Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-25 / 21. szám, szombat

AZ SZSZK KORMANYANAK PROGRAM

NYILATKOZATA mw IMP fMWi

TJ

inuiT

mji

ii

Hi atatgaiBsaai^^

'Bu

^m'

^i

w^

^ffiMMB^Ma^Ma^^MMM^^^BMnaBiMi^manBi^BMMBgaBaMMaM (Folytatás a 2. oldalról) említett alapvető ágazatokra az volt jellemző, hogy rendkívül sok nyersanyagot, tüzelőanyagot, villamos energiát stb. igényeltek, minek következtében gazdaságunk jelentős mértékben függött a behozataltól, másrészt igen korlátozottak voltak a behozatali lehetőségek, ami egyaránt vonatkozott gépekre s egyéb berendezésekre, nemkülönben olyan árucikkekre is, amelyekkel ki lehetett volna elégíteni a lakosság egyre nagyobb igényeit. A szóban forgó ágazatok beruházási szempontból is rendkívül igényesek, s ez állandóan kedvezőtlenül befolyásolta a felhalmozási források alakulását. Ennek következtében aránylag csekély mértékben épültek feldolgozó- és végtermékeket készítő üzemek, amelyek ezenkívül mind műszaki, mind gazdasági szempontból ls lemaradoztak. Szlovákia ezért nem volt kellő kapcsolatban a világgazdasággal és nem válhatott lehetővé a nemzetközi szocialista munkamegosztás arányos érvényesítése sem. Az egyes járások lakosságának foglalkoztatása miatt gyakorolt erős nyomás következtében egyrészt területileg nagyon szétszórtan létesültek ipari üzemek, másrészt a nagy ipari országok fejlesztési módszereinek utánzása oda vezetett, hogy nem hasznosítottuk kellőképpen saját természetadta nyersanyagforrásainkat. Mindez végeredményben a nemzet munkájának bizonyos leértékeléséhez vezetett. A gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos helytelen elgondolások alapja az irányítás adminisztratív-utasításos rendszer volt, amelynek átalakítása túl sokáig tartott, minek következtében az említett ellentmondások szinte a mérhetetlanségig növelték a strukturális egyensúly hiányát. A második világháború végétől az ötvenes évek elejéig nagy reményekre jogosító iparosítási folyamat kiváltotta az ország mindéin társadalmi csoportjának lendületes nemzeti kezdeményezését, ám az előbb említett irányítási rendszer állandósulása fokozatosan megbénította gazdasági életünk legjelentősebb mozgatóerőit. Szűk korlátok közé szorultak a termelés tudományos kutatási alapjai, hatásos kiépítésének lehetőségei is, ami különösen az 1956—1966-os években nyilvánult meg, gátat vetettek a kezdeményező készség lehetőségeinek, nemkülönben dolgozó népünk széles rétegei anyagi érdekei érvényre juttatásának is. A szlovák és a csehszlovák közgazdaság egyensúlyhiányának legfőbb okát abban kell látnunk, hogy a gazdaságfejlesztés egyre nagyobb eszközöket emészt fel, ezzel szemben relatíve állandóan csökken azoknak az értékeknek az Az állam föderatív átszervezése történelmünkben most első ízben ad alkalmat a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának arra, hogy komplex módon oldja meg Szlovákia szociális és gazdasági problémáit. Oj gazdaságpolitikánk vezérgondolata az, hogy felvirágoztassuk gazdaságunkat. Szlovákia virágzó gazdaságának rendelkeznie kell a csehszlovák gazdasággal s a nemzetközi munkamegosztással összefüggő modern gazdasági élet jellegzetességeivel. Meg vagyunk róla győződve, hogy gazdaságpolitikánk teljes összhangban lesz a Cseh Szocialista Köztársaság politikájával, s ezzel együtt a föderáció gazdaságpolitikájának közös programjával ls. Az idők folyamán felhalmozódott problémákból kivezető utat elsősorban a szlovák gazdasági élet állandó dinamikájának biztosításában és abban látjuk, hogy még alaposan át kell gondolnunk