Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-18 / 15. szám, szombat

ALEXANDER DUBČEK ELVTÁRS B E S Z I D E (Folytatás az 1. oldalról) akkor, ha tudatosítjuk, napjaink feladata az embereket megnyerni a gazdaság és a társadalmi élet más szakaszal sürgetően Jelentkező feladatainak tevékeny megoldására. Ennek a feladatnak a teljesítését nem halogathatjuk, ha nem akarjuk, hogy további súlyos politikai bonyodalmakra kerüljön sor, amelyek veszélyeztethetnék a társadalom további fejlődését. Ezt az utat tartottuk eddig és a Jövőben is egyedül helyesnek. Nincs más reális változat, amely biztosíthatná a Január utáni politika folytatását. Csak azzal a változattal számolhatunk, amelyet a párt akcióprogramja, a CSKP Központi Bizottságának májust, novemberi és decemberi határozata körvonalaz. Mi folytatni kívánjuk ezt a politikát Ez elsőrendű célkitűzésünk. A legutóbbi időszak fejleményei is bizonyították, hogy erre lehetőségünk és erőnk is van. Lehetőségeinkkel és erőnkkel élnünk kell, hogy következetesen és egységesen haladhassunk előre. Nyugtalanítanak bennünket a szélsőséges nézetek Az első pillanattól kezdve tudatában voltunk annak, hogy nem lesz könnyű érvényesíteni a novemberi és a decemberi plenáris ülés irányvonalát. Számos tisztázatlan kérdés merül fel, esetenként találkozunk a kommunisták egy részének vagy a pártonklvülieknek egyet nem értésével. Mindez érthető, és jól tudjuk, hogy sok munkát, időt igényel, amíg sikerül eloszlatnunk a kétségeket és meggyőznünk az embereket. Nyugtalanítanak bennünket azonban a szélsőségek, a becsületes emberek kispolgári radikalizmussal való félrevezetésének törekvései, az ultimatív Jellegű követelmények, amelyek közvetlenül vagy közvetve, tudatosan vagy tudat alatt vlszszautasítják augusztus után választott utunkat. Ugyanakkor azonban képtelenek javaslatot tenni a Január utáni politika folytatásának valamilyen más reális változatára. Hallgatnak a Központi Bizottság határozatáról, és a benne megszabott feladatokat Ismételten követelmények formájában vetik fel. Az ilyen törekvéseket és követelményeket elemezve nyilvánvalóvá válik, hogy enyhén szólva, nem reálisan és helytelenül mérik fel a társadalmi szükségleteket, visszavetnek bennünket olyan ellentmondások és problémák szakaszába, amelyeket a novemberi határozattal már nagymértékben áthidaltunk. Január utáni politikánkat és annak a további munkára vonatkozó iránymutatását a szubjektív elképzelések és célkitűzések alapján kiválasztott néhány momentumra szűkítik le. Lekicsinylik azokat a kétségbevonhatatlan eredményeket, amelyeket augusztus óta az akcióprogram valóra váltásában elértünk, és olyan nézeteket táplálnak, hogy a novemberi határozat ellentmondásban áll az akcióprogrammal. Újra napirendre tűzik a már megoldott *agy a megoldás stádiumában levő problémákat, illetve az olyan feladatokat, amelyeknek teljesítését a Központi Bizottság novemberi és decemberi ülésén egyértelműen szorgalmazta, s amelyek megoldására hamarosan sor kerül. Érthetetlen okokból nyílt kapukat döngetnek, pl. olyan kérdésekben, amilyen a gazdasági reform folytatása, a dolgozók tanácsaival, a vállalatok helyzetével kapcsolatos kérdések végleges rendezése, a rehabilitálás befejezése, a szocialista törvényesség betartása stb. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak a Központi Bizottság határozatai, megoldásuk előtt állunk, 111. ez folyamatban van. A radikális követelmények és Jelszavak az ilyen emberek körében illúziókat hívnak életre és bizalmatlanságot keltenek a párt becsületes célkitűzéseivel szemben. A dolgok logikájánál fogva — tekintet nélkül az Ilyen nézetekhez csatlakozó emberek szándékára — az ilyesmi arra vezet, hogy ellentétbe kerülnek a párttal és egész Január utáni politikájával. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az ilyen törekvések a Nemzeti Front létező politikai mechanizmusának keretén kívül tapasztalhatók, és céljuk nyomást gyakorolni a Központi Bizottságra, valamint az állam vezetőségére, akkor ebből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy ellenzéki politikai áramlat kialakulásának veszélye fenyeget. Nem kell élénk fantázia annak elképzeléséhez, hova Jutnánk, ha ezen a téren nem lépnénk fel elég következetesen és határozottan. Súlyos társadalmi konfliktusok robbannának ki, és nem habozom kimondani, hogy ez lehetetlenné tenné éppen annak a politikának a folytatását, amely valamennyiünk szívügye — a január utáni politika folytatását. Néhány megjegyzést szeretnék tenni a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségének betöltése körül kibontakozott viták margójára. Ez a kérdés egy nagyon intenzív politikai kampány tárgya lett akkor, amikor a decemberi plenáris ülés döntése alapján foglalkozni kezdtek vele az illetékes nemzeti, párt- és állami szervek. Annak ellenére történt ez így, hogy a decemberi plenáris ülésen világosan kimondottuk: nem gondolunk sem arra, hogy Smrkovský elvtárs távozzon a politikai életből, sem arra, hogy megfosszuk őt vezető párt- és állami tisztségeitől. Černík elvtárs erről az álláspontunkról karácsonyi beszédében tájékoztatta az ország lakosságát. Minden bizonnyal fogyatékosság, hogy a propagandában és a sajtóban nem értük el ennek az álláspontnak a megfelelő népszerűsítését. Ez azután lehetővé tette, hogy néhány napon belül kibontakozott az emberek tájékozatlanságára és az attól való aggodalmukra építő mozgalom, hogy Smrkovský elvtársat eltávolltfák a politikai életből. Ezt a kérdést végül is megegyezés útján rendeztük, s a párttagságnak, valamint a pártonkívülieknek döntő része kedvezően fogadta az elnökség Javaslatát, Colotka elvtárs Jelölését. Tény marad azonban, hogy az ezt megelőző kampányban, a párt- és a szakszervezeti tagság tömegeinek becsületes szándékai mellett, megnyilvánultak az eltérő célt követő szélsőséges irányzatok is, amelyek nem az emberek zömének a január utáni politika valóra váltásával kapcsolatos aggodalmait osztották, hanem el akarták vonni a figyelmet a CSKP Központi Bizottsága novemberi és decemberi plenáris ölése határozatainak valóra váltásától. Általánosan azt mondhatjuk, az utóbbi hetek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a Központi Bizottság novemberi határozatával ellentétben álló minden törekvés — s ebből a szemszögből nézve végső soron nincs különbség e törekvések különféle árnyalatai között — akarva, akaratlanul azt szorgalmazza, hogy katasztrofális összecsapásra kerüljön sor. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy — szándékosan vagy meggondolatlanságból — olajat öntenek a tűzre a pártszervezetekben köröztetett, nem legális anyagok szerzői is. A Központi Bizottság elnöksége megtette a szükséges intézkedéseket. Több fzben figyelmeztette a kerületi és a Járási pártbizottságokat, hogy ne tartsák legálisaknak az olyan anyagokat, amelyek nincsenek összhangban a pártszervek eljárásával és munkájával. A legfrissebb példa erre az a kísérlet, hogy Illegálisan megjelentessenek egy Smrkovský elvtárs lejáratására irányuló és már a Központi Bizottság elnökségének nyilatkozata után kinyomtatott