Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-22 / 18. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésenek vitája Megfelelő környezetet a politikai munkának RUDOLF ČERNÝ elvtárs felszólalása A CSKP KB novemberi és de­cemberi határozata — hangsú­lyozta Černý elvtárs — megte­remtette az előfeltételeket a nyugodt és tetteket szülő, éle­tünket és a köztársaságunkat érintő konkrét feladatok és problémák megoldását célzó munka számára, bár számos politikai kérdés még ma is füg­gőben van, és megválaszolat­lan. Gondolok itt a XIV. kong­resszus összehívásának időpont­jára és a csehországi párt kongresszusára. Mindkét idő­pontot ebben az esztendőben kell meghatározni. A túlságo­san nagy időbeli eltéréssel azonban nem tudtuk kielégíteni a tagságot. Ellenkezőleg több­nyire az a benyomás, hogy egyáltalán nem akarják össze­hívni a rendkívüli kongresz­szust, hanem meg akarják vár­ni a rendes kongresszust. Ha ez igaz lenne, akkor meg kel­lene mondani a tagságnak. El­lenkező esetben is mielőbb ki kell jelölni a rendkívüli kong­resszus időpontját. Ez hozzájá­rulna soraink megerősítéséhez, valamint a pártvezetőségbe ve­tett bizalom megszilárdulásá­hoz. E kérdésekkel kapcsolatban Černý elvtárs azt javasolta, hogy a plenáris ülés határoza­tában fektessék le, hogy a CSKP KB plénuma legkésőbb ez év első felének végéig fog­lalkozik a kérdéssel, vagyis a CSKP rendkívüli kongresszusá­val és a csehországi pártkong­resszussal. Továbbá, hogy a kongresszusig a csehországi kommunista párt plénumának központi bizottságát a CSKP KB tagjai alkossák, akik a Cseh Szocialista Köztársaság polgá­rai, és a párt cseh irodája a plénum előtt felelős tevékeny­ségéért. Meggyőződésem, — hangsúlyozta a felszólaló — hogy szlovákiai elvtársak tá­mogatják javaslataimat, mert ezzel előre kiiktatnánk a külön­féle hatásköri ellentéteket. Černý elvtárs kifejtette továb­bi gondolatait is. Elmondta, hogy a novemberi és decembe­ri plénumnak sikerült nagy­mértékben áthidalni azt a po­litikai űrt, amely a pártban a KB múlt év augusztusi és no­vemberi plénuma között kelet­kezett. Felülkerekedtek a meg­fontolt nézetek és állásfoglalá­sok. Túlsúlyba került az a vé­lemény, hogy lehetséges a ja­nuár utáni politika alapvető elveinek realizálása, annak tel­jes tudatában, hogy gazdasá­gunk kedvezőtlen helyzetének megoldása a döntő. Ehhez azonban tartósan ki kell ala­kítani a nyugodt és kedvező politikai légkört. Az egységes szemlélet és a közös célok megállapítása nem önmagától keletkezik. Ki kell harcolni. Ogy vélem, hogy az egyik ilyen demokratikus „csa­tatér" lehetne a sajtó, élén a Rudé právoval, központi bi­zottságunk sajtóorgánumával. Rólunk ugyan köztudomású, hogy hajlamosak vagyunk a szélsőségekre, de nem találják túlzottnak legnagyobb és leg­olvasottabb napilapunk unifor­mizálását? Ugyanis arról van szó, ne legyen csupán a legna­nagyobb napilap. A kétfrontos ideológiai harc szükségességéről DRAHOMÍR KOLDER elvtárs felszólalása Felszólalása bevezető részé­ben Kolder elvtárs a múlt év végén kialakult feszült politi­kai helyzettel foglalkozott és kijelentette: A decemberi pszichózis elő­idézésénél kihasználták, hogy az emberek nem szeretik a ka­binetpolitikát. Ezzel a megha­tározással kapcsolatban tuda­tunkban olyan képzettársítások keletkeznek, mint valami, ami nem szép, ami nem becsületes; . különféle jogtalanságok, ame­lyeket leplezni kell a