Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Már megtettük az első lépéseket az idei gazdaságpolitikai tervek megvalósítása felé. A lehetőségek keretében alaposan felkészültünk arra az útra, amely népgazdaságunk további kibontakoztatásához, a termelés fokozásához, a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, a még fennálló aránytalanságok kiküszöböléséhez és az új gazdasági mechanizmus következetesebb érvényesítéséhez vezet. Az elmúlt évben elért sok-sok termelési sikerrel a tarsolyunkban indultunk el erre az útra, amely ennek ellenére nem lesz könnyű, mert „felszerelésünkből" még sok minden hiányzik. Ez megnehezíti a kitűzött célok elérését s a feltételezettnél nagyobb erőfeszítést követel tőlünk. ben? A terv szerint Szlovákiában ax átlagbéreknek 3,5 százalékkal, ebből az iparban 2,7 százalékkal kellett volna emelkedniük, a valóságban pedig 7,2, illetve 5,1 százalékkal emelkedtek. A munkatermelékenység növekedése 5 százalék helyett ugyanakkor csak 4,4 százalékot ért el. Az 1968. évi terv a lakosság reáljövedelmének 2,5—3 százalékos növekedésével számolt, a valóság pedig 4,5—6 százalék. Mi ennek a következménye? Az, hogy a munkatermelékenység növekedésében a béremelkedések mintegy 52 százalékos hányada helyett ez a számarány elérte a 135 százalékot, vagyis mintegy 340 millió koronát fizettünk kt bérek címén anélkül, hogy ezt az élO munka magasabb fokú hatékonysága megfelelően kiegyensúlyozta volna..* hogy az új elvek aktívan hathassanak. Mindannyian Jól éreztük «s láttuk, hogy változást kell eszközölnünk népgazdaságunk irányításában, szervezésében és mindennapi munkájában, mert a régi, adminisztratív rendszer idejétmúlt volt és semmiképpen sem Juttatott ki bennünket abból a hullámvölgyből, amelybe Jutottunk. Kár, hogy az új gazdasági mechanizmus életbe lépésekor még nem volt komplex és ezért nem mint egységes, általános érvényű rendszert vezettük be, amely kivétel nőikül mindenki számára egyformán kötelező lett volna, vagyis a gazdasági szabályozók és egyéb intézkedések megbonthatatlan egységét képezte volna. Nem titok, hogy úf Irányítási rendszerünk még ma ls hézagos, számos fontos részét elA GAZDASAGI PROBLÉMÁK ISMÉT ELŐTÉRBEN Az elmúlt évet nagy politikai aktivitás jellemezte. A CSKP KB Januári plenáris ülésétől az év végéig olyan mozgalmas életet élt egész társadalmunk, amelyhez hasonlót bajosan találnánk történelmünkben. Elsősorban űj belpolitikai irányvonal kitűzésére, új akcióprogram kidolgozására és megvalósításéra, hazánk két országrészének föderatív rendezésére irányult a fő figyelem, azután pedig az igen bonyolult nemzetközi helyzetből kellett keresnünk a kiutat és megtalálnunk a konszolidálódás útját. Éppen ezért amolyan ,pákuum" keletkezett a nem kevésbé sürgető gazdasági kérdések tárgyilagos megvitatásában és megoldásában, amelyekre — a már krónikus hiányosságokon és nehézségeken kívül —' az augusztusi rendkívüli események ls rányomták bélyegüket. Csak a CSKP és az SZLKP Központt Bizottságának decemberi plenáris ülése foglalkozott ismét mélyrehatóan népgazdaságunk helyzetével és kilátásaival. Mélyreható elemzésnek vetette alá gazdasági fejlődésünket, értékelte az elért eredményeket, feltárta a hiányosságokat, leleplezte a hátráltató körülményeket, vizsgálat alá vette az új gazdasági mechanizmus érvényesülését és kitűzte a jövő évi népgazdaságfejlesztési program fő céljait, valamint az 1971—1975. évekre szóló távlati terv alapelveit. Napilapjaink részletesen beszámoltak