Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-23 / 19. szám, csütörtök
A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vttűfa (Folytatás a 9. oldalról) fenyegetőzések, a kilátásba helyezett sztrájkok, az országos sztrájk stb.? Így azután olyan helyzetbe jutottunk, ami bármi máshoz hasonlított, de semmi esetre sem volt azonosítható a fokozatos konszolidáció folyamatával. Ezek a veszélyes megnyilvánulások a tavalyi helyzet megismétlődésével fenyegettek. A novemberi határozat pedig lehetőséget ad arra, hogy politikai eszközökkel, pártunk és társadalmunk erejével oldjuk meg problémáinkat. Az említett módon megnyilvánuló irányzatok ellen határozottan kell fellépnünk, úgy ahogyan végül a Központi Bizottság elnöksége tette. Félreérthetetlen és minden kétértelműséget kizáró magatartása azonban sok embernek nem tetszik. Gondoljunk csak a Husák elvtárs személyével kapcsolatban indított kampányra. Mert úgy lép fel, mint ahogy egy kommunistának fel kell lépnie. Az a benyomásom, mintha sokan megfeledkeznének arról, hogy Husák elvtárs nem a maga nevében, hanem pártunk szlovák szervei nevében beszélt. Nem kívánt semmi mást, mint azt, amivel mi itt a Központi Bizottságban s azután a törvényhozó szervekben is egyetértettünk. Nem lehet csupán beszélni a föderációról, s azután elutasítani következményeit, ba nem éppen kedvükre való. Az ilyen kirohanások semmi esetre sem bizonyítják, hogy nálunk valóban normális a helyzet. Ezért azt javaslom, hogy a Központi Bizottság határozottan utasítsa el ezeket a Husák elvtárs elleni kirohanásokat és egyéb támadásokat. Meg szeretnék említeni néhány olyan kérdést — folytatta Havelka elvtárs —, amelyek gyakran hangzanak el a gyűléseken, a viták során, és az elvtársak soraiban. Elvtársaink azt kérdik, hogyan lehetséges, hogy amennyiben a „2000 szó" című nyilatkozat pártellenes volt, — és ezt a KB határozata is leszögezi —, hogy azok, akik aláírták — tehát pártunk ellen léptek fel —, pártunk tagjai, sőt ml több a Központi Bizottság tagjai? Hogyan lehetséges, hogy a párt nem vonja le velük szemben a szükséges következtetéseket? Az elvtársak azt kérdik, hogyan lehetséges, hogy olyan egyének — párttagok —, akik eltávoztak köztársaságunkból, s közülük egyesek aktívan fellépnek köztársaságunk ellen — például az ellenséges rádióban — még mindig pártunk soraiban szerepelhetnek. Végül pedig meg szeretném még mondani, hogy van még út, amelyen haladva kijuthatunk jelenlegi helyzetünkből. Egyik út a Központi Bizottság novemberi plenáris ülésén hozott határozat teljesítése. Természetesen ne teljesítsük csupán szavakkal, nemcsak azzal, hogy állandóan egyetértésünket hangoztatjuk, hanem azzal, hogy tettekkel váltjuk valóra a határozatba foglalt elveket. Havelka elvtárs felszólalása végén az Ideológiai és nevelőmunka egyes kérdéseit elemezte. Nem békélhetünk meg az ideológiai munkával szemben tanúsított közömbösséggel — mondotta Havelka elvtárs. — Részletesen elemezni kellene mindazokat az égető problémákat, amelyeket a múltban nagyon gyakran nem értelmeztek teljesen félreérthetetlenül. Ilyen kérdés például a politikai kérdések osztályjellegű megoldása, az osztályok helyzete és az osztályharc a szocializmusban, a szocialista és a burzsoádemokrácia kérdése, a szabadság, a függetlenség és a szuverenitás kérdése, a nacionalizmus és az internacionalizmus kérdései stb. Csak a marxizmus—leninizmus tanain alapuló elvi jellegű magyarázat eredményezheti pártunk egységes összefogását úgy, mint ahogy ä novemberi plenáris ülésen hozott határozat megköveteli. Tartsuk tiszteletben