nyilvá­nosság előtt. Tudjuk az ötvenes évek tapasztalatából, hogy a kabinetpolitikától csak egy lé­pés a szomorú hírű kabinet­igazságszolgáltatás. Ezért véde­kezünk minden kabinetpolitika ellen, és ezért Ítéljük el. Ezért fogadnak olyan ellenszenvvel mindenkit, akit közvetve vagy közvetlenül, igazságtalanul vagy igazságosan e politika megva­lósítójának vagy hordozójának tartanak, fis népünknek ezt az egészséges mentalitását szán­dékosan vagy akaratlanul, kü­lönféle tisztázatlan tényekkel, Rjlényeskedéssel és elvtelen­séggel arra használják ki, hogy idegességet és kedvezőtlen dalmukat a január utáni fej­lenlegi politikája, pártunk és államunk vezetősége ellen. Az emberek kifejezésre jut­tatják a kabinetpolitika iránt érzett ellenszenvüket és aggo­dalmukat a január utáni fej­lődés minden pozitív értékének sorsáért. Azonban minden úgy összekeveredett, hogy már azt is kabinetpolitikának minősítik, aminek ehhez Igen kevés köze van. Aligha beszélhetünk például nálunk a kabinetpolitika fejlő­déséről, olyen időben, amikor néhány tömegtájékoztatási esz­köz kifejezi véleményét a ve­zető politikusokról, jóváhagy és tiltakozik néha a tények mellőzésével s néha nem is válogatott módon. Csak példa­ként említhető az a nyílt levél, amelyet Vlastimil Toman mér­nök intézett Husák elvtárshoz a Práce 1969. január 3-i szá­mában, és amelyben bírálja Hu­sák elvtársat, amiért megvédte és megmagyarázta a felelős szlovák nemzeti szervek kol­lektív álláspontját. Mély meg­győződésem, hogyha nem lett volna kampány akkor a szlo­szabályai mindenkire egyformán érvényesek. Igazi nevén kell nevezni az ügyeket és a tette­ket, és véget kell vetní a bú­jócskának. És az első, aki ezért felelős, az pártunk politikai ve­zetősége. Azoknak, akik a nép bizalmával eddig hazardíroztak vagy okoskodtak, majd más fel­tételek között ismét ezzel kezd­tek manipulálni, az elnökség 1969. január 4-i nyilatkozata megmondja, hogy ennek való­ban vége van. Az igazság a mi oldalunkon van. Nincs semmi ok arra, hogy a párt és az egész közvélemény ne legyen objek­tívan és alaposan tájékoztatva. Végül még egy megjegyzés. A párt helyzetének konszolidá­ciójával kapcsolatban nagy je­lentőségű hogy részletesebben és tartalmilag kidolgozzuk a kétfrontos politikai és ideoló­giai harc taktikáját: a szektás dogmatikusok és a jobboldali elhajlások ellen. Pártunk gya­korlatában e kétfrontos harc során érhetjük el fokozatosan az egyesítést, a párt akció- és Bszmei egységét. És ezt állan­dóan felújíthatjuk. Tagadhatat­lan, hogy a január előtti idő­szakban a baloldali elhajlások a szektás hibák és túlkapások kedveztek a liberalizmusnak és visszahúzó erőként hatottak. Ogy gondolom, a pártban a helyzet megköveteli, hogy a párt ne hátráljon egy lépést sem a jobboldali nézetek, sem a baloldali túlzások előtt ' Ez a fellépés vezet majd a párt megerősödéséhez, a párt és a nép kapcsolatának megszilárdu­lásához. Csak a kétfrontos harccal, — bár jelenleg a fő veszély jobbról fenyeget —, tudjuk megvalósítani az offen­zív politikát, megvalósítani a szavakat és harcolni valamiért, mert ellenkező esetben mindez csak üres frázis marad. A párt vezető szerepének helyes értelmezése ALOIS INDRA elvtárs felszólalása vák szervek sem léptek volna fel Husák elvtárs tolmácsolá­sával a televízióban. Ezért ér­tek egyet azzal, hogy a KB ülése után azonnal alaposan tisztázni kell, ki indította el ezt a