Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-18 / 15. szám, szombat

ALEXANDER DUBČEK ELVTÁRS B E S Z I D E (Folytatás a 3. oldalról) mokratikus centralizmus alap­elvének következetes érvényesí­téséből kiindulva kell rögzíteni a kapcsolatokat a CSKP Köz­ponti Bizottsága és a nemzeti irányítású pártszervezetek kö­zött. A problémák megoldásában — és ezekből sok lesz, és nem ls lesznek egyszerűek — már kezdettől kezdve bizonyságot kell tenni a szükséges állam­férfiúi bölcsességről, hogy a tettvágyat, józanságot és mér­legelést ne homályosíthassa el más szempont. A Szövetségi Gyűlésnek mun­kájához kezdettől fogva szük­ség lesz a polgárok és a Nem­zeti Front minden szervezete bizalmára és támogatására. ­Ezek nélkül nem dolgozhat eredményesen. Ezért a képviselők, a párt, az állami és egyéb társadalmi szervek feladata, hogy támo­gassák a képviselők autoritását és segítsenek nekik tevékeny­ségükben. A három törvényhozó testület léte a Szövetségi Gyűlés or­szágos törvényhozó hatáskörén kívül aránylag bonyolult alkot­mánypolitikai helyzetet alakít ki. Annál nagyobb igényeket kell támasztani a politikai-szer­vező munka színvonala iránt, és érzékenyen kell érvényesí­teni a párt vezető szerepét. Ehhez az eddiginél jobb elő­feltételeket kell teremteni. A parlamentben nem elégedhe­tünk meg a pártélet eddigi for­májával, amely csupán a nem­zetgyűlési képviselők pártcso­portjából álló szűk keret volt. Ügy véljük, hogy ezt a CSKP képviselőinek klubjával kell helyettesíteni, amely mint ál­landó létesítmény megfelelőbb forma a pártélet és a kommu­nista képviselők munkája szá­mára, mind a Szövetségi Gyű­lés helyzete és feladatai, mind pedig a munkájának jellege és igényessége szempontjából. A párt vezető szerepének kell szavatolnia, hogy a Szövetségi Gyűlés mint a legfelsőbb orszá­gos szerv teljesíti integráló funkcióját mindkét nemzet és az egész Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság fejlődésének ér­dekében. Kommunista képviselőinktől megköveteljük, hogy példásan szilárdítsák a kapcsolatot a néppel, érzékenyen reagáljanak a nép hangjára, serkentsék a közéleti aktivitást és nyerjék meg a polgárokat a pártpolitika támogatására, továbbá, hogy jó tanácsokkal segítsenek a min­dennapi gondok megoldásában is. Minden erőnkkel azt szor­galmazzuk, hogy a Szövetségi Gyűlés a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon egész képviseleti rendszerünk vérke­ringésének felfrissítéséhez, és ezen az alapon polgáraink, mindkét nemzetünk szociális és nemzetiségi csoportjai különfé­le érdekeinek igazságos kielégí­téséhez és ezzel a szocialista demokrácia fejlődéséhez. A föderáció gondolatát meg­valósítva az a meggyőződésünk, hogy helyes úton járunk. Mint kommunisták tudatában leszünk e gondolat valóra váltásával kapcsolatos felelősségünknek. Arra törekszünk, hogy a Szö­vetségi Gyűlés kezdettől fogva mint modern típusú szocialista parlament dolgozzék és a dol­gozó nép akaratának legfőbb tolmácsolója és legfőbb őre le­gyen. A legnagyobb komolysággal kell megoldani a gazdasági problémákat A harmadik alapvető terület, amelyen ki kell bontakoztatni munkánk pozitív tartalmát, a gazdasági szféra, amelyben az utóbbi években egyre kifejezőb­ben láthatóvá váltak a súlyos hiányosságok mind a gazdasági hatékonyságban, mind a terme­lés szerkezeti összetételében. A novemberi és a decemberi plénumon rámutattunk, hogy a közgazdasági élet frontján vég­rehajtott fordulat politikánk si­kerének nélkülözhetetlen elő­feltétele. Azok a feladatok, amelyekről akkor beszéltünk, állandóan érvényesek. Ha ma a Központi Bizottság figyelme