az emberek véleményét VÁCLAV SLÁVIK elvtárs felszólalása A felszólaló először a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatos álláspont megvitatásával foglalkozott, majd kijelentette: Lebecsülnénk helyzetünket, ha nem tudnánk, hogy nagy az aggodalom a január utáni politikáért. Nem a ml gyengeségünket jelenti, hanem bizonyos erőt, hogy az ország dolgozói a maguk egészében nemcsak a január utáni politika alapvető feltételeihez ragaszkodnak, hanem ezzel kapcsolatban konkrétan támogatnak meghatározott személyeket, mindenekelőtt Alexander DubCek elvtársat. Ezután Slavlk elvtárs aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a párt vezetősége egyhangú elutasító álláspontjával ne érintse számos, kétségtelenül helyes mérlegelést, amelyek az üzemek határozataiban és a szakszervezetek kongresszusain jutottak kifejezésre és céljuk a január utáni politika támogatása, valamint az annak realizálásával kapcsolatos bizonyos eljárás. Ennek bizonyításaképpen szeretném példaként megemlíteni a vasmunkások kongresszusának azt a javaslatát, hogy a munkások csoportja vegyen részt a gazdaságpolitika alternatíváinak kidolgozásában. Emellett nem gondolom, hogy a helyzet megoldható az egyes javaslatokkal. De ha itt adva van egy ilyen iniciatíva, és ez létezik számos más kérdésben is, úgy vélem, hogy a pártmunka egyik fontos momentuma támogatni ezeket, amelyek a valódi iniciatívához vezetnek. Elvégre a jelenlegi politikai helyzetre vonatkozó nyilatkozatunk visszhangja a pártszervek és pártszervezetek részéről mind: jekelőtt azt az igyekezetet támogatja, hogy kialakuljon a kedvező légkör problémáink demokratikus megoldása érdekében. Emellet ebben a visszhangban egyidejűleg további ötletek és bíráló megjegyzések ls vannak. Véleményem szerint mérlegelni kell az indítványokat, a helyzettel kapcsolatos szemléletet, amelyet mind a vasmunkások, mind a további szakágazatokban dolgozó munkások továbbá a falvak népe és az értelmiség képviselői is kifejeztek. Mindez nem a jobboldali erők álláspontja. A párt nevében ellentétbe kerülhetünk egyes csoportokkal, azonban ezeket demokratikus módszerekkel kell vezetnünk, nem pedig elnémítással. Mert a mai helyzetben másképpen ebből semmi haszon sem származik. Ezzel hangsúlyozni akarom, hogy ebben az időszakban, amikor a múlt év januárja óta — és különösen jellemzi ezt a legutóbbi Időszakot — fokozatosan megnőtt a munkásosztály politikai aktivitása és ez nem uralható egyes extrémistákkal. A nyilatkozat szavai, valamint ennek nyílt megvitatása kétségtelenül hozzájárult a helyzet bizonyos megnyugvásához. Ez szemléltetően mutatja, hogy társadalmunk minden rétege valóban nyugalmat óhajt, a nyugalom azonban nem jelent egyhelyben topogást, hanem mindenekelőtt az alkotómunkához és problémáink politikai megoldásához szükséges légkört. Ilyen alapon és ilyen feltételek között lehet tárgyilagosan tanácskozni és az állásfoglalás elfogadása után néhány nappal olyan javaslathoz jutni, amely az adott helyzetben bizonyos kiutat jelentene. A felszólaló ezek után a beterjesztett javaslatokkal, közöttük a személyi jellegűekkel foglalkozott: Szeretném megjegyezni, hogy a többi emberhez hasonlóan az elmúlt napokban én is különösen érzékeny voltam. Közben történelmünk egyik tanulságára gondoltam. Nevezetesen arra, hogy még nem olyan a helyzet, amelyben az állam progresszív vezetősége és a lakosság valóban haladó áramlata között konfliktus keletkezett volna. Ez valóban tragikus válság lenne. Mind ez ideig nagyon fontos, hogy ne kerüljön sor belső összetűzésre a lakosság egyes