Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-07 / 5. szám, kedd

Politikusok a föderációban A párt- és állami csúcsszervek a minap arról tárgyaltak, milyen legyen a két szövetségi országrész kormányainak és a központi kormánynak személyi összetétele. Azóta a lapok már közölték ls a kabinetlistát. Az egyszerű emberek milliói bizonyára — ha másra nem, belső használatra — állást foglalhatnak a legfelsőbb végrehajtó szervek tagjainak személyével kapcsolatban. Az a körülmény, hogy a modern társadalomban a választópolgár akarata nem közvetlenül, hanem áttételekben érvényesül — vagy nem érvényesül —, nem zárja kl, hogy képet alkosson magának arról, milyen tulajdonságokkal ls kellene az őt képviselő politikusnak rendelkeznie. „Milyen legyen hát egy politikus?" — kérdeztem a minap egy hajógyári munkást. „Olyan, aki néha-néha hátra is tekint, nemcsak fölfelé. Akit az is érdekel, ott állnak-e még mögötte a választói, és képvisel-e még valakit..." Elméleti munkákban körmönfontabban megfogalmazott tételeket is olvashat az ember a közéleti személyiség és választója viszonyáról, de tömörebbet, lényegre tapintóbbat aligha. Az elmúlt másfél-két évtized gyakorlata bebizonyította, hogy voltak közéleti funkcionáriusok, akik három-négy választási időszakot is „átvegetáltak" anélkül, hogy akár csak egyszer is felmérték volna, képviselnek-e még valakit. Megrázkódtatásoktól mentes másfél évtized volt ez, a hiányosságok aránylag lassan váltak társadalmi krízissé. A válság azonban — sajnos — a Novotný-éra utolsó fél esztendejében kicsúcsosodott. És volt egy időszak, amikor teljes meztelenségében megmutatkozott, hogy jelentős számú, sokszor első garnitúrabeli politikus mögött senki sem áll, hogy az illetőket a tények egyik napról a másikra rádöbbentették: már senkit se képviselnek. Ma, amikor új emberek lépnek a politikai porondra, amikor egy új szakasz kezdetének vagyunk tanúi, elgondolkozunk afölött, vajon mit kellene tennünk — politikusoknak és választóiknak egyaránt — hogy a múlt hibái ne ismétlődhessenek meg, hogy a sajtónak a jövőben már egyszer se kelljen beszámolnia arról, hogy egy-egy politikus leváltását 30—40 ezren — aláírásukkal isi — szorgalmazzák. Útmutatást, receptet Írni erre — lehetetlen. Annyi azonban biztos, hogy a tényleges népszerűséget, a képviselet mértéikét szignalizáló intézmények fontosságát — párt és állami vonalon egyaránt — a jövőben bűn lenne lebecsülni. Olyan közhangulatot kellene teremteni, amelyben senkit se becsmérelnének azért, mert felismerte, hogy a politikában hibát követett el, jő lenne, ha végre már nálunk is bevezetnék a „nyugdíjas politikus" státusát. A hibák felIsmerését és beismerését erénynek, a tehetségtelenség és a hibahalmozás elkendőzését pedig elítélésre méltónak kellene már végre tekinteni. Mindez persze — a visszavonulás művészetével is szorosan összefügg. E téren — sajnos — még távolról sem lehetünk elégedettek. Ma, amikor éppenhogy megismertük a kormánylistát, vajon nem szentségtörés-e a visszavonulásról beszélni? Ügy véljük — nem. Arról van ugyanis szó, hogy a jövőben olyan politikai képviseleti rendszert kell kialakítani, amelyben egy-egy miniszter, képviselő nem egy hatalmas patrónus, hanem választói jóvoltából lesz — és marad — miniszter, képviselő. Most az év kezdetén jókívánságként egy néhai ellenzéki képviselő szavait Idézem: „Bárcsak egyetlen miniszterünk se szenvedne soha bársonyszékrekedésben." TÓTH MIHÁLY Štefan Sádovský, Szlovákia miniszterelnöke: A legrövidebb időn belüt kidolgoztuk a nemzetiségek helyzetét rendező törvényjavaslatod A Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője a nemzetiségi problematikával kapcsolatban Štefan