kampányt. Vlastimil Toman mérnök az állásfoglalás igaza ellenére is a Práceban írt cikkben az egész nyilvánosság előtt Husák személyes „szélsőséges" köve­telményének minősítette ezt. Az ilyen eljárás a nehéz hely­zetben mindkét nemzet kímé­letlen hátbatámadása. Nálunk, mint látjuk, nem­csak a vezető politikusok és a politika nyilvános bírálata le­hetséges, hanem gyalázása is. A politika nyilvánosan félre­magyarázható és nemcsak a sa­ját és a vasmunkások nevében beszélhet valaki, hanem min­den cseh és az egész nép nevé­ben is. Felsorolt további té­nyeket, hogy bebizonyítsa olyan csoportos cenzúra működik, amely kisajátította magának azt a jogot, hogy döntsön arról, mit lehet a nyilvánosság előtt ezekről a politikusokról elmon­dani. És hogy valóban létezik nálunk megkülönböztetés, ha arról a lehetőségről van szó, hogy kifejezzük véleményünket a politikáról és a politikusok­ról. Ogy látszik, hogy a kabinet­politika meghatározása lehet különféle, de felhasználható a nyilvánosság ijesztgetésére ís. Politikailag felelőtlenség és meggondolatlanság folytatta Kolder elvtárs — olyan hangu­latot előidézni mintha ebben a bonyolult időszakban elfoga­dott Intézkedések — a rendkí­vüliek is — kabinetpolitika mű­vei lennének. Véleményem szerint a KB no­vemberi plénumának szellemé­ben végre tisztázni kell a ma használt alapfogalmakat. Rá kell mutatni a jobboldali opor­tunista erőre, magatartásukra, harci módszerükre a pártban és a párton kívül. Világosan meg kell fogalmazni a szektás ma­gatartás fogalmát, — mert ez még távolról sincs legyűrve —, hogy pontosan rámutathassunk hordozóikra. Elvégre teljesen világos álláspontunk van arra, hogy mi a frakciós tevékeny­ség és mi nem az. A párt alap­Ismét beigazolódott, hogy to­vábbi stratégiai és taktikai ma­gatartásunk alfája és ómegája a párt vezető szerepe érvénye­sítésének tartalma, formája és módszere a jelenlegi feltételek között. E koncepciós kérdés értelmezését előre meghatároz­za a novemberi határozat sor­sa, de minden más határozat sorsa is. Elsősorban azonban ettől függ közvetlenül a január utáni politika pozitív értékei­nek gazdag kibontakoztatása. Naponta meggyőződhetünk ró­la, hogy a párt vezető szerepe alapelveinek alkalmazása — úgy, ahogy azt a novemberi ha­tározatban kifejeztük —, kész­teti védekezésre az ellentétes irányzatokat és szélsőségeket, amelyek válságosán megren­dítik társadalmi életünket. Jó, hogy egy évvel ezelőtt olyan határozottan elutasítottuk a párt vezető szerepe érvényesí­tésének adminisztratív-bürokra­tikus módszerét. Hiszen ezek a módszerek a párt feladatáról szóló marxista—leninista alap­elvek deformációi voltak, s ezért törvényszerűen és az élet minden területén a deformáció láncreakcióját indították el. Azonban aligha dicsekedhetünk vele, hogy egész éven át nem voltunk képesek helyesen tisz­tázni a pártszervezet minden fokán a párt vezető szerepének értelmezését. Az elméleti, de különösen a módszertani tisztá­zatlanság ebben a kérdésben beláthatatlan negatív gyakorla­ti következményekkel jár. Egy­szerűen kifejezve: minden a pártban, eszmei egységében és akcióképességében kezdődik és ugyanitt végződik. Világos — mondotta a továb­biakban Indra elvtárs —, hogy a párt nem redukálható csupán a hatalmi tényező szerepére. De nem is szűkíthető valami parttalan eszmei-politikai erő­re, habár a politikai és az esz­mei vezetés marad a párttevé­kenység fő