gazdaságreformunkat, és azt következetesen és céltudatosan kell elmélyítenünk. Ebben látjuk annak egyetlen lehetőségét, hogy áramlása, amelyeknek felhasználásával ki lehetne elégíteni a lakosság igényeit, emelni lehetne életszínvonalát. Ez egyrészt az alapvető létfenntartási igények kielégítése miatt gyakorolt mind nagyobb nyomásban nyilvánul meg, másrészt a hazai piacon és nemzetközi fizetési mérlegünkben is. A következmények kedvezőtlenül befolyásolják a lakosság életszínvonalát, mivel az árak emelése újabb nyomást gyakorol a bérekre, a fizetésekre, a nyugdíjakra. Ez az inflációs nyomás Szlovákiában ls megnyilvánul. Bonyolult helyzetünk további okát abban kell látnunk, hogy a szlovákiai ipar és mezőgazdaság általában kevésbé jövedelmező, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban. A rendkívül nagy egyensúlyhiány következtében nagyon kedvezőtlenül módosul árrendszerünk. Az állam ilyen védnökségi politikája végeredményben tartósítja az irányítás bonyolult adminisztratív rendszerét, meggátolja a gazdasági eredmények értékelésének áttekinthetését, bizonytalanná teszi a gazdasági számvetést, amely nélkül pedig ki van zárva a termelés szakszerű irányítása. A politikai centralizmus és az egységes állam adta feltételek között úgyszólván gépiesen értelmezték a csehszlovák közgazdaság egységét. Ebben kell látnunk a jelenlegi ellentmondásoknak és Szlovákia gazdasági nehézségeinek további forrását. Szlovákiai vonatkozásokban mindenkor hangsúlyozták az irányítás adminisztratív-utasításos rendszerének negatív jellegzetességeit, ami abban nyilvánult meg, hogy az országos gazdasági politika nem vehette teljes mértékben figyelembe Szlovákia közgazdaságának szociális-gazdasági problémáit, s a gazdaságfejlesztés sajátságos tényezőit. Ezért Szlovákiában több alapvető fontosságú ágazat a cseh ipar megmunkáló-, Illetve feldolgozó ágazatainak anyagt-termelésl alapjaként létesült, ezzel szemben a szlovákiai feldolgozó ipar előnytelen helyzetbe jutott, s ennek okát a termelést programokban, az üzemek nem kielégítő kompletizálásában, a kutatási és fejlesztési alap lemaradottságában, s a külfölddel fenntartott kereskedelml-vállalatl kapcsolatok elégtelenségében kell látnunk. Ezekre az okokra — a fejlesztéssel kapcsolatos elgondolásokra —, az irányítás admtnisztratív-utasításos rendszerére és az egységes csehszlovák közgazdaság helytelen értelmezésére kell visszavezetnünk bonyolult gazdasági helyzetünket, melynek problémáit nem oldhatjuk meg a régi módszerekkel. Ez arra kényszeríti a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányát, hogy gazdasági politikájának elvileg új lehetőségeit keresse. dolgozó népünk minden rétege latba vesse alkotóerejét, állandóan érdeklődjék gazdasági tevékenységünk eredményei iránt, s ennek alapján teremtse meg saját gazdaságunkon belül és a világgazdasághoz fűződő kapcsolatainkban a szükséges gazdasági eszközöket. Csak gazdaságreformunk következetes elmélyítésével biztosíthatjuk a köztársaság föderatív átszervezésének minőségileg új tartalmát, értelmét és csak ez lehet a föderáció érvényesülésének alapvető feltétele gazdasági életünkben. Ha bármi módon ls visszatérnénk a centralisztikus, utasításos adminisztratív erőkhöz, a föderatív átszervezés formálissá változna. Éppen ezért, valamint az előbb említett okokból ls ragaszkodnunk kell gazdaságreformunk megvalósításához és elmélyítéséhez. Tudatosítjuk, hogy a gazdaságreform a gazdasági élet demokratikus jellegének kibontakoztatásához s elmélyítéséhez vezet. Ennek tudatában akarjuk megalapozni