Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

MAI MESE 6 ífl Iomogyí pal Egy fiatalasszonyt a férje egy Ifjúval talál a lakásában, de az asszony ügyesen megmagyarázza a helyzetet. wXwW?— Bizony, Pistike, a végén a jé ember mindig elnyeri méltó büntetését! A hatodik kerületben, nem messze a Szinyei Merse utcától, lakott bizonyos Angéla Veronika nevet viselő, mozgékony és tüzrőlpattant fiatalasszony, kinek férje szerény állást viselt egy Vas- és Edényboltban, és sem anyagi javakban, sem szerelmi lángolásban nem elégítette ki a feleségét. Ezért is egy idő múlva maga ls géjjírónöl állást vállalt egy közhivatalban, hogy könnyítsen a háztartás gondjain. A hivatalban pedig szemet vetett rá egy ifjú, kt jó képességei révén előkelő beosztást és szép fizetést húzott a vállalattól. Ez az ifjú ostromolni kezdte a fiatalasszonyt, és Veronika miközben igen tartózkodóan viselkedett e rohamokkal szemben — így gondolkodott: „Miért ts vagyok én ilyen ostoba, hogy a fiatalságomat egy olyan mamelukkal élem le, mint az én törvényes férjem, kl még egy tisztességes mozijegyet sem tud szerezni, és éjszaka ts az edényeivel álmodik? Bizony, hogy éppen elég áldozatot hozok azzal is, ha csak vele élek egy fedél alatt, és miért is ne szerezhetnék mellé egy olyan férfit is magamnak, kivel nemcsak típusmenüt fogyaszthatok, ha kedvem tartja, mint az én szűkre szabott urammal." Mikor pedig ezeket végiggondolta, elhatározta, hogy nem habozik tovább, hanem a kedve szerint fog cselekedni. Bs nehezen bírta már az ifjú távollétét, ki éppen egy külföldi vásárlást Intézett. Miután pedig az ifjú egy ajándék nylonpulóverrel tért útjáról haza, az asszony össze-vissza csókolta, és egészen elveszítette a fejét, és még aznap, a munka után magához hívta a fiatalembert, mert a férje a Vas- és Edényboltban minden hétből négy napot leltározott, s Ilyenkor csak későn jutott haza. A két szerelmes azonban alig kezdett a maguk túlórájához, midőn az előszobaajtón két rövidet csengettek. — A férjemi — kiáltotta Veronika, és felugrott. A fiatalember rémülten nézett körül mert a kis lakás az égvilágon semmi rejtekhelyet nem nyújtott, de a csalafinta asszonyt a veszedelem találékonnyá tette. A szekrényből táskaírógépet rántott elő, s miközben az előszoba felé indult az újabb csengetésre, sebesen így rendelkezett: — A gépet tegyed az asztalra, és a táskából végy iratokat elő. — Azzal kiment, és ajtót nyitott. — Rosszul hallasz talán, avagy inkább alszol? —- lépett be zsörtölődve a férje. — Nekem megint hiányom van, te pedig, úgy látszik, álmodozol! — Csak beszéljI — emelte fel az asszony a hangját, hogy a szobában ts hallható legyen. — Csak pörölj, hadd tudják meg, hogy micsoda férj vagy! Persze, hiányod van, ezt tudod hajtogatni! De hogy a feleséged külön gépelést vállal, hogy egy pár forinttal több jöjjön a házhoz, ahhoz egy szavad sem leszi Alszom meg álmodozom, mondod! Hát, ha tudni akarod, én bizony dolgozom, gépelek oldalanként két forintért, hogy pótoljam valahogyan a te drágalátos hiányaidat! Az ifjú, ki mindent hallott és megértett, erre kidugta a fejét az ajtón, s így szólt türelmetlenül: — Kartársnő, kérem, be tudjuk fejezni, amit ma elkezdtünk, vagy halasszuk máskorra? — Dehogyis halasszák el! — sietett előzékenyen és örömmel hozzá a kapzsi férj. — A világért sem zavarok. Dolgozzanak csak a kedvük szerint, én majd főzök a konyhában egy jó feketét. Veronikám, menj csak szívem — mondta, és feleségét a szobába tuszkolva, maga kisietett a konyhába. A férfi ekkor mosolyogva szerelmese mögé lépett, mintha csak diktált volna neki, az asszony pedig, imitálva a gépelést, ütögetni kezdte a billentyűket, hogy a konyhába is kihallatszék. Ilyen módon, a konyhával egyidőben, elkészültek bent a szobában is. Akkor pedig a férj feltálalta a magafőzte, jó erős feketét, melyet nagy dicséretek között elfogyasztottak, majd a fiatalember kifizette a gépelésért járó honoráriumot, és elégedetten eltávozott. (A közelmúltban megjelent Ojabb pesti dekameron cfmfi könyvből.) AZ ELHANYAGOLT FELESÉG — Mindenre van Időd fenő, csak rám nincs fin akár «! Is m.