Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Egy ftatal mérnök barátom mesélte: — A közelmúltban terveztem egy kenyérdagasztó gépet. Kiváló anyagból, modern megoldással, nagy effektlvitással, egyszóval minden ... Három, nem alapvető, de jelentős hibát terveztem belé... A gép elkészült, dagasztott, de csak két óra hosszat. Akkor megállt és megpihent. Aztán tovább dagasztott... — Nem bírt dagasztani? Miért kellett neki megpihenni? — A hibák miatt, amelyeket beléterveztem. Hamar elfáradt... — S miért tervezted belé a hibákat? Szükséges ma rossz gépeket tervezni? Vagy ez a szenvedélyed? — Szükséges — mondta —, nagyonl... Nem értettem. Erre megmagyarázta. Okosan és fölényesen. Miből él az ember? A fizetéséből? Nem, abból, amit amellett keresi Mindenki másból élr nem a fizetéséből. Az csak afféle pótlék... A dagasztógép tervezéséért fizetést kap. Ez tehát nem számít, ezt úgyis kapja. De a betervezett és megvalósított hibákat okos újítási javaslatokkal eltávolította a dagasztógépből, s ezért jutalmat kapott. Éz pedig már számít! Ez jó dolog. Nagyon jó. A gép azóta vígan dagasztja a kenyeret. Töprengve hallgattam a buzgó fejtegetést. — Ezt meg lehet tenni a szocializmusban? — Ott lehet csak — ragyogott az arca —, ott lehet csak Igazánl... — Egyszóval hibákat kell tervezni az életbe? — Hibákat — bólogatott helyeslően —-, sokat. Körültekintőn és megfontoltan mindenbe ... Aztán eltávolítani. Az egyén boldogulása érdekében ... Na jó! Nézzük csak mi mindent lehetne! ... Lehetne építeni egy autógyárat, ahol a kocsikba dugattyú nélküli motoroDUBA GYULA LU A NEVETŐ AFRIKA ÉS ÁZSIA Ki a bolond? — Elődöm megőrült, s így egész vagyonának örököse lettem. — Akkor hát megfizeted adósságodat? — Hová gondolsz I Nem én, hanem az elődöm bolondult meg! UBI Őszinteség Az orvos megvizsgálja betegét és aggódva csóválja a fejét: — Nem tetszik nekem ... — Hát ami igaz, az igaz, effendi, maga sem valami szépfiú! gg Kérkedő Egy vállalati igazgató új alkalmazottat vesz fel: — Tud maga eszperantóul? Mi eszperantóul levelezünk több céggel. A fiatalember kidüllesztett mellel: — Már hogyne tudnék eszperantóul, hisz tíz évig éltem abban az országban! gggi Jó kifogás BIRÔ: Maga autót lopott. Mit tud felhozni mentségére? VÁDLOTT: Az autó a temető mellett állt, s azt gondoltam, effendi, hogy a tulajdonosa már nem él. m Jó munkakedv Egy sokgyermekes anya dadát keres gyermekei mellé. Egy lány, akit a munkaközvetítőből küldtek, határozatlanul töpreng: / — Tizenhárom gyerek... Sajnos, nem fogadhatom el ajánlatát. — Miért? Talán csak nem babonás? m

m Titok Mahmud és Ahmed találkozik az utcán. Mahmud ráförmed Ahmedre: — Miért sértegettél tegnap, amikor emberek előtt hülyének neveztél? — Bocsáss meg, nem tudtam, hogy ez titok. m—

w Bánat Zahedi összetalálkozik a barátjával és izgatottan újságolja neki: — Képzeld, a menyasszonyom visszaadta a jegygyűrűt, s máshoz megy férjhez. Szeretném megtudni, hol lakik az az alak. — Nono? Csak nem akarsz verekedni? — Dehogyis I El szeretném adni neki a gyűrűt. (összegyűjtötte: L L) FELEKI LÁSZLÓ: Ember! Büszke szó ez! Már csak azért is vigyáznom kell magamra, mert belőlem csak egy van. Másból viszont sok van, tehát könnyen pótolható. Barátom humanista. Csak családtagjait, barátait és ismerőseit bántja, de milliárdokra tehető azok száma, akiknek nem árt. A tehetségtelenség csak hatalommal párosulva veszélyes. » Nemcsak a lázadás, a lojalitás ls kockázatos. Mindenkinek megvan a más ,baja. kat szerelnének. Az autót újdonsült tulajdonosa tolná át a néhány kilométerre lévő javítóműhelybe, ahol a hiányzó dugattyúkat b elé szer élnék. Meg lehetne csinálni azt, hogy a televíziókészülékek képernyője lényegében egy közönséges tükör legyen. A műsort az ember magamagának játszaná el a tükörben. A bakancsok talpába belülről kellene beverni a kúpfejű jancsiszögeket, hogy ne hordják annyit az emberek, és így ne kopjon el olyan hamar a talpuk. A hivatalokban a panaszodat intéző hivatalnokokat némán bólogató, rokonszenves bábukkal kellene helyettesíteni, hogy ne lehessen velük öszszeveszni, és ne terjedhessen a társadalmi neurózis, az idegesség. A házasságkötő termekbe esküvő alkalmával be kellene Idézni a fiatal pár jövendőbeli szeretőit, azaz a menyasszony későbbi barátait és a vőlegény későbbi barátnőit, hogy azok halmozzák el először szerencsektvánataikkal az új párt, és kölcsönösen megismerkedjenek. Az újságokat az olvasóknak kellene trniok, és a szerkesztőknek olvasni, hogy kölcsönösen gondolhassanak egymásról mindenfélét. Aztán olyan ollókat kellene gyártani, amelyeknek nem befelé, hanem kifele néz az éle, hogy inkább borotvák legyenek, mint ollók. ÉS azt is meg lehetne még csinálni, hogy a költők azért kapják a honoráriumot, hogy nem írnak verseket, és a kutyapecéreket fizetni kellene, hogy speciális farmokon tenyésszenek minél több kóbor kutyát. Akt pedig okos újítási javaslatokkal mindezeknek az ellenkezőjét tanácsolná megvalósítani, azt meg kell jutalmazni.' Aztán mit lehetne még? .. [A BAJ VAN A HUMORRAL című kötetből). BAPE — Szép az életi — Polgártárs! Menjen és aludja ki magát! MM Kl Gyere gyorsan, drágám, medvenyomra bukkantam! í Pavliha, (iVgösslévia) GYENGÉD LÉLEK — Van fogalma arról, hogy nekem milyen lelkiismeret-furdalásaim lesznek? [Vasvári rajza) RAJZOS TOm&CF — • " MII AKIM Látod, amint kezembe vettem az evezőt, máris szinte repülünk ... (Francé Dimanche) 1 Ebadta kölyke, meddig fogsz még egyenesen járni?! (New Yorker — Egyesült Államok) SZÖVEG NfiLKÜL. (PARDON, Frankfurt — NSZK)