brosúrát. A végrehajtő bizottság ezt visszautasította, elhatározta a maidnem ötvenezres példányszám összezőzását és az eset kivizsgálását. Határozottan fellépünk minden Ilyen akció és anyag ellen, amelyet a párt politikájával ellentmondásban adnak ki és terjesztenek. Az ilyen szélsőséges megnyilvánulások egymást kölcsönösen támogatják és veszélyeztetik egységes fellépésünket. Sohasem kételkedtünk abban, hogy az ilyen vagy amolyan kérdéssel kapcsolatban bíráló fenntartásokkal vagy kétségekkel élő emberek zöme becsületesen elkötelezett, és meggyőződésük, hogy Jó ügyet szolgálnak. Az ilyen emberekkel bizonyára megértjük egymást, amennyiben a soron levő Időszakban meggyőzzük őket a párt Központi Bizottságának fő célkitűzéseiről, stratégiai elképzeléseiről és a január utáni politika megvalósítására tett taktikai lépéseiről. Nem téveszthetjük azonban szem elől azt a tényt, hogy a politikai kampányok kibontakoztatása lehetővé teszi a szélsőséges erőknek, a kalandor hajlamú embereknek, sőt a programszerűen szocializmusellenes erőknek is az idegesség, a párt és a január utáni program megvalósítására irányuló eltökélt törekvésével szembeni bizalmatlanság kiváltását. Erre a célra mindent ürügyül használnak fel. A társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták felelőssége Az általam említett jelenségek elsősorban azért lehetnek nagy befolyással a társadalomra, mivel visszhangra találnak a tömeges hírközlőeszközökben. Nem kell újra hangsúlyoznunk a Központi Bizottságnak és elnökségének álláspontjait, amelyeket nemegyszer kifejezésre juttatott a tömeges hírközlőeszközök címére. Tiszteljük becsületes dolgozóik törekvését, hogy rátaláljanak a CSKP Központi Bizottsága határozatainak és a Január utáni politika gyakorlásának útjára. Becsüljük őket a párt törekvésének támogatásáért s azért, hogy felelősségteljesen igyekeznek érvényesíteni a hírközlőeszközök szerepét a társadalom demokratikus életében. Ugyanakkor azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy ezekben az eszközökben előfordulnak eltérő politikai koncepciók is, segítséget nyújtanak a párt célkitűzéseivel ellentmondásban álló vagy a párt Központi Bizottsága elképzeléseinek valóra váltását akadályozó kampányok szításában, amelyek szüntelenül aggodalmakat és kétségeket váltanak ki a közvéleményben. Ezért ha a jelenlegi helyzetünkből meg akarjuk találni a pozitív kiutat, feltételnül szükségesnek tartjuk a novemberi határozat azon részének a teljesítését, amely a tömegtájékoztató eszközökre vonatkozik. Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy bennünket nyugtalanító nézetek kerültek felszínre az elmúlt feszült napokban néhány szakszervezeti szövetség alakuló kongresszusán is. Örömmel fogadjuk a szakszervezetek önálló társadalmi aktivitásának felélénkülését, amire éppen a CSKP Központi Bizottsága ösztönzött, s amiben a Január utáni fejlődés eredményét és részét látjuk. Csak örömmel fogadhatjuk azt a támogatást, amelyben a szakszervezetek részesítették a január utáni politikát, és a párt Központi Bizottságának novemberi, valamint decemberi ülését. Okulnunk kell azonban a közelmúlt tapasztalataiból és sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a szakszervezeti szervezetekben éveken keresztül elhanyagolt meggyőző munkának. Elsősorban a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunisták segítségétől függ, hogy a szakszervezetek politikai aktivitása tartős. pozitív eredményekkel járjon, amelyek Javára válnak a társadalomnak és magának a szakszervezetnek is. A