formája és döntő módszere. Ogy gondolom, hogy a politikai vezetés fogalma és általános kiindulópontja magá­banvéve sem kerülheti el a szükséges tisztázást. Ha való­ban vezető politikai erő aka­runk lenni, akkor nem nélkü­lözhetjük társadalmunk jelen­legi politikai mozgásának ko­molyabb elemzését. Bizonyos, hogy külön tudjuk választani pozitív részét a gyengébb he­lyektől és az ellentétes tenden­ciáktól, amelyek aláássák a szándékaink iránti bizalmat, s végül lehetetlenné teszik annak érvényesítését, amit nagyon leegyszerűsítve január utáni politikának nevezünk. Január előtt szüntelenül min­den lehetséges ellen harcol­tunk, a reális, de igen gyakran csak kigondolt veszélyek ellen, máskor elég absztrakt módon valamiért, pozitív feladatokért harcoltunk. Ezt a sorrendet január után Igen helyesen meg­fordítottuk, csakhogy a pozitív feladatok megoldását célzó he­lyes orientáció ismét elillanhat, ha nem kísérik megnevezett és nagyon konkrét politikai fellé­pések. A Központi Bizottságnak és szerveinek világosan meg kell mondaniuk, hogy melyek tulajdonképpen a pártban a jobboldali opportunista erők. Meg kell találnunk a feleletet arra a kérdésre, hogy tulajdon­képpen melyek a nyomást gya­korló csoportok, milyen a tak­tikájuk, mi a céljuk, milyen eszközökkel harcolnak és mi­lyen ürüggyel sajátítják ki a január utáni politika egyedül jogosult védelmezőinek és vég­rehajtóinak szerepét, és a va­lóságban hogyan hamisítják meg saját csoportjuk vagy sze­mélyeik érdekében január való­di szándékalt. Ezek nélkül az alapvető feltételek nélkül nem különülhetünk el a jobboldali opportunizmustól, amely állan­dóan bomlasztja a pártot. Enél­kül képtelenek leszünk azok­nak az erőknek az elvi vezeté­sére, amelyek a novemberi ha­tározat platformján akarnak be­csületesen egyesülni, s áthidal­ni a visszahúzó politikai és ideológiai befolyásokat, ame­lyek bizonytalanná teszik min­den előrevezető lépésünket. Eh­hez bizony nem elegendő, ha mindig csak az olyan már leírt nagyságokat fogjuk bírálni, mint Sviták, Brodský vagy Ja­nýr, míg minden más tabu. Éppen most — mondotta Indra elvtárs befejezésül —, amikor kialakítjuk az állam föderális rendezését, rendkívül fontos a párt vezető szerepé­nek helyes értelmezése és al­kalmazása. Hiszen ez a ténye­ző bizonyítja majd a csehszlo­vák állam egységét, szilárdsá­gát és egész társadalmunk szo­cialista egyesülését. Nemcsak arról a szükségszerűségről van szó, hogy ki kell építeni a párt belső tevékenységének dinami­kus rendszerét, hanem további komoly problémákról is. Az elnökség január 4-i nyilatkoza­ta nemcsak pillanatnyi reakció a jelenlegi helyzetre, hanem egész pártmunkánk hosszú idő­re szóló irányelve, amely meg­felel a novemberi határozat szellemének. A pártnak belső­leg is alkalmazkodnia kell az igényes távlati célok elérése érdekében, de annak érdekében is, hogy tartós értékű közvet­len eredményeket érhessen el. A párttagok részt akarnak venni a politika RÓBERT BALOUŠEK elvtárs felszólalása A felszólaló többek között megállapította, hogy a Közpon­ti Bizottság decemberi ülésének eredményei igazolták a novem­beri határozatot, és azt, hogyan kell megvalósítani a gyakorlat­ban ennek közgazdasági részét. Ogy, ahogy alacsonyabb párt­szervekben a novemberi határo­zattal kapcsolatban számos el­lentétes nézet alakult ki, — mondotta — egyes szervekben bizonyos csalódást keltett gaz­dasági téren a