csoportjai között, testvéri nemzeteink között és a januári politikát formáló vezetőség soraiban és a nép között, amely ezt teljesíteni akarja. Nem szabad megengedni ezeket a konfliktusokat, ez valóban a kor parancsa. Ügy vélem, hogy ilyen válságok nem fenyegetnek, azonban az említett személyi ellentétek ilyen helyzet elindítói lehetnének. A problémák helyzetének vizsgálata nem hajtható végre sem bíráló szemlélet, sem céltudatos magatartás nélkül. Az alapvető kérdések egyike — amint az utóbbi fejlődés megmutatta — az, hogy hol keressük társadalmunkban a feszültség forrását. Bizonyosan több van belőlük és különböző típusúak. Hatnak és annál Inkább hatni fognak, minél kevésbé sikerül alapvetően a jövőbe tekintenünk, éš olyan szemléletet kialakítanunk, amelyet áthatottak a január utáni politika alapvető eszmél. A létező feszültségek egyik igen fontos forrása kétségkívül a hibátlan tájékoztatás hiánya, éspedig mindkét irányban, a vezetőség és a párt között, valamint a párt és az állami szervek és a nép között. Nem hiszem, hogy jelenleg a bennünket égető minden kérdést feltehetnénk. És ha e kérdésekben megegyezünk, világosan meg kellene mondanunk mindenkinek, mivel azokban az ügyekben, amelyekben megegyeztünk és amelyeket meg akarunk oldani, valóban teljes tájékoztatottságra van szültség. Tehát mit csináljunk most? Az a véleményem — mondotta Slávik elvtárs —, hogy egész eljárásunkat kifejezi az a határozat-javaslat, amely a novemberi határozat alapvető feladataiból indult ki. Ezért teljes mértékben fel kell használni a pártszervezetek évzáró taggyűlését az említett eljárás alapvető kérdéseinek tisztázására. Éppen az évzáró taggyűlések teremtik meg a nagy lehetőséget arra, hogy ezek a javaslatok gyakorlatilag minden párttaghoz eljussanak, hiszen az adott konkrét helyzetben a kommunista párt és annak céltudatos aktivitása képezi szocialista fejlődésünk alapját. Ezt teljes mértékben tudatosítja a lakosság minden rétege és annál Inkább tudatosítania kellene minél előbb a párt minden tagjának és szervének. Tárgyilagosan és józanul OLDŔICH PAVLOVSKÝ elvtárs felszólalása Ügy vélem, ma helyénvaló a tárgyilagosság és a józanság, és ez azt parancsolja, minden erőnkkel gondoskodjunk arről, hogy az állam szövetségi elrendezése kezdettől fogva bebizonyítsa életképességét és a köztársaság fejlődésére tett pozitív hatását. A szövetségi államrendezés önmagában még nem előfeltétele az édesen Idillikus együttélésnek. A problémákkal kapcsolatos természetes és tárgyilagos viták és ellentétek azonban nem vezetnek szükségszerűen összeütközésekhez, ha mindenkor világosan akarjuk látni a másiknak a jogát, és ha ezekre a jogokra és érdekekre érzékenyen reagálunk. Azonban már kezdettől fogva határozottan el kell kerülnünk mindazt, amely bármely formában veszélyeztetné nemzeteink együttélésének mechanizmusát és olyan ellentétek kezdetét idézné fel, amelyek sokkal súlyosabbak lehetnének, mint a rövid lejáratú jellegűek. Az egyik ilyen ok az lenne, ha a két nemzet nem lenne azonos arányban képviselve azokban a szervekben, amelyek határoznak mindkét nemzet sorsáról, de ugyanakkor az egész csehszlovák állam sorsáról ls. Megértem, hogy ez a probléma ls nézeteltérésre adhat okot, válságos lesz mindaddig, amíg kidolgozzák és állandósítják a mindkét nemzet által elfogadott és gyakorolt normákat, a mindkét nemzet paritásos képviseletének normáit. Talán ennek egyik bizonyítéka az a nézeteltérés is, amely ismét felszította a szenvedélyeket, ez esetben már nemcsak a párt szintjén, vagy általános politikai szinten, hanem a nemzeti