Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-07 / 338. szám, szombat

» TANÁCSKOZTAK A SÓKSZELÖCEI KOMMUNISTÁK „Most mor tetteke! várunk" EZ A MONDAT JELLEMEZTE a legtalálóbban a sókszelőcei párttagok véleményét. A százhúsz tagot számláló szövetkezeti pártszervezet taggyűlésén Streba József, a járási pártbizottság plénumának tagja, a pártszervezet elnöke ismertette a novemberi párthatározatokat. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben ezek a határozatok alapul szolgálnak a párt sorainak egyesítésére. A vitában az egység kialakításával kapcsolatban hangzott el a legtöbb megjegyzés. Több felszólaló a tények felsorakoztatásával bizonyította, hogy ez a kérdés nem újkeletű. Már január előtt is csak látszatra volt egységes a Központi Bizottság, ezt maga a januári fordulat bizonyítja a legékesebben. Pártgyűlésünkön nem egyszer bírálták a Január előtti vezetést, mivel nem volt meg az összhang a szavak és a tettek között. Az utasításos rendszer megkötöttségeit, — mind a pártmunkában, mind a gazdasági életben —, járási szinten is érezték. Gyakran elhangzott a felsőbb szervek munkájával kapcsolatban, hogy „mást mondanak, mint amit cselekednek". Ez a kettősség a pártéletben a közönyhöz a passzivitáshoz vezetett. Említették azt a helytelen elméletet is, hogy" a jó munkásoknak a pártban a helye". Ilyen általános kritériummal sohasem értettek egyét. Lehet valaki kiváló munkás, de ez még nem jelenti, hogy egyetért a párt célkitűzéseivel. Márpedig párttagnak csak azokat lehet felvenni a jó munkások közül ls, akik elismerik a párt programját, és részt akarnak venni a valóraváltásában. TÖBBEN IS ELMONDTAK, hogy szükségszerűnek tartják a januári változást, mert a párt vezető szerepét csak a társadalom fejlettségének megfelelő módszerekkel lehet biztosítani. Ezért értettek egyet a Központi Bizottság elképzeléseivel, s maguk is tapasztalták, hogy megnőtt az emberek érdeklődése a közéleti kérdések iránt. Voltak, akik januártól az akcióprogram megjelenéséig fenntartással fagodták az egyes politikusok beszédeit. Az akcióprogram eloszlatta kétségeiket. Többen is idézték a májust plénum határozatát. Ezt követően határozott intézkedésekre vártak. Látták, miként szítja fel a sajtó a Dél-Szlovákiában a nemzetiségi ellentéteket. A legfelsőbb pártszerv májustól augusztusig nem foglalt állást e kérdésben, pedig bizonyára tudta, hogy az egyes szlovák lapokban közölt cikkek ellentétben állnak az akcióprogram elveivel. Szeretnék tudni, hogy miért nem került sor ilyen állásfoglalásra. A január utáni szélsőségeket egyöntetűen a legfelsőbb pártszerv számlájára írják. A pártfegyelemről szólva többen is megjegyezték, hogy a Novotnýféle vezetés nem egy emberből állt, s kérdés, mennyiben óhajtották a régi vezetésből funkcióikban megmaradt egyének a január utáni politika sikerét? A NOVEMBERI HATÁROZATRÓL szólva kifejtettők, hogy kapcsolatunk a Szovjetunióval az augusztusi események után sem változott. Helyeslik, hogy a határozat leszögezi kapcsolataink rendezésének szükségességét a szocialista tábor országaival. Feltételezték, hogy lesznek szervezetek, ahol szavakkal támogatják a határozatot, de tettekkel már kevésbé segítik a megvalósítását. Szeretnék tudni, hogy ml történik azokkal a párttagokkal, akik nem hajlandók részt venni a novemberi határozat teljesítésében? Nálunk nincsen sem jobb-, sem baloldal, egységes a tagság. Talán éppen ebből ered az általános igény: a Központi Bízott ság foganatosítson határozottabb intézkedéseket a pártmunkában és a gazdasági életben egyarányt. Ez nem áll ellentétben a demokratikus fejlődéssel, mivel a demokrácia már eleve feltételezi az öntudatos fegyelmet. Figyelemreméltó, bogy a novemberi határozatokat Igyekeznek a helyi viszonyokra konkretizálni. A pártgyűlésen két elvtársat választottak be a Nemzeti Front helyi vezetőségébe. Ennek kapcsán mondták el, hogy szükségesnek tartják á pártszervezet és a falu lakói közötti kapcsolat elmélyítését. Vagyis a Nemzeti Fronton keresztül lényegesebben akarják befolyásolni a közvélemény alakulását. Elhangzott néhány bíráló szó a nemzeti bizottság tagjainak munkájáról is. A képviselők egy csoportja nem teljesíti feladatait, hiányzik az ülésekről, nem vesz részt a bizottságok munkájában, mondhatnánk úgy is, hogy visszaél választói bizalmával. Némelyik szerint a múltban meggyőztek egyeseket egy-egy tisztség betöltésére, de csak később derült ki, hogy akar-e és tud-e dolgozni az illető. A SŰKSZELOCEI KOMMUNISTÁK tanácskozásának egyik pozitívuma, hogy nemcsak az országos kérdésekről mondták el a véleményüket, hanem a központi határozatok nyomán igyekeznek kialakítani a helyi politikát, amelynek helyességéért a pártszervezet felelős. Előnyük, hogy erejüket nem őrlik fel a belső eszmei viták, egységes nézetet vallanak, így figyelmüket valóban a határozatok teljesítésére összpontosíthatják. E

gy levél miatt utaztam Muzslára. írója, Pathó Gyula, a szövetkezet gépesltője szemére vetette a sajtónak, hogy nem igen foglalkozik az újítómozgalommal. Ha hellyel-közzel néha írnak is ilyesmiről, az újság többnyire az iparból veszi a példát, mintha a mezőgazdaságban nem is lennének újítók, s nem lenne lehetőség az emberi találékonyság hasznosítására, pedig a mezőgazdaságban is akadnak rátermett, gondolkodó, cselekvő emberek. Majd a saját szövetkezetük példáját említi: „Három esztendővel ezelőtt egy érdekes versenymozgalom indult, amely a múlt év végén zárult le. A Német Demokratikus Köztársaság és hazánk között indult versengés, ki ad több, a mezőgazdaságot érintő újítási javaslatot. A győzelmi pálmát Csehszlovákia vitte el. Az országon belül az érsekújvári járás és a járás keretében a mi szövetkezetünk került az élre. Ezért nemcsak a szövetkezet, hanem az újitők is elismerő oklevelet kaptak. A tömegtájékoztatási eszközök azonban erről nem vettek tudomást." A szövetkezetijei! Mondanom sem kell, hogy amikor Muzslára értem, elsőnek levélírónkat kerestem.. Hogy mégsem találkoztunk, annak egyikünk sem oka. Pathó Gyula ugyanis aznap reggel Olomoucba utazott. Ha nem csalnak az értesüléseim, ugyancsak valamilyen újítási ügyben. Itthon talátlam azonban Méhes Béla műhelymestert, Zalaba András szövetkezeti ökonómust, meg Petrik József szövetkezeti elnököt, akik valamilyen formában maguk ls érdekeltek a dologban. dolgozgattunk, kísérletezgettünk. Három esztendeje azonban már szervezett formában mennek a dolgok. Állandó újítóbizottság létesült a szövetkezetben. Ez bírálja el a beadott javaslatokat készít róla írásbeli dokumentációt, és ha jónak találja, nemcsak a mi szövetkezetünkben valósítjuk meg, hanem tovább adjuk." Az elnök szerint hat esztendő alatt a munkaegységek értéke a háromszorosára emelkedett. Nem kölcsönökből, ahogy valamikor próbáltak segíteni a bajon, hanem maguk teremtették meg hozzá a feltételeket. Egy kis statisztika Petrik József elnök néhánf uzslai valóság A mííiieivmester Méhes Béla mondta el, hogy a gépjavító műhelyben ma már egy jól működő, összeforrott újítócsapat működik, öt olyan ember nevét említette, akik rendszeresen foglalkoznak újításokkal. Hozzátette viszont azt ls, hogy az egész mozgalomnak a szervezője, mozgatója Pathó latkozott: „Ha jól emlékszem, Gyula. Többek között így nyiGyula hatvanháromban jött haza a szövetkezetbe. Akkor, amikor Párkányban megszűnt a traktorállomás. Természetesen szívesen fogadtuk, hiszen a híre már megelőzte: szeret pepecselni, mindig töri valamin a fejét, néhány újítását már megvalósították. Bizonyos ideig csak úgy, minden szervezettség nélkül A VILÁG MEZŐGAZDASÁGÁBÓL A dán mezőgazdaság piacot keres Dánia mezőgazdaságát általában úgy ismerik, hogy NyugatEurópában, a legjövedelmezőbbek közé tartozik. Különleges jellegzetessége, hogy termékeinek több mint kétharmadát a külföldi piacokra szánja. A nem egészen 5 millió lakost számláló ország 15 millió ember számára termel élelmiszert. Ez Dániának nemcsak a nemzetközi piac élelmiszerszállltól helyzetét határozza meg, hanem az exporttól való függőségét is. Az ország összkivitelének a mezőgazdasági termékek több mint 40 százalékát képezik, ugyanakkor Dánia lakosságának csak 14 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Ez csaknem a felével kevesebb, mint 1939-ben, amikor földműveléssel a lakosság 26 százaléka foglalkozott. Ugyanezen időszakban a mezőgazdaságban a képzett dolgozók létszáma viszont az ötödére csökkent. A gazdaságok száma is egyre hevesebb. 1950-ben még 200 ezret tartottak nyilván, ma pedig már csak százhatvanezret. A módosabb gazdák gyarapítják gépparkjukat, s ez egyrészt a korszerű termelési módszerrel, másrészt a gazdaság bővítésével jár. Feltételezik, hogy a strukturális változás végeredményeként Dániában kialakultak a közepes, 30-80 hektáros, túlnyomórészt tejtermelő gazdaságok. Általában 1-3 alkalmazott (célszerűen és gazdaságosan J végzi el azokban a teendőket. A dán gazdaságban már most is magas a munkatermelékenység; egy dolgozó 80 személy számára termel élelmiszert. Emellett a termékek kitűnő minősége világszerte ismert. A dán mezőgazdasági termékek jelentős többségét a nagy fogyasztók vásárolják meg. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termékeinek több mint a kedjen. A társult tagállamok ja. A szalonna csaknem mind az angol piacon kel el. Az áru egy részét különleges, erre a célra készített vagonokban, a termelési helyről közvetlenül a rendeltetési helyre küldik. Ilyen módon szállítják a szalonna negyed részét, és úgy tervezik, hogy a vaj szállítását is így oldják meg. 1966-tól kezdve Oj-Zélánd helyett Anglia legnagyobb szálllAz ökonómus Zalaba András, a szövetkezet közgazdásza egyik tagja az újítóbizottságnak. Az ő feladata annak elbírálása, milyen gazdasági előnyt jelenthetnek a szövetkezetnek az egyes újítási javaslatok, ö készíti el a dokumentációt, ő tartja nyilván abeadott javaslatokat és azt ls, hogy a bevezetettek milyen anyagi megtakarítást jelentenek a szövetkezetnek. Az ökonómus szerint az utóbbi három esztendőben negyvennyolc újítási javaslatot kapott a bizottság. Ebből számosat realizáltak, ami a szövetkezetnek közel százötvenezer korona megtakarítást jelentett. Az újítók szintén megkapták az őket megillető részt. Ez másképp nem megy: valamiért valami jár. Az anyagi ösztönzés nagy hajtóerő. Az elnök tója Dánia lett, amely a jelenlegi élelmiszerimportnak több mint 10 százalékát biztosltja. Ennek ellenére az új-zélándl konkurrencia Dániát továbbra ls érzékenyen érinti. Az országnak súlyos problémát jelentenek az Európai Gazdasági Közösségbe társult államok integrációs politikájának korlátozó tényezői is. A dán képviselők tanácsa elérkezettnek látja az időt, hogy tárgyalóasztalhoz üljön az Európai Szabadkereskedelmi Társulás képviselőivel és a társulás keretében fönnálló mezőgazdasági problémákról egyezkedjen. A társult taggállamok vámmentes kereskedelmi viszonyai ugyanis csak az ipari termékekre vonatkoznak. A két nyugat-európai integrációs társulás kölcsönös kapcsolatai az utóbbi években odáig fejlődtek, hogy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás keretében hasznosnak tűnik megkísérelni egy olyan mezőgazdasági piac létrehozását, mint az Európai Gazdasági Közösségé. Ezzel egyébként lényegesen csökenne a két integrációs egység közötti kirívó különbség, esetleg szó lehetne a további közeledést elősegítő megbeszélésekről is. A mezőgazdasági termékek piacának kibővítése ugyanis Dániának sokat jelentene. Petrik József is azt a nézetet vallja, hogy ha az emberek érzik az ösztönzést, nagy dolgokra képesek. Amióta a szövetkezet élén áll, ezt állandóan szem előtt tartja. Erre különösen elnökösködésének első esztendeiben volt szükség. Mert mi tagadás, igen rosszul állt a muzslai szövetkezet szénája, amikor kézbe vette a kormányrudat. Mindenekelőtt számba vette a valóságot és a lehetőségeket. A szövetkezet bevétele akkor hétmillió korona volt, szerinte viszont egy kis szorgalommal, megfontolással tíz- tizenkétmilliót minden bizonnyal elérhetnek. Talán még többet is ... De inkább csak maradjunk a biztosnál — mondta ekkor — inkább kevesebbet tervezzünk a munkaegységekre, de azt aztán hiánytalanul fizessük ki. Ne essünk abba a hibába, mint az előző vezetőség, hogy az év elején megtervezték a munkaegységek magas értékét, viszont az esztendő végén hoppon maradtak. A tagok meg, amikor a következő évre kellett jóváhagyni a pénzügyi tervet, csak legyintettek: tervezhetünk ml bármennyit, úgyis csak az a biztos, amit évközben megkapunk". Fogas kérdés Kezdetben nem mindenki értette meg, miért szabják olyan szűkösen a munkaegység értékét. Csak akkor kezdtek gondolkodni, amikor bebizonyosodott, hogv a kevés mégiscsak jobb, mert biztos. No, de ez már régen volt. A kérdés megoldódott. Ma már nagyon is biztosra mennek. Eszébe sem jut senkinek kételkedni abban, hogy a munkaegység tervezett értékén csorba essék. Visszatért, megszilárdult a szövetkezet iránti bizalom. És ez nagy dolog. Ezzel szorosan összefügg, hogy ma már a járás legjobb szövetkezetei között emlegetik őket, hogy az emberek, a muzslai szövetkezet tagjai nemcsak kézzel, hanem ésszel is do'^oz nak. számadatot emlit. Többsk között azt, hogy a szövetkezet évi bevétele — a fentebb már említett kétmillióról, huszonhét millió koronára emelkedett. Hogyan? Néhány példa a sok közül. Az elnök így fogalmaz: „Decemberben járunk, ugye? Hát kérem, amikor átvettem az elnökséget, ilyenkor még javában szántottunk. Mégis maradt még tavaszra ls hétszáz hektár szántanivaló. Ma viszont akát egész nap is a fonóban ülhet nénk... A határunk rendbe van, pedig közel három és fé ezer hektáros. És maga a termelés? A gabonafélék átlagos hektárhozama húsz-huszonegy mázsáról harminchét és fél mázsára emelkedett. Hét malac helyett tizenhatot választanak el egy-egy kocától, hét vagon hús helyett az idén már harminckét vagonnal adtak el, a tejtermelést kétszeresére emelték, az idén egymilliókétszázezer litert adtak el a hat évvel ezelőtti hatszázezer literrel szemben. A tojástermelés szintén a háromszorosa a hajdaninak. És a szövetkezet tovább épül Igen, a muzslai szövetkezel tovább épül. A jó gazdálkodás lehetővé tette nekik, hogy tovább fejlesszék, korszerűsítsél! gazdaságukat. Hogy újból egi példával éljek. Kétmilliónyolc százezer koronás költséggel most egy ezerkétszáz férőhelyes sertéshizlaldát építenek. Olyant, amelyben két ember gondoz majd ennyi jószágot. Ez a hizlalási rendszer már eléri a világszinvonalat. És a muzslaiak nemcsak ebben, hanem a termelés egyéb szakaszain is ép pen erre, a világszínvonalra törekednek. Ésszerű elképzelés A szövetkezet vezetősége tetemes részt vállalt a hárommilliós költséggel épülő kultúrház tető alá hozatalából is. Miért ne tenné, hiszen maguknak építenek. ök is a faluban laknak ... Az idén négy lakás építését is megkezdték. Hogy kiknek, pontosan még maguk sem tudják, de valahogy így okoskodnak: egyre több szakember kell a szövetkezetbe, ilyeneket azonban nem lehet csak ügy a szögről leakasztani. Ha azonban azt mondjuk: itt a lakás, költözz bele, az illető már könnyebben megragad a faluban. Meg aztán az is előfordulhat, hogy a szö vetkezet valamelyik családo alapító tagjának ázt mondja nézd csak barátom, amíg nert építhetsz magadnak, itt a kulcs és lakjál a szövetkezetében. Ezek olyan dolgok, hogy restellkcdés nélkül tanulhatnána! belőle más szövetkezetek is. Ez hát a muzslai valősáj amely ma hírnevet szerez er nt-k a hatalmas gazdaságnak. SZARKA ISTVAK