Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-22 / 18. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésenek vitája Megfelelő környezetet a politikai munkának RUDOLF ČERNÝ elvtárs felszólalása A CSKP KB novemberi és decemberi határozata — hangsúlyozta Černý elvtárs — megteremtette az előfeltételeket a nyugodt és tetteket szülő, életünket és a köztársaságunkat érintő konkrét feladatok és problémák megoldását célzó munka számára, bár számos politikai kérdés még ma is függőben van, és megválaszolatlan. Gondolok itt a XIV. kongresszus összehívásának időpontjára és a csehországi párt kongresszusára. Mindkét időpontot ebben az esztendőben kell meghatározni. A túlságosan nagy időbeli eltéréssel azonban nem tudtuk kielégíteni a tagságot. Ellenkezőleg többnyire az a benyomás, hogy egyáltalán nem akarják összehívni a rendkívüli kongreszszust, hanem meg akarják várni a rendes kongresszust. Ha ez igaz lenne, akkor meg kellene mondani a tagságnak. Ellenkező esetben is mielőbb ki kell jelölni a rendkívüli kongresszus időpontját. Ez hozzájárulna soraink megerősítéséhez, valamint a pártvezetőségbe vetett bizalom megszilárdulásához. E kérdésekkel kapcsolatban Černý elvtárs azt javasolta, hogy a plenáris ülés határozatában fektessék le, hogy a CSKP KB plénuma legkésőbb ez év első felének végéig foglalkozik a kérdéssel, vagyis a CSKP rendkívüli kongresszusával és a csehországi pártkongresszussal. Továbbá, hogy a kongresszusig a csehországi kommunista párt plénumának központi bizottságát a CSKP KB tagjai alkossák, akik a Cseh Szocialista Köztársaság polgárai, és a párt cseh irodája a plénum előtt felelős tevékenységéért. Meggyőződésem, — hangsúlyozta a felszólaló — hogy szlovákiai elvtársak támogatják javaslataimat, mert ezzel előre kiiktatnánk a különféle hatásköri ellentéteket. Černý elvtárs kifejtette további gondolatait is. Elmondta, hogy a novemberi és decemberi plénumnak sikerült nagymértékben áthidalni azt a politikai űrt, amely a pártban a KB múlt év augusztusi és novemberi plénuma között keletkezett. Felülkerekedtek a megfontolt nézetek és állásfoglalások. Túlsúlyba került az a vélemény, hogy lehetséges a január utáni politika alapvető elveinek realizálása, annak teljes tudatában, hogy gazdaságunk kedvezőtlen helyzetének megoldása a döntő. Ehhez azonban tartósan ki kell alakítani a nyugodt és kedvező politikai légkört. Az egységes szemlélet és a közös célok megállapítása nem önmagától keletkezik. Ki kell harcolni. Ogy vélem, hogy az egyik ilyen demokratikus „csatatér" lehetne a sajtó, élén a Rudé právoval, központi bizottságunk sajtóorgánumával. Rólunk ugyan köztudomású, hogy hajlamosak vagyunk a szélsőségekre, de nem találják túlzottnak legnagyobb és legolvasottabb napilapunk uniformizálását? Ugyanis arról van szó, ne legyen csupán a legnanagyobb napilap. A kétfrontos ideológiai harc szükségességéről DRAHOMÍR KOLDER elvtárs felszólalása Felszólalása bevezető részében Kolder elvtárs a múlt év végén kialakult feszült politikai helyzettel foglalkozott és kijelentette: A decemberi pszichózis előidézésénél kihasználták, hogy az emberek nem szeretik a kabinetpolitikát. Ezzel a meghatározással kapcsolatban tudatunkban olyan képzettársítások keletkeznek, mint valami, ami nem szép, ami nem becsületes; . különféle jogtalanságok, amelyeket leplezni kell a nyilvánosság előtt. Tudjuk az ötvenes évek tapasztalatából, hogy a kabinetpolitikától csak egy lépés a szomorú hírű kabinetigazságszolgáltatás. Ezért védekezünk minden kabinetpolitika ellen, és ezért Ítéljük el. Ezért fogadnak olyan ellenszenvvel mindenkit, akit közvetve vagy közvetlenül, igazságtalanul vagy igazságosan e politika megvalósítójának vagy hordozójának tartanak, fis népünknek ezt az egészséges mentalitását szándékosan vagy akaratlanul, különféle tisztázatlan tényekkel, Rjlényeskedéssel és elvtelenséggel arra használják ki, hogy idegességet és kedvezőtlen dalmukat a január utáni fejlenlegi politikája, pártunk és államunk vezetősége ellen. Az emberek kifejezésre juttatják a kabinetpolitika iránt érzett ellenszenvüket és aggodalmukat a január utáni fejlődés minden pozitív értékének sorsáért. Azonban minden úgy