területen is. Valóban érthetetlen, miért kell előidézni ellentéteket és válságokat olyan kérdésben, amely teljesen világos és amely nem a harccal és az összeütközéssel, hanem éppen eilenkezőlesg, toleranciával és megértéssel oldható meg, akiket úgy szoktunk nevezni, hogy kényszerítő nyomást gyakorló csoportok, nem tudatosítják, hogy ilyen időkben e kérdések kapcsán válságot előidézni annyit jelent, mint a csehszlovák együttélésbe olyan elemet beiktatni, amelynek objektív hatása csak visszahúzó lehet. Nemcsak a nemzetek együttélése szempontjából, hanem a január utáni program fejlődése és a szocialista rendszerünk demokratizálódásának elmélyülése szempontjából is. Ogy vélem, hogy a szlovák elvtársak elvitathatatlan Joga az, hogy a maguk számára követelik a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztét és a cseh szerveknek kezdeményező módon saját maguknak kellene olyan megoldást ajánlani a szlovák elvtársaknak — és nem megengedni egy olyan kampány előidézését, amely e jogos követelések ellen Irányul. A novemberi határozatban kijelentettük, hogy pártunkban jobboldali-opportunista, valamint dogmatikus-szektás erők hatottak és hatnak — folytatta beszédét Pavlovský eTvtárs. — Emellett sem az egyik, sem a másik esetben nem mondtuk meg azt, ami egy ilyen megállapításhoz nélkülözhetetlen, hogy ha a párt ezeket ismerni akarja és meg akar ütközni ezekkel az extrém erőkkel esz-s mei síkon. Ha a pártot formát: nl és szilárdítani akarjuk, ak-; kor világosan meg kell moifc dánunk, hogy mikor és miért keletkeztek ezek az erők. Mfc lyen az erejük és a dinamikái juk, milyen területeken és mi* lyen Intenzitással hatnak. Mi-? lyen az eszmei alapjuk és ez miben tér el pártunk eszmei alapjától. Milyen a taktikájuk és a stratégiájuk és végül mi* lyenek politikai célkitűzéseik. Hasonló követelmények itt már elhangzottak és ezekkel teljesen azonosítom magamat. Ma* gában véve annak megemlítése és jelzése, hogy ilyen erők lé* teznek, a fenti elemzés nélkül csak Jobban dezorientálja a pár. tot. Ha nem sikerül ezeket « csoportokat meghatározni, az elemzést elkészíteni, akkor a párt eszmei és szervezeti összetartozását csak meggyengítjük. Ogy vélem, hogy mindezt tárgyilagosan, szenvedélyektől és mellékgondolatoktól mentesen, a párt érdekében kell elvégeznünk. Azt remélni, hogy ezek az idegen erők a pártban önként széthullanak, önmaguktól eltűnnek, tragikus tévedés lenne. Habár ezekre a kérdésekre a párt vezetőségének kell megadni a választ, e kérdések feldolgozásához, valamint a novemberi határozattal kapcsolatos további kérdésekhez is tevékenyen hozzá kellene Járulnia a pártsajtónak, nevezetesen a Rudé právonak, azonban az Igazságnak megfelelően meg kell állapítani, hogy összehasonlítva a többi tájékoztatási eszközökkel, amelyek a novemberi határozatnak a kevesebbnél is kevesebb helyet szenteltek ós sok esetben egész sajatos figyelemmel foglalkoztak V8le, a Rudé právo kétségtelenül kivétel volt. Azonban annak ellenére a Rudé právo a november' utáni tevékenységért csak nehezen nyerhetné el a feloldozást. Sajnos még mindig nagyon passzív szerepet játszik, nem dolgozza fel és nem világítja meg azokat a kérdéseket és téziseket, amelyeket például a párt Központi Bizottságának határozatai tartalmaznak. Csehszlovákiában, az Üstí n/L. járásban, a trhlicei fémkohászati üzemben gyártanak gyertyákat, robbanómotorok dugatytyúit, évente több mint két millió különböző nagyságú dugattyút készítenek. Képünkön: V. Novotný ellenőr és Maria Kaplanová munkásnő a termékek minőségét ellenőrzik. (ČSTK O. Holan felv.J