Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Beszélgetés dr. MICHAL ĎURDIAKKAL, a SZÉP Központi Bizottságának dolgozójával A Szlovák Egységes Parasztszövetséggel kapcsolatosan több olvasónk fordult hozzánk figyelemmel, választ érdemlő kérdésekkel. A levelek nagyobb részében azt a kérdést feszegetik az érdeklődők, hogy az állami szervek által is jóváhagyott szövetség korábban kiadott programtervezetét miért kellett olyan erősen megnyirbálni, s hogy mit várhatnak ezek után a SZEP-től. Egy írás keretében aligha tudnánk kielégítő választ adni valamennyi kérdésre. Néhány dologról — így a parasztszövetség jelentőségéről is — már többször írtunk. Éppen ezért a kézhez kapott kérdéscsokorból most csupán néhányat tettünk fel az egyik legilletékesebbnek, dr. Michal Ďurdiaknak. NEM ÁLLHATUNK MEG FÉLŰTON • Fél évvel ezelőtt a mezőgazdasági dolgozók képviselői a nyitral országos konjerencián megalakították — az önkéntes belépés elvén — a Parasztszövetséget. Mi a helyzet jelenleg a tagtoborzás körül? — Csak a január 3-ig beérkezett Jelentések állnak rendelkezésemre. Eddig 153 707 tag kérte felvételét a szövetségbe, ebből megközelítőleg 150 000 az EFSZ-ek tagja, a többi egyénileg gazdálkodó. Az alapszervezetek száma 1392. Természetesen az adatokat illetően naponként változik a helyzet. Egyes járásokban már csaknem száz százalékra jelentkeztek a földművesek a szövetségbe. A nyugat-szlovákiai kerületben a lévai Járás már el ls érte a 100 százalékot, de a tapolcsányl és a trencsénl Járás ls közel áll hozzá. A közép-szlovákiai kerületben Rimaszombat, Zólyom, Nagykürtös és Losonc a legjobbak, keleten Tőketerebes, Bártfa, Poprád és Eperjes halad az élen. Meg kelt jegyeznem, hogy a belépésből nem csinálunk kampányt, a földművelők maguk győződjenek meg róla, hogy szükségük van erre az érdekvédelmi szervezetre. + Ha a belépés ütemét elemezzük, elégedett lehet-e a Központi Bizottság? — Nem tűztünk ki határidőt a tagtoborzást illetően. Az előkészítő •bizottságok minden Járásban dolgoznak és előreláthatólag február végéig megtartjuk a járási konferenciát. Itt említem meg, hogy az Irányelvek szerint az alapszervezetek 40—60 tag után választanak egy-egy küldöttet a járási konferenciára. Sajnos, sem Itt, a központban, sem a Járásokon nem folyhat olyan zavartalanul a munka, ahogy szeretnénk. Mielőtt feltenném a következő kér"dést, az utóbbi szavakat hadd támaszszam alá azzal a határozattal, amelyet az előkészítő bizottságok elnökeinek ős titkárainak értékezletén hoztak. „Az 1968. július 9—11-én Nyitrán megtartott konjerencián a VII. szövetkezeti kongresszus küldötteinek egyetértésére megalakult a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség. Megalakulását az államhatalmi szervek ts jóváhagyták, de jelenleg úgy fest a dolog, hogy a jóváhagyás csak formális volt. A szövetség alapszabályzatát 1968. szeptember 12-én megerősítette a Belügyminisztérium s átadta a Parasztszövetség vezetőségének. Mindamellett kezdettől fogva komoly nehézségekbe ütközik a program valóra váltása. Az Egyesült Parasztszövetség Központi Bizottsága — mint ismeretes — feladatait csak végrehajtó szervein keresztül teljesítheti. Sajnálatos azonban, hogy az eddigi számos sürgetés ellenére az illetékes államhatalmi szerveknél nem találtunk megértésre, sem a Központi Bizottság végrehajtó szerve elhelyezésére vonatkozólag, sem pedig arra, hogy az SZNT diszlokációs bizottsága szövetségünket besorolja a nemzett szervek és szervezetek névjegyzékébe. Ez nim történt meg, annak ellenére, hogy az Egységes Parasztszövetség a Szlovák Nemzeti Front tagja. Nehézségekbe ütközik továbbá járást szerveink kiépítése is. Az érvényben levő jogt normák nem nyújtanak módot arra, hogy gazdasági és társadalmi érdekvédelmi tevékenységet folytassunk. Az 1968. XI. 11-én kiadott 402. sz. kormányrendelet úgyszólván konzerválja a mezőgazdaság irányításának eddigi formáit, ugyanakkor a Parasztszövetségnek nem áll módjában olyan járási szervezet Jelépítése, amely megfelelne az eredetileg Jóváhagyott alapszabályzat és program pontjainak. Az értekezlet résztvevői nem értenek egyet ezzel a helyzettel. Kérik az SZNT elnökségét és az SZLKP Központi Bizottságát, hogy az adott feltételek között, amikor egész társadalmunk a demokratizáctős folyamat elmélyítésén fáradozik, tegyék lehetővé az Egységes Parasztszövetségnek, hogy abban a szellemben teljesíthesse küldetését, ahogyan megalakulása alkalmával az állami és a pártszervek ts Jthúhagyták. Nos, ezek szerint mégsincs minden rendben a Parasztszövetség háza táján. A