ezekről a nagy jelentőségű ülésekről, az ott elhangzott beszédekről és határozatokról. Nyíltan Ismertették gazdasági helyzetünket és problémáinkat, valamint ez évi reális kilátásainkat is. Nem akarunk szalmacséplők lenni, mégis úgy érezzük: érdemes elgondolkozni egynéhány komoly kérdés felett, hiszen ezeknek megoldásától függ Jólétünk, elégedettségünk, életszínvonalunk. HOGYAN TOVÁBB a gazdasági reform útján? JÓL KERESNI, DE NEM MINDEN ARON Sokan azt állítják: a csehszlovák népgazdaság helyzete katasztrofális. Igaz, nem rózsás, sok részletében feszült, mégsem ad okot borúlátásra. Ezt bizonyítják az elmúlt évben elért gazdasági eredmények. A bonyolult belpolitikai és nemzetközi viszonyok ellenére népgazdaságunk — a szlovákiait is beleértve — teljesítette a termelési tervet, sőt több szakaszon a feltételezettnél is gyorsabb ütemű fejlődést ért el. Az ez évi állami költségvetés ls kiegyensúlyozott. Ennek ellenére számos olyan jelenséggel ls találkozunk, amelyek megnehezítik előrehaladásunkat s ezért — ha ez nem is népszerű — nyíltan kell róluk beszélnünk. Az egyik ilyen jelenség a jövedelmek alakulása. Részletesen foglalkozott vele az SZLKP KB plenáris ülésén Viktor Pavlenda professzor ls, mert a bérek emelkedése túllépte az előirányzatot. „Hogy Jól megértsük egymást — mondotta V. Pavlenda — mi nem vagyunk a Jövedelmek növekedése elleni Ellenkezőleg, támogatjuk, ha olyan társadalmilag szükséges használati értékek növekedésével kapcsolatos, amelyek keresett árucikkek formájában kerülnek üzleteinkbe, a beruházások piacára vagy a külföldi piacra. Nem a bérek növekedését, mint olyat bíráltuk, hanem a bérek olyan növekedését, amit nem kísér a munkatermelékenység megfelelő emelkedése..." Milyen volt a helyzet az elmúlt évKÉT IRÁNYÍTÁSI RENDSZER KOEGZISZTENCIÁJA Ámde nem csupán a jövedelmek nem tervezett megugrása okozott az elmúlt évben — különösen annak végén — feszültséget népgazdaságunkban. Nem kevésbé komoly problémát jelent, hogy még ma is szabálytalan a kereslet és a kínálat „játéka". A piaci viszonyok nem kiegyensúlyozottak, a termelés és az értékesítés között hiányzik az egészséges együttműködés. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az ipar nemegyszer még ma is azt gyárt, ami számára kifizetődő — tekintet nélkül arra, hogy szükséges, keresett, avagy értékesítésre alkalmatlan áruról van-e szó —, a piacnak pedig — mivel a külföldről behozott áru mennyisége még nem eléggé konkurrenciaképes —, azt kell átvennie és kínálnia a vásárlóközönségnek, amit a termelés „rádiktál". A gazdasági központ itt sem akar adminisztratív beavatkozásokhoz folyamodni, viszont azt sem tűrheti, hogy a szabad piacon hiányozzék a tervszerűség. Ennek következménye ugyanis az, aminek különösen az utóbbi hónapokban vagyunk tanúi, hogy a piacon nincs elegendő áru a kívánt választékban és minőségben. Az egyensúly helyreállítása igen bonyolult dolog lesz. Pavlenda professzor ezzel összefüggésben egyebek között ezeket mondotta: „A népgazdaságban a múlt hibáinak helyrehozása ma azt Jelenti, hogy teret kell nyitni a népgazdasági szempontokból legdinamikusabb, leghatékonyabb szakágazatok fejlődésének és e folyamatot pozitívan kell befolyásolni a föderális és a nemzeti központból egyaránt, s a lehetőségeken belül reálisan kell diszponálni az eszközökkel." KÍNALAT HELYETT „DIKTÁTUM" Sokan kifogásolják, miért nem értünk el népgazdaságunkban az új irányítási rendszer bevezetése után — különösen az elmúlt évben — kiemelkedőbb eredményeket, s miért nem vetettük le azokat a béklyókat, amelyek hátráltatták és még ma is hátráltatják gyorsabb előrehaladásunkat. Itt ls olyan kérdéskomplexummal állunk szemben, amelynek elemzése hosszabb tanulmányt igényelne. Az ezzel összefüggő egyes problémákra mégis rá kell mutatnunk. Elsősorban is az új Irányítási rendszert — helyesebben egyes elveit — olyan Időszakban kezdjük érvényesíteni, amikor a politikai légkör meglehetősen korlátozta, sőt hátráltatta azt, méletileg sem dolgoztuk kL (Gondoljunk például a szocialista vállalat és vállalkozás kérdésének a tisztázására, amely nélkül pedig elképzelhetetlen egy újszerű gazdálkodási rendszer érvényesítése.) A másik ezzel összefüggő, nem kevésbé fontos hátráltató az, hogy túlságosan sok a kivétel a már bevezetett szabályok alól. Vonatkozik ez a hitelnyújtásra, a dotációkra, a költségvetési befizetésekre, a külkereskedelmi ügyeletek körüli kedvezményekre illetve pótlékokra, az előnyben részesített beruházásokra, az adókedvezményekre stb. Ez is egyik oka annak, hogy az új gazdasági mechanizmus már bevezetett szabályai sem fejthetik kt maradéktalanul a hatásukat, nem stabilizálják eléggé a helyzetet és nem nyújtanak elegendő biztosítékot a vállalatoknak. Ma gyakorlatilag két gazdasági mechanizmus „együttéléséről" beszélhetünk. A régi de jure már ugyan nem érvényes, de facto azonban sok tekintetben működik, az új pedig de Jure ugyan érvényes, hatékonysága de facto azonban elégtelen. Egészségtelen kátyú ez, amelyből ebben az évben valamiképpen ki kell lábolnunk. MIT HOZ AZ 1969. ÉV? Szlovákia gazdasága komoly potenciált jelent az egységes csehszlovák népgazdaságban. Eddigi fejlődési üteme gyorsabb volt az országosnál s ilyennek kell lennie a Jövőben is. Ezt fejezi kl mind az 1969. évre szóló gazdasági program, mind a Szlovák Szocialista Köztársaság első költségvetése. Sajnos, erre a költségvetésre, illetve Szlovákia gazdasági élete fejlődésére ls rányomta a bélyegét a kiegyensúlyozatlan helyzet, amelynek eredőjét főleg a belföldi és a külföldi piac és az építkezések szféráiban kell keresnünk. Az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülésén elfogadott határozat rámutat arra, gazdasági és politikai szerveinknek elsősorban mely szakaszokra kell fordítaniuk a figyelmüket. Ide tartozik egyebek között a beruházási építkezések színvonalának javítása, a lakásépítkezések befejezésének meggyorsítása, a piac kielégítése, az életszínvonal növekedése, a szlovákiai vállalatok gazdasági helyzetének Javulása, a pénz-, dotációs, hitel- és árpolitikai intézkedések érvényesítése, a nagykereskedelmi árak módosítása, a hozzáférhető nyersanyagok következetes hasznosítása a tartalékok feltárása, a technológia és munkafegyelem fokozása. Nem űj feladatok ezek, de új tartalommal kell őket megtöltenünk. Az új gazdasági program nagy sűlyt helyez a feldolgozó Iparágak kibővítésére. Ilyen a zólyomi sajtgyár is, amely évente mintegy 2000 tonna mennyiségű 23 fajta ömlesztett sajtot termel. (J. Valko — CSIK felv.) Terveink merészek. Azok a célok, amelyeket el akarunk érni kecsegtetőek. A gazdasági reform megvalósítása felé vezető utunkon azonban tarsolyunkat számos olyan ballaszt is terheli, amelyektől csak fokozatosan szabadulunk meg. Ilyen nem kívánatos nehezéket jelentenek mindazok a népgazdaságunkban előforduló negatív jelenségek, amelyekről fentebb beszéltünk — és sok további hátráltató is, amelyeket le kell győznünk gazdaságunk reformja érdekében. DÓSA JÓZSEF