í M Ha valaki véletlenül látta, hogy az utóbbi hetekben üdén bárgyú mosoly ragyogott az orcámon és érdekelné, ml adott okot a vidám heherészésre, akkor elárulhatom, hogy az emberi találékonyság késztet immár hosszú idő óta infantilis vthogásra. Mert kérem tisztelettel: szívderítő, hogy az Illetékesek mennyire fejükön találták a szöget. Ugyanis az illetékesek már régóta töprengtek afelett, hogy ml kell a népnek és addig töprengtek, amíg kitalálták: a népnek a meztelen valóság kell. Huszonnégy óra múlva már megjelent az újságokban a hirdetés: az egyik pozsonyi étteremben Igazándi sztriptíz várja a kedves vendégeket. Hogy ml az a sztriptíz? Hát kérem: egy nyilvános szórakozóhelyen, egy vagy több nőnemű egyed zene ütemére, lassan, megfontoltan, a kedves vendégek szemeláttára, művészi mozdulatokkal — pucérra vetkőzik. A kedves vendégek közben zavartalanul fogyaszthatják a szalontüdőt, a hagymás rántottát, vagy a lencsefőzelékkel körített pecsenyét, ami az étlap szerint szűzlány-módra készült. Ez már magábanvéve olyan gyönyörű, nagyszerű, annyira a dolgozók kulturális és esztétikát érdekelt szolgálja, hogy üvölteni, sót vonítani kell a boldogságtól. De ez még semmi. Mert amtnt bevezették a meztelen valóság éttermi mutogatását, az üzemek és vállalatok kezdeményező módon éltek a lehetőséggel és — üzemi kirándulásokat szerveznek az említett szórakozóhelyre. Nyilván alaposan megnéztk a meztelen valóságot, és másnap üzemi aktíván beszámolnak a látottakról. Például Csempőke Hugó diszpécser taglalja és értékelt fejtől derékig, Dundus Tódor főkönyvelő pedig deréktői bokáig. A probléma lejtősebb vagy meredekebb pontjatt esetleg különleges műgonddal elemzik. Nos kérem, amikor én ezt hallottam, azonnal vigyorogni kezdtem. Mert micsoda távlatoki A középiskolások például a honismeret keretében látogathatják meg az említett műélvezdét, a közgazdászok a helyszínen tanulmányozhatják, milyen szerepet játszanak a dombos vidékek hazánk népgazdaságában, a sajtó dolgozói ebben a nagyszerű létesítményben tanulják meg, hogy vége a kábinetpolttlkának, ma már semmit nem kell lepleznil Csodálatos, gyönyörű lövő! Ha lói dolgozom, az üzemi bizottságtól kapok egy különleges utalványt, amivel díjtalanul megnézhetem azt az... izét... és miközben lehullanak a csehszlovák textil- és fehérneműipar remeket, én kéjesen majszolhatom a hagymás rántottát... nem, ez olyan szép, hogy nem lehet folytatni... ugyanis megáll az ész! PÉTERFI GYULA PrarT ATITON poteozAfMf' — Rémes, hogy ebben a csúcsforgalomban alig lehet átvergődni egyik oldalról a másikra! ÓVINTÉZKEDÉS. ZOR AZ ŐRBEN Mai történetek MICSODA KÜLÖNBSÉG A kissé korosodó mama és tizenhat éves lánya a televíziót nézi. Éppen egy 1935-ben készQlt romantikus filmet vetítenek, az akkori időkben szokásos szerelmi happy enddel. — Tetszett, Pruntyika? — kérdi a mama kislányát, és a meghatottságtól a szemét törülgeti. A lány vállat von: — Tudod, anyu, nálatok a történetek ott fejeződnek be, ahol nálunk kezdődnek... DRAMATURGNAL — Elolvastam a színdarabját, fiatal barátom. Azt hiszem, a végén egy kicsit változtatni kellene. — Éspedig? — Ä hős a harmadik felvonás végén ne őrüljön meg, hanem lője magát főbe. — Miért lenne az jobb megoldás? — Mert akkor a közönség felébredne . .. AZ OKOS ORBANKA Csetemekl vett magának egy ruhára való Importszövetet. Odahaza mutogatja a méregdrága angol árut, mindenkinek tetszik, mindenki áradozik színéről, mintájáról. Amikor a papa Orbánkához ér, a srác a szövet visszáját nézi. — A színét nézd, fiam! — Inti ót a papa. Orbánka lemondóan legyint: — Mire az enyém lesz, ez lesz a színe.