusa és mun­kaszeretete teljes mértékben L. 3. kibontakozzék. A feltételektől a valóságig azonban az út bo­3 nyolult és fáradságos. És éppen abban az irányban fogjuk ve­zetni a kormány munkáját, hogy a szlovák nemzet lelke­sedése, büszkesége és eltökélt­sége mindennapos örömteli munkával változzék a jelenlegi és az elkövetkezendő nemzedé­kek javára. A kormány tudatá­ban van annak, hogy csak a legszorosabb összeforrottságban a szlovák társadalom valameny­nyi szociális rétegével, a mun­kásokkal, a parasztokkal és az értelmiséggel lehet tartós ered­ményeket elérni. A kormány ar­ra fog törekedni, hogy kifeje­zésre juttassa e szociális réte­gek érdekeit. A kormány, hogy egyrészt tiszteletben tarthassa a jogos követelményeket, másrészt sok­oldalú támogatást fog kémiák­kor ls, ha történetesen egyné­mely népszerűtlen rendszabály­hoz lesz kénytelen nyúlni. Azon leszünk, hogy minél kevesebb ilyen rendszabályra kerüljön sor." „Szeretnénk biztosítani Önö­ket — folytatta a miniszterel­nök —, hogy semmi erőfeszí­tést nem fogunk sajnálni, hogy megszilárdítsuk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egysé­gét. Szlovákia sokoldalú fejlő­dése, a szlovák nemzet sokol­dalú fejlődése Szlovákia Kom­munista Pártjának vezetésével, a csehek és szlovákok közös ál­lama stabilitásának egyik alap­feltétele. Célunk: a csehek és a szlovákok közös hazájában biztosítani, hogy a szlovák nem­zet e törekvésben tisztes szere­pet játsszon. Kölcsönösen elő­nyös kapcsolatokat fogunk fenntartani, s e kapcsolatokat el fogjuk mélyíteni a Cseh Szo­cialista Köztársaság kormányá­val. Szorosan együtt fogunk működni a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság kormányával és segítségére leszünk nem könnyű munkájában." A miniszterelnök beszédének végén kérte a Szlovák Nemzatl Tanácsot, legyen segítségére, hogy megfelelhessen nagy és felelősségteljes feladatának és biztosította a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hogy a kormány nem él vissza azzal a bizalommal, amelyet a szlovák nép beléje helyezett. A miniszterelnök beszéde után az SZNT elnökségének tagjai szívélyes légkörben ürítették poharukat a kormány tagjaival a közös munka sikerére. Dr. Gustáv Husák, az SZLKP KB el ső titkára gratulált a kormány tagjainak kinevezésükhöz. Dr. Gustáv Husák és Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke szívélyesen el­beszélgettek a kormány tagjai­val. A kinevezés és az ünnepélyes fogadalomtétel után a Szlovák Szocialista Köztársaság első kormánya mint a szocialista állam nemzeti szerve átvette a végrehajtó hatalmat Szlovákiá­ban. Búcsú Josef Krasnár elvtárstól (CSTK) — A prágai kremató­riumban Január 2-án búcsúztak el a december 25-én elhunyt Josef Krošnáŕtól, a CSKP Köz­ponti Bizottsága tagjától, nem­zetgyűlési képviselőtől rokonai, barátai, munkatársai, valamint a csehszlovák politikai és köz­élet képviselői. Részvétüket fe­jezték ki: Ludvík Svobo­d a köztársasági elnök, vala­mint Alexander Dubček­nek, a CSKP KB első titkárá­nak vezetésével a párt, a Nem­zeti Front, a Nemzetgyűlés és a kormány képviselői. A hivata­los küldöttség tagjai voltak: Oldfich Cerník kormány­elnök, Josef Smrkovský, a Nemzetgyűlés elnöke, Eu­gen E r b a n, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke, dr. Ľubomír S t r o u g a 1, a CSKP KB cseh irodájának el­nöke.

Next

/
Thumbnails
Contents