KB plénuma de­cemberi határozatának eredmé­nye is. Sokkal többet vártak, mindenekelőtt azt, hogy a gaz­dasági reform koncepciójának feldolgozása lényegileg már be­fejeződött, és már csak gyakor­latilag kell a politikai biztosí­tás mellett megvalósítani. En­nek ellenére azonban az anyag alapos és megfontolt tanulmá­nyozása, magyarázata és érté­kelése után, valamint a párt 1968. évi lehetőségének értéke­lése után gyakorlatilag a párt megújhodási folyamatának min­den jó szándékát a két doku­mentum kiindulópontként fo­gadta el; és alacsonyabb párt­szerveink többsége megkezdte e határozatok beiktatását saját akcióprogramjába. A párt alap­szervezetei megértették, hogy e határozatok alapján erősíthető meg a párt vezető szerepe, és egyesíthetők magában a párt­ban az összes kommunisták, megszilárdítható a pártfegye­lem, és így minden munkahe­lyen gyakorlatilag biztosítható e határozatok teljesítése. A párt Központi Bizottsága, elnöksége a pártapparátussal együtt azon­ban köteles megteremteni en­nek előfeltételeit, vezetni a pártot, idejekorán tájékoztatni az egész pártot és társadalmat érintő szándékokról, és így ki­alakítani az alacsonyabb párt­szerveink céltudatos munkájá­hoz szükséges légkört. Figye­lembe kell venni az alacso­nyabb pártszervektől jövő és a jelenlegi politikai helyzetre vo­natkozó észrevételeket, Javasla­tokat és Jelzéseket, és ezekre Idejekorán reagálni kell. Elke­rülendők a válságos helyzetek, amelyek fékezik a pártpolitika megvalósítását. BalouSek elvtárs a továbbiak­ban megjegyezte: A Központi Bizottságnak és az elnökségnek tudatosítania kell, hogy a párt­tagok nem akarnak a KB poli­tikájának passzív szereplői len­ni, hogy a pártpolitika minden szférájában alkotó módon együtt akarnak működni, hogy nem akarják — amint az a múltban volt — esupán a fel­sőbb pártszervek feladatait vál­toztatás nélkül közvetíteni anél­kül, hogy meggyőződnének azok helyességéről. Alkotóré­szesei akarnak lenni ennek a politikának, hogy a jövőben ne kelljen felelniük önmaguk és az egész társadalom előtt a párt és a társadalom torzulá­saiért. Az alapszervezetek tag­jaitól azt kérjük, hogy fegyel­mezettek legyenek, saját Szint­jükön oldják meg a pártproblé­mákat és következetesen telje­sítsék a novemberi és decem­beri határozatokat. Ezért gon­dolkodjunk el afelett mi ma­gunk, a KB tagjai ls, hogy va­lóban megteremtjük-e a párt­ban a légkört ahhoz, hogy a párttagok felelősségük teljes tudatában foglalkozhassanak ezekkel a feladatokkal. Közülünk a legtöbben tudják, hogy ebben az államunk min­den kommunistája és polgára számára nehéz időben a pártta­gok és az egész társadalom na­gyon érzékenyen reagál a Köz­ponti Bizottság minden ülésére. Az állampolgárok többsége meg­értette, hogy csak a párt, mint nagy szervezett egység, — amely felelős az ország sor­sáért — képezi azt az erőt, amely a társadalmat kivezethe­ti a nehézségekből és megold­hatja korunk legégetőbb kérdé­seit. Attól függ, hogy ez a Köz­ponti Bizottság milyen felelős­ségteljesen, igazságosan, ideje­korán és érzékenyen fog rea­gálni minden társadalmi meg­mozdulásra, és hogyan fogja fuP ezeket határozataival irányíta­ni. Mert minden következetlen- lgg ség és félmegoldás megbosszul­ja magát. A párt saját munkájá- j. ; ban nem kockáztathat, hanem céltudatosan fel kell dolgoznia ^g életünk minden szakaszának £í koncepciós megoldását.

Next

/
Thumbnails
Contents