kommunistáknak, éppen a Január utáni politika érdekében, ezen a talajon is védelmezniük kell és meg kell valósítaniuk a párt irányvonalát. Ugyanez vonatkozik a kommunistáknak az Ifjúság és főként a diákság körében végzett munkájára. Az egész Január utáni fejlődés igazolta, hogy az ifjúságnak, a munkásoknak, a földműveseknek, az értelmiségnek és a diákságnak zöme ls fokozatosan elfogadta a CSKP Központi Bizottságának január utáni politikáját, és tevékenyen síkraszállt mellette. Ugyanez vonatkozik a párt Központi Bizottsága augusztus utáni időszakban gyakorolt politikájának támogatására ls. A fiatalok aktív magatartással fogadják a Központi Bizottság határozatait, a párt és a társa dalom bonyolult problémáinak megoldására Irányuló törekvéseit, azt a célkitűzését, hogy a további időszakban is valóra váltsa a január utáni politika alapvető feladatait. A fiatalok ezzel továbbra is kifejezésre juttatják Csehszlovákia Kommunista Pártja iránti pozitív magatartásukat. Ez azonban nem mentesít bennünket attól, hogy megfontolt, tapintatos, s ugyanakkor elvszerű, türelmes politikai tevékenységet fejtsünk ki az Ifjúság körében. A pártmunkának ebben a nehéz szakaszában, a pozitív vonások ellenére, a diákmozgalom soraiban is megnyilvánultak törekvések, hogy olyan radikális platformra helyezzék a diákságnak általában pozitív elkötelezettségét, amely a diákmozgalmat rábírná a párt fellépésével ellentmondásos útra. Az anarchia és a szélsőséges politika ugyan felszíthatja a szenvedélyeket, de következményében súlyosan megkárosíthatja azt, ami az ifjúság döntő többségének is szívügye, vagyis a január utáni politika alapvető kérdéseinek gyakorlati rendezését. Annak érdekében, hogy megtaláljuk az adott helyzetből kivezető utat, és elkerüljük az olyan jelenségek ismétlődését, amelyek megbontják a párt fellépését a Január utáni politika érvényesítésében, választ kell adnunk elsősorban arra a kérdésre, hogy milyen objektív okok magyarázzák az általam említett irányzatoknak a közvélemény általi bizonyos támogatását. Nem elég annak megállapítása, hogy csak kisebb-nagyobb csoportokról van szó, amelyek képesek a közvélemény félrevezetésére. Ezzel leegyszerűsítenénk a helyzetet, és helytelen következtetésekre Juthatnánk. A mostani politikai életünkben ható objektív tényezők Milyen objektív tényezők hatnak mostani politikai életünkben? Legalább néhányat megemlítek közülük. Elsősorban a felbolygatott nemzeti érzelmek, valamint azok a kérdések, amelyeket különféle okok miatt eddig még nem oldottak meg, s ezért feszült helyzetet teremtenek és olyan problémákat idéznek elő, amelyekről az előzőkben szóltam. További tényező az embereknek eddig le nem küzdött aggodalma, hogy letérünk az 1968 januárjában megkezdett politika útjáról. Aztán itt van a bizonytalan jövőtől való félelem. Ha ezenkívül még figyelembe vesszük a bonyolult gazdasági helyzetet, a különféle szociális feszültséget, a társadalmi rendezés intenzív megváltozásának méreteit, akkor látjuk, reális helyzetünkben sok lehetőség nyílik arra, hogy a szélsőséges politikai akciók érdekében visszaéljenek az emberek érzéseivel. Ezért lehetünk különös Jelenségeknek a tanúi: a különféle szélsőséges akciók és kampányok nem a párt politikájának elutasítása jegyében folynak, hanem ellenkezőleg úgy, mintha ezt a politikát támogatnák, és a különféle álláspontokat, a politika egyedül Igazi, el nem ferdített megnyilvánulásának kiáltják ki. Ugyanakkor ezek következményeikben sokszor ártanak a január utáni politika érdekeinek. Pártmunkánk számára