is­mét ezek felé a kérdések felé fordul, annak az az oka, hogy ez ideig nem kerültek annyira előtérbe, amennyire az idősze­rűségük megköveteli. Sem a párt, sem a közvéle­mény nem tudatosítja eléggé nyomatékosan, hogy a gazdasá­gi életünkben mutatkozó ellen­tétek súlyos szociális és politi­kai megrázkódtatásokhoz és konfliktusokhoz vezethetnének, ha nem kezdenénk meg mind­nyájan azonnal és teljes komoly­sággal e kérdésekkel foglalkoz­ni. Nem hagyhatjuk jóvá azo­kat a — bár szórványos — né­zeteket, hogy a gazdasági prob­lémák hangoztatása eltereli fi­gyelmünket a politikai felada­tokról, a párt Központi Bizott­ságának novemberi határozatai­ról. Annál aggasztóbbak szá­munkra a sztrájkokkal foglal­kozó mérlegelések, amelyek a mai helyzetben a legsúlyosabb következményekkel járhatná­nak. Engedjék meg, hogy állítá­saim igazát bizonyítva ismét felsoroljak néhány tényt. Különösen a múlt év második felében folytatódtak az Inflá­ciós tendenciák és fokozódott a belföldi piacon, valamint más területeken is az egyensúly hiánya. A lakosság múlt évi jö­vedelmének növekedése több mint 21 milliárd korona volt, holott novemberi számítások szerint úgy véltük, hogy nem lesz több 18 milliárdnál. Emel­lett újabb és újabb bérkövetelé­sekkel találkozunk és a gazda­sági életben is meglazult a fe­gyelem. A múlt évi pozitív eredménye­ket semmilyen körülmények között nem becsüljük le. A múlt évben számos szociális igazság­talanságot tettünk jóvá és az akcióprogram szellemében je­lentős szociális intézkedéseket hajtottunk végre. Ezek közül néhány — mint például a mun­kaidő lerövidítése vagy az öt­napos munkahét bevezetése — biztosítja helyünket az élvonal­beli európai országok között. Azonban tudnunk kell, hogy a lakosság jövedelmének roha­mos növekedése ebben az évben nem Ismétlődhet meg, vagyis nem fokozódhat az ellentét e növekedés és a termelés haté­konyságának növekedése kö­zött. Ezért az a feladatunk, hogy megmagyarázzuk és érvényesít­sük ezeket a bevétel és az ár­alakulás terén, a közszükségle­ti iparban, az államgazdaság­ban, a dotációs politikában te­endő elkerülhetetlen intézkedé­seket, amelyeket a kormány ez évi gazdasági irányelvei is rög­zítettek és amelyeket a Közpon­ti Bizottság decemberi ülése ls jóváhagyott. Ezek nem lesznek könnyű intézkedések. A KB bizottsága létrehozta a megfelelő előfeltételeket arra, hogy a Központi Bizottság plé­numa a legközelebbi hónapok­ban egészen nyíltan, határozot­tan, és felelősségteljesen old­hassa meg a gazdasági reform további fejlődésének, népgaz­daságunk konszolidációs prog­ramjának alapvető kérdéseit, az ötödik ötéves terv alapvető irányelveit, valamint a vállalati törvénnyel kapcsolatos és egyéb kérdéseket. A szükséges alap­anyagok előkészítése természe­tesen megköveteli az alapos elemző és koncepciós munkát, amely már folyik, de amely még bizonyos időt igényel. Azonban minden nap drága, nem szabad az időt az eredményekre való várakozással elfecsérelni. Ebben az értelemben ma el­sősorban a kögazdasági felada­tok és a jelenlegi egész politi­kai helyzet között fennálló összefüggésekről és megoldá­suk politikai előfeltételeiről van szó. Ahhoz, hogy rendezhessük gazdasági életünket, a legrövi­debb időn belül meg kell terem­teni a nyugodt légkört, a poli­tikai biztonságot, a Jövőbe ve­tett bizalniat, azt a légkört, amely lehetővé teszi, hogy a konkrét munkára összpontosít­suk erőnket, és megoldjuk azo­kat a feladatokat, amelyeket a párt Központi Bizottságának decemberi plénuma elfogadott. Bíráltuk és bíráljuk azt a ja­nuár előtti gyakorlatot, amely kitért a gazdasági élet követke­zetes és