a lakosság önérvényesülésének feltételeit gazdasági életünkben, hogy a mindennapi és a távlati szükségleteket mindenkor saját ügyüknek tekintsék. Ennek érdekében azonban ki kell küszöbölnünk a régi modell maradványait is, amelyek gátló hatásúak az emberek gondolkodásmódjában és eddig létesített intézményeinkbon is. A gazdaságreform megvalósításával egyidejűleg megoldjuk azt a kérdést is, milyen legyen a vállalatok és az állam helyzete a tervszerűen szabályozott szocialista piac adta feltételek között. Az eredményes szocialista piac egyrészt lehetővé teszi a lakosság különböző igényeinek tetszés szerinti kielégítését, másrészt olyan gazdasági erőt képvisel, amely az igényelt összetételű termelés fejlesztését is befolyásolja, teret nyit a vállalkozásnak, a tudományos munka eredményeinek hasznosítására készteti a vállalatokat, és a szó szoros értelmében arra kényszeríti őket, hogy küszöböljék kl a termelés hatékonyságát gátló mozzanatokat. A szocialista állam tárgyilagos lehetőségei ma már lehetővé teszik a piac irányítását és szabályozását. A gazdasági versengés objektív feltételeihez kell igazodnia a vállalatok sokféleségének is. Éppen ezért az állami, a nemzeti és a szövetkezeti vállalatokon kívül támogatni fogjuk a bizonyos célú érdekszövetkezetek és a részvénytársaság jellegű vállalatok megalapítását. A lakosság mindennapi igényeinek kielégítésére való tekintettel életre kell keltenünk az Iparosok és a kis szövetkezetek tevékenységét, nemkülönben az egyéni jellegű vállalkozást mindenütt, ahol ez célszerűnek bizonyul. Az állami gazdasági szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy célszerűek legyenek a kapcsolatok az állam és a relatíve önálló vállalatok között. Az állami szerveknek támogatniuk kell a progresszív és kifizetődő ágazatok fejlesztését, hozzá kell járulniuk az egész társadalom számára fontos nagyszabású beruházásokhoz. Éppen ezért felelősséget kell viselniük a vállalatok lehetőségett meghaladó fejlesztési programok valóra váltásáért. Ez különösen Szlovákia szempontjából fontos, mivel nálunk kl kell építeni az állami vállalkozás lehetőségeit és e célból létre kell hoznunk a szükséges eszközöket is. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a gazdaságreform további megvalósítása súlyos következményekkel járhat az egyes vállalatok számára, s az egész társadalom szempontjából ís népszerűtlen intézkedéseket tesz szükségessé. Ha a vállalatok jövedelme valóban elért munkaeredményeiktől függ, ez a tény nyomást gyakorol arra, hogy minden koronáért derekas és a társadalom részére hasznos munkát kell követelniük. Egyre erősebb lesz a nyomás olyan értelemben is, hogy meg kell szüntetni az olyan nem jövedelmező termelést, amelyet csak az egész társadalom eszközeivel támogatva lehet fenntartani. Ezzel szemben a hatékony termelés gyorsabb ütemű növelése az anyagforrások s a munkaerők, az egyes ágazatok, illetve területek közötti átcsoportosítást teheti lehetővé. Gazdasági életünk rendeződése érdekében szembe kell szállnunk azokkal az irányzatokkal, amelyek a díjazási egyenlősdl fenntartását célozzák, és szorgalmaznunk kell a szakképzettség, a munkaeredmények szerinti, tehát megkülönböztetett díjazást. E téren azonban elsősorban a vállalatoknak a gazdasági s egyéb szervezeteknek kell döntő szerepet vállalniuk. Eddig elért gazdasági színvonalunk alapján — a különböző torzítások ellenére is — lehetőségünk adódik arra, hogy Szlovákia gazdaságfejlesztését teljesen új irányokba tereljük. Ma már küszöbén állunk annak az időszaknak, amelyben betetőzhetjük