Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-19 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

Iwlnl BB bíróság elé kerül? Brigit­te Bárdot valószínűleg bíróság e!é kerül, ugyanis Faco Raban­ne (képünkön) a világűrdivat neves megteremtője azt állítja, hogy ellopta egyik legértéke­sebb kreációját, s nem hajlandó azt megfizetni. Brigitte félreér­tésről beszél, Paco viszont köti fiz ebet a karóhoz, s azt állítja, közönséges szemtelenségről van izó. Ragaszkodik hozzá, hogy bíróság előtt vonják felelősség­ire a francia szex-sztárt, mert Sem hajlandó egy milliomos nő­iek ajándékot adni. „Köztudo­mású — hangoztatja a divat­k játor —, BB csak akkor fi­Éetl ki ruháit, ha szorul a kap­ta. Mast pedig kénytelen lesz." (QUICK) Álmatlanság ellen Maszkat dél-arábiai fe­jedelemség lakói mostan­tól kezdve nyugodtan aludhatnak. Hosszú vi­szálykodás, tanácskozá­sok után a legfelsőbb kö­rökben döntöttek egy olyan problémáról, amely jok alattvalót megfosztott éjszakai nyugalmától és rendbontásra adott okot. Ben Tejmur szultán és alattvalói álmatlanságá­nak okozója a palotais­tállókban tartott 650 sza­már volt. Mivel a szultán vezér­kara úgy döntött, hogy nem fognak külföldön tankokat, önjáró tüzérsé­gi lövegeket, és más drá­ga fegyverzetet vásárolni, az arábiai sivatag homok­tengerében elvesző kis fejedelemség fegyveres erőit szamarakkal látták el. Szamarakon közleked­tek a katonák, szamara­kon szállították a szét­szedhető és összerakható ágyúkat, puskákat, hadi­felszerelést, élelmiszert és vizestömlőket. A szultán és katonai tanácsadói elégedettek is lettek volna a szorgalmas málhásállatokkal, ha azok a nappal csendes, jámbor állatok éjszaka nem ordí­tottak volna Voltak, akik azt java­solták, küldjék a szama­rakat a vágóhídra, mások az orvostudománytól akartak segítséget kérni: távolítsák el műtéttel az állatok hangszálait. Ojabb gond — állator­vost kellett keresni, aki megoperálta volna mind á 650 szamarat. Végre je­lentős jutalom fejében ajánlkozott egy angol ka­tonai állatorvos, aki jó előre beszerezte a Brit Állatvédelmi Társaság hozzájárulását. A szama­rakon végzett műtét pon­tosan három hétig tartott. (SCHWEIZER 1LLUSTRI­ERTE) Szakácsművészet 2000-ben Vajon mit fogunk enni holnap? Igaz-e, hogy a rostélyost tablettában tálalják elénk, igaz-e, hogy 2000-ben az ember már nem ül le az asztal mellé, hanem az egész hétre elegen­dő élelmiszert magával hordhatja egy csomag pilula formájában? Az ínyencek és haspártiak szeren­cséjére a fejlődés iránya megcáfolja a fenti, örömtelen elképzeléseket. A közelmúltban megrendezett párizsi nemzetközi közélelmezési kiállításon az a törekvés volt látható, hogy' a műszaki vívmányok segítségével — nevezetesen a fagyasztás és az elekt­ronika révén — ezen a téren is visz­szatérjünk a természethez. így például a THOMSON CSF cég­nél ettem az első ebédet, amelynek minden fogását fagyasztott ételekből állítottak elő. A csonttá fagyott élel­miszereket a hűtőszekrényből vették elő, a mikrohullámokkal fűtött sütő­be tették és néhány másodperc múlva már tálalták. A főzés valóban csak másodperceket igényelt. így a virsli 7, a rizs 2 és a kakas ugyancsak 2 másodperc alatt készült el, a foszlós kenyér sütéséhez pedig 15 másodperc kellett. Mindez nyílt láng, füst és a tipikus „konyhaszag" nélkül. A csoda neve: mikrohullám. Persze ne tévedjünk: a mikrohul­lámmal fűtött sütő nem tömegcikk, a legszerényebb kivitelezésű is kb. 6000 kemény frankba kerül, tehát csak ke­vesen vásárolhatják meg. Emellett nem kapható az üzletekben, mert szerkesztői egyelőre csak az élelmi­szerkereskedők, nagy kollektívák (re­pülő és vasúti közlekedés, üzemi ét­kezdék, kórházak, éttermek stb.) szá­mára gyártják. Azonban könnyen elképzelhető, hogy a főzésnek ez a módja fejlődik és népszerűvé válik. Ennek természe­tesen előfeltétele az, hogy bővítsék a minőségileg kiváló és olcsó fo­gyasztott élelmiszerek skáláját. Ha ez valóra válik, akkor néhány év múlva a dolgozó asszonyok otthonában meg­jelenik egy különleges szekrény, amely automatikusan elosztja a fa­gyasztott készételeket, és továbbítja is a mikrohullámú sütőbe. Két perc múlva pedig a család leülhet vacso­rázni HUMANITE DIMANCHE A kirándulók nem hittek szemüknek, amikor a képünkön látható férfit egy erdő szélén megpillantották. Amikor alaposabb an szemügyre vették, kisült, hogy a ke­zeslábasba öltöztetett kopasz úr — csak