koncepciós megoldása elől. Ezen a bírálaton nincs mit változtatni, csak le kell vonni belőle a szükséges követ­keztetést. Például nem elegen­dő csupán deklaratív módon, határozatokban és gyűlésekben követelni a gazdasági reformot. Sokkal inkább szükséges nyíl­tan megmagyarázni, hogy a gazdasági reform gazdaságunk minden láncszemétől számos, igényes gazdasági, műszaki, szervezési és személyi intézke­dést ls követel. Ez ideig azon­ban a reformról mindenhol csak beszélnek. Emellett igen lassan halad előre és kevés támoga­tásban van része a racionalizá­ciós intézkedéseknek, a belső vállalati irányítás fejlesztésé­nek, a műszaki színvonal és a gyártmányok minősége növelé­sének. Ebből is látható, hogy a gazdasági reformmal, nemkü­lönben a vállalatokban közvet­lenül kifejtett tevékenységgel összefüggő kérdések egyben a központot — ez esetben a kor­mányt — érintő kérdések is. A párt nem óhajtja és nem is folytathatja a gazdasági ügyekbe való közvetlen beavat­kozásoknak s a gazdasági szer­vek helyettesítésének régi gya­korlatát. Ezt a kérdést azon­ban az ügy kárára sokszor úgy értelmezik, mintha a párt szem elől tévesztené a gazdasági ügyeket. A pártszervezetek teremtsék meg a termelésben a feladatok teljesítésének felelősségteljes légkörét Pártszervezeteink jelenlegi legfontosabb feladatát abban látjuk, hogy mindenütt — a termelésben, a gazdasági élet­ben — megteremtsék a konkrét alkotómunka, a szervezettség, a fegyelem s a feladatok fele­lősségteljes teljesítésének lég­körét. Ma semmi sem szüksége­sebb annál, hogy jövőbeni gaz­dasági életünkből eltávolítsunk minden kérdőjelt, hogy meg­szüntessük a bizonytalanság légkörét, amelyben gyakran ke­rül sor tartózkodó, óvatos ma­gatartásra, különösen a vezető dolgozók részéről, akiket azon­ban a múlhatatlanul szükséges intézkedések eszközlése érdeké­ben mindenkor politikai támo­gatásban kell részesítenünk. Tudjuk, hogy nem könnyűek a pártszervezetek munkafeltéte­lei. A gyakorlati életben új, sok esetben népszerűtlen té­nyeket kell érvényesíteniük, fel kell lépniük különféle de­magógikus és szélsőséges meg­nyilvánulások ellen, s az ösz­tönszerű, gyakran megtévesztő szélsőséges irányzatok hirdetőit alkotó jellegű konstruktív mun­kához kell vezetniük, s az em­berek aktivitásának, elkötele­zettségének pozitív tartalmat kell adniuk. Ügy véljük, most már való­ban múlhatatlanul szükséges, hogy a csehszlovákiai kommu­nisták másfél milliós serege a szakszervezetekkel, a földmű­vesek szervezeteivel, az ifjúság és a nők szervezetével vállvet­ve lendüljön támadásba gazda­sági életünk frontján. Most arról van szó, hogy pár­tunk minden alapszervezetének céltudatos fellépése — különö­sen az üzemekben s a terme­lési jellegű szervezetekben — legfontosabb gazdasági felada­tainkra irányuljon. Minden ab­szolutizálást mellőzve ügy vé­lem, hogy Jelenleg főleg a kö­vetkező kérdésekre kell össz­pontosítanunk figyelmünket: 1. Minden módon támogat­nunk s fejlesztenünk kell a ha­zai piacon igényelt közszükség­leti árucikkek termelését és szolgáltatásukat, nemkülönben ráfizetéses textilipari gyártmá­nyok, a lábbeli, a bútor s álta­lában a gép- és közszükségleti ipari gyártmányok előállítását és a mindennemű szolgáltatáso­kat is. A lehetőségeket nemcsak az említett termeléssel foglal­kozó üzemekben kell kihasznál­ni, hanem más üzemekben is: kiegészítésükkel vagy megvál­toztatásukkal, közüzemek léte­sítésével stb., stb. Tudjuk, hogy nagyok a teljesítőképességek­ben, a munkaidő és a munka­erő kellő felhasználásában, az anyagi és egyéb készletekben stb. rejlő tartalékaink. A szocialista vállalkozásra már