Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

A TISZTELETES vékony, hosszú, szőke ember. Hangja ezzel ellentétben: mély, dörgedelmes, már-már Ijesztő: „Mert, kedves testvéreim, hányan járnak ma e serdülő korú gyermekek közül az Isten házába? Hányan imádkoznak lelkük üdvösségéért? Ki irányítsa az élet kusza útjain őket, ha nem az, akinek létüket köszönhették, a Teremtő? E lány is inkább moziba járt, pajtásaival ténfergett vasárnapokon által, s íme, lelkének egyetlen zavara a pusztulást, a véget jelentette számára. Hová halad a világ, hová haladtok most-születők? Ki fegyelmez benneteket, ki tanít meg szeretetre, egymás megbecsülésére, egymás segítségére? Az Úr mindenkin segít. Az Űr bizalommal várja a hozzáfordulókat. Menjetek, siessetek az ő házába, hogy életetek szerencsés, boldog legyen e földön." AZ APA csontfehér arcú, alacsony termetű ember. Könny sem ered már szeme sarkában. Meg van törve, össze van roppanva, olyan állapotba sodorták az események, amelyekre már-már az érzéketlenség, a közöny a jellemző, amely azonban nagyon közel van az elmezavarhoz. Két szép gyermeke volt, még egy hete is, s lám, az idősebb nincs már. Miért tehette? Mert egyedül hagytam — szövi tovább gondolatait a családfő —, mert egyedül hagytam, két teljes napig az egész lakásban, mert kedvesebb volt számomra a hétvégi horgászat, mint a saját lányom élete, mert ha otthon maradok vele, észreveszem a gázszagot, s idejében közbelépek. Az apa úgy érzi, ő a leggonoszabb ember a földön, ő a legördögibb szülő, aki valaha is gyermeket nemzett, hiszen egy demizson borért, s egy átvirrasztott éjszakáért, a létfenntartáshoz korántsem szükséges halakért hagyta magára idősebb gyermekét. dolkodik el a szomszéd —, túl szabadon járt-kelt az a lány, és a másik is, pedig az csak tizenkét éves. Nem jó az, ha egyedül moziba engedik őket, és fiúkkal bújkálnak a sötétben. Ezeik a mai gyerekek olyan vakmerőek, olyan tempóban élnek, mint mi, amikor betöltöttük a huszonötöt. Nem jő a gyerek, sok vele a gond, áldom a sorsot, hogy nekem nem adott." AZ ORVOST a kötelességtudat hozta el a temetésre. Megesett a szíve a szülőkön, jól tudta, hogy szükség lesz rá a gyászszertartás alatt is. „Érdekes eset egy kamasz lány öngyilkossága; ki tudja milyen lelki motívumok alakították ki benne a tett végrehajtását? Talán hajlamos volt az idegrendszere ilyesmire, talán már születése pillanatától kivehetők voltak viselkedésében bizonyos nyomok, amelyek ilyen tragikus végre engedtek következtetni. A halál elég későn állhatott be. A lány ki akart szabadulni a bűzből, de nem az ablak felé, hanem a konyha felé tartott, ahol még erősebben terjengett a szag, s akkor gondolta talán, hogy visszafordul, és kinyitja a szobaablakot, de az ágy előtt összeesett, egy kicsit megütötte a homlokát, onnan a vércsík." A HULLASZÁLLÍTÓ EMBER AZ ANYÁT hidegen szemléli a temetéseket. Neki mindegy, kit kell ide vagy oda vinni, csak az a rumocska meglegyen minden nap. S mert a rumocska még a legeldugottabb kiskocsmában Is pénzbe kerül, s mivel a hullaszállítók fizetése jóval kisebb, mint mondjuk a minisztereké, a tömzsi emberke úgy segít magán, ahogy tud. Ehhez a szertartáshoz annyi a köze, hogy a lány nyakáról leemelt egy aranyláncot, amelyet a lehető legrövidebb időn belül értékesít majd, s akkor a rum ismét abba a mámorba löki, amelyre ő — a másnapi gyomorbántalmak ellenére is — anynyira kívánkozik. Lám, milyen oktalan teremtés