korábban a Belügyminisztérium által is jóváhagyott alapszabályzat és programtervezet érvényesítése jelenleg akadályokba ütközik, azaz a 402-es kormányrendelet éppen, a leglényegesebb jogoktól fosztotta meg a szövetséget. Szükségszerűen következik tehát a kérdés. • Az alapszabályzatban és a programtervezetben beharangozott — és elfogadott — jogok megnyirbálása nem lesz-e káros befolyással a szövetség további munkájára, illetve nem vezet-e a szervezet iránti bizalom csökkenéséhez? — Már említettem, a szövetségbeli tagság önkéntes, és amennyire lehetséges, szoros kapcsolatokat tartunk fenn a tagokkal. Eredetileg társadalmigazdasági-érdekvédelmi szervezetet akartunk létrehozni. A tagok is látják, hogy ez most nem megy az elképzelt formában. De azt is, hogy a lehetőségek keretén belül minden tőlünk telhetőt megteszünk a parasztság érdekvédelme érdekében. Nyíltan szólunk a felmerült problémákról, persze a sikerekről is, mert azért már ilyenekről Is beszámolhatunk. + Mondhatna erről valamit konkrétan? — Igen, szívesen. Nem kicsiség például az, hogy a szövetségnek sikerült az üveges búza árának megtartása, ami megközelítőleg 180 millió koronát Jelent évente „ Szlovákia földművelői Javára. A kender ós a dohány árának rendezésénél is konkrét eredményekről adhatunk számot, ezt a földművelők is tudják. Azt is eredménynek tartom, hogy sikerült hatálytalanítani azt a 67/55 számú kormányrendeletet, amely olyan joggal ruházta volna fel a felvásárló szerveket, miszerint nem kötelesek a felkínált mezőgazdasági terményt és terméket átvenni, már abban az esetben, ha a felvásárló szerv úgy látja jónak. Az árképzéssel kapcsolatosan egyébként is az a véleményem, hogy ha minden termelési ágazatnak módjában áll a termékeik árába beleszólni, miért ne lenne erre joguk a földműveseknek. Hiszen termékeik legalább anynyira stratégiai alapanyagok, mint az atomfegyverek. Még akkor ls, ha a népek fennmaradása szemszögéből ítélve ez durva összehasonlítás. + Van-e kilátás arra, hogy a szövetség tevékenysége az eredeti elképzelések színvonalára emelkedjék? — A szövetség a 402-es kormányrendelet életbeléptetése ellenére sem mond le arról, hogy az eredeti elképzeléseket maradéktalanul megvalósítsa. Be kell azonban látnunk, hogy a jelenlegi politikai-gazdasági helyzetben nem lehet terjes mértékben érvényt szerezni az alapszabályzatban foglaltaknak. A mezőgazdaságot már sok év óta kiépített szervek Irányítják. A törvények szerint ezeknek még megvan a létjogosultságuk. De újra csak hangsúlyozhatom, — menet közben ls állandóan keressük a lehetőségeket, hogy a szövetség mind társadalmi, mind gazdasági téren a parasztság teljes joggal bíró érdekvédelmi szervezetévé váljon. Már most úgy alakul a helyzet, hogy a meliorációs szövetkezetek, az építkezési (mezőgazdasági

J igazgatóságok, az agroszervíz együttműködik a parasztszövetséggel, az agroexport is szervezetünk keretében bonyolítja le a mezőgazdasággal kapcsolatos kivitel és behozatal nagyobb részét. A jogi képviselet pedig járási és központi szinten ugyancsak működik. • Legtöbb kérdést azzal kapcsolatban kaptuk, hogyan oldják meg a nemzetiségek sajátos problémáit az egysé•» ges szövetségen belül. — Talán éppen erre a kérdésre nem adhatok konkrét választ. Most, amikot a minisztériumok, a magasabb és alacsonyabb szintű szervek és szervezetek égető problémákat oldottak meg, ez bizony kissé háttérbe szorult. De nem került le a napirendről. Harcolunk azért, hogy a Szlovákiai Egységes Parasztszövetségben a nemzetiségek is az őket megillető jogokat gyakorolhassák. Mindazt, amire a nemzetiségi törvény lehetőséget, jogot ad. • Arra gondoltam, kap-e a szervezetben megfelelő képvtseletet a délszlovákiai parasztság. Van-e remény arra, hogy kiváló gazdasági eredményeihez méltóan vesz majd részt a szövetség munkájában. A nemzetiségi képviselet formájának kidolgozásával megbízott albizottság már kidolgozott egy szervezett formát, amely szerint a nemzettségi kisebbséget a szervezet keretén belül a sajátos nemzetiségi problémák intézésében egy minden szinten, a központi szervekkel együttműködő nemzetiségt tanács intézné. Mit mondhatunk olvasóinknak? — Azt hiszem, megértők lesznek, ha nyíltan megmondom, hogy pillanatnyilag ezzel nem foglalkozunk. De azt nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a jogos követelések gyakorlati megvalósításának a megfelelő Időben semmi akadályt nem gördítünk az útjába. A nemzetiségi kisebbség — a magyarokra gondolok — nem szorulhat háttérbe, már azért sem, mert a termelésben ai élen halad. HARASZTI GYULA