összekeveredett, hogy már azt is kabinetpolitikának minősítik, aminek ehhez Igen kevés köze van. Aligha beszélhetünk például nálunk a kabinetpolitika fejlődéséről, olyen időben, amikor néhány tömegtájékoztatási eszköz kifejezi véleményét a vezető politikusokról, jóváhagy és tiltakozik néha a tények mellőzésével s néha nem is válogatott módon. Csak példaként említhető az a nyílt levél, amelyet Vlastimil Toman mérnök intézett Husák elvtárshoz a Práce 1969. január 3-i számában, és amelyben bírálja Husák elvtársat, amiért megvédte és megmagyarázta a felelős szlovák nemzeti szervek kollektív álláspontját. Mély meggyőződésem, hogyha nem lett volna kampány akkor a szloszabályai mindenkire egyformán érvényesek. Igazi nevén kell nevezni az ügyeket és a tetteket, és véget kell vetní a bújócskának. És az első, aki ezért felelős, az pártunk politikai vezetősége. Azoknak, akik a nép bizalmával eddig hazardíroztak vagy okoskodtak, majd más feltételek között ismét ezzel kezdtek manipulálni, az elnökség 1969. január 4-i nyilatkozata megmondja, hogy ennek valóban vége van. Az igazság a mi oldalunkon van. Nincs semmi ok arra, hogy a párt és az egész közvélemény ne legyen objektívan és alaposan tájékoztatva. Végül még egy megjegyzés. A párt helyzetének konszolidációjával kapcsolatban nagy jelentőségű hogy részletesebben és tartalmilag kidolgozzuk a kétfrontos politikai és ideológiai harc taktikáját: a szektás dogmatikusok és a jobboldali elhajlások ellen. Pártunk gyakorlatában e kétfrontos harc során érhetjük el fokozatosan az egyesítést, a párt akció- és Bszmei egységét. És ezt állandóan felújíthatjuk. Tagadhatatlan, hogy a január előtti időszakban a baloldali elhajlások a szektás hibák és túlkapások kedveztek a liberalizmusnak és visszahúzó erőként hatottak. Ogy gondolom, a pártban a helyzet megköveteli, hogy a párt ne hátráljon egy lépést sem a jobboldali nézetek, sem a baloldali túlzások előtt ' Ez a fellépés vezet majd a párt megerősödéséhez, a párt és a nép kapcsolatának megszilárdulásához. Csak a kétfrontos harccal, — bár jelenleg a fő veszély jobbról fenyeget —, tudjuk megvalósítani az offenzív politikát, megvalósítani a szavakat és harcolni valamiért, mert ellenkező esetben mindez csak üres frázis marad. A párt vezető szerepének helyes értelmezése ALOIS INDRA elvtárs felszólalása vák szervek sem léptek volna fel Husák elvtárs tolmácsolásával a televízióban. Ezért értek egyet azzal, hogy a KB ülése után azonnal alaposan tisztázni kell, ki indította el ezt a kampányt. Vlastimil Toman mérnök az állásfoglalás igaza ellenére is a Práceban írt cikkben az egész nyilvánosság előtt Husák személyes „szélsőséges" követelményének minősítette ezt. Az ilyen eljárás a nehéz helyzetben mindkét nemzet kíméletlen hátbatámadása. Nálunk, mint látjuk, nemcsak a vezető politikusok és a politika nyilvános bírálata lehetséges, hanem gyalázása is. A politika nyilvánosan félremagyarázható és nemcsak a saját és a vasmunkások nevében beszélhet valaki, hanem minden cseh és az egész nép nevében is. Felsorolt további tényeket, hogy bebizonyítsa olyan csoportos cenzúra működik, amely kisajátította magának azt a jogot, hogy döntsön arról, mit lehet a nyilvánosság előtt ezekről a politikusokról elmondani. És hogy valóban létezik nálunk megkülönböztetés, ha arról a lehetőségről van szó, hogy kifejezzük véleményünket a politikáról és a politikusokról. Ogy látszik, hogy a kabinetpolitika meghatározása lehet különféle, de felhasználható a nyilvánosság ijesztgetésére ís. Politikailag felelőtlenség és meggondolatlanság folytatta Kolder elvtárs — olyan hangulatot előidézni mintha ebben a bonyolult időszakban elfogadott Intézkedések — a rendkívüliek is — kabinetpolitika művei lennének. Véleményem szerint a KB novemberi plénumának szellemében végre tisztázni kell a ma használt alapfogalmakat. Rá kell mutatni a jobboldali oportunista erőre, magatartásukra, harci módszerükre a pártban és a párton kívül. Világosan meg kell fogalmazni a szektás magatartás fogalmát, — mert ez még távolról sincs legyűrve —, hogy pontosan rámutathassunk hordozóikra. Elvégre teljesen világos álláspontunk van arra, hogy mi a frakciós tevékenység és mi nem az. A párt alapIsmét beigazolódott, hogy további stratégiai és taktikai magatartásunk alfája és ómegája a párt vezető szerepe érvényesítésének tartalma, formája és módszere a jelenlegi feltételek között. E koncepciós kérdés értelmezését előre meghatározza a novemberi határozat sorsa, de minden más határozat sorsa is. Elsősorban azonban ettől függ közvetlenül a január utáni politika pozitív értékeinek gazdag kibontakoztatása. Naponta meggyőződhetünk róla, hogy a párt vezető szerepe alapelveinek alkalmazása — úgy, ahogy azt a novemberi határozatban kifejeztük —, készteti védekezésre az ellentétes irányzatokat és szélsőségeket, amelyek válságosán megrendítik társadalmi életünket. Jó, hogy egy évvel ezelőtt olyan határozottan elutasítottuk a párt vezető szerepe érvényesítésének adminisztratív-bürokratikus módszerét. Hiszen ezek a módszerek a párt feladatáról szóló marxista—leninista alapelvek deformációi voltak, s ezért törvényszerűen és az élet minden területén a deformáció láncreakcióját indították el. Azonban aligha dicsekedhetünk vele, hogy egész éven át nem voltunk képesek helyesen tisztázni a pártszervezet minden fokán a párt vezető szerepének értelmezését. Az elméleti, de különösen a módszertani tisztázatlanság ebben a kérdésben beláthatatlan negatív gyakorlati következményekkel jár. Egyszerűen kifejezve: minden a pártban, eszmei egységében és akcióképességében kezdődik és ugyanitt végződik. Világos — mondotta a továbbiakban Indra elvtárs —, hogy a párt nem redukálható csupán a hatalmi tényező szerepére. De nem is szűkíthető valami parttalan eszmei-politikai erőre, habár a politikai és az eszmei vezetés marad a párttevékenység fő formája és döntő módszere. Ogy gondolom, hogy a politikai vezetés fogalma és általános kiindulópontja magábanvéve sem kerülheti el a szükséges tisztázást. Ha valóban vezető politikai erő akarunk lenni, akkor nem nélkülözhetjük társadalmunk jelenlegi politikai mozgásának komolyabb elemzését. Bizonyos, hogy külön tudjuk választani pozitív részét a gyengébb helyektől és az ellentétes tendenciáktól, amelyek aláássák a szándékaink iránti bizalmat, s végül lehetetlenné teszik annak érvényesítését, amit nagyon leegyszerűsítve január utáni politikának nevezünk. Január előtt szüntelenül minden lehetséges ellen harcoltunk, a reális, de igen gyakran csak kigondolt veszélyek ellen, máskor elég absztrakt módon valamiért, pozitív feladatokért harcoltunk. Ezt a sorrendet január után Igen helyesen megfordítottuk, csakhogy a pozitív feladatok megoldását célzó helyes orientáció ismét elillanhat, ha nem kísérik megnevezett és nagyon konkrét politikai fellépések. A Központi Bizottságnak és szerveinek világosan meg kell mondaniuk, hogy melyek tulajdonképpen a pártban a jobboldali opportunista erők. Meg kell találnunk a feleletet arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen melyek a nyomást gyakorló csoportok, milyen a taktikájuk, mi a céljuk, milyen eszközökkel harcolnak és milyen ürüggyel sajátítják ki a január utáni politika egyedül jogosult védelmezőinek és végrehajtóinak szerepét, és a valóságban hogyan hamisítják meg saját csoportjuk vagy személyeik érdekében január valódi szándékalt. Ezek nélkül az alapvető feltételek nélkül nem különülhetünk el a jobboldali opportunizmustól, amely állandóan bomlasztja a pártot. Enélkül képtelenek leszünk azoknak az erőknek az elvi vezetésére, amelyek a novemberi határozat platformján akarnak becsületesen egyesülni, s áthidalni a visszahúzó politikai és ideológiai befolyásokat, amelyek bizonytalanná teszik minden előrevezető lépésünket. Ehhez bizony nem elegendő, ha mindig csak az olyan már leírt nagyságokat fogjuk bírálni, mint Sviták, Brodský vagy Janýr, míg minden más tabu. Éppen most — mondotta Indra elvtárs befejezésül —, amikor kialakítjuk az állam föderális rendezését, rendkívül fontos a párt vezető szerepének helyes értelmezése és alkalmazása. Hiszen ez a tényező bizonyítja majd a csehszlovák állam egységét, szilárdságát és egész társadalmunk szocialista egyesülését. Nemcsak arról a szükségszerűségről van szó, hogy ki kell építeni a párt belső tevékenységének dinamikus rendszerét, hanem további komoly problémákról is. Az elnökség január 4-i nyilatkozata nemcsak pillanatnyi reakció a jelenlegi helyzetre, hanem egész pártmunkánk hosszú időre szóló irányelve, amely megfelel a novemberi határozat szellemének. A pártnak belsőleg is alkalmazkodnia kell az igényes távlati célok elérése érdekében, de annak érdekében is, hogy tartós értékű közvetlen eredményeket érhessen el. A párttagok részt akarnak venni a politika RÓBERT BALOUŠEK elvtárs felszólalása A felszólaló többek között megállapította, hogy a Központi Bizottság decemberi ülésének eredményei igazolták a novemberi határozatot, és azt, hogyan kell megvalósítani a gyakorlatban ennek közgazdasági részét. Ogy, ahogy alacsonyabb pártszervekben a novemberi határozattal kapcsolatban számos ellentétes nézet alakult ki, — mondotta — egyes szervekben bizonyos csalódást keltett gazdasági téren a KB plénuma decemberi határozatának eredménye is. Sokkal többet vártak, mindenekelőtt azt, hogy a gazdasági reform koncepciójának feldolgozása lényegileg már befejeződött, és már csak gyakorlatilag kell a politikai biztosítás mellett megvalósítani. Ennek ellenére azonban az anyag alapos és megfontolt tanulmányozása, magyarázata és értékelése után, valamint a párt 1968. évi lehetőségének értékelése után gyakorlatilag a párt megújhodási folyamatának minden jó szándékát a két dokumentum kiindulópontként fogadta el; és alacsonyabb pártszerveink többsége megkezdte e határozatok beiktatását saját akcióprogramjába. A párt alapszervezetei megértették, hogy e határozatok alapján erősíthető meg a párt vezető szerepe, és egyesíthetők magában a pártban az összes kommunisták, megszilárdítható a pártfegyelem, és így minden munkahelyen gyakorlatilag biztosítható e határozatok teljesítése. A párt Központi Bizottsága, elnöksége a pártapparátussal együtt azonban köteles megteremteni ennek előfeltételeit, vezetni a pártot, idejekorán tájékoztatni az egész pártot és társadalmat érintő szándékokról, és így kialakítani az alacsonyabb pártszerveink céltudatos munkájához szükséges légkört. Figyelembe kell venni az alacsonyabb pártszervektől jövő és a jelenlegi politikai helyzetre vonatkozó észrevételeket, Javaslatokat és Jelzéseket, és ezekre Idejekorán reagálni kell. Elkerülendők a válságos helyzetek, amelyek fékezik a pártpolitika megvalósítását. BalouSek elvtárs a továbbiakban megjegyezte: A Központi Bizottságnak és az elnökségnek tudatosítania kell, hogy a párttagok nem akarnak a KB politikájának passzív szereplői lenni, hogy a pártpolitika minden szférájában alkotó módon együtt akarnak működni, hogy nem akarják — amint az a múltban volt — esupán a felsőbb pártszervek feladatait változtatás nélkül közvetíteni anélkül, hogy meggyőződnének azok helyességéről. Alkotórészesei akarnak lenni ennek a politikának, hogy a jövőben ne kelljen felelniük önmaguk és az egész társadalom előtt a párt és a társadalom torzulásaiért. Az alapszervezetek tagjaitól azt kérjük, hogy fegyelmezettek legyenek, saját Szintjükön oldják meg a pártproblémákat és következetesen teljesítsék a novemberi és decemberi határozatokat. Ezért gondolkodjunk el afelett mi magunk, a KB tagjai ls, hogy valóban megteremtjük-e a pártban a légkört ahhoz, hogy a párttagok felelősségük teljes tudatában foglalkozhassanak ezekkel a feladatokkal. Közülünk a legtöbben tudják, hogy ebben az államunk minden kommunistája és polgára számára nehéz időben a párttagok és az egész társadalom nagyon érzékenyen reagál a Központi Bizottság minden ülésére. Az állampolgárok többsége megértette, hogy csak a párt, mint nagy szervezett egység, — amely felelős az ország sorsáért — képezi azt az erőt, amely a társadalmat kivezetheti a nehézségekből és megoldhatja korunk legégetőbb kérdéseit. Attól függ, hogy ez a Központi Bizottság milyen felelősségteljesen, igazságosan, idejekorán és érzékenyen fog reagálni minden társadalmi megmozdulásra, és hogyan fogja fuP ezeket határozataival irányítani. Mert minden következetlen- lgg ség és félmegoldás megbosszulja magát. A párt saját munkájá- j. ; ban nem kockáztathat, hanem céltudatosan fel kell dolgoznia ^g életünk minden szakaszának £í koncepciós megoldását.