Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-15 / 12. szám, szerda
A német proletariátus vezetői voltak KARL LIEBKNECHT ÉS ROSA LUXEMBURG HALALANAK 50. ÉVFORDULÓJÁRA ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT, 1919. Január 15-én az ellenforradalmi német tisztek kegyetlenül meggyilkolták a német proletariátus és a nemzetközi munkásmozgalom tántoríthatatlan vezetőit Kari Liebknechtet és Rosa Luxemburgot. Mindketten a Párizsi Kommün évében, 1871-ben születtek. Ifjú éveikben bekapcsolódtak a munkásmozgalomba, a későbbi években a Német Szociáldemokrata Párt balszárnyát képviselték, részt vettek a nemzetközi munkásmozgalom legfelsőbb szerve, a II. Internacionálé tevékenységében, ott voltak a Német Kommunista Párt alapításának bölcsőjénél. Kari Liebknecht édesapja, Wilhelm Liebknecht az I. és II. Internacionálé szervezője, a Német Szociáldemokrata Párt vezéralakja, Marx és Engels közvetlen munkatársa volt. E családi légkörben érlelődött Kari Liebknecht hivatásos forradalmárrá. Az első világháború előtti években, mint a Német Szociáldemokrata Párt birodalmi parlamenti képviselője bátran küzdött a német militarizmus és imperializmus ellen. 1914. december 2-án a német birodalmi parlamentben — egyedül pártja képviselői közül — a háborús kiadások ellen szavazott és a bolsevikiek jelszava szellemében küzdött az imperialista háború polgárháborúvá való változtatásáért. 1916. május l-re a Szociáldemokrata Párt baloldali frakciója élén Berlinben hatalmas háborúellenes manifesztációi szervezett, mely alkalommal letartóztatták és bebörtönözték A tárgyaláson kijelentette: büszkébben viseli a rabruhát, mint a generális az egyenruháját. A börtönből 1918. októberében szabadult, a forradalom hulláma tárta ki a börtön kapuit. LIEBKNECHT HARCOSTÁRSA Rosa Luxemburg már ifjú éveiben tevékeny részt vett a Lengyel és Litván Szociáldemokrata Párt mozgalmaiban. 1914— 18-as években bátran fellép az imperialista háború ellen. 1916ban „A szociáldemokrácia válsága" címen megjelenik egy brosúrája, melyben leleplezi a Szociáldemokrata Párt árulását, a német imperializmust támogató politikáját. R. Luxemburg nem volt mentes hibás, elméleti nézetektől, ami abban nyilvánult meg, hogy lebecsülte a munkásosztály vezető szerepét, s a kapitalizmus automatikus összeomlásának nézetét vallotta. Az októberi forradalom után hibás nézeteit revidiálta. Liebknecht börtönből való kiszabadulása után R. Luxemburggal együttműködve megszervezte a Német Kommunista Párt elődjét, a Spartacus Szövetséget. 1918. november 9-én a Spartacus Szövetség és a forradalmi munkástanácsok meghirdették az általános sztrájkot és a fegyveres felkelést. E forradalmi megmozdulás hatása alatt II. Vilmos császár lemondott. A berlini Lustgartenben a forradalmi tömegek óriási lelkesedésétől kísérve Kari Liebknecht kikiáltotta a Szocialista Köztársaságot. Közben a szociáldemokrata Scheideman a „Szabad Német Köztársaság" elnevezés mellett foglalt állást. A Scheideman vezette szociáldemokraták azonban túlsúlyban voltak és elvetették a „szocialista köztársaság" kikiáltására tett javaslatot. A további napokban a forradalom érdekét egyedül a Spartacus Szövetség képviselte, melynek élén Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg, Wilhelm Pick, Ciara Zetkin és Franz Mehring állottak. A Spartacus Szövetség vezetői e forradalmi napokban emberfölötti munkát végeztek, hogy célt és irányt adjanak a forradalomnak. 1918. november 18-tól rendszeresen megjelent a Rote Fahne (Vörös Zászló) napilap R. Luxemburg szerkesztésében. A lap első számában elvi jelentőségű cikket közölt, melyben megfogalmazta a forradalom programját. E történelmi légkörben 1918. december 30-án alakult meg a Német Kommunista Párt. Programját 14 pontban közölte a Rote Fahne. 1919. január elején egyre magasabbra csaptak az úszítás hullámai. Fél évszáddal ezelőtt 1919. január 15-én letartóztatták Kari Liebknechtet, Rosa Luxemburgot és Wilhelm Piecket. Wilhelm Pick így írja le letartóztatását: „Eddig fel nem derített árulás következtében a fehérgárdisták megtudták Liebknecht és Luxemburg lakásának a címét. Én január 15én, reggel 9 órakor felkerestem a két elvtársat illegális lakhelyükön, szobájukban már katonák voltak... közben engem is letartóztattak és mindhármunkat autóba kényszeritettek, mely az egyik legnagyobb berlini szálloda, az Eden Hotel előtt állt meg... Az Eden Hotelből Kari Liebknechtet és Rosa Luxemburgot, a német forradalom két legkiválóbb vezérét elhurcolták és kegyetlenül meggyilkolták, holttestüket pedig a csatornába dobták. Nekem a gyilkosokat félrevezetve sikerült elkerülnöm ezt a sorsot." AZ ELLENFORRADALOM még a halott ellenségtől is félt, barbár tettüket igyekeztek eltüntetni. Kari Liebknechtet tíz nappal a gyilkosság után 1919. január 25-én temették el 32 agyonlőtt forradalmárral együtt. Rosa Luxemburg holttestét csak hosszú kutatás után, 5 hónap múlva emelték ki va csatornából. Hamvait 1919 június 13-án helyezték örök nyugalomra Liebknecht mellé a fridrichshafeldi temetőben a berlini dolgozók nagyszámú részvétele mellett. ROIAK DEZSŐ FALUSI ARCKÉP Tóthpál Gyula felvétele Magasabb szakképzettségei a nőknek (ČSTK) — Az ipari munkásoknak jelenleg mintegy 20 százaléka nem rendelkezik szakképzettséggel. A női munkásoknál ez az arány lényegesen nagyobb — 50 százalék. Ez mindenesetre sokban összefügg azzal, hogy 1945 után sok olyan nő állt munkába, akik azelőtt nem dolgoztak, s nem is volt képzettségük. Az új nemzedéknél azonban már más a helyzet. Mig 1955-ben kb. minden harmadik lány állt munkába minden további szakképzés nélkül, addig ma már ezt kb. csupán minden tizedikről mondhatjuk el. Az elmúlt iskolaévben a középiskolai tanulóknak 62,7 százaléka volt leány, a szakközépiskolákban 50,7 százalék, a főiskolákon pedig 38,3 százaléknyi volt a leány. Annak ellenére, hogy a nők mindig magasabb szakképzettséget szereznek, mégis nagyon kevesen vannak felelős beosztásban. Sőt, ahogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa adataiból kitűnik, még a hagyományosan női munkahelyeken is kevesen dolgoznak vezető beosztásban. Igy nemegyszer megtörténik, hogy a magasabb szakképzettséggel rendelkező nők kevésbé szakképzett férfiaknak vannak alárendelve. Ennek nyilván egyik oka az az előítélet, hogy a nő munkaviszonya csak átmeneti jellegű, tehát nem élethivatás. . A Szakszervezetek Központi Tanácsa a női szakképzettség emelésének érdekében leltétlenül szükségesnek tartja, hogy az egyes hivatások, illetve mesterségek, foglalkozási ágakat illetően tudományos alapon vizsgálják meg a fiúk és lányok képességeit. Ennek a pszichológiai, orvosi és szociológiai kutatásnak az alapján keli bővíteni a lányok tanulási lehetőségeit, mind ipari, mind szolgáltatási és egyéb vonalon. A nők szakképzettségének problémaköréhez tartozik az a kérdés is, milyen formában szerezhetnének további szakismereteket a szülési szabadságon levő nők. Azonkívül az alapbérek rendezésénél Is gondolni kell a munkaviszonyban levő nők kereseti színvonalának emelésére. Jmnuúr 15-e a csehszlovák tüzérség napja Éjszakai „támadás" A vacsora véget ér. A katonák szállásuk felé tartanak. Alig várják, hogy az egész napos gyakorlat után levethessék bakancsukat. Egyesek már levélírásra gondolnak. Ám alig töltenek néhány percet a szobájukban, a folyosón felhangzik az ügyeletes altiszt hangja. — Riadó!... Riadó!... A katonák egy pillanatra öszszenéznek, de azon nyomban talpra ugranak. Magukra húzzák fehér, álcázó öltözetüket, kézbe kapják fegyverüket és sietnek az udvarra, hogy az autó után akasszák az ágyúkat. — Katonák! — szól hozzájuk a jaszlói harcokban részt vett parancsnokuk. — Az ellenség áttörte hadseregünk védelmi vonalát. Parancsot kaptunk, zünk megállítani az előirányuló ellenséget. Menetirány: a térképen X-szel jelzett országút. Felbúgnak az autók motorjai. Egy óra múlva a tompított fénynyel rohanó autók már messze járnak. A megfigyelők árgus szemmel pásztázzák az alvó, téli tájat. A rádiós is figyeli készülékét. Hamarosan felhangzik parancsnokának hangja: — Sólyom ... Sólyom ... Itt Varjú. Jelentkezézk ... — Varjú... Varjú... Itt Sólyom ... Vételre készen ... — A 103-as magaslat alatt foglaljanak tüzelőállást. A készenlétet jelenteni! A vezénylő tiszt egy pillantást vet térképére, s pár kilométer után eltérnek az országútról. Rohannak a percek, de hogy minden eszközzel igyekez-végre megérkeznek a megadott helyre. Az autók tovasurrannak, az ágyúkat pedig gyorsan előkészítik tüzelésre. — Az első ágyú tüzelésre kész... A harmadik ágyú tüzelésre kész... Jön a parancs. Az éjszaka csendjét ágyúdörej veri fel... Lő az egész üteg. Aztán újabb parancs érkezik: — Tüzet szüntess! A tüzérek az ágyúk körül tesznek-vesznek. Kis Péter, Jozef Kisoň és Jiíí ftehák katonák egymást ugratják, tréfálkoznak. Végre előkerülnek az autók. A menet elindulhat a laktanya felé. Jóval elmúlt már éjfél, amikor — mint az indulás előtt — felsorakoznak a körlet udvarán. — Fiúk — szól hozzájuk parancsnokuk —, a kapott parancsot jól végrehajtottátok ... Elégedett vagyok veletek. Aztán oszoljt vezényel és elindul lakása felé. Útközben mosolyogva gondol arra, hogy katonái nem hoznak szégyent a jaszlói harcokban részt vett tüzérek jó hírnevére. —nj— TÖRTÉNELEMOKTATÁSUNK FOGYATÉKOSSÁGAI Csehszlovákiai magyar pedagógusok között immár évek óta vitatott kérdés: vajon kielégítő-e az a történelmi tananyag alap- és középiskoláinkon, melyet a diákok tanulnak? Nem kétséges: az elmúlt esztendők mély társadalmi elferdülésel sokban érintették iskolaügyünket is. Ennek eredményeképpen sokáig a hazai magyar iskolákban például tabu volt a magyar történelem alaposabb oktatása, s nem esett egyetlen szó sem félévszázados, nemzetiségi, kisebbségi létünk emlékezetes történelmi határköveiről ...! Az igazat megvallva, mindeddig inkább csak az illetékes tanárok jóakaratának, lelkiIsmeretességének köszönhető, hogy legalább röviden tájékoztatták a tanulóifjúságot a közelebbi és távolabbi századok magyar vonatkozású történelmi eseményeiről, vagy legalább kiegészítő magyarázattal szolgáltak a tankönyvek gyakorta bizony nagyon is elfogult tollvezetéssel írt, egyoldalúan magyarázott anyagához... Ma már más megvilágításban szemlélhetők e kérdések! Időszerű lenne ezért hát mind a szlovák, mind a magyar tannyelvű iskolákon marxista szellemben felülvizsgálni a diákok számára előirányzott történelmi tananyagot, s az objektív igazság, illetve az alapvető anyanyelvi műveltség követelményeinek megfelelően módosítani. Senki, egyetlen pillanatra sem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy az itt élő magyar diákságnak joga van megismerni ősei történelmét, ugyanakkor azonban kötelességük következetesen ismerni a velünk egy hazában élő többi államalkotó nemzet történelmi nagyjait és történelmük jelentős mérföldkőit is. Mire gondolok hát a gyakorlatban? Elsősorban arra, hogy a magyar és szlovák tannyelvű iskolákon egyaránt mielőbb cseréljék ki a hatvannyolcas januári politika szellemével ellenkező történelemkönyveket, s azokat a legendás múltat és a való jelént hamis politikai irányelvek s egyéb „belemagyarázások" nélkül tükrözőkkel pótolják! Az eddigi tananyagot a jövőben a magyar iskolákon a magyarság történelmével foglalkozó résszel kell majd bővíteni s ennek az anyagrésznek befejezésképpen feltétlenül tárgyalnia kell a csehszlovákiai magyarság ötven esztendős történelmét, nem mellőzve természetesen a második világháború utáni jogfosztottság évelnek fájó igazságtalanságait sem. E témakörből nem hiányozhat majd a szövetségi alkotmánytörvénnyel egy Időben elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény egyszerűsített Ismertetése sem. Mindannyian azt szeretnénk, ha a holnap nemzedéke már szenvedélyektől és vlszálykodásoktól mentes életet élne, s ezért nagyon célszerű lenne, ha a szlovák iskolák diákjai is néhány történelemóra keretében megismerkedhetnének a velük egy hazában élő magyarok, ukránok s egyéb nemzetiségű polgárok történelmének legfontosabb mozzanataival is. Miért szükséges mindez? Mert ezt kívánja a közeledés és a megbecsülés, s az imént említett nyomós érv mellett a K nemzeti kultúránk iránti tisz- •> telet, jogos ragaszkodás is, va- jg lamint a tagadhatatlan objektív Igazság és végül — de I. nem utolsósorban — az általános műveltség is! Al MIKLÓSI PÉTER ^