Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-28 / 23. szám, kedd
Megkezdődött a Szlovák Forrad almi Szakszervezeti Mozgalom I. kon gresszusa __— 1——— 1... ..r ^j^^y^p p 1 "f 1 i 11 1 i mtrrr-n—irarr n IIII I II IIII i ini niii n nn m i iniin ni 'i nf iľ j " ii u ii * n ľ i "Hamsam . J.ót í'Z 1. oldalról) m; n változásokat az illetékesek a lakossággal idejében közöljék. és hogy azt indokolják is meg. Egyesek árbefagyasztást javasoltak. A szakszervezetek is belátják, hogy ez az új gazdaságirányítási rendszer szellemével ellentétes intézkedés lenne. Teljes foglalkoztatottságra törekszünk Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban Szlovákiában rendkívül fontos szerepet játszik a foglalkoztatottság növelése. Napjainkban nemcsak az ifjúságot kell a munkafolyamatba bekapcsolni, hanem a munkaképes nők gazdasági aktivitását is növelnünk kell. A szakszervezet ezért a munkaalkalmak számának szaporítása érdekében az állami szervekre jelentős hatást gyakorol. Az ötnapos munkahétre valő áttéréssel kapcsolatban V. Daubner kijelentette, hogy 1970-ig az ország valamennyi munkahelyén áttérnek a rövidített munkahétre. Különösen a szolgáltatóüzemekre hárul ebből kifolyólag jelentős feladat. Ügy kell dolgozniuk, hogy a rövidített munkahét folyamán is teljesíthessék szolgáltatásaikat. A dolgozó emberről való gondoskodás a szakszervezet egyik legfőbb feladata. A szakszervezetek szlovákiai elnöke beszámolójában hangsúlyozta, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenni a nők munkakörülményeinek megjavítására. A dolgozó nők szerepe nemcsak gazdasági jellegű. Asszonyaink elsőrendű, biológiai funkciója — az anyaság. Az extenzív gazdaságfejlesztés időszakában erről gyakran megfeledkeztek. A jövőben ezt orvosolni kell. A szülési szabadság időtartamát a közelmúltban 26 hétben állapították meg. A szülési szabadság idején a dolgozó nők bérük 90 százalékát kitevő segélyt kapnak. Viszont még ezek az intézkedések sem oldották meg teljesen a dolgozó anyák problémáit. A jövőben ezért lehetővé kell tenni, hogy a dolgozó anyák gyermekük harmadik életévéig fizetett szabadságot vehessenek ki. A jövőben a szakszervezetek a sokgyermekes családok megsegítését is szorgalmazni fogják. Szociálpolitikánk néhány hiányossága a táppénzkiutalással függ össze. A jövőben a szakszervezet egységes táppénzkiutalási rendszert szeretne kiharcolni. E tervek szerint a dolgozó betegsége egész időtartama alatt bérének 90 százalékát kapná. A későbbiek folyamán V. Daubner a dolgozókról való gondoskodás más vonatkozásaival foglalkozott. Arról beszélt, hogy a kormányszervekkel együttműködve hogyan kellene javítani az egészségügyi gondoskodást, hogyan lehetne pl. a nyugdíjasok számára ls elegendő üdülési és gyógykezelési lehetőséget biztosítani. A munkavédelemről és munkabiztonságról szólva hangsúlyozta, hogy egyes üzemekben a biztonság rovására még mindig csak a gazdasági hatékonyságot tartják szem előtt. A lakásépítési programmal kapcsolatban kijelentette, hogy az országos lakásépítési terv alapján Szlovákia lakosságának a jövőben az eddiginél lényegesen több lakást kell biztosítani. Eszerint Szlovákiában évente — az egyénileg épített lakásokon kívül — legalább 40 000 lakást kell építeni. Szükségesek a munkástanácsok A vállalatokról és a szocialista vállalkozásról szóló törvények jóváhagyása után — mondotta Daubner elvtárs — felmerül a kérdés, hogy a dolgozói?, a kollektíva és a szakszervezet egy-egy vállalatban majd milyen szerepet játszanak. A szakszervezetek vezetősége egyértelműen híve a munkástanácsoknak. Ezért a szakszervezet tevékenysége arra irányul, hogy a jövőben törvény szabályozza a munkástanácsok és a vállalati igazgatóságok kapcsolatát. Ezt a törvényt úgy kell kidolgozni, hogy az feleslegesen ne komplikálja a helyzetet. Beszámolója befejező részében Daubner elvtárs hangoztatta, hogy a szakszervezeteknek új munkastílusra van szükségük. A szakszervezeteknek a politikai életben elfoglalt szerepével kapcsolatban megjegyezte, hogy a dolgozók ezen érdekvédelmi szervezetének a politikai életben konstruktív szerepet kell játszania. Semmi esetre sem akarjuk feladni a CSKP akcióprogramjának elveit. Az akcióprogram platformján kívül a szakszervezeti akcióprogram teljesítése is lehetetlenné válna. A délutáni órákban a vitában elsőként dr. Gustáv Husák, az SZLKP KB első titkára szólalt fel. A kongresszus vitával folytatja munkáját. ( t. m.) Gustáv Husák elvtárs felszólalása Tisztelt Elvtársak! Tisztelt Barátaim! Engedjék meg, hogy Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében üdvözöljem a kongresszusi küldötteket és a szlovákiai szervezett dolgozók több mint egymilliós hadseregét, amely népünk legfőbb társadalmi rétegét reprezentálja. Kongresszusukat nehéz időben, bonyolult politikai helyzetben tartják. Daubner elvtárs előadásából is látható, milyen végtelenül sok, a dolgozó embereket érintő kérdés vár megoldásra. Mind a pártszervezetek, mind az állami és gazdasági szervek feladata a problémák megoldása, hogy a szocialista társadalom alapgondolata — a dolgozó ember szabadabb, Jobb, gazdagabb élete valósággá váljék. Ennek ellenére következetesen el kell térnünk a konkréťgazdasági és szociális problémák megoldásától. Államunk politikai élete már több mint egy év óta nagyon viharos, és különösen az utóbbi időszakban egyik feszültség a másikat, egyik válságos helyzet a másikat követi. Ezek a kérdések természetesen nem csupán a kommunista pártot érintik, hanem minden polgárt is, és annyival inkább, a dolgozók hatalmas szervezetét, amilyen a szakszervezeti mozgalom. Végülis az a politikai küzdelem, amelyet a munkásmozgalom több mint egy évszázadon át vívott, két síkon játszódik le: egyrészt politikai síkon, ahol elsősorban a munkásosztály és a dolgozó nép politikai pártja teljesítette funkcióját, másrészt a szakszervezeti mozgalom síkján. Ebből ls látható, hogy a kommunista párt és a szakszervezet érdekei már a múltban is azonosak voltak. Ma egyes emberek valahogy elködösítik a szocialista társadalom legbensőbb értelmét. A szocializmust úgy magyarázzák, hogy végül már semmi sem marad belőle, csak az elnevezés. Tudjuk, hogy a munkásmozgalom már a múlt évszázadba visszanyúló kezdete Idején harcolt és áldozatokat hozott azért, '•>ogy hozzájáruljon a kizsákmányoló osztály legyőzéséhez és felépíthesse a politikailag jobb, szociálisan Igazságosabb, minden kizsákmányolástól mentes társadalmat, amely belsőleg is demokratikus. Ettől a céltól a kommunista párt — és meggyőződésem szerint a szakszervezeti mozgalom sem tért el. Igaz, hogy az ötvenes évek jelentős torzulásai rányomták bélyegüket mozgalmunkra, gyengítették eszméink és gyakorlati lépéseink vonzóerejét, gyengítették a párt népszerűségét a dolgozók széles tömegei előtt és számos negatívummal az egész társadalmat. Másrészt azonban ebben az időben is az embermilliók becsületes munkája révén államunk gazdaságilag, szociális és kulturális téren is igen magas színvonalat ért el. Mindazt, amit ezekben az években kiépítettünk, nem lehet leírni, nem lehet csupán tagadni. Az egész politikai rendszerben azonban annyi hiányosság volt, hogy politikai erők tömörültek és célul tűzték ki a társadalom bürokratikus vezetésének megváltoztatását és a létező torzulások felszámolását. A január előtti áldozatok egyike a szakszervezeti mozgalom volt. Mellékvágányra terelték a szakszervezeti mozgalmat, politikai súlyával, és e szervezet több millió tagjával együtt. És ezáltal csak amolyan kisegítője lett annak az embercsoportnak, amely a politikai életet uralta. Tehát társadalmunk reformja elkerülhetetlen szükségszerűség volt nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is. Bekövetkezett a stagnálás egész gazdasági életünkben, láthatóvá váltak a válság jelel a szociálpolitikában, amikor egész társadalmi rétegek — mint például a parasztság és az értelmiség — nem rendelkeztek azonos jogokkal. Így került sor nálunk 1968 januárjára. A politikai reform fogyatékosságai és eredményei Politikai rendszerünk reformjára azonban akkor került sor, amikor erre még nem készültünk fel kellő módon. Nem volt kidolgozva, hogy milyen program szerint kell fokozatosan megoldani a megérett kérdéseket a gazdasági és a politikai életben. Ezért közvetlenül január után láthatóvá válik a vontatottság és a rögtönzés a célkitűzésekben, programokban és a konkrét megoldásokban és az elkerülhetetlen reform elsődleges, tervszerű és céltudatos megvalósítása helyett szemtanúi lettünk a különböző felfogások politikai küzdelmeinek. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a reformot megkövetelő alapvető célokat — amelyeket népeink milliói támogattak —, mégis elértük. Említsünk meg legalább néhányat. Habár nem túlságosan tervszerűen és következetesen, mégis csak kizártuk társadalmunkból a bürokratikus, centralisztikus uralmi rendszert és a problémák ilyen módon történő megoldását. Bár még nem értük el, nem fontoltuk meg, de a demokratikus megoldások és döntések váza már látható, és jelentős mértékben a gyakorlatban is érvényesül. Polgáraink millióinak együttműködésével tovább fogjuk javítani és tökéletesíteni, mindenekelőtt a nagy tömegszervezetek szoros együttműködésével. A dolgozó ember számára megnyílt a politikai tér. Közéletünkből eltűnt az a rendszer, amely nem számolt az emberrel és az embernek azzal a jogával, hogy részt vehet az állam lényeges kérdéseinek alakításában és ellenőrizheti a döntéseket. Kialakult a szocialista demokrácia, a polgárok demokratikus kapcsolatainak és az egyes szociális csoportok kapcsolatainak új tartalma. Sokat beszélnek arról, hogy valaki korlátozni akarja a polgárjogokat. Nézzünk szét magunk között, hol korlátozzák ezeket a jogokat. Beszélnek például a sajtószabadságról. Igaz, hogy szeptember óta létezik a sajtótörvény, de mindnyájan olvasnak valamilyen újságot és tudják, egyes lapokban annyi a szabadság, hogy az hullámzásba hozza a társadalmat, sőt még a fejlődésünkre is ártalmas. Az alapvető demokratikus jogokat nálunk megtartják és a párt vezetősége szintén arra törekszik, hogy ezeket az alapvető Jogokat tiszteletben tartsák és meghonosítsák. Olyan fontos demokratikus jogot léptettünk életbe, mint a nemzetek azonos Jogú helyzetét államunkban, amelyet sem a München előtti burzsoá állam nem tudott biztosítani, sem negyvennyolc után nem lehetett megoldani. Az állam föderatív rendezése, amely azonos jogokat biztosit a szlovák és a cseh nemzetnek egyaránt, nem sérti a cseh nemzet érdekelt, január utáni politikánk jelentős eredménye és megteremti a nemzeteink testvéri kapcsolataihoz szükséges előfeltételeket. Ezzel a néhány rövid példával is, amit itt január utáni politikánk pozitív eredményeként említettem meg, bizonyítható a társadalmi reform szükségessége, amelyet már több mint egy év óta szorgalmazunk, valamint az is, hogy a párt és az állani jelenlegi vezetősége életbelépteti a január utáni politika pozitív elveit. A politikai erők differenciálódása Miért támadnak tehát olyan küzdelmek és megmozdulások, amilyeneket például a múlt héten éltünk át? Látni kell, hogy az a politikai front, amely 1968 januárja előtt a Novotný-rendszer ellen kialakult a maga egységében bonyolult volt. A társadalom bürokratikus irányítása ellen volt a kommunisták egy része, amely látta e rendszernek a szocializmusra gyakorolt pusztító következményeit. Voltak aztán sokan, nem kommunisták, becsületes, bátor emberek, akik államuknak szabadabb rendszert kívántak. Azonban ezen a fronton álltak olyanok is, akik egyáltalán nem értettek egyet a szocializmussal. Azért említem ezt, mert igen gyakran, ha valakiről beszélnek, azzal érvelnek, hogy ez vagy az Novotný ellen volt. Ez azonban magában véve még nem lehet a szocialista társadalommal kapcsolatos álláspont mércéje. A gárdisták is Novotný ellen voltak, és mégsem tartjuk őket ma a haladás hordozóinak, hanem óvatosak leszünk, ha arra törekszenek, hogy politikai életünkbe saját eszméiket csempésszék be. Január után, a múlt év folyamán a politikai erők átcsoportosultak. A párt vezetősége Dubček és a többi elvtárssal arra törekedett, hogy az akcióprogram szellemében tervszerűen valósítsa meg a társadalmi rendszer reformját. Január óta azonban fokozatosan kialakult az ellénzéki front ťs, amely állandó nyomást gyakorol a pártvezetőségre, újabb és újabb követelményekkel áll elő, kampányokat szervez e követelések érdekében, és alapjában véve lehetetlenné teszi, hogy a párt és az állam vezetősége lépésről lépésre megvalósítsa a reformtervet. Ezt a harcot kezdetben nagyjából a Novotný-féle garnitúra ellen vezették. Az ellen, amit dogmatizmusnak, baloldali szektás elhajlásnak nevezünk. Tudjuk, hogy sokan, akik nem tudtak megbarátkozni az új eszmékkel, szívesen fogadnák a Január előtti viszonyok viszszatérését. Ezek pozíciója azonban az év folyamán egyre gyengült és Szlovákiában ma már nem jelentenek potenciális veszedelmet akkor sem, ha nézeteik eltérnek a párt hivatalos magatartásától. A második oldalon viszont szervezkedtek és szervezkednek azok a különféle szocialistaellenes erők, amelyek nem tudtak soha belenőni a szocialista társadalomba és ezt sohasem tartották sajátjuknak. Ezek az erők a párt Jobboldali csoportjaival együtt szüntelenül demagóg jelszavakat hangoztatnak, ezzel hívják fel magukra a széles néprétegek figyelmét, majd ezt használják ki a párf és az állam vezetőségének Irányvonala ellen, hogy így állandó feszültséget és válságot idézzenek elő. Az ellenzéki erők, valamint a párt és az állam vezetősége között húzódó választóvonal mindenekelőtt a szocialista társadalom építésének marxista—leninista értelmezése, amely tiszteletben tartja mind az általános alapelveket, mind a specifikus feltételeket. A közelmúlt eseményeinek tanulsága Husák elvtárs ezután a CSKP KB novemberi, valamint a következő plénumok határozatainak Jelentőségéről beszélt, majd azokról az akciókról, amelyeket az ellenzéki csoportok szerveztek hazánk nyugodt konszolidációja ellen. Az elmúlt hét eseményeinek politikai vonatkozása — mondotta Husák elvtárs — gondolkodásra kényszeríti a pártot, valamint arra, hogy ezekből levonja a szükséges következtetéseket. Szlovákia Kommunista Pártja vezetőségének nevében csak annyit mondhatok, hogy minden türelemnek van határa, és ezt az államot felfordf!mi nem hagyjuk (hosszantartó taps). Az elmúlt hét Szlovákiában is megmutatta, hogy népünkben elegendő egészséges erő van. Nagyra értékeljük a szlovák szakszervezetek üzemi szervezeteinek, valamint az egyes szakszervezeti szövetségek vezetőségének azt a magatartását, hogy nyugodtan és józan fejJel elemezték az eseményeket, és így hozzájárultak Szlovákia konszolidációjához és nyugalmához. Meg kell mondani, hogy Ifjúságunk szervezete és a szlovák főiskolások vezetősége megfontolt magatartást tanúsított. És így a múlt héten is az egyik társadalmi szervezet a másik után vizsgázott megfontoltságból, állambölcsességből, de ugyanígy vizsgáztak a párt és az állami szervek, továbbá sikeresen tették le ezt a vizsgát a többi szervezetek is. A napokban előtérbe került olyan érzékeny kérdés is, mint a csehek és a szlovákok kapcsolata. Ebből az alkalomból ls meg akarjuk mondani, hogy a szlovák kommunisták és a szlovákiai szervezett dolgozók — mint egyenjogú partnerek az államban — szavatolni akarják az állam egységét, szavatolni akarják a közös eljárást, a cseh és a szlovák nép közös életét és a progresszív fejlődést hazánkban. A cseh kommunisták, a becsületes cseh szervezett és más dolgozók számíthatnak segítségünkre, támogatásunkra, arra, hogy becsületes partnereik leszünk. így kell közösen eljárnunk, közösen tanácskoznunk, mert a CSKP KB egységes határozataiból és mindkét nemzetünk közös érdekeiből indulnak ki. A feltétel még mindig a konszolidáció Nagyon örülök, hogy Daubner elvtárs beszámolójában felvetette az ifjúság kérdését és a szakszervezeti dolgozók gondoskodását az ifjúságról. Szombaton volt nálam a munkásfiatalok szövetségének küldöttsége. Megmondom egyenesen, azt panaszolták, hogy a munkahelyeken nem igen járnak kedvében a fiatal embereknek. És ez nemcsak a szakszervezetekben tapasztalható. Más területeken is panaszok merülnek fel. Elvtársak, mindnyájunknak — dolgozzunk bármely ágazatban — gondolkodnunk kell afelett, milyen figyelmet fordítunk a serdülő nemzedékre. Fontos számunkra, hogy milyen elképzelései vannak az ifjú nemzedéknek az életről, önmagáról, a világról és milyen feltételeket kell számukra előkészítenünk. Ezért erről a helyről is kérem önöket, hogy a szakszervezeti mozgalomban ls fordítsanak rendkívüli figyelmet e kérdésekre. Minden fájó pontunk orvoslásának alapvető előfeltétele a konszolidáció. Ezt sohasem téveszthetjük szem elől. Az ellenzéki erők utolsó támadása az ellenzék teljes politikai csődjével végződött. A szlovákiai dolgozó nép a kommunista párt vonalát, a szlovák kormány vonalát, a szlovák szakszervezetek és szakszervezeti szövetségek vonalát támogatta és így megőrizte a nvugalmat é- a békét. Szlovákia Kommunista Pártja arra törekszik, hogy megnyugodjanak a politikai viszonyok, hogy a leien programjára a normális problémák kerüljenek, amelyekből több van. mint kellene. Ezen az úton szilárdan együtthaladunk Csehszlovákia Kommunista Pártja egészséges erőivel, az egész szervezeti mozgalommal és szilárdan hiszünk abban, hogy mögöttünk áll a dolgozó nép döntő többsége. Szilárd meggyőződésem, hogy ezen az úton aránylag rövid idő alatt elérjük a jobb feltételeket. Kívánok az önök munkájához, kongresszusuk munkájához, valamint a kongveszszus utáni munkájukhoz sok sikert!