közgazdaságunk iparosítás által történő növelésének szakaszát. Közgazdaságunk súlypontját a megmunkáló- és a végtermékeket gyártó ágazatok fejlesztésére helyezhetjük, mivel ezt az alapvető fontosságú ipart ágazatok kiépítésével és mezőgazdaságunk eddigi fejlesztésével már meg is alapoztuk. Gazdaságunk strukturális átszervezésének olyan irányt kell adnunk, hogy minél előbb megszűnhessék az egyensúlyhiány eddigi fokozódása, s a dinamikus egyensúly helyreállításával lehetővé válhassék társadalmunk mind szociális, mind kulturális problémáinak kedvező megoldása. A kormány — különös tekintettel az ötéves terv jelenleigi előkészítésére — ma még nem rögzítheti említett strukturális és konkrét programját, de felvázolhatja legfontosabb alapelveit. A strukturális átszervezés céljai a következők lesznek: 1. hogy a gazdasági fejlődésben hasznosítsuk a nemzet intellektuális erejét; 2. hogy fejlesszük a korszerű, nagymértékben jövedelmező és dinamikus ágazatokat, amelyek biztosíthatják az átlagon felüli felhalmozási forrásokat, s lehetővé tehetik a szakképzett fiatalok érvényesülését; 3. hogy gazdaságunkkal eredményesebben vegyünk részt a nemzetközi munkamegosztásban. A kormány e szempontok figyelembevételével határozza meg a közepes tartalmú és a hosszú lejáratú tervek célkitűzéseit. Az említett módosításoknak konkrét Irányzataira már az SZLKP KB akcióprogramjában is utaltunk, s most a kormány szervei részletesebben dolgozzák fel egyrészt az 1970-1975ös évekre szóló tervben, másrészt a távlati elgondolásokkal kapcsolatos tervező munka folyamán is. Pozitívan kell méltányolnunk, hogy Szlovákia döntő fontosságú területein kialakultak az ipar további fejlesztésének nagy lehetőségeit biztosító központok. Ilyen központ elsősorban Bratislava, a szlovák nemzet metropolisa, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa, de ezenkívül számos kulturális és ipari központ, illetve övezet is létrejött. Ezekre a fokozott erőfeszítésekre elsősorban a felhalmozási források állandó hiánya késztet bennünket. Tudatosítjuk, hogy az Ipari üzemek, a lakóházak, az iskolák, az egészségügyi és kulturális intézmények központosított építése kisebb eszközökkel nagyobb eredmények elérését teszi lehetővé. Ezek a fejlesztési központok a korszerűség jellegét kölcsönzik Szlovákiának, és közvetlen, valamint közvetett befolyásukkal alkalmat adnak arra, hogy új nézőpontok szerint oldhassuk meg a mezőgazdaság korszerűsítésének kérdését, nemkülönben azt is, hogy megszüntessük a nemzetiségek lakta kisebb területek gazdasági és kulturális lemaradását. A kormány gondoskodni szándékszik a közlekedés tökéletesítéséről, s az utasforgalom színvonalának emeléséről. Ezért összpontosítja azokat az eszközöket, amelyek szükségesek lesznek a legfontosabb vasúti gócpontok kiépítésére, különösen Bratislavában, Ágcsernyőn, Kassán, Zsilinán és Zvolenben. Biztosítani akarja a vasúti pályatestek megfelelő átépítését, korszerűsítését, és meggyorsítja az autóműutak építésével összefüggő feladatok teljesítését, s egyben megalapozza a motorizmus fejlesztésének feltételeit. A kormány tudatosítja, hogy minél előbb ki kell építeni a posta- és a távösszeköttetés anyagi-műszaki alapját. Lényegesen kedvezőbbeknek kell lenniük távközlési lehetőségeinknek, amit a rádió számára szükséges létesítmények építésével, a tisztábban hallható adásokat biztosító berendezésekkel, a televízió első programja hálózatának kiépítésével, a televízió második programjához szükséges építkezések előkészítésével, nemkülönben a színes televízió előkészítésének