Sádovskýhoz, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökéhez a következő kérdéssel fordult: — A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya az államhatalom legfelsőbb végrehajtó szerve. Ezáltal a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkotmánytörvényből eredő feladatokat is ő valósítja majd meg. Az említett törvényből kiindulva melyik feladatot tartja, miniszterelnök elvtárs, jelenleg a legfontosabbnak? — Ami a nemzetiségek helyzetét, különösen a magyar és az ukrán nemzeti kisebbségek helyzetét illeti, a kormánynak a legrövidebb Időn belül ki kell dolgoznia a nemzeti kisebbségek helyzetét rendező törvényjavaslatot, ős ezt jóváhagyásra a Szlovák Nemzeti Tanács elé kell terjesztenie — válaszolta a miniszterelnök, majd így folytatta: — Szeretném először is biztosítani a magyar, valamint az ukrán nemzetiségű polgártársainkat, hogy azokon a területeken ls, ahol a nemzeti kisebbségek túlnyomó többsége él a kormányunk egyforma figyelemmel és türelemmel fogja vizsgálni és megoldani a gazdasági fejlesztés problémáit. A gazdasági fejlesztés problémáinak felülvizsgálásánál ezért természetesen figyelembe veszszük e területek mai gazdasági színvonalát is Ez a probléma egyik vonatkozása, a másik a területek gazdasági és polgári társadalmi fejlődése, például az Iskola- és kultúrális intézmények fejlesztése. Természetesen feltételezzük, hogy e téren magyar nemzetiségű polgáraink s főleg politikai képviselőik ls keresni fogják a reális és pozitív megoldási lehetőségeket. Nem szeretnénk előre ígéreteket tenni, de mind a Szlovák Szocialista Köztársaság, mind Szlovákia Kommunista Pártja vezetőségében úgy határoztunk, hogy e kérdéseknek állandó figyelmet fogunk szentelni és keresni fogjuk elsősorban azokat a támpontokat, amelyek a szlovák nemzet, valamint a magyar nemzetiségű polgárokat közelebb hozza egymáshoz, különösen Dél-Szlovákiában. Köztársaságunk nehéz pillanatai bebizonyították, hogy e közös igyekezetet nemcsak megtarthatjuk, de erősíthetjük is. Nagyon sok függ viszont attól, hogyan fognak együttműködni az államhatalmi járási és helyi szervek. A kormány ez Irányban elvárja, hogy mind a nemzet bizottságok, mind a pártsze etek, valamint a társadali szervezetek és e szervezeten választott szervei nagy körültekintéssel oldják majd meg a szlovák nemzet, valamint a magyar nemzeti kisebbségek együttélésének problémáit. Azt hiszem, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság megalakításával létrehoztuk a szocialista hazafiságra való nevelés feltételeit, s megtaláljuk a nemzetiségileg vegyes területeken ls a pozitív együttműködésre vezető utat. A Szövetségi Gyűlés megalakulásáról PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK MAGYARAZATA A csehszlovák államszövetségi alkotmánytörvény egy héttel ezelőtt, 1969. január 1-én lépett életbe Naponta tanúi lehetünk e nagy fontosságú törvény realizálásának mind a Szlovák Szocialista Köztársaságban, mind a Cseh Szocialista Köztársaságban. Nyilván az események gyors egymásutánjának az eredménye, hogy a szövetségi és a cseh. valamint a szlovák nemzeti szervek intenzív munkájának követésekor — és a legu

f')bbi napok megnyilatkozásainak natására - sokan felteszik a kérdést: mikor és milyer. SÍUbályok szerint alakul meg a Szövetségi Gyűlés hogyan történik a Szövetségi Gyűlés tisztségviselőinek e megválasztása? Elsősorban tisztáznunk kell a Szövetségi Gyűlés mibenlétét? A szövetségi alkotmánytörvény 29. cikkelye kimondja: a Szövetségi Gyűlés két kamarából, a Népek Kamarájából és a Nemzetek Kamarájából áll. A két kamara egyenjogú, tehát nincs szó egy külön harmadik „nagy parlament" létrehozásáról, mert a Szövetségi Gyűlés a két kamarából áll. Mivel a szövetségi alkotmánytörvény egyes cikkelyeit gyakorlatilag nem lehet egyik napról a másikra valóra váltani, ideiglenes megoldásokra volt szükség. Ilyen Ideiglenes megoldás az is, hogy a Nemzetgyűlés jelenlegi összetételében átveszi a Szövetségi Gyűlés Népek Kamarájának b küldetését. A Nemzetek Kamarája pedig úgy alakul meg, hogy a kibővített nemzeti tanácsok (CSNT, SZNT) 75—75 képviselőt választanak ebbe a kamarába. Információink szerint a Szövetségi Gyűlés ügyrendjét szabályozó törvény előkészítése már csak napok kérdése. Az ügyrendi törvény azért fontos, mert az határozza majd meg közelebbről a Szövetségi Gyűlés elnöksége, elnöke és elnökhelyettesei választásának módját. A Szövetségi Gyűlés elnökségét, elnökét és elnökhelyetteseit a két kamara együttes ülésén választja meg. A szövetségi törvény 5L cikkelye szerint a Szövetségi Cvülés elnökségének negyven .^gja van, amelyek közül húszat a Népek Kamarája, húszat p»dig a Nemzetek Kamarája választ meg. A Nemzetek Kamarája 10 tagot a Cseh Szocialista Köztársaságban, tíz tagot pedig a Szlovák Szocialista Köztársaságban választott képviselők közül választ az elnökségbe. Az Idézett t törvénycikk 5. bekezdése kimondja: A Szövetségi Gyűlés elnökét és elnökhelyetteseit a Népek Kamarája és a Nemzetek Kamarája a Szövetségi Gyűlés elnökségének tagjai közül választják. Ha a Szövetségi Gyűlés élére szlovák állampolgárt választanak meg, akkor az első elnökhelyettesi tisztséget a Cseh Szocialista Köztársaság állampolgára tölti be és viszont. Mind a Népek Kamarája, mind a Nemzetek Kamarája saját köréből, a kamarák munkájának irányítására, három-hattagú kamaraelnökséget választ. SOMOGYI MÁTYÁS te. O oc. O m v% UJ CQ Ül «/> 1. Éjjeli híd robban fástól jöttek... Láthatatlan emberek mindent megkíséreltek, hogy ne jussunk el a Szaika (Vihar) nevű fegyveres palesztinai ellenállási szervezethez. Egy teljes napig nem kapcsolták telefonhívásainkat, amíg az ammanl informáciősügyi minisztériumtól kollégám magyarázatot nem követelt. A Jordán Hotel — úgy véltük — valóban tele volt kémekkel és detektívekkel, akik azonban éppen a mi munkánkat igyekeztek megakadályozni. Végülis a nevünkben küldött hamis üzenetek, a minisztériumi sofőr reggeli elalvása (a ramadánra hivatkozott) ellenére eljutottunk Irbedbe, a Szaika főhadiszállására, ahol Abu Muruán, a 40 éves főparancsnok vár ránk. A Szaika az izraeli agresszió után alakult, részben a Palesztinai Felszabadító Hadsereg tagjaiból, azokat tömörítve, akik a szocialista eszméket, vagy a Baath-párt „pánarab szocializmusát" vallják magukénak. Sokan közülük képzett tisztek és katonák, akik nem pokolgépes merényleteket szerveznek, hanem jól megfontolt és előkészített katonai akciókkal igyekeznek megakadályozni, hogy az izraeliek hosszú távra berendezkedjenek a megszállt arab területeken. Szíriában is vannak táboraik, de főként a Jordán folyó völgyének északi részében tevékenykednek. Abu Muruán kávét és teát hozatott, s a városszéli családi ház — a főparancsnokság — kis szobájában, Palesztina térképe előtt magyarázta, honnan származik a magasszárú vászoncipőjére száradt sár. Az éjszaka bevetésen voltak, egy hidat robbantottak fel a megszállt területen. Este tízkor indultak, gyalogosan keltek át a Jordán folyó egyik gázlóján, és hajnali háromkor veszteség nélkül tértek vissza. Abu Muruán éppen befejezte naplóírását, még nyugovóra sem tért, s velünk Indult — a frontvonalba. Először az iraki csapatok ellenőrizte körzeten hajtottunk keresztül, azután a hegyekből a szerpentinen leereszkedtünk a kis Jordán völgyébe. Kicsinek neveztem, mert olyan sincs, mint az Ipoly vagy a Vág — s mégis, mióta hadakoznak vízéért és helyenként alig néhány száz méter, de a legapályosabb helyen is csupán 3—5 kilométer széles zöld völgyéért!... Odalenn, a völgyben, két-háromszáz méterre a folyótól és a túlsó parton épült izraeli őrállásoktól, 80 kilométeres sebességgel robogott velünk a sáros „hadi-Mercedes". Alattunk az ülésen géppisztolyok hevertek, elől, a sofőr mellett két Szaika-partizán, csőre töltött fegyverrel. Azért robogtunk a hadiúttá vált egykori aszfaltos országúton, mert — a sofőr szavai szerint — „egy robogó gépkocsit nehezebb kilőnni..." Félóra múlva felkapaszkodtunk a hegyekbe, a Szaika „X" egységének táborába. Jól láttuk és fényképeztük az izraeli megszállás alatt levő falvakat, amikor bekanyarodtunk egy kis völgybe. A bokrok közé süllyesztett légvédelmi gépfegyverállást csak akkor vettük észre, amikor megálltunk mellette. Azután a narancsfák közé rejtőzve, elszórtan néhány kis agyagház tűnt fel: a tábori Két napja itt nagy aknavetőpárbaj volt, a tábor légvonalban alig egy kilométernyire felszik az izraeli állásoktól. A házikók oldalán lövedék- és repesznyomok. A fák egy részét ís izraeli lövedékek törték derékba. A túlsó domboldalon tüzérségi becsapódások ... — Miért nem helyezik hátrább a tábort, ha ilyen könnyű célpont az izraelieknek? — kérdeztük tőlük. — Húsz éven át hátráltunk, most már egy lépést sem engedünk! — válaszolta az egyik tiszt. — Éppen ez az izraeliek taktikája, lépésről lépésre kiszorítani bennünket földünkről. Inkább álljuk a támadásokat! A tábori ebéd még nem készült el, az egyik házikóban vöröshagymát és krumplit hámozott két partizán, a fazékban, kis benzinfőzőn, buris dagadt. Ott kezdtük a „szemlét", azután a fegyvertárba mentünk, ahol a legkorszerűbb páncélelhárító rakétákat ls megmutatták, majd a készenléti munícióraktárt. Mielőtt megtekintenénk az állásokat, a táborparancsnok szobájába kísérnek bennünket. A kis helyiséget gyékények és pokrócok borítják, az egyik sarokban szekrény, gyógyszerekkel, az ajtónál asztal, rajta tranzisztoros rádió. Az asztalon héberül teleírt papírlapok. A Szaika tagjai héberül tanulnak, s ők maguk írják, másolják kézzel, a bevetések alkalmával a megszállt területeken hátrahagyott röplapokat. A tábor parancsnoka, huszonöt éves, barna bőrű legény. 1967-ben menekült az Izraeliek elől, s akkor állt be a Szaikába. Arab és héber nyelvű, nyomtatott röplapot tett elénk: „Izraeli katonák! Cionista megszállók! Palesztina törvényes tulajdonosai mohamedánok, zsidók, keresztények ... Ml olyan szocialista országot akarunk ezen a földön, amelyben arabok, zsidók, keresztények együtt élhetnek. A Szaika minden nap el fog Jönni, hogy ez megvalósuljon!..." A röplapon dióhéjban a Szaika politikai programja. Erről hallgattuk a gyékényre heveredett főparancsnokot és helyetteseit. Sokféle elképzelés a jövőről, a Baath-párt ideológiájának hatása keveredik a falon olvasható Che Gueuara-jelszóval, miszerint „Minden forradalmár kötelessége, hogy forradalmat csináljon!" A politikai órákon felolvasásra kerülő könyvek között Lenin, Ho St Minh és Nasszer írásai is szerepelnek. A partizánok 17—35 esztendős parasztok és munkások, kevés köztük a kispolgár. Naponta — alkonyat után — 25—30 kis csoportban Indulnak bevetésre a Jordán túlsó partjára. De a Szaika, mint a többi palesztinai felszabadítási szervezet, nemcsak kommandó- és partizánfeladatokat hajt végre, hanem őrzi a front bizonyos szakaszát, közösen a Jordán hadsereggel. Alkonyatkor végigkocsiztunk a Jordán völgyének vagy félszáz kilométeres szakaszán. Nem használtunk lámpát, de az úton sokfelé jól láttuk a nyugat felé bevetésre indulő Szaikaegységeket. Következik a befejező rész: A MENEKÜLTEK HÍDJÁNÁL 19B9 I. 7.