Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Több tucat utca, több ezer árusa • A gombostűtől a brilliánsig • Alkudni illik • Sokan egy asztal­kán kezdik • Elkápráztatják a vevőt • Művész kézművesek A KAIRÓI UTCÁN ILYEN GYÜMÖLCS­ÁRUSOK SOKASAGA CSÁBÍTJA A VA­SARLÓKAT. A raikor az iszlám világ tudományos központjá­nak szimbóluma, az Azhar Egyetem előtti téren kiszálltam a taxiból, körül sem nézhet­tem, máris mellettem termett egy nagybajszú ember­ke, és a világ számos nyelvéből maga kreálta kérdé­sekkel ostromolni kezdett: Hová való? Mit szeretne látni? Mit akar vásárolni? Milyen pénze van? Majd tudtomra adta, hogy ő minden ellenszolgáltatás nél­kül elvezet azokba az üzletekbe, ahol nem csapnak be, és léláron vásárolhatok meg mindent. Megpró­báltam lerázni a nyakamról készséges „idegenveze­tőt", mert már ismerőseimtől, olvasmányaimból sej­tettem, hogy a kereskedők egyik felhajtója vetette ki rám a hálóját, én pedig egyedül akartam felfede­ző útra indulni a közeli bazárba, vagy ahogy rövi­den itt nevezik: a Szukba (más néven Muszki). A bazár nagy ismerőjétől azonban nem sikerült olyan egyszerűen megszabadulni, nem is hallgatta, mit beszélek mint a pulikutya a nyomomban maradt, és amint megálltam egy kirakat előtt, szinte beso­dort az üzletbe és beajánlott a tulajdonosnak. Ez az őszinte ragaszkodás annyira az idegeimre ment, hogy az egyik ezüstmíívesnél vettem egy kulcstartót, de csak azzal a feltétellel, ha megszabadít a kísé­rőmtől is. Sikerült. A felhajtó megkapta a kereskedőtől a filléreit, és végre egyedül nekivág­hattam Kairó legcsodálatosabb városnegyedének, a bazárnak. Emberek, ételek, illatok I A kairói bazár fantasztikus világ. Az ember elindul benne, kavargó zajos forgataga magával ragadja és sodorja, pörgeti egyik üzlettől a másik árusig, a za­jos tömegnek részévé válik, szinte nem is képes ér­zékelni az idő múlását, csak ámul-bámul, alkudozik, magyarázkodik, méltatlankodik, vagy tiltakozik. Arabok, négerek, ázsiaiak, európai és amerikai fe­hérek, és még ki tudná megmondani, milyen keverék fajok hangoskodnak, tolonganak, kacagnak, dalolnak itt. Az utcai pékes, vagy cukrász rétessütő művészete szinte páratlan, a tésztát kicsit megpofozza, aztán nagy ívben felkapja a levegőbe, mire a lendülettől kétszeresére nyúlik. Kétszer-háromszor megismétli ezt a műveletet, és máris ott fekszik előtte a hatal­mas levéltészta, nyújtó sem kellett hozzál A kuna­fának nevezett cérnatésztát pedig úgy készítik, hogy dobalakú kályha hatalmas sima lapjára soklyu­kú edényből spirálalakban pillanatok alatt rácsur­gatják a híg tésztát, egy-két perc, és szabad kézzel máris összefogja a lapról a hajszálvékony tésztát. Ezt dióval töltik, leöntik mézzel, vagy ki hogyan sze­reti. Aki szendvicsre vágyik, az utcai büféstől kaphat. Gúla alakú felnyársalt ürühús sül a nyitott tűzhely előtt. Az elárusító lefarag belőle, zsemle közé teszi, lelöttyenti pikáns ízű tahinamártással, és kész a finom falat. Persze a szegényebbje megelégszik az egyszerű lángossal, vagy a hatalmas gömbalakú réz­alkalmatosságból vásárol hozzá néhány piaszterért egy kis babfőzeléket. Minden utcasarkon akad néhány gyümölcsárus is. A narancs és mandarin nagyon olcső: egy kiló liba­noni alma áráért öt-tíz kilót is vásárolhatsz. A banán füzérekben lóg, de megtalálható itt a datolya, kó­kuszdió, óriáskörte, szóval a szubtropikus éghajlat valamennyi ízletes gyümölcse. Majd feldönt egy kis szamaraskordé, gazdája sipító hangon agyagkorsókat, tálakat kínál. Aztán egy eme­letnyi magasra kosarakkal megrakott árus tör utat, majd egy nagykerekü köszörűs ajánlja szolgálatalt. Három szutykos gyereke is ott kuporog a kenyérke­reső szerszámon. A járda szélén lefátyolozott arcú anya szoptatja gyerekét, mellette hatalmas kosár tele apró tojásokkal. Közben veszekedésnek is beillő alkut folytat egy százkilós matrónával. Mindenütt gyerekek: kicsik, nagyobbak. Mint kis­kutyák jóízűen falatoznak az elárusító pultnak ki­nevezett kordé kerekei között. Néha elkapják kabá­todat és baksisért könyörögnek. Kitartóan, makacsul. De nem nyafognak. Naphosszat bolyongnak a bazár­ban, de síró gyereket nem is hallottam, mintha ösz­tönösen éreznék, hogy az üzletkötést zavarja az ilyes­mi. Sőt elriasztja a vevőket. A bazárnak megvan utánozhatatlan „illata" is. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy bűze (ahogy gyakran olvastam). Ogy tűnt, mintha a különféle sza­gok örökösen birkóznának egymással, és egyszer egyik kerekedik felül, máskor másik. Gyümölcsök, illatszerek illata keveredik fűszerek átható szagával, az utca bűzével. annyi iparosember, hog<y várásra megcsinálják a javi­téiti) Üzletek, bódék, polcok Nincs a világnak talán olyan árucikke, ami a ba­zárban meg nem található. Csak az a kérdés, kinek van annyi ideje, hogy ezt a hatalmas városnegyedet tüzetesen átnézze. Az igaz, hogy mint valamennyi keleti bazárban, az egyes szakmáknak Kairóban is megvan az utcájuk, (sőt némelynek több utcája), de jártam olyan kereskedőnél is, ahol a használt hatal­mas golyóscsapágyaktól és körfűrészektől kezdve az Osztrák—Magyar Monarchia hanglemezeiig, vagy a múzeumi motorkerékpártól a legújabb japán tran­zisztorokig mindenben lehetett válogatni (sőt még néhány hindu könyvet is láttam). A cipészeknek, táska- és bőrdíszműárusoknak, rőfö­söknek, rézműveseknek, ékszerészeknek külön utcá­juk van. Pontosabban sikátoruk. Két oldalán bolt­bolt mellett, de talán nem is üzletek ezek, inkább kisebb-nagyobb kirakatok, tenyérnyi helyiséggel. Az áru jelentős része, a legszebb holmi a kirakatokban van, hogy lássa mindenki. Az épületekben többnyire módosabb kereskedőknek van üzletük, a szegényebb­je egy asztalkán, kisszekéren, polcon, ládán az utca két oldalán rakja ki a portékáját és kínálgatja ki­fogyhatatlan türelemmel. Ogy látszik itt a bazárban mindenki kipróbálhatja kereskedői tehetségét, ha van néhány zsilettpengéje, mosdószappana és golyóstolla. Amikor végigballagtam a cipészek borszagú utcá­ján, arra gondoltam, hogy akik évszázadokkal ezelőtt megvalósították azt a „szakosítást" itt, nem gondol­tak a konkurrenciára. Hiszen láttam, hogyan halász­ták el egymás orra elől azt a francia turistalányt, akinek bazárnézés közben leszakadt a cipősarka. (Közben ezért felsóhajtottam: mikor lesz nálunk is Kktesefeteft turkáttam Világéletemben nem becsültem sokra a nemesféme­ket, és nem nagyon értettem a csillogó villogó ék­szerek utáni vágyat. A múzeumi vitrinekben sem kápráztattak el régmúlt korok uralkodóinak értékes kincsei. Bevallom, egyetlen egyszer bűvölt el az arany, az ezüst és a drágakő: az aranyművesek ut­cájában. A szűk utcában, ragyogó kivilágításban leg­alább két-két tucat ékszerüzlet sorakozik egymás mellett. Ennyi aranyat, drágakövet egész életemben nem láttam. Csupán egyetlen picike üzlet kirakatá­ban összeszámoltam kétszáz különféle gyűrűt, ugyan­annyi fülbevalót, melltűt, és a keleti nagyurak ízlé­sének megfelelő fantasztikus nyakékeket. Megtalál­hatók itt a különféle korok és országok aranypénzei, ha tetszik gyűrűben, vagy láncban. A szent Korán idézetei különféle aranylapokba vésve, ezernyi for­mában. A finomművű ezüstláncokat, melltűket pedig meg sem lehet számlálni. Az egyik kirakat előtt kicsit tovább bámészkod­tam, az üzletes nyomban betessékelt. Kávéval kínált és leste a tekintetem. Amikor észrevette, hogy kicsit hosszabban nézem a drágaköveket, benyúlt az üveg alá és mint a közönséges kavicsot kiborította elém a doboz tartalmát: különféle nagyságú és árnyalatú türkiszek, színjátszó vörös alexandritok, rubinok, ametisztek, smaragdok, igazgyöngyök hevertek előt­tem. Félénken hozzájuk értem, de ő bátran beletúrt, s bíztatott, hogy válogassak csak nyugodtan. Észre­vettem, hogy szinte élvezi, milyen gyámoltalanul ta­pogatom a vagyont érő kincseket. — Ki szállítja önnek ezt a sok szép ékszert, mely országból kapja? — kérdeztem naivan. Rejtélyes mosollyal elrakta a sok csillogó árut, becsukta az ajtót és intett, hogy kövessem. Keskeny ajtón csúsz­tunk egy fantasztikusan elhanyagolt udvarba, ahol két hatéves formájú toprongyos gyerek forgatott egy ismeretlen célú hatalmas kereket. Aztán benyitottunk egy ajtón, ahol három aranyműves öntötte, reszelte, kezdetleges szerszámokkal a csodálatos ékszereket. A levegő fülledt volt, a mesterek szótlanul görnyed­tek munkájuk felett, a tűz felett miniatűr kondérban ezüst olvadt. Néztem a munkásokat és rádöbbentem, hogy a csillogó fémnek ezek a névtelen kézművesek adják az igazi szépséget, finomságot, fantáziát. Itt nincsenek tervező művészek, az aranyműves lelke egy darabját formálja bele a nyakékbe, vagy a fülbe­valóba. » • • Tudom az üzleti szellem, a turisztika néha eltor­zítja ezeknek a művészi érzékkel megáldott kézmű­veseknek az Ízlését, mégis merem állítani, hogy a bazárban tovább él és virágzik a népművészet. Szűcs Béla egyiptomi riportja KÜLÖNFÉLE TÁSKÁK, PAPUCSOK ÉS EMLÉKTÁRGYAK SOKASÁGÁBA ÜT­KÖZIK AZ EMBER MINDEN LÉPÉSEN. ELFOGYOTT A LEPÉNY!... FRISS A LEPÉNYI (A szerző felvitelei) AZ UTCAI SZŐNYEGJAVtTO MINDEN MUNKÁT GYORSAN ÉS MEGBÍZHA­TÓAN ELVÉGEZ.

Next

/
Thumbnails
Contents