biztosításával kell elérnünk. A kormány fokozott figyelmet szentel a vízgazdaság sokoldalú fejlesztésének ls, egyrészt tekintettel az árvízvédelemre, másrészt a komplex jellegű hasznosítás minden módjának érvényesítése céljábóL Fokozott figyelmet szentel különösen annak is, hogy minél megfelelőbb legyen a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság vízellátása, és kifogástalan a folyóvizek tisztasága, mivel ez a lakosság létfeltételei s kedvező környezete szempontjából múlhatatlanul szükséges. A gazdasági kiegyenlítődés programja távlati szempontok figyelembevételével nemcsak Szlovákia érdeke, hanem közös érdek is, amelynek célja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységének szilárdítása, erősítése és gazdasági erejének növelése. A műveltség és a A magas kultúrájú és egészséges gazdasággal rendelkező fejlett szocialista társadalom építésének egyik legalapvetőbb feltétele az iskolai nevelés. A különböző típusú iskolákban és oktatási Intézményekben folyó nevelést és oktatást szocialista államunkban úgy értelmezzük, mint a képzettségnek és a műveltségnek emelésével összefüggő folyamatot, valamint az ifjú nemzedék gondolkodásának ideológiai formálását a tudományos világnézet szellemében, mely elősegíti, hogy a fiatal ember önállóan gondolkodó, szakmailag, erkölcsileg és politikailag érett és hasznos tagja legyen a szocialista közösségnek. Ebben a szellemben fogja Irányítani a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya a nevelést és a művelődést, és meg fogja teremteni a feltételeit annak, hogy az iskolai nevelés nálunk a haladó pedagógiai, tudományos és politikai ismeretek szintjén folyjon. A kormány figyelmét mindenekelőtt az oktatásügyi ágazat anyagi biztosítására, az Iskolák és oktatási intézmények sürgős építésére, a racionális, kétfokozatú, komplex és szakosított oktatásügyi irányítási rendszer bevezetésére és a tanítókról való fokozottabb gondoskodásra fogja fordítani. A pedagógus, mint a nevelési és oktatási folyamat kulcsjelentőségű személyisége az iskolapolitika középpontjában fog állni. A kormány eltökélt szándéka megteremteni annak a feltételeit, hogy a pedakultúra fejlesztése gógusok valamennyi fokozatú iskolában teljes mértékben felelős és jelentős munkájuknak szentelhessék magukat, hogy növekedjék társadalmi helyzetük súlya, továbbá megjavuljanak szociális és munkakörülményeik. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya gondoskodni fog a közép- és főiskolai fokon való művelődés lehetőségeinek további bővítéséről. Törekedni fog a nevelés- és művelődés tartalmának és módszereinek korszerűsítésére, az iskolarendszer tökéletesebbé tételére. Tekintetbe véve a tudomány szerepét a szocialista társadalomban, a kormány sokoldalúan támogatni fogja a Szlovák Tudományos Akadémia, a főiskolák, és az egyes tárcákon belül a tudományos kutatóközpontok fejlesztését. Gondoskodni fog róla, hogy intenzíven és gyorsan érvényesüljenek a kutató munka eredményei a társadalmi gyakorlatban. Olyan időben élünk, amikor a kultúra jelentősége — itt a kultúrát a sző tágabb és szorosabb értelmében értjük — rendkívül megnövekedik. A szocialista társadalomnak érdeke, hogy a kultúra integrációs tényezőként hasson benne, éspedig nemcsak a testvéri cseh kultúrához való viszonylatban, amit elsőrendű fontosságúnak és a csehszlovák államiság eszméjének továbbfejlesztése és megerősítése érdekében, a két nemzeti kultúra közötti bevált és gyümölcsöző értékcsere szel(Folytatái a 4. oldalon) Gazdaságpolitikánk alapvető fontosságú célkitűzései és feladatai