lehetett, állapítja meg az idős ember. Aranylánca is volt, mégsem tetszett neki az élet. üdülésről táviratozták haza. Kisebbik lányával üdült Csehországban. Szénsavas fürdőket vett, nagyokat sétált gyermekével az ősi parkban, s szorgalmasan rótta a sorokat a levelekben. A táviratot a szoba ajtaja alá csúsztatták, úgy látszik, nem merték átadni személyesen. Az első pillanatban nem hitt a szövegnek, azt hitte, álmodik, csak amikor kislányára nézett, döbbent rá, hogy ez a távirat is — Klári megmérgezte magát, temetés kedden —, a fürdőváros kétágyas szobája is, a döbbenettől fakóvá vált gyermeked is valóság, letagadhatatlan, elevenbe ható, ájulással fenyegető. Nem tudja pontosan, hogyan teltek el a hazafelé tartó út órái. Ült a vonat piszkos fülkéjében, mereven nézte a szemközti ülés támláját, hangtalanul adta át a jegyeket a kalauznak, nem evett, nem ivott, csak egyre az járt a fejében, hogy lélekgyilkoló, kegyetlen tréfa az egész, hogy Klárika makkegészségesen szalad majd elé, s ő elmondja majd, ezerszer is, milyen kegyetlen tréfák elkövetésére képesek az emberek. Amikor hazatért, férje karikás szeme, szinte ronggyá gyűrt arca fogadta az állomáson, néhány rokon és a taxis. A gépkocsiban kétszer rosszul lett, s mire hazaértek, lehetett telefonálni az ügyeletes orvosért, mert az anya állapota aggasztóvá vált. Az injekciók magához térítették, de amikor lánya szobájába lépett, Ismét rosszul lett. A temetésig tartő időt félholtan élte végig, s most itt áll, a gyászoló tömegben, arca és szíve agyongyötörve, de még most is valami csodában bízik, valami rendkívüliben, talán felnyílik a koporsó és felül benne Klárika, vagy talán nincs si benne, nem is lehet, mert nemrég még a szülészeten voltak, mi az a tizenöt év, az egy sóhajtás csak az életből, az nem lehet, hogy Klárika nincs többé. Mert ha nem megy üdülni, akkor talán nem következik be a tragédia, és ha nem járt volna úgy a lánya kedvében, ha nem lett volna hozzá talán még Jobb is, mint Vilmához, akkor esze ágába se Jutott volna ilyet tenni a szüleivel, akik mindent megtettek érte, akik selyemharisnyát vettek neki és divatos kiscsizmát télire, és a fodrászra is adtak pénzt és mindenre, amire szüksége volt. Nem lehet a másiknak ennyit engedni, üljön csak otthon mindig, az Iskolába is elkíséri Inkább és megy majd érte, és együtt mennek át az úton, megnézik kétszer is, nem jön-e szembe autő, és a gázt leszerelteti a konyhából, jó volt villanyárammal is főzni, az mégsem olyan veszélyes, Istenem, miért vetted el, ez nem lehet igaz.. . Az anya gondolatai egyre zavarosabbá- válnak, két ízben ls összecsuklik, az orvos injekciót szúr a karjába, leültetik, simogatják, vigasztalják, de a szavak nem érnek el a tudatáig. A FIÚ A SZOMSZÉD a második sorban áll. Ö fedezte fel, hogy szivárog a gáz. Bűzlött az egész folyosón, gyanú ébredt benne, becsengetett, kétszer is, de nem Jött ki senki. Azután telefonált a rendőrségre, egy szerelő feltörte a zárat. Először a konyhába mentek, ahol nyitva volt a négy csap közül kettő, de nem teljesen, éppen egy kicsit. Onnan a hálószobába mentek, de nem találtak semmi rendkívülit, csak amikor a gyermekszobába nyitottak, pillantották meg a lányt. A rekamié mellett feküdt, vér száradt csíkokban a homlokán, nem volt már benne élet. Sohasem felejti ezt a látványt, a hullát, a szétomló fekete hajat, azt a lányt, akit két éve ismer már, s aki olyan kedvesen köszönt oda mindig, ha találkoztak a lépcsőházban. „Mindig tudtam, hogy Itt valami baj lesz — gonEgy tizenöt éves lány megnyitotta a gázcsapot.. Úgy mondják, az öregkor hozzáidomitja a testet, de főleg a lelket — a halálhoz. A kezdetben határtalan optimizmus bölcs realizmussa sze'ídül, s az egyre rugalmatlanabb lábak, a mindinkább ziháló tüdő maga közli az aggyal: jobb lenne elszenderedni mar. Egy nyolcvannál is idősebb anyóka szájából hallottam először ilyen hangnemben szólni a végről. Megértettem, de seh^gysem tudtam magam a helyzetébe képzelni. Az idő előtt érkező halál a egborzalmasabb hiszen itt vannak a egnagyobb kontrasztok a kezdet és a vég között. Ez a tizenöt éves lány, aki itt fekszik a koporsóban, önként számolt ie életével. Pillantsunk végig a gyászolókon. Lesz-e vajon tettére magyarázat? tizennyolc esztendős, hosszú haja van, szürke szeme, jó széles vállal, az arca nem mondható szépnek, de csúnyának sem. Szombaton este tizenegyig csókolózott Klárival egy parkban. Hazakísérte, az úton karon fogva mentek, mint a házastársak, összebújtak, mint fészkükben a madarak. A ház előtt sokáig beszélgettek, lehetett éjfél is, mire búcsúzni kezdett. A lány kibökte, hogy a szülei nincsenek otthon, kísérje egészen a lakásba, mert a lépcsőházban fél. A lépcsőház valóban kísérteties volt. Sokáig kereste a villany kapcsolóját, s aztán a lift már föl is röpítette őket. Klárika főzött egy feketét, de a fiú feszengett a széken, csábította egy kettesben, zavartalanul eltöltött éjszaka. Tudta, hogy az apja így is megpofozza, mert tízre otthon kellett volna lennie, s most már félegyre jár. Ismét csókolózni kezdtek, de a fiú kitépte magát Klárika karjaiból és búcsúzkodni kezdett. — Ha nem maradsz itt velem éjszakára, nem ls szeretsz te engem igazán — mondta a lány. — Nagyon szeretlek, de otthon szíjat hasítanak a hátamból, és ha a te apád betoppan, vége a kapcsolatunknak — mondta a fiú. — Egyedül félni fogok éjszaka — siránkozott Klárika. — Ne nevettesd kl magad — mondta a fiú, és kinyitotta a folyosó ajtaját. — Magamra engedem a gázt, ha nem maradsz itt — kiáltott utána a lány. — Ne mond] butaságokat — lehetett hallani a távolodó fiút. És Klárika valóban kinyitotta a gázcsapot. Éppen csak egy picit, nehogy baj történjen, de a levegőben azért érezni lehessen a bűzt, mintegy bizonyítvaíme, én nem vicceltem. Klárika abban reménykedett hogy a fiú visszatér, és akkor ott találja őt, az ágyon' elkészülve a halálra, és akkor megcsókolja, és soha többé el nem hagyja. A fiú azonban nem tért vissza, fcltelt vagy tíz perc. Biztosan itt leselkedik a lépcsőházban — szőtte tovább gondolatait Klárika, s hogy még jobban érezni lehessen a gázt, ktnyitotta csak egy picit - a másik csapot is, majd kitépett egy füzetlapot, és ráírta: „Szerettelek, de te nem tudtál megérteni. A „végrendeletet" a konyhaasztalra helyezte, mert csak onnan nyílt ajtó a szobájába: A fiú azonban nem jött vissza. A gáz elborította a lakást, a többit pedig tudjuk már. „Ha én akkor visszatérek, nem történik semmi ae ki hitte volna, hogy komolyan gondolta? Ki hitte volna, hogy ennyire szeretett? Egy lány miattam halt IT16g. . . A szertartás lassan a befejezéshez közeledik. A koporsót négy vaskos kéz lendíti vállára s a síró, sóhajtozó tömeg megindul a temető agyagútján, a frissen bontott föld felé. Ezen a planétán egyre több ember születik, egyetlen napon milliók. Klárika nincsen közöttük. A tragédia elemzése után is csak ezt kérdezhetjük: MIÉRT? BATTA GYÖRGY