Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-07 / 5. szám, kedd

Politikusok a föderációban A párt- és állami csúcs­szervek a minap arról tár­gyaltak, milyen legyen a két szövetségi országrész kormányainak és a központi kormánynak személyi össze­tétele. Azóta a lapok már közölték ls a kabinetlistát. Az egyszerű emberek milliói bizonyára — ha másra nem, belső használatra — állást foglalhatnak a legfelsőbb végrehajtó szervek tagjainak személyével kapcsolatban. Az a körülmény, hogy a modern társadalomban a vá­lasztópolgár akarata nem közvetlenül, hanem áttéte­lekben érvényesül — vagy nem érvényesül —, nem zárja kl, hogy képet alkos­son magának arról, milyen tulajdonságokkal ls kellene az őt képviselő politikusnak rendelkeznie. „Milyen legyen hát egy politikus?" — kérdeztem a minap egy hajógyári mun­kást. „Olyan, aki néha-néha hátra is tekint, nemcsak fölfelé. Akit az is érdekel, ott állnak-e még mögötte a választói, és képvisel-e még valakit..." Elméleti munkákban kör­mönfontabban megfogalma­zott tételeket is olvashat az ember a közéleti személyi­ség és választója viszonyá­ról, de tömörebbet, lényegre tapintóbbat aligha. Az elmúlt másfél-két évti­zed gyakorlata bebizonyí­totta, hogy voltak közéleti funkcionáriusok, akik há­rom-négy választási idősza­kot is „átvegetáltak" anél­kül, hogy akár csak egyszer is felmérték volna, képvi­selnek-e még valakit. Meg­rázkódtatásoktól mentes másfél évtized volt ez, a hiányosságok aránylag las­san váltak társadalmi krí­zissé. A válság azonban — sajnos — a Novotný-éra utolsó fél esztendejében ki­csúcsosodott. És volt egy időszak, amikor teljes mez­telenségében megmutatko­zott, hogy jelentős számú, sokszor első garnitúrabeli politikus mögött senki sem áll, hogy az illetőket a té­nyek egyik napról a másik­ra rádöbbentették: már sen­kit se képviselnek. Ma, amikor új emberek lépnek a politikai porondra, amikor egy új szakasz kez­detének vagyunk tanúi, el­gondolkozunk afölött, vajon mit kellene tennünk — po­litikusoknak és választóik­nak egyaránt — hogy a múlt hibái ne ismétlődhes­senek meg, hogy a sajtónak a jövőben már egyszer se kelljen beszámolnia arról, hogy egy-egy politikus le­váltását 30—40 ezren — aláírásukkal isi — szorgal­mazzák. Útmutatást, receptet Írni erre — lehetetlen. Annyi azonban biztos, hogy a tény­leges népszerűséget, a kép­viselet mértéikét szignalizáló intézmények fontosságát — párt és állami vonalon egy­aránt — a jövőben bűn len­ne lebecsülni. Olyan köz­hangulatot kellene teremte­ni, amelyben senkit se becs­mérelnének azért, mert fel­ismerte, hogy a politikában hibát követett el, jő lenne, ha végre már nálunk is be­vezetnék a „nyugdíjas poli­tikus" státusát. A hibák fel­Ismerését és beismerését erénynek, a tehetségtelenség és a hibahalmozás elkendő­zését pedig elítélésre mél­tónak kellene már végre tekinteni. Mindez persze — a vissza­vonulás művészetével is szo­rosan összefügg. E téren — sajnos — még távolról sem lehetünk elégedettek. Ma, amikor éppenhogy megismertük a kormánylis­tát, vajon nem szentségtö­rés-e a visszavonulásról be­szélni? Ügy véljük — nem. Arról van ugyanis szó, hogy a jövő­ben olyan politikai képvise­leti rendszert kell kialakíta­ni, amelyben egy-egy minisz­ter, képviselő nem egy ha­talmas patrónus, hanem vá­lasztói jóvoltából lesz — és marad — miniszter, képvise­lő. Most az év kezdetén jókí­vánságként egy néhai ellen­zéki képviselő szavait Idé­zem: „Bárcsak egyetlen mi­niszterünk se szenvedne so­ha bársonyszékrekedésben." TÓTH MIHÁLY Štefan Sádovský, Szlovákia miniszterelnöke: A legrövidebb időn belüt kidolgoztuk a nemzetiségek helyzetét rendező törvényjavaslatod A Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője a nem­zetiségi problematikával kap­csolatban