Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-10 / 341. szám, kedd

BESZÉLGETÉS DÁVID FERENC ELVTARSSAL. A ROZSNYOl JARASI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL TELJESÍTJÜK FELADATAINKAT Akcióprogram az útmutató # Tovább szorgalmazzák } a vizvezetékhólózat és a sportpályák építését # Évente i 200 000 téglát akarnak gyártqni # Mi lesz az alsósajói vasércbánya sorsa # Gondot okoz a foglalkoztatás # Az idegenforgalom jövedelmezőbb lehetne 0 A CSKP KB határozatának teljesítésére összpontosítják erejüket A JANUÁR utá­ni fejlődés arra ls rádöbbentette a Szakszervezetek . Központi Tanácsét, hogy nagyobb figyelmet szen­teljen azon dolgozók problé­máinak, akik inkább szellemi­leg dolgoznak, mint fizikailag. Január előtt az SZKT politikája inkább „a munkásság és az ér­telmiség egymáshoz közelítésé­re" irányult, de nem foglalko­zott az értelmiségiek szociális kérdéseinek a megoldásával úgy, hogy kötelessége lett vol­na. Ezért számos szakmához, hivatáshoz tartozók — pl. or­vosok, tervező mérnökök, kul­turális dolgozók — az elmúlt hónapokban saját, külön szak­szervezeti szövetséget alakítot­tak az FSZM keretében, mivel azok a szakszervezetek, melyek­nek eddig tagjai voltak nem be­csülték meg kellőképpen az említett foglalkozási ágakat. FIATALOK PERSPEKTÍVA NÉLKÜL? A tanácsnak már az első fel­mérései igen kedvezőtlen hely­zetre mutattak rá. Aránylag ki­terjedt felmérést végeztek a műszaki értelmiség körében, és a válaszok alapján kiderült, hogy a 35 éven aluliaknak 30 százaléka úgy érzi, képességei kibontakoztatására egyáltalán nincs lehetősége. A gyáripar­ban dolgozó 31 éven aluliaknak 45 százaléka nem lát maga előtt perspektívát. A megkérde­zetteknek 63 százaléka szíve­sebben marad közrendű dolgo­zó, mintsem hogy bármiféle, akár alacsonyabbreedű vezető beosztást is vállaljon. Sok olyan esetre is fény derült, amikor például a konstrukciós osztály mui)Jtáérőhiánnyal küzd, mlg ugyanakkor konstruktőr szak­képzettségű munkaerők ugyan­abban az üzemben — fizetési vagy egyéb okokból — mint hegesztők, fémforgácsolók stb. dolgoznak. BESZIVÁRGÁS A NAGYOBB KÖZPONTOKBA A felmérések arra is rámu­Az értelmiségiek is szakszervezeti tagok Egy felmérés meglepő eredményei # Az SZKT tudatában van hibáinak 0 Tovább tart egyes foglalkozási ágak diszkriminációja 0 Képes lesz a szakszervezet javítani a jelenlegi helyzeten? # A kisebb városokra, községekre, üzemekre is gondolni kell tattak, hogy az igényesebb fog­lalkozási ágakban dolgozók a gazdaságilag és társadalmilag szegényesebb vidékekről szinte menekülésszerűen a nagyobb központok felé áramlanak. Gondolunk Itt nemcsak az or­vosokra és a pedagógusokra, hanem az okleveles mezőgaz­dákra, az erdőmérnökökre és a műszaki intelligenciára is. Az ok elsősorban a túlhajtott cent­ralizmusban és abban keresen­dő, hogy ezek az értelmiségiek szeretnének valami alkotó mun­kát végezni, amihez — éppen a túlhajtott centralizmus követ­keztében a nagyobb városok­ban — sokkal jobbak a feltéte­lek. Dél- és Kelet-Szlovákia számos körzete klasszikus pél­dája azoknak a vidékeknek, ahonnan az értelmiség a szó szoros értelmében menekül, valósággal, elrettentő, hogy hány főre esik ezeken a vidé­keken például egy orvosi HOL KERESENDŐ A HIBA? A Szakszervezetek Központi Tanácsa tudatában van annak, hogy mielőtt sor kerülhetne a bajok orvosolására, ismernie kell a hibák forrását. S ez nemcsak a túlhajtott centralizá­lásban és a régi gazdasági me­chanizmus praktikáiban rejlik, hanem az SZKT korábbi politi­kájában is. Az SZKT annak ide­jén nem akarta tudomásul ven­ni a szellemi munka jelentősé­gét. Néha maga is terjesztette azokat a szektás nézeteket, hogy az értelmiség nem produk­tív, hogy valakinek él kell tar­tania stb. Ezzel lényegében elő­segítette az alkotómunka lebe­csülését, s bérpolitikájával fele­lős azért, hogy az alkotómun­kát végző szellemi dolgozók keresete más foglalkozási ágak bértarifájához képest igen sze­gényes. N A Szakszervezetek Központi Tanácsa külön munkacsoportot létesített, melynek feladata, hogy megvizsgálja az értelmi­ség helyzetének egész problé­matikáját az FSZM és az egész társadalom vonatkozásában, és javaslatot dolgozon ki az arány­talanságok fokozatos felszámo­lására. E csoport munkája egy­szersmind része a VII. szak­szervezeti kongresszusra való felkészülésnek. De már ma hozzáláthatna valamennyi szak­szervezeti szerv az üzemi bi­zottságoktól a járási szakszer­vezeti tanácsokon keresztül a Szakszervezetek Központi Ta­nácsáig a január előtti sérel­mek jóvátételéhez, az igazság­talanságok kiküszöböléséhez. E szerveknek minden szinten együtt kellene működniük a gazdasági szervekkel, megfelelő teret biztosítva az értelmiség alkotómunkájához, s ha kell, megteremteni a jogi biztosíté­kait a kockázattal járó alkotói tevékenységnek, gondoskodni róla, hogy nemcsak a közpon­tokban, hanem a kisebb helye­ken és a gazdaságilag szegé­nyebb vidékeken is legalább a minimális feltételek és lehető­ségek meglegyenek az alkotó­munkához. És következetesen oda kell hatniuk, hogy minde­nütt, valamennyi munkahelyen késedelem nélkül lássanak hozzá az alkotó értelmiség szo­ciális kérdéseinek megoldásá­hoz. FRANTIŠEK RAVEN Á szabad szombatok és a vasút problémái 3400 DOLGOZÓ HIÁNYZIK A rozsnyói járásnak is meg­vannak a sajátos problémái. Ipari járásként tartják nyilván, de ugyanakkor a járás egy ré­szében gondot okoz a foglal­koztatás. A JNB Igyekszik a ba­jokat erejéhez mérten orvosol­ni, de a felsőbb szervek segítsé­ge nélkül nem valósíthatják meg azokat az elgondolásokat, amelyeket akcióprogramjukba foglaltak. Az említett problé­mákkal kapcsolatban Dávid Ferenc elvtársnak tettünk tel néhány kérdést. — Az augusztusi esemé­nyek befolyásolták-e a ko­rábban kidolgozott akció­programot? — Nem. Számunkra most is az szabja meg a feladatokat, sőt azon fáradozunk, hogy a dolgozók ezt részleteiben ís megismerjék. Céljaink igazán figyelemre méltók. A „Z" akció keretében például évente 3—4 községben épül vízvezeték és igy elérjük majd, hogy 1970-ig a járás lakosainak hetven szá­zalékát vízvezetéki ivóvízzel láthatjuk el. Szintén célul tűz­tük ki, hogy a fent említett Ideig minden községben legyen művelődési otthon, illetve a szórakozásra és művelődésre alkalmas helyiséig A közeljövő­ben négy hasonló jellegű épü­letet adunk át rendeltetésének, egyiknek pedig éppen most fe­jezik be az építését. Ezek után csupán egy község marad mű­velődési otthon nélkül, de 1970­Ig remélhetőleg ott ls felépül. Mintegy 400 000 koronát fordí­tunk a kisebb beruházásokat Igénylő sportpályák építésére, s rövidesen nem lesz járásunkban egyetlen egy központi fekvésű község, ahol ne lenne majd sportpálya. — Mint az ország más járá­saiban, nálunk is gondot okoz a lakáskérdés, valamint az épí­tőanyag hiánya. Ezért akció­programunkban nem feledkez­tünk meg a helyi nyersanyagok kihasználásáról sem. Idén a nemzeti bizottság két téglagyá­rat és egy kőbányát helyezett üzembe. A rozsnyói mintegy 50 ezer, a krasznahorka—hosszúré­ti pedig 30 000 téglát égetett ki. Jövőre Stitníken és Jolsván kezdik el a téglagyártást. Szá­mításaink szerint évi 200 000 téglát fogunk az egyéni építke­zőknek juttatni, hogy ezzel is segítsünk enyhíteni a lakásgon­dokon. — Munkájuk során milyen nehézségekkel találják szem­be magukat? — Első helyen említeném meg az alsósajói vasércbányát, ahol mintegy 1200 ember dol­gozik. A mai napig nincs tisz­tázva, felújítják-e a bányát vagy nem. ígéretet kapunk bő­ven, de ügy gondolom, hogy a felsőbb szervek végre már ha­tározottan és véglegesen állást foglalhatnának. Ez az ügy szo­rosan összefügg a foglalkozta­tottsággal, ami úgyis sok ne­hézséget okoz, annak ellenére, hogy részleges eredményeket már e téren is elértünk. Pelső­cön például bővítik a zománc­gyárat, ahol 350 munkás dol­gozhat majd. Dobšinán pedig 250 embert foglalkoztató üzem épül. Rozsnyó és környéke e nagy bajának orvosolására azonban jelenleg még nincs ki­látás. Komplikálja a helyzetet az, hogy a környező vasércbá­nyák dolgozóinak számát csök­kentik, jóllehet e bányákon kí­vül nincs a közelben egyetlen Ipari üzem sem. Körülbelül 2500 •—3000 embernek kellene mun­kalehetőséget biztosítani. Több csehországi üzemmel tárgyal­tunk, de megfelelő épület hiá­nyában nem tudtunk egyezség­re jutni. Beruházás engedélye­zése nélkül e kérdést nem tud­juk megoldani. — Az önök járása bővel­kedik a szép kirándulóhe lyekben. Mit tesznek az ide­genforgalom fellendítése ér­dekében? — Ott kezdeném, hogy járá­sunk területén van a domicai és a gombaszögi cseppkőbar­lang, a dobsinai jégbarlang, a krasznahorkai vár és a mú­zeumként ismert betléri kastély. A barlangok „gazdái" a múlt­ban gyakran váltakoztak, és fejlődés csak azóta észlelhető, amióta ezek a kincsek a kerü­leti múzeumhoz tartoznak. Az idegenforgalom fellendítése cél­jából a betléri HNB 70 személy befogadására alkalmas víkend­házakat állított fel. Annak el­lenére, hogy az idei turistaidény idejekorán befejeződött, mint­egy 20 000 korona tiszta jöve­delemmel számolnak. Hasonló elgondolás mellett döntöttek a krasznahorkaiak ls. Ezek az eredmények azonban nem segí­tenek ki bennünket a kátyúból. Kevés a vendéglátó üzem, még kevesebb a szálloda. Húsz év óta csak most épül majd szál­loda Dobslnán. Véleményem szerint az SZNT mellett műkö­dő idegenforgalmi bizottság foglalkozhatna járásunk prob­lémáival, annál is inkább, mivel önkéntes barlangkutatóink egy­re több barlangot tárnak fel, amelyek közül kettő megnyitá­sára 1970-ben kerül sor. Egy­szóval: saját erőnkből képtele­nek vagyunk még vonzóbbá tenni járásunkat. — Ez Idén kellett volna megtartani a képviselővá­lasztásokat. Az elhalasztás hogyan hat a nemzeti bizott­ságok munkájára? — Az év elején teljes erőnk­ből a választások előkészítésén fáradoztunk, ebben az Időben a HNB-k még aktívan tevékeny­kedtek. Aztán jött az újabb ren delet, hogy a választásokat ősszel tartjuk meg. Ezek után azoknál a képviselőknél, akik­nek a jelölésével nem számol tak, visszaesést lehetett észlel­ni. A HNB tagjai mindent elkö­vettek, hogy a nemzeti bizottsá­gok munkáját újből aktivizál­ják, de igyekezetük nem járt teljes sikerrel. A plénum ülé­sein való részvétel 70—75 szá­zalék között mozog. A tanácsok és a fizetett apparátus munkája kielégítő. — Milyen feladatokat tűz­tek kl a legközelebbi Idő­szakra? — Elsősorban is az akció­program teljesítését. Munkánk­ban a CSKP KB novemberi ha­tározatából indulunk ki. A kö­zeli napokban a képviselőkkel körzeti aktlvaüléseket tartot­tunk, amelyeken a határozatból a nemzeti bizottságokra háruló feladatokkal foglalkozunk majd. Azok teljesítésére minden segít­séget megadunk a helyi nemze­ti bizottságoknak. Egyszóval: minden erőnket latba vetve a lehető legipbban akarjuk a ránk hárulf feladatokat teljesí­teni. Ebben az igyekezetünkben azonban számítunk járásunk lakosainak segítségére is. nemeth jános A szabad szombatok bevezeté­se a vasúton jóval bonyolul­tabb, mint a többi népgazdasá­gi ágakban. Ez azzal magyaráz­ható, hogy a szállítási folyamat a vasúton állandó, és nem lehet megzavarni. A közlekedés rit­musának bárminemű lassúbbo­dása szükségszerűen az egész népgazdaságban éreztetné a ha­tását. Erről már nemegyszer meggyőződhettünk, például a téli kalamitások idején és az augusztusi napokban is. Ennek ellenére a Keleti Vas­útvonal Igazgatósága kereté­ben lerövidítették a munkaidőt: ott, ahol három műszakban fo­lyik a munka, heti 40 órára, két műszak esetén 41 és negyed órára, az egy műszakban dolgozóknál pedig 42 órá­ra. Egyelőre azonban még nem élvezheti minden vasutas ezeket az előnyöket. Tekintettel arra, hogy nem tudták feltöl­teni a dolgozók létszámát — Nem a palack Körülbelül két évvel ezelőtt parázs vita támadt a körül, hogy adjunk vagy ne adjunk a tanulóifjúságnak tízóraira te­jet. A tejfogyasztás híveinek tá­bora — én is ebbe tartozom — arra hivatkozott, hogy a tej rendkívül egészséges és táplá­ló, és hogy néhány nyugat-eu­rópai országban tízóraira a te­jet ingyen adják. Nos, a tej egészséges és tápláló voltéhoz még akkor sem fér kétség, ha a nyugat-európai országokban történetesen nem is ismernék. Amilyen nagy port felkavart, olyan hamar el is ült a vihar. Pedig alig akad egy-egy Iskola, ahol a gyerekek habos tejet szürcsölnek napjában legalább egyszer. 3400 dolgozó hiányzik —, a folyamatos üzemmenet biztosí­tása érdekében egyes helyeken túlórázni kell. Remélik azon­ban, hogy ezt a problémát rö­vid időn belül megoldják. A Közlekedésügyi Minisztérium, valamint a Keleti Vasútvonal Igazgatóságának akcióprogram­ja biztosítja a nagyobb anyagi, szociális és kulturális gondos­kodás kezdeményezését, ami­nek kétségtelenül kedvező ha­tása lesz az új vasúti dolgozók toborzására. Saját problémáin kívül a vas­útnak ma számos olyan további nehézségekkel is meg kell bir­kóznia, amelyek az üzemekben, a vállalatokban és a hivatalok­ban bevezetett szabad szomba­tokkal függnek össze. A legtöbb gondot a személyforgalom okozza. A menetrendet az ipari központokban megváltoztatott munkaidőhöz kellett Igazítani, s ez — egynéhány kivételtől el­tehet róla! Vajon hol tört derékba e hasznos kezdeményezés? Kit vádoljunk azért, hogy az ifjú nemzedék egészséges fejlődése érdekében ennyi áldozatra sem vagyunk képesek. Emlékszem a vita legapróbb részleteire. Az orvosok és higié­nikusok leszögezték, hogy csak­is palackban forgalmazott tejet lehet osztani. A kannában szál­lított tej egészségügyi szem­pontbói kifogásolható, és csak forralás után élvezhető, viszont a forralás a legtöbb iskolában megvalósíthatatlan. A palacko­záshoz azonban kisebb, két, leg­feljebb három decis palackocs­kákra lenne szükség. A tejfeldolgozó üzem erre ki­mondta a végszót: ilyen meny­tekintve — sikerült is. Megol­datlan a helyzet a Senica nad Myjavou—Stará Turá közötti vo­nalon, ahol a vállalatoknak és az üzemeknek a közlekedéshez kell alkalmazkodniuk, ellenke­ző esetben ugyanis rövid Idő­közökben több vonatot kellene indítani egymás után, ami gaz­dasági szempontból hátrányos lénne. A gyorsvonatl közleke­désben is meg kell még oldani néhány problémát. Különösen a Bratislava—Kassa, Bratislava— Zvolen és Párkány—Prága vo­nalakon pénteken, vasárnap és hétfőn kell növelni a gyorsvo­nati forgalmat. Sok gondot okoz a vasútnak a teherforgalom is. A szállítás­sal szembeni igények hétközna­pokon fokozódnak, szombaton és vasárnap viszont késik a kl­és berakodás. Ezt a problémát a vasút úgy igyekszik megolda­ni, hogy a munkaszüneti napo­kon növeli a korai berakodásért nyújtott prémiumokat (jóvá­írást). Ám a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vállalatok és az üzemek anyagi érdekelt­sége ebben a vonatkozásban nem eléggé hatékony, ezért e probléma más megoldási mód­jait ls keresik. JOZEF BRANCOK nylségben nem érdemes palac­kozni a tejet. Nem gazdaságos. Igen, Jól olvasták. Az Ifjúság egészségével törődni nem ér­demes, nem gazdaságos... Minden csoda három napig tart. A tejvita is. El is feled­keztem volna már róla, ha nincs valami, ami mindig eszembe juttatja. Nyilván a ked­ves olvasó ís felfigyelt már ar­ra, hogy nincs olyan élelmi­szerüzlet, büfé, kocsma, ahol ne díszítenék a polcokat ki­sebb-nagyobb stílusos palac­kocskák tömény szesszel töltve. Van, aki gyűjti, van aki issza őket. Féldecisek, declsek, két­decisek változatos italmárkák­kal, s szinte kínálják magukat: Itt vagyunk, kóstolj meg! Különöst Ezeknek a minipa­íackocskáknak a megtöltése előnyösebb é6 gazdaságosabb volna?) PALÄGYI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents