Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Napfényes időben kapaszkodtunk fel a madari temetőbe, innen gyönyörködtünk a falu panorámájában. A fő út a falut körülölelő dombkoszorú alacsonyabb részén - a.szövetkezeti udvar mellett • ereszkedik a völgybe, majd hirtelen derékba törve kioson a faluból. Az országútkönyöktöl szétes út - a falu főutcája '-, nyújtózkodik végig a völgyközépen. Kétoldalt rövidébb, hosszabb épületek szegélyezik, ezek mögött a családi otthonok további tarka csoportja telepedett a domboldalra. A falu terjeszkedése elé gátat emeltek a dombok, s mint néma szemlélők évszázadok óta figyelik az élet alakulását. Ha a dombkoszorú beszélni tudna, ő lenne a leghűbb krónikás. Szívesen meghallgatnám a "véleményét, nemcsak a régmúltról, de az utóbbi fél éviizedről is. ként alakuljon a gabona, a hús vagy a szőlő felvásárlási ára. Nemcsak a közgazdászt, hanem a szövetkezet többi vezetőjét is nyugtalanítja, hogy a mezőgazdaság „kikiáltott" nagykorúsítása a gyakorlatban csigalassúsággal halad. Véleményük, hogy erélyesebben kell érvényt szerezni a társadalmi érdekeknek. Őket az árak alakulásán kívül elsősorban a terményfeldolgozó Ipar fejlesztésének elhanyagolása nyugtalanítja. A madari határ a 4-es osztályba tortozik, na^y területek csak szőlő- és gyümölcsfa-telepíüzemet és konzervgyárat, akkor évente milliós károkkal számolhatnak. Az élet iróniája, hogy az állami segítséggel telepített szövetkezeti szőlészetekből már most sem vagyunk képesek betakarítani és feldolgozni a termést. Ez viszont már nemcsak madari probléma, három délvidéki járást is érint. A VÉLEMÉNYEK TÜKRÉBEN Cseh Vilmos 1952-től kertészkedik a szövetkezetben. Számára nem volt kiváló az elmúlt év, a kertészet nem teljesítette a pénzügyi tervét. CSEH ViLMOS: Az 50-es években egy helyben topogtunk. A FORDULÓPONT A szövetkezet még az ötvenes évek végén is gyenge eredményeket elérő közös gazdaságok csoportjába tartozott. Nálunk még 1962-ben is csak 7,20 korona volt xi munkaegység értéke. Soóky Lajost 1963 február elsején állították a szövetkezet élére. Az akkori viszonyokra jellemző az első taggyűlésen vázolt elhatározása: „Még ebben az évben szeretnénk elérni, hogy a szövetkezet a tagság fő jövedelmi forrása legyen. Azt mondják, az új elnök gyorsan „bemutatkozott", rendet, munkafegyelmet követelt. Az első évben úgy ismerték meg, mint keménykezű vezetőt. Mikor aztán az év végén az előző évi 7 koronáról 13 koronára emelkedett a munkaegység értéke, mind többen elismerték, hogy szükség van a kemény kézre. Azóta öt év telt el és a szövetkezeti tagak koronákban mérhetik a változásokat. A munkaegység értéke 13 koronáról 30 koronára ugrott, számítva a természetbenieket is. Az elnök a gazdálkodás megszilárdulásának gyökerét a termelés szakosításában látja. Mikor átvette a vezetést, még 49 kultúrát termesztettek, s mivel kevés volt a munkaerő, elhanyagolták a növényápolást. Kevés volt a takarmányuk is. A növénytermesztésben a szakosítással 5—6 kultúrára helyezték a fő súlyt, s lényegesen bővítették a kukorica vetésterületét Az állattenyésztésben a szarvasmarha-hizlalás dominóit. Megkezdték a szőlő és a gyümölcsösök telepítését is. A szakosítást nem tudták megvalósítani az eredeti elképzelések szerint — ebben közrejátszott az árpolitika is —, de o fő elgondolásokat érvényesítették SZÁMOL A KOZGAZDASZ Kiss Gyula mérnök, alig két éve közgazdásza a szövetkezetnek. Ügy látszik gyorsan befogadta a falu, mert rövid egy évi „ismerkedés" után a pártszervezet elnökévé választották. Igy nemcsak a számokkol, hanem a párttagok véleményével is tudja érzékeltetni a változásokat. — Mi történt fél évtized alatt? Ezt minden krónikánál pontosabban megmondják a számok. 1962-ben 5, az idén 19 millió korona volt a bevételünk. A dolgozók akkor alig több mint egymilliót, az idén 5,6 millió koronát kaptak a munkaegységekre, ami körülbelül 18 500 korona évi átlagkeresetet jelent. Persze a marhahús termelési költsége sem 15, hanem 9,58 korona, és 13,72 koronáért értékesítjük. S még egy tétel: vagyonunk értéke nem 16, hanem 24 millió korona. Ennyi az öt év különbözete dióhéjban. — S mit fűzhet ehhez a pártelnök? — Elsősorban azt, hogy a mai Madar nem azonos a 10—15 év előttivel, s az 50-es években járásszerte elterjedt vélemény, hogy itten mindent „madari viszonylatban" néznek, már rég szertefoszlott. Az emberek érdeklődése a gazdálkodás, a közélet és a politikai események iránt éppen olyan — ha nem nagyobb—, mint bármelyik szomszédos faluban. Az akkori érdektelenség elsősorban anyagi okokra vezethető vissza. Nem akarok a múlt bírája lenni, de úgy érzem, hogy ebből az időszakból elsősorban a madari párttagok vonták le a tanulságot. Ma már egészen más jellegű gondokkal birkózunk. AZ EGYENRANGÚSÁG KÉRDŐJELEI — Azoknak, akik jogtalanul hasznot húznak a mezőgazdaságból, nem érdekük az egyenrangúság kérdésének rendezése. Ezt a termelésben dolgozók igen jól látják. Emelték a mezőgazdasági gépek és a műtrágyák árát, de minőségük nem változott Kénytelenek vagyunk azt vásárolni, amit adnak. Azt viszont már nem kérdezik meg, miÉDES ISTVÁN: Ma, az a traktoros keres, aki jó munkát végez. tésre alkalmasak. A szövetkezet 63 hektár szőlőjéből még csak 29 hektáron kellett szüretelni, mégis elrothadt másfél vagon termés. Nem szállíthatták el a termést, mert a komáromi borüzem nem győzte feldolgozni. Joggal kérdezik, mi lesz jövőre és azután, mert ők 1980-ig 110 hektárra bővítik a szőlő területét. Nem telepítenek szántóföldre, 130 hektár olyan területük van, ahol teraszokat lehet képezni. Hét hektáron már telepítettek, további 25-re pedig elkészítették a dokumentációt Megjegyzem, hogy van 65 hektár gyümölcsösük, ebből 45 hektár barackos. Ezekután érthető az aggódásuk, mert ha két éven belül nem építenek — még hozzá itt a közelben — egy bor— A feltételezett mennyiséget kitermeltük, de későn, és augusztus végén nem volt, aki felvásárolja. Nem vagyunk versenyképesek, mert nem tudunk termelni primőr árut, az idény közepén pedig már alacsonyak az árak. Fillérekért adjuk el a termést. Ezért módosítjuk a tervet Paradicsomot nem öt, hanem csak egy hektáron termesztünk, de öntözni fogjuk. — A változások oka? Nagyon boszszant, mikor azt hallom, hogy nálunk valamikor nem akartak dolgozni az emberek. Dolgoztak, de a munkájuknak nem volt eredménye. Abban az időben a szövetkezet vezetői nem tudták kihasználni az adott lehetőségeket, azért topogtunk egy helyben. Az embereknek a változások okairól szinte azonos a véleményük. Édes István, a traktoros brigád könyvelője csendesen megjegyezte, hogy „azért ma már nem lehetne úgy csinálni a talajművelést, mint akkor." Valamikor azért „rohant" a traktoros — még a fogassal is—, mert alacsony volt a munkaegység értéke, és keresni akart A traktoros tud jó munkát végezni, ha látja, hogy megfizetik. Ma akkor keres, ha jó munkát végez. Sok ilyen apróságból tevődnek össze a nagy változások. Azt mondják, „egy fecske , nem csinál nyarat", de jelezheti o nyár közeledései. Madari viszonylatban valami hasontó történt. Különben az elmúlt öt évtől, a gondoktól és eredményekiöl, a néma tanú - a dombkosiotú '_—', hosszan tudnci mesélni. E ripórl csak kísérlet a változások érzékeltetésére. CSETÖ JÁNOS Véleménycsere a jövő évi tervről: Tóth András agronómus (jobbról), Soóky Lajos szövetkezeti elnök és Kiss Gyula közgazdász. (Tóthpá! Gyula felvételei)