milyen következtetéseket vonunk le mindabból, amit a politikai helyzetről, a társadalmi feszültség és konfliktusok szubjektív és objektív oldalairól elmondtam? A gyakorlatban ez mindenekelőtt azt jelenti, a Központi Bizottság novemberi és decemberi határozatainak teljesítésével szüntelenül bizonyítsuk és igazoljuk: folytatjuk a január utáni politikát. És ezt csakis azzal az aktív eljárással tehetjük, amelyet a párt a Központi Bizottság novemberi és decemberi plenáris ülésein tűzött ki. A gyakorlatban kell bebizonyítanunk, hogy a novemberi határozat nem az akcióprogram tagadása, hanem teret és tartalmat ad e program megvalósításának, ha egyes részeit pontosabbá is teszi. Ezt egyébként a Központi Bizottság áprilisi plénuma és a kongresszus előkészítése is feltételezte. Most kimondottan az egyes feladatok valóra váltásának üteméről van szó. Ezt a pontos meghatározást a Jelenlegi politikai feltételek kellő mértékben megindokolják. Erről azonban nemcsak e politika iránti hűségnyilatkozattal lehet meggyőzni az embereket, hanem mindenekelőtt konkrét tettekkel, a társadalmi fejlődés sürgős feladatainak teljesítésével. Bízom benne, hogy a párt és a közvélemény elismeri, ehhez bizonyos időre van szükség, amennyiben az egyes feladatok kidolgozása során el akarjuk kerülni a szubjektív hibákat és fogyatékosságokat. Gondosan olyan eljárást kell választanunk, hogy intézkedéseink, a nyilvánossággal való kapcsolataink formái a lehető legrugalmasabbak legyenek, és így megőrizzük a folytonosságot mindazzal a pozitív tényezővel, mely január után kifejlődött, s kiküszöböljük a negatív Jelenségeket, amelyekre a Központi Bizottság májusi és novemberi plénuma rámutatott, s egyszersmind rákapcsolódjunk a húszéves szocialista építőmunka valamennyi pozitívumára. Anélkül, hogy elvi pozíciónktól a legkevésbé is eltérnénk, óvakodnunk kell mindattól, ami az emberekben indokoltan vagy indokolatlanul bizalmatlanságot keltene vagy aggodalmat okozna, hogy feléledhetnek a régi, merev, maradi, gyakran deformálódótt módszerek, és a fejlődés által túlhaladott gyakorlat. Amiből ki kell indulnunk Ma egész politikai tevékenységünkben a következőből kell kiindulnunk: nemcsak azt kell megmondanunk, mi ellen vagyunk, habár erre is feltétlenül szükség van, hanem elsősorban, és ezt ki akarom emelni, világosan meg kell mutatnunk miért harcolunk, milyen pozitív feladatok és célok felé akarjuk a népet vezetni. Csakis ezen az alapon egyesíthetjük a kommunistákat, és tudjuk bebizonyítani a gyakorlatban, ki hogyan gondolja a CSKP Központi Bizottsága irányelveinek megvalósítását, ami alatt a január utáni politikát értjük. Csakis ezzel a pozitív, előre mutató programmal lehet egyesíteni a népet. A helytelen nézeteket és követelményeket ls elemezni kell, fóként ha a közvélemény valamely részében támogatásra találnak. Meg kell vizsgálni őket, hogy esetleg nem tartalmaznak-e ésszerű elemeket, s keresni kell pozitív megoldásuk lehetőségeit. A csupán szóbeli elítélés még akkor sem elegendő, ha kimondottan pártpolitika-ellenes nézetekről van szó. Ebben az esetben ls kl kell fejtenünk és meg kell indokolnunk, miért tartjuk az adott nézetet vagy követelményt helytelennek, illetve megvalósíthatatlannak. Csupán így tudjuk politikailag elszigetelni a valóban idegen, ellenséges elemeket, akik kihasználják politikai és szervezési munkánk minden gyenge pontját. A párt, politikáját és tevékenységét semmiképpen sem értelmezzük deffenzíven, mint az adott állapot megvédelmezését, hanem kimondottan of(Folytatás a 3. oldalon)