Štefan Sádovskýhoz, a Szlovák Szocialista Köztársa­ság miniszterelnökéhez a kö­vetkező kérdéssel fordult: — A Szlovák Szocialista Köz­társaság kormánya az államha­talom legfelsőbb végrehajtó szerve. Ezáltal a nemzetiségek helyzetét meghatározó alkot­mánytörvényből eredő feladato­kat is ő valósítja majd meg. Az említett törvényből kiindulva melyik feladatot tartja, minisz­terelnök elvtárs, jelenleg a leg­fontosabbnak? — Ami a nemzetiségek hely­zetét, különösen a magyar és az ukrán nemzeti kisebbségek helyzetét illeti, a kormánynak a legrövidebb Időn belül ki kell dolgoznia a nemzeti kisebbsé­gek helyzetét rendező törvény­javaslatot, ős ezt jóváhagyásra a Szlovák Nemzeti Tanács elé kell terjesztenie — válaszolta a miniszterelnök, majd így folytatta: — Szeretném először is biztosítani a magyar, vala­mint az ukrán nemzetiségű pol­gártársainkat, hogy azokon a területeken ls, ahol a nemzeti kisebbségek túlnyomó többsége él a kormányunk egyforma fi­gyelemmel és türelemmel fogja vizsgálni és megoldani a gaz­dasági fejlesztés problémáit. A gazdasági fejlesztés problé­máinak felülvizsgálásánál ezért természetesen figyelembe vesz­szük e területek mai gazdasági színvonalát is Ez a probléma egyik vonat­kozása, a másik a területek gazdasági és polgári társadalmi fejlődése, például az Iskola- és kultúrális intézmények fejlesz­tése. Természetesen feltételez­zük, hogy e téren magyar nem­zetiségű polgáraink s főleg po­litikai képviselőik ls keresni fogják a reális és pozitív meg­oldási lehetőségeket. Nem sze­retnénk előre ígéreteket tenni, de mind a Szlovák Szocialista Köztársaság, mind Szlovákia Kommunista Pártja vezetőségé­ben úgy határoztunk, hogy e kérdéseknek állandó figyelmet fogunk szentelni és keresni fog­juk elsősorban azokat a tám­pontokat, amelyek a szlovák nemzet, valamint a magyar nemzetiségű polgárokat köze­lebb hozza egymáshoz, különö­sen Dél-Szlovákiában. Köztársaságunk nehéz pilla­natai bebizonyították, hogy e közös igyekezetet nemcsak meg­tarthatjuk, de erősíthetjük is. Nagyon sok függ viszont attól, hogyan fognak együttműködni az államhatalmi járási és helyi szervek. A kormány ez Irány­ban elvárja, hogy mind a nem­zet bizottságok, mind a párt­sze etek, valamint a társa­dali szervezetek és e szer­vezeten választott szervei nagy körültekintéssel oldják majd meg a szlovák nemzet, vala­mint a magyar nemzeti kisebb­ségek együttélésének problé­máit. Azt hiszem, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság meg­alakításával létrehoztuk a szo­cialista hazafiságra való nevelés feltételeit, s megtaláljuk a nemzetiségileg vegyes területe­ken ls a pozitív együttműkö­désre vezető utat. A Szövetségi Gyűlés megalakulásáról PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK MAGYARAZATA A csehszlovák államszövetségi alkotmánytörvény egy héttel ezelőtt, 1969. január 1-én lé­pett életbe Naponta tanúi le­hetünk e nagy fontosságú tör­vény realizálásának mind a Szlovák Szocialista Köztársa­ságban, mind a Cseh Szocialis­ta Köztársaságban. Nyilván az események gyors egymásutánjának az eredménye, hogy a szövetségi és a cseh. valamint a szlovák nemzeti szervek intenzív munkájának követésekor — és a legu f')bbi napok megnyilatkozásainak na­tására - sokan felteszik a kérdést: mikor és milyer. SÍU­bályok szerint alakul meg a Szövetségi Gyűlés hogyan tör­ténik a Szövetségi Gyűlés tiszt­ségviselőinek e megválasztása? Elsősorban tisztáznunk kell a Szövetségi Gyűlés mibenlé­tét? A szövetségi alkotmány­törvény 29. cikkelye kimondja: a Szövetségi Gyűlés két kama­rából, a Népek Kamarájából és a Nemzetek Kamarájából áll. A két kamara egyenjogú, tehát nincs szó egy külön harmadik „nagy parlament" létrehozásá­ról, mert a Szövetségi Gyűlés a két kamarából áll. Mivel a szövetségi alkotmány­törvény egyes cikkelyeit gya­korlatilag nem lehet egyik nap­ról a másikra valóra váltani, ideiglenes megoldásokra volt szükség. Ilyen Ideiglenes meg­oldás az is, hogy a Nemzetgyű­lés jelenlegi összetételében át­veszi a Szövetségi Gyűlés Né­pek Kamarájának b küldetését. A Nemzetek Kamarája pedig úgy alakul meg, hogy a kibőví­tett nemzeti tanácsok (CSNT, SZNT) 75—75 képviselőt vá­lasztanak ebbe a kamarába. Információink szerint a Szö­vetségi Gyűlés ügyrendjét sza­bályozó törvény előkészítése már csak napok kérdése. Az ügyrendi törvény azért fontos, mert az határozza majd meg közelebbről a Szövetségi Gyű­lés elnöksége, elnöke és elnök­helyettesei választásának mód­ját. A Szövetségi Gyűlés elnök­ségét, elnökét és elnökhelyette­seit a két kamara együttes ülé­sén választja meg. A szövetségi törvény 5L cik­kelye szerint a Szövetségi Cvü­lés elnökségének negyven .^g­ja van, amelyek közül húszat a Népek Kamarája, húszat p»­dig a Nemzetek Kamarája vá­laszt meg. A Nemzetek Kama­rája 10 tagot a Cseh Szocialis­ta Köztársaságban, tíz tagot pe­dig a Szlovák Szocialista Köz­társaságban választott képvise­lők közül választ az elnökségbe. Az Idézett t törvénycikk 5. bekezdése kimondja: A Szövet­ségi Gyűlés elnökét és elnök­helyetteseit a Népek Kamarája és a Nemzetek Kamarája a Szö­vetségi Gyűlés elnökségének tagjai közül választják. Ha a Szövetségi Gyűlés élére szlovák állampolgárt választa­nak meg, akkor az első elnök­helyettesi tisztséget a Cseh Szocialista Köztársaság állam­polgára tölti be és viszont. Mind a Népek Kamarája, mind a Nemzetek Kamarája sa­ját köréből, a kamarák munká­jának irányítására, három-hat­tagú kamaraelnökséget választ. SOMOGYI MÁTYÁS te. O oc. O m v% UJ CQ Ül «/> 1. Éjjeli híd robban fástól jöttek... Láthatatlan emberek mindent megkí­séreltek, hogy ne jussunk el a Szaika (Vihar) nevű fegyveres palesztinai el­lenállási szervezethez. Egy teljes napig nem kapcsolták telefonhívásainkat, amíg az ammanl informáciősügyi mi­nisztériumtól kollégám magyarázatot nem követelt. A Jordán Hotel — úgy véltük — valóban tele volt kémekkel és detektívekkel, akik azonban éppen a mi munkánkat igyekeztek megakadá­lyozni. Végülis a nevünkben küldött hamis üzenetek, a minisztériumi sofőr reggeli elalvása (a ramadánra hivat­kozott) ellenére eljutottunk Irbedbe, a Szaika főhadiszállására, ahol Abu Mu­ruán, a 40 éves főparancsnok vár ránk. A Szaika az izraeli agresszió után alakult, részben a Palesztinai Felsza­badító Hadsereg tagjaiból, azokat tömö­rítve, akik a szocialista eszméket, vagy a Baath-párt „pánarab szocializmusát" vallják magukénak. Sokan közülük kép­zett tisztek és katonák, akik nem po­kolgépes merényleteket szerveznek, ha­nem jól megfontolt és előkészített ka­tonai akciókkal igyekeznek megakadá­lyozni, hogy az izraeliek hosszú távra berendezkedjenek a megszállt arab te­rületeken. Szíriában is vannak tábo­raik, de főként a Jordán folyó völgyé­nek északi részében tevékenykednek. Abu Muruán kávét és teát hozatott, s a városszéli családi ház — a főpa­rancsnokság — kis szobájában, Palesz­tina térképe előtt magyarázta, honnan származik a magasszárú vászoncipőjére száradt sár. Az éjszaka bevetésen vol­tak, egy hidat robbantottak fel a meg­szállt területen. Este tízkor indultak, gyalogosan kel­tek át a Jordán folyó egyik gázlóján, és hajnali háromkor veszteség nélkül tértek vissza. Abu Muruán éppen befe­jezte naplóírását, még nyugovóra sem tért, s velünk Indult — a frontvonal­ba. Először az iraki csapatok ellenőrizte körzeten hajtottunk keresztül, azután a hegyekből a szerpentinen leereszked­tünk a kis Jordán völgyébe. Kicsinek neveztem, mert olyan sincs, mint az Ipoly vagy a Vág — s mégis, mióta hadakoznak vízéért és helyenként alig néhány száz méter, de a legapályosabb helyen is csupán 3—5 kilométer széles zöld völgyéért!... Odalenn, a völgyben, két-háromszáz méterre a folyótól és a túlsó parton épült izraeli őrállásoktól, 80 kilométe­res sebességgel robogott velünk a sá­ros „hadi-Mercedes". Alattunk az ülé­sen géppisztolyok hevertek, elől, a so­főr mellett két Szaika-partizán, csőre töltött fegyverrel. Azért robogtunk a hadiúttá vált egykori aszfaltos ország­úton, mert — a sofőr szavai szerint — „egy robogó gépkocsit nehezebb kilőn­ni..." Félóra múlva felkapaszkodtunk a hegyekbe, a Szaika „X" egységének táborába. Jól láttuk és fényképeztük az izraeli megszállás alatt levő falvakat, amikor bekanyarodtunk egy kis völgy­be. A bokrok közé süllyesztett légvédel­mi gépfegyverállást csak akkor vettük észre, amikor megálltunk mellette. Az­után a narancsfák közé rejtőzve, el­szórtan néhány kis agyagház tűnt fel: a tábori Két napja itt nagy aknavető­párbaj volt, a tábor légvonalban alig egy kilométernyire felszik az izraeli ál­lásoktól. A házikók oldalán lövedék- és re­pesznyomok. A fák egy részét ís izraeli lövedékek törték derékba. A túlsó domboldalon tüzérségi becsapódások ... — Miért nem helyezik hátrább a tá­bort, ha ilyen könnyű célpont az iz­raelieknek? — kérdeztük tőlük. — Húsz éven át hátráltunk, most már egy lépést sem engedünk! — vá­laszolta az egyik tiszt. — Éppen ez az izraeliek taktikája, lépésről lépésre kiszorítani bennünket földünkről. In­kább álljuk a támadásokat! A tábori ebéd még nem készült el, az egyik házikóban vöröshagymát és krumplit hámozott két partizán, a fa­zékban, kis benzinfőzőn, buris dagadt. Ott kezdtük a „szemlét", azután a fegyvertárba mentünk, ahol a legkor­szerűbb páncélelhárító rakétákat ls megmutatták, majd a készenléti muní­cióraktárt. Mielőtt megtekintenénk az állásokat, a táborparancsnok szobájába kísérnek bennünket. A kis helyiséget gyékények és pokrócok borítják, az egyik sarok­ban szekrény, gyógyszerekkel, az aj­tónál asztal, rajta tranzisztoros rádió. Az asztalon héberül teleírt papírlapok. A Szaika tagjai héberül tanulnak, s ők maguk írják, másolják kézzel, a beve­tések alkalmával a megszállt területe­ken hátrahagyott röplapokat. A tábor parancsnoka, huszonöt éves, barna bőrű legény. 1967-ben menekült az Izraeliek elől, s akkor állt be a Szaikába. Arab és héber nyelvű, nyom­tatott röplapot tett elénk: „Izraeli katonák! Cionista megszál­lók! Palesztina törvényes tulajdonosai mo­hamedánok, zsidók, keresztények ... Ml olyan szocialista országot akarunk ezen a földön, amelyben arabok, zsidók, ke­resztények együtt élhetnek. A Szaika minden nap el fog Jönni, hogy ez megvalósuljon!..." A röplapon dióhéjban a Szaika poli­tikai programja. Erről hallgattuk a gyékényre heveredett főparancsnokot és helyetteseit. Sokféle elképzelés a jövőről, a Baath-párt ideológiájának hatása keveredik a falon olvasható Che Gueuara-jelszóval, miszerint „Min­den forradalmár kötelessége, hogy for­radalmat csináljon!" A politikai órá­kon felolvasásra kerülő könyvek kö­zött Lenin, Ho St Minh és Nasszer írá­sai is szerepelnek. A partizánok 17—35 esztendős pa­rasztok és munkások, kevés köztük a kispolgár. Naponta — alkonyat után — 25—30 kis csoportban Indulnak be­vetésre a Jordán túlsó partjára. De a Szaika, mint a többi palesztinai felszabadítási szervezet, nemcsak kom­mandó- és partizánfeladatokat hajt végre, hanem őrzi a front bizonyos sza­kaszát, közösen a Jordán hadsereggel. Alkonyatkor végigkocsiztunk a Jor­dán völgyének vagy félszáz kilométe­res szakaszán. Nem használtunk lám­pát, de az úton sokfelé jól láttuk a nyugat felé bevetésre indulő Szaika­egységeket. Következik a befejező rész: A MENEKÜLTEK HÍDJÁNÁL 19B9 I. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents