Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-19 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

k. t KELL ENNÉL í O B B ľ BUKAREST - A PALOTA-TÉR FELÉ VEZETŐ ÜT Megismerés ... Oly keveset tudunk •egymásról és mégis oly sokat... Vonattal utaztam Romániába, volt időm felgondolkodni. Gyönyörködtem a Brassói-havasokban, láttam a napfényben Villogó fehér csúcsokat, a befagyott patakokat, az ereszekről alácsüngő JégCsapokat, kissé később, Ploiesti közelében feltűntek az ágaskodó olajkutak, de képzeletben nem tudtam megszabadulni egy hír alapján elém vetítődő képtől. Több mint százezres tömeget láttam magam előtt, amely Bukarestben, augusztus 21 délelőttjén spontánul öszszegyült a Palota-téren, hogy meghallgassa az ország vezetőjének szavalt és hitet tegyen amellett: minden országnak joga van ahhoz, hogy saját érdelajdonságok közé tartozik. Bárhol jártam, bárkivel beszéltem, magunkról kellett mesélnem. Mindenhol megértéssel találkoztam. A hazai szorongás kiveszett belőlem. Nincs jobb orvosság a megértésnél, gyógyítja az ember lelkén ejtett sebet... S hogy jobban megismerjem őket, elvittek városnézésre is. 1955-ben jártam utoljára Bukarestben. Azóta hogy kiépült! Az új lakónegyedek kisebb városok a régi város körül. Szinte fellélegzik az ember, amikor a nálunk is oly jól ismert, a személyi kultusz éveiben gombamódra elszaporodott, kaszárnyákhoz hasonló zord lakóházak mögött megpillantja a szellős, erkélyekkel zsúfolt, pasztellszínű, néhol félkörbe futó, napfénytől bearanyozott Székelyudvarhelyen is modernül építkeznek. Most decemberben kétszáz új lakást adtak ét rendeltetésének, kelnek megfelélően válassza meg a szocializmus építésének útját és módozatait. Akkoriban csak kusza hírek álltak rendelkezésünkre, de a lényeget így is tudtuk: velünk éreznek. Hogy ez mit jelentett számunkra, nehéz szóban kifejezni ... Talán ennek is tulajdonítható, hogy nem kellett sokat magyarázkodnom. A jó barátok kevés szóból ls megértik egymást. Az Előre szerkesztőségében* (a romániai magyarság központi napilapja, ezenkívül még hét megyében adnak ki magyar napilapot, s a román távirati iroda számukra magyar nyelven továbbítja a napi híreket, a hivatalos beszédeket/ testvérként fogadtak. Szilágyi Dezső főszerkesztő örömmel fogadta a javaslatunkat, hogy már az idei évtől újra megindítsuk az újságírók csereakcióját: ők hozzánk, ml pedig hozzájuk látogassunk eL Megismerés... A legszebb emberi főépületeket. Hatalmas tömbök, de könynyedségiikkel, zöldövezetükkel az újszerűséget hirdetik. Le Corbusier nagyváros terveit juttatták eszembe. Kellemes, meleg otthonok. Be kell vallanom, szebben építkeznek, mint nálunk. Előbb szakadtak el a merevségtől, mint mi... Nem célom elemezni, mi jobb náluk, s miben tartunk mi előbbre. Más társadalmi viszonyok között léptünk a szocialista építés útjára, tehát nem lehetünk mindenben egyformák. Ott-tartózkodásom napjaiban olvastam az Előrében az egyik kolozsvári magyar író naplójegyzetét: „1968 visszaadta embert rangomat." Ez történt nálunk is, pártunk januári politikája visszaadta emberi rangunkat. A legdöntőbb kérdésben egyek vagyunk. Ha az ember nem érzi magát felszabadultnak, üres szócséplésként hat a vívmányok dicsőítése, ha felszabadultnak érzi magát, mindjárt tartalommal telítődnek a vívmányok. Tartalommal telíti meg maga az ember. 1968 Romániában is a demokratizálódás éve. Nicolae Ceausescu elvtárs a párt Központi Bizottságának decemberi ülésén így nyilatkozott: „Elmúlt a dilettantizmus ideje, most munkára, munkára és ismét munkára van szükség, mivel még a legcsekélyebbnek tűnő probléma is erőfeszítést, hozzáértést, alapos tudást igényel..Mintha a mi politikusaink szájából hallottam volna. Nem csoda, hogy otthon éreztem magam román földön. Nemrég hozták létre a Szocialista Egységfrontot, hogy a társadalom minden rétege, minden szervezete a legtevékenyebben kivehesse részét a népet szolgáló pártpolitika valóraváltásából. Ennek érdekében is alakították meg a nemzetiségek tanácsait. Ezekről még korai lenne írni, még csak az első, de sokat ígérő lépéseknél tartanak, — de már az a tény, hogy van, igazolja a magasabb szintű politikát, amely lehetővé teszi nemcsak az ember, hanem minden társadalmi réteg, a nemzetiségek önrealizálását is ... Nemzetiségek ... Hasonló probléma, mint nálunk. Itt talán még bonyolultabb, mert több a nemzetiség, és nagyobb számú, mint nálunk. Az utóbbi időben sokat tettek a nézeteltérések kiküszöbölése érdekében. Amerre csak jártam, mindenütt egységről, testvéri együttélésről beszéltek, és Nicqlae Ceausescu, a párt és az ország vezetője (nem hivatalosan hallottam, s ha nem is illik, mégsem hallgathatom el, mert a már említett egység további erősítéséről tanúskodik) a KB decemberi ülésének berekesztése után elbeszélgetett a megyék vezetőivel, s ekkor mondotta: Nem szeretném hallani, hogy a nép és a nemzetiségek körében ellentétek merültek föl... Egyáltalán sor kerülhet erre? Mert nézzük csak, kicsodák is ezek a „megyei emberek"? Például itt van Kovászna megye (ahol jártam), túlnyomórészt magyarok lakják. Nemzetiségileg így oszlik meg a megyei pártbizottság vezetősége — a büró tagjai: 4 román, 11 magyar; a büró póttagjai: 4 román, 2 magyar; titkárság: az első titkár magyar nemzetiségű (egyúttal 6 tölti be a megyei néptanács elnöki tisztjét is), — titkárok: 1 román, 2 magyar. A megyei néptanács elnöke magyar, az első alelnök román, a további három alelnök magyar nemzetiségű... Kis ízelítő abból, hogyan és miben látják a nemzetiségi kérdés megoldásának mikéntjét. Az egyik Idősebb magyar író, aki élénk közéleti tevékenységet fejt ki, így vélekedett: „Hosszú ideig rendezettnek tekintették a nemzetiségi kérdést, tehát nem létezett, de most, hogy megalakultak a nemzetiségi tanácsok, elismertük, hogy van nemzetiségi kérdés, tehát nem befejezett folyamat..." S ehhez hozzátehetem, egészséges folyamatról van szó. A jogokról a törvény ls gondoskodik. A Nagy Nemzetgyűlés december utolsó napjaiban szavazta meg a néptanácsok megszervezéséről és működéséről szóló törvényt. Péterft István akadémikus, a magyar nemzetiségű dolgozók tanácsának elnöke ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „A románon kívül más nemzetiségek által lakott közigazgatási-területi egységekben a helyt államigazgatási szervekbe beválasztanak az illető nemzetiségekhez tartozó dolgozókat is. A helyi szervek szóban és írásban használják az illető nemzetiség nyelvét, az elfogadott határozatokat pedig ezen a nyelven is közzéteszik... Meggyőződésem, hogy pártunk és államunk marxista—leninista nemzeti politikájának ugyanazzal a következetességgel való végrehajtása helyt síkon mozgósító hatással lesz a magyar és más nemzetiségű dolgozókra. A román, magyar, német és más nemzetiségű állampolgárok együttes munkával, egyenlő jogokkal és közösen veszik ki részüket a helyi érdekű határozatok megoldásának egész folyamatából, erősítik megbonthatatlan testvériségüket és barátságukat mint közös hazánknak, a szocialista Romániának a fiai." így a közigazgatásban. A testvéri együttélést szolgálják azok az egyetemek is, ahol magyarul is folyik a tanítás, továbbá a magyar színművészeti akadémia, a 31 magyar újság, a 6 (hat) állami magyar színház... (Amikor ezt hallottam, elszomorodva gondoltam a mi egyetlen, Komáromban székelő kis magyar színházunkra, melynek még a mai napig sincs saját épülete. Hogy tisztábban lássuk a helyzetet, tudnuuk kell, hogy Romániában kb. háromszor annyi magyar él, mint nálunk Csehszlovákiában.) Még két adat: a romániai írók szövetségének közel száz magyar tagja van; a különböző könyvkiadók 1969-ben 331 magyar könyv kiadását tervezik, ebből 190-et az Irodalmi Könyvkiadó ad kl. Nagy lehetőségek ezek ... De nem ez az, ami a legjobban megragadott engem. Több mint két hét alatt sok-sok emberrel beszélgettem: értelmiségivel, dolgozóval, funkcionáriussal — románnal és magyarral egyaránt. Meghatott, mennyire velünk éreznek, hogyan szeretnek bennünket. Ez nem formális szeretet. A szív mélyén gyökerezik ez a szeretet. A baráti kézszorítás, a bátorító szavak többet mondanak a kelleténél. Panek Zoltán író talán a legszebben fejezte ki a romániai dolgozók érzéseit, gondolatvilágát: „Most megtudhatja a világ — és akik eddig nem akarták tudomásul venni —, hogy az is a mi szabadságunk, ha megértjük egy másik szocialista ország szabadságát." Megértés ... Kell ennél több, hogy valóban embernek mondhassuk magunkat?! PETRÖCI BÁLINT M " . ?*M !ff Következik: RENGETEG A MONDANIVALO