b ábu. Az egyik gépkocsigyártó cég mérnökei helyezték a fa tövébe rövid pihenőre a 25 000 márka értékű kísérleti „gépkocsi- vezetőt". A pihenő nem tartott sokáig, utána ismét a volán mögé gyömöszölték, hogy teljes erővel egy betonfalhoz ro­hanjon kocsijával. A bábu fafejében ugy anis érzékeny műszerek vannak, amelyek az ütődés erejét regisztrálják, s ily módon értékes adatokat szolgáltatnak a gépkocsi biztonságáról... (Quick) Az emberi nem sokkal öregebb Charles Darwin és Ernesl Haeckel óta egyre többet foglalkoznak az evolúció kérdéseivel, hiszen ez a biológia legfőbb problémájává vált. A kérdést egyre kor­szerűbben közelítik meg, amióta sikerült kiépíteni a kísérleti filogenetikát, amely arra törekszik, hogy elemző módon ma­gyarázza meg a szervezetben végbeme­Nős papok A nős katolikus pap Immár nem számít rit­kaságnak. Az újságok csak szórványosan, egy—egy kiragadott „papházasságról" szá­molnak be, legtöbb­ről azonban a nyilvá­nosság nem értesül. A közelmúltban egy egy­házi szervezet megkí­sérelte a probléma sta­tisztikai feldolgozását. Ennek során megálla­pították, hogy ebben az évben havonta 51 katolikus pap veti le a reverendát, vagyis 31 százalékkal több, mint az elmúlt évben. „Szomszédságunkban á katolikus papokat valami emberfeletti­nek, istenhez közelál­lónak tartották," — Jelentette ki a 24 éves Dee Jacobs kisasszony. Ezért amikor Wilfrid Bilodeau atya. a chi­cagói egyetem tudomá­nyos kandidátusa el­ső ízben találkára hív­ta, rémülten utasította el a radevúnak még a gondolatát is. A tiszte­lendő atya azonban makacs ember volt, és egyévi udvarlás után. az év nyarán megtar­tották az esküvőt. Gerald Sande atya, a jamestowni kórház káplánja beleszeretett Lorraine Palmer ápo­lónőbe. Kezdetben le­hetetlennek látszott a házasság, ezért a szép Lorraine előbb Con­necticutban, majd Mln­nesotában próbálta fe­lejteni az ő Geraldját. Később a szerelmesek reménykedni kezdtek, mert előtérbe került a papi nőtlenségről folytatott vita. Azon­ban az amerikai főpap­ság VI. Pál pápa en­ciklikáját helyeselve, kijelentette, hogy a cölibátus továbbra is érvényes, ezért Lorra­ine és Gerald megún­va a lemondást, febru­árban házasságot kö­tött. Természetesen foko­zódik a gyengébb nem iránt érzett érdeklő­dés a fiatal szemina­ristáknál is a papnö­veldékben. Néhány szeminárium hallgatói egészen nyíltan talál­koznak lányokkal, és alig valószínű, hogy a fiatal férfiaknak ele­gendő a lelki kapcso­lat, természetes, hogy előbb-utóbb szerel­mesek lesznek és nő­sülni akarnak. Egyik szeminárium hallgató­ja kijelentette, hogy becslése szerint diák­társainak 30—50 szá­zaléka érintkezik nők­kel. (NEWSWEEK) nő változási folyamatot. A kövületek révén egyre nagyobb mértékben lehető­vé vált a történelmi változások doku­mentálása. A kérdéssel foglalkozó két tudomány, a kísérlett filogenetika és a paleontológia! filogenetika egyre gyor­sabban fejlődik. Ezzel azonos ütemben fejlődik az emberjellegű, vagyis hominid lények utólagos történeti kutatása. E kutatás egyik eredménye az a megállapítás, hogy a hominid (embertípusú) és pon­gid (emberszabású majmok) lények azonos rokonsági körbe tartoznak. Az emberek és az emberszabású majmok összehasonlítása révén láthatóvá váltak a mélyreható molekuláris szerkezeti ha­sonlatosságok, amelyek semmi esetre sem minősíthetők véletlenségnek, hanem az örökletesen közös alapokat bizonyít­ják. Ezért ma már egyetlen antropológus sem kételkedik az emberszabású majmok és az emberek között fennálló általános genetikai „rokonságban". Ez a rokonsági fokozat azonban nem válaszol a -legfon­tosabb kérdésre, nevezetesen arra, hogy a hominid lények fejlődésében mikor kezdődött az emberek és az embersza­bású majmok önállósulása. Erre a kér­désre keres választ a paleontológia. A különféle kutatások, leletek már módot adtak bizonyos következtetésekre, azon­ban általánosan érvényes, vitathatatlan vélemény még nem alakult ki. Az Inga­dozás elég jelentős, mert a hominid és pongid lények fejlődési folyamatának szétválása 30—5 millió évvel kezdődött. Számos más bizonyíték viszont arra mu­tat, hogy a miocén korszakban, tehát 20—10 millió évvel ezelőtt a két nem fejlődési irányvonala már szigorúan kü­lönválva mutatkozott, így tehát egyre erősebb az a vélemény, hogy az emberré válás nem a miocén, hanem a terciális korszakban kezdődött. tFrankfurter Allgemeine Zeitung/

Next

/
Thumbnails
Contents