ma ls elegendő alkalom adódik, ami e téren is lehető­vé teszi a kezdeményezést. Biz­tosított a késztermékek értéke­sítése, s a termelők számára ál­talában előnyösek az árak és más gazdasági feltételek ls. Minden elsősorban az emberek kezdeményezésétől, lelemé­nyességétől és szervezői képes­ségétől függ. Az ügykezeléssel s egyebekkel kapcsolatban fel­merülő nehézségeket a felelős dolgozókkal együttműködve le­het és kell kiküszöbölni. A termelés — és nemcsak a közszükségleti árucikkek ter­melése — fellendítését egybe kell hangolni a termékek mi­nőségi színvonalának emelését célzó törekvésekkel. A földke­rekség Iparilag legfejlettebb or­szágaiban már régebben foga­natosítottak — és mondhatom sikeresen — átütő intézkedése­ket azzal a céllal, hogy minél kifogástalanabb legyen a kész termékek minősége és megbíz­hatósága. Szemléltető példaként Japánt említhetem. Politikai támogatást érdemel tehát az a kezdeményezés, melynek cél­ja, hogy az Idei évet nálunk a jó minőség évének nyilvánítsuk. Ez lenne nekigyűrkőzésünk kez­dete, annak a nekigyűrkőzés­nek kezdete, amellyel a termé­kek s a szolgáltatások minősé­gével összefüggő sarkalatos problémák végérvényes megol­dását célozzuk. A vezető gazda­sági dolgozóknak e téren meg kellene tenniük minden tőlük telhetőt, s át kellene gondol­niuk, hogy ezentúl mire alapoz­zuk az említett területen szük­séges további munka általános tervezését. 2. A szén fejtésének, szállí­tásának, elosztásának minden szakaszán a legnagyobb fokú kezdeményező készséggel s rendkívüli intézkedésekkel meg kell tenni mindent annak érde­kében, hogy az ország lakossá­gát, az iskolákat stb. jobban el­lássák a meleget adó szénnel. A felelős szerveknek idejében kell megtenniük már a jövő télre vonatkozó intézkedéseket, hogy ne kerülhessen sor a mos­tani visszás helyzet megismét­lődésére. Most azonban a legkö­zelebbi két hónapról van szó, amelyeknek folyamán mindent meg kell tennünk, ami a jelen­legi helyzetben lehetséges. 3. Az építőipari termelésben, az építőanyagokat gyártó ipar­ban s a velük összefüggő min­den iparágban fokozott kezde­ményező készséggel kell bizto­sítanunk a lakóházak építésé­vel kapcsolatos feladatok telje­sítését úgy, mint ahogyan azt a Központi Bizottság no­vemberi határozatának szelle­mében Svoboda elvtárs, a CSSZK elnöke ls hangsúlyozta újévi beszédében. Társadalmunk szempontjából e rendkívül sür­gős feladat — és hangsúlyozni szeretném, hogy egyben politi­kai feladat — teljesítése a szó szoros értelmében az emberek százezreinek aktivitásától, kez­deményező készségétől és sok­oldalú szervező munkájától függ. Természetesen nemcsak rólunk van szó, hanem arról is, hogy irányítási rendszerünk teljes egészében megalapozza e kezdeményező készség komplex feltételeit s eltávolítsa az utunkba gördülő akadályokat. Nyilván helyes lenne, ha a Központi Bizottság valamelyik legközelebbi ülésén beszámoló tájékoztatna az említett felada­tok megoldásának folyamatáról és a szükséges Intézkedések gyakorlati végrehajtásáról. Ogy vélem, hogy az ezzel összefüg­gő kérdéseket alaposabban kell átgondolnunk, mivel nagyon fontos politikai kérdésekről van szó. 4. Továbbá arról van szó, hogy fizetési mérlegünk feszes­ségének lazítására, s a legki­válóbb műszaki berendezések, kifogástalan minőségű s általá­ban keresett közszükségleti árucikkek fokozott mértékű be­hozatalának, nemkülönben sza­badalmak, használati engedé­lyek beszerzésének reális lehe­tőségeire törekedve növeljük exportunkat a szabadon bevált­ható devizájú országokba. Is­mét hangsúlyozom, hogy ami ezt illeti — részünkről nem lé­teznek politikai sorompók. A kifizetődő árukivitel növelésére egyrészt az említett piacokon észlelhető konjunkturális fel­lendülés, másrészt gazdasági eszközeink célszerű módosítása ad lehetőséget. Szükséges tehát, hogy a vezető gazdasági dolgo­zók az említettekre való tekin­tettel ezt a problémát a jövő­ben is a már korábban hozott határozatok, különösen pedig a Központi Bizottság decemberi plenáris ülésén jóváhagyott ha­tározatok szellemében konkré­tan elemezzék s tegyenek to­vábbi lépéseket a probléma megoldása érdekében. Ugyanakkor továbbra is érvé­nyes az az elv, hogy a külföld­del fenntartott gazdasági kap­csolataink terén is alapvető stratégiai irányzatunkat a Szovjetunióhoz fűződő együtt­működést kell tekinteni. Ennek okait nemcsak politikai szem­pontokból kell látni. A tényeket józanul mérlegel­ve feltétlenül arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy gazda­sági szempontból okvetlenül meg kell tartanunk a szovjet piacot, és óvakodnunk kell a Szovjetunióval folytatott gazda­sági, tudományos és műszaki együttműködésünk fontosságá­nak könnyelmű alábecsülésétőL Hiszen több, gazdaságilag fej­lett nyugati ország, például Franciaország és más országok is mindent megtesznek annak érdekében, hogy meghódítsák a a szovjet piacot. Propagandánk­nak ezért az eddiginél sokkal eredményesebben kellene szám­adatok s tények felsorolásával mindenkit meggyőznie arról, hogy Csehszlovákia és a Szov­jetunió s a többi szocialista or­szág gazdasági kapcsolatai köl­csönösen előnyösek és haszno­sak is. A Központi Bizottság s a kormány jelenleg minden tő­le telhetőt megtesz egyrészt s Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megszilárdításának, másrészt annak érdekében, hogy egyre tökéletesebb tevékenysé­get fejthessen ki. A többi KGST­országnak már elő is terjesztet­tük erre vonatkozó javaslatain­kat. 5. A központ elgondolásaival összhangban kellőképpen kell befolyásolni az idei bevételek alakulását. Ennek szükségessé­gére már a KB decemberi ple­náris ülésén is rámutattunk. A kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa megegyezett a bérek alakulásáról, s az ezzel kapcsolatos elgondolások a legfelsőbb bérhatárokra utal­nak, amelyeket semmi esetre sem lehet túllépnünk. Súlyos bonyodalmakat okozna, ha a bérkövetelések ezentúl ls egyre nagyobb méreteket öltenének. Feltétlenül szükséges tehát, hogy az illetékes állami szer­vek idejében megtegyék a ke­reslet s az árualapok közötti egyensúlyhiány további fokozó­dását gátló intézkedéseket. Jó munkára, lelkiismeretes igyekezetre van szükség Az állami szerveknek politi­kai irányelveinkkel összhang­ban kell rögzíteniük gazdaság­politikánk jelenlegi konkrét és távlati céljait is. Ragaszkod­niuk kell döntéseikhez, s el­gondolásaiknak céltudatosan kell érvényt szerezni. Vállala­tainknak szilárd jogi, szervezé­si, gazdasági alapszabályzattal kell rendelkezniük, teljes fele­lősséget kell viselniük, s való­ban az elért eredmények alap­ján kell kedvezőbbé változtatni gazdasági helyzetüket. A munkásoknak, techniku­soknak és gazdasági vezetők­nek kezdeményező módon kell teljesíteniük kötelességeiket a munkahelyen és nem engedhe­tik meg maguk körül a hanyag­ságot, a gyámkodást, a figyel­metlenséget. Természetes en­nek előfeltétele, hogy a párt, a szakszervezetek és mindazok, akiknek a jó gazdálkodás érde­ke — ott, ahol becsületes, mű­velt és kezdeményező emberek végzik a gazdasági tevékenysé­get — megkapják azt a politi­kai támogatást, amelyhez gaz­dasági célkitűzéseikhez valóban szükségük van. Kl kell szaba­(Folytatás ax 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents