Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-03 / 334. szám, kedd

Megfelelő embereket az élre Földműveseink nagy érdeklődéssel figyelik az Egységes Parasztszövetség megalakulását. A Júliusban megválasztott vezérkarhoz hadsereg ls kell, és nálunk a Bodrogközben ez a hadsereg most szerveződik. Mondhatom, hogy jól szerveződik, mert még a görnyedt hátú szövetkezeti tagok arca is a megelégedettségtől sugárzik, ha az ember a szövetség várható tevékenységéről beszél. Jóleső érzéssel veszik tudomásul, hogy segítő kéz nyúl feléjük, és remélik, hogy ezt az előlegezett bizalmat a jövő kamatostól megtéríti. Szerintem a parasztszövetség megalakítása jelentős történelmi határkő szövetkezeti gazdálkodásunk felvirágoztatásában. És azt hiszem, hogy ez a szövetség a lehető legmesszebbmenően össze tudja egyeztetni az állam és a szövetkezeti parasztság érdekeit, ugyanakkor megadja a lehetőséget az arra alkalmas egyén társadalmi tevékenységének kibontakoztatásához. Az elmúlt húsz év alatt Jobbára a direktív irányítás jellemezte a mezőgazdaságot, s a falu szocializálásának érdekében a kezdeti években ez szükségszerűnek is látszott. Ha nem ls vettük természetesnek, de elfogadtuk, hogy a mezőgazdaság alárendeltje mindenkinek. Azt mondták, hogy a mezőgazdasági üzemek nem képesek az önigazgatásra. Tény, hogy a munkájukhoz ugyan értő, de a társadalmi jogok gyakorlásában nem jártas emberek dolgoztak itt. így történhetett meg, hogy sok helyen nem a szakmai hozzáértés, hanem a társadalmi kapcsolatok alapján kerültek az egyének a mezőgazdasági üzem élére. A sok nehézség ellenére húsz év után méltó helyre került a mezőgazdaság a társadalmi ranglistán. Meg ls érdemli, hiszen komoly szerepe van a társadalmi Javak termelésében. És az a jog is megilleti a parasztságot, hogy a közügyek intézésében is megkapja az őt megillető helyet. Enélkül a szövetkezeti dolgozó nem érezheti magát egyenjogú állampolgárnak. A parasztszövetségen keresztül tehát megoldódik a jogképviselet. Ennek ellenére igen sokan megkérdezik, hogy vajon kikből tevődik majd össze a szövetség vezetősége? Mert a munkát illetően ezen igen sok múlik. Magától értetődően mondhatná az ember — bizonyára hozzáértő, merész gondolkodású, erős akaratú talpig emberekből. Hiszen ezek hiányéban a nemes gondolatok megvalósítása lehetetlen. Annyi ember és olyan gazdagság érdekképviseletét, mint amennyiről és amilyenről a szövetség keretében szó van, csak kellő szakképzettséggel rendelkező egyénekre lehet bízni. A szövetség jó munkájának érdekében tehát erre van szükség. Sajnos, a mezőgazdaságot Irányító vezetők között még mindig akadnak olyanok, akik a szaktudást a simulékony, esetleg a nagy hangú irányítással akarják pótolni. Az is tény, hogy a megszokott formális választásokon az ilyen egyének is könnyen átjutnak, a járás pedig aligha ellenőrzi, hogy ezek az emberek szakmailag eléggé felkészültek-e a tisztségükre. És az ilyen esetekben, ha az illető nem szakember, arra sem lehet számítani, hogy messzire Jutunk. Nem titok, hogy a mezőgazdaság csak akkor lehet egyenrangú partnere a vele kooperáló vállalatoknak, szerveknek, ha tudományos módszerekkel gazdálkodik, szervez, irányít. Kell tehát a szaktudás, a nagy hang helyett a nagy hozzáértés, s a választásoknál a formalizmus kizárása. S Itt nálunk, a vegyes lakosságú terebesi járásban az arányos nemzetiségi képviselet szigorú betartása is nagyon lényeges. Csakis ilyen alapon számíthat a szövetség a mezőgazdaság valamennyi dolgozójában ügybuzgó támogatóra. V. J. Az első prágai aluljáró Kevesebb lesz a közlekedési baleset # Értékes karácsonyi ajándék a főváros lakosságának # A korszerű technika legújabb vívmányai Q Újfajta telefonautomata-készülékek Q Mozgólépcső, amely működik is — időjelző dátummal 0 Áramvonalas mennyezet ^ Újságcikkek és piperecikkek a föld alatt A külföldi nagyobb városokban fel sem tűnnek az aluljárók, annyi sok van belőlük. Prágában azonban még szenzáció az utcai közlekedés szabályozásának ez a módja. Legalábbis addig amig meg nem szokják, s míg az elsőt továbbiak nem követik. Mert rövidesen erre is sor kerül, megkívánja ezt a főváros napról napra növekvő forgalma. De ne bocsátkozzunk jóslatokba, maradjunk inkább a tényéknél, a Prága legforgalmasabb útkereszteződését: a Vencel teret, a Jindŕišská és a Vodičková utcát összekötő aluljárónál, melyet december 2-án adtak át a forgalomnak. Csupán a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy az 1964 decemberében megkezdett és két évre előirányzott éjiítkezési munkák alaposan elhúzódtak. Teljes négy esztendőn keresztül korlátozták a közlekedést, teljes négy esztendőn keresztül tolongtak a járókelők a kacskaringós végeláthatatlan kerülőutakon ... Ám a sok bosszúsággal járó időveszteségnek és kényelmetlenségnek már végeszakadt. Megszületett a várva várt aluljáró, a korszerű technika legújabb vívmánya Prágában ... Bejáratain és átjáróin keresztül megáradt folyó árjaként máris özönlik a nép... A kíváncsiak, akiket a még szokatlan mozgólépcsők, a ragyogóan kivilágított bolthelyiségek, a nálunk még ismeretlen hat telefonautomata-készülék, az olasz órák csaltak ide, melyek az A DUNASZERDAHELYI JÁRÁS ASSZONYAI TÁMOGATJÁK a magyar szekció megalakítását A nőszövetség dunaszerdahelyi járási konferenciájáról az idő rövidségére való tekintettel sajnos csak hiányosan adhattunk számot lapunkban, de mtvel ez volt az első járási nökonferencia az országban, szükségesnek tartjuk, hogy bővebben foglalkozzunk vele. A dunaszerdahelyi konferencia tükörképet adott az új szakaszába lépő nőmozgalom előtt álló feladatokról. A szövetség akcióprogramjának egyes pontjairól Stekler Borbála tájékoztatta a küldötteket. Hangsúlyozta a fizetett szülési szabadság meghosszabbításának szükségességét, továbbá a bölcsődék hálózatának kibővítését, a helyi szolgáltatások tökéletesítését sürgette. A járás sajátos problémáival több küldött foglalkozott felszólalásában. — A járás falvaiban még sok iskolában kétműszakos tanítás folyik — mondotta Sandal elvtársnő, a nőszövetség dunaszerdahelyi tagozatának elnöke. — Van-e egyáltalán mód arra, hogy e pedagógiai szempontból annyira elitélendő tanítási körülményeknek egyszer már véget vessünk? — Lesz-e több szakközépiskola? — tette fel a kérdést Anda Klára. — A Járásban eddig csak egyetlen szakiskolában, a mezőgazdasági technikumban, tanulhatnak tovább a gyerekek. — Megemlítette, mennyire fontos lenne egy egészségügyi szakközépiskola létesítése. Több jelenlevő kifogásolta, hogy sok faluban még nem vezették be az óvodákban az étkeztetést. Van a dunaszerdahelyi járásnak egy speciális problémája, amely hasonló a losonci, a riA KONFERENCIA FIGYELMES KÜLDÖTTEI. (A szerző felvétele.

J maszombati, a lévai stb. asszonyok problémáihoz. Ez a probléma: lesz-e egy olyan fórum, amely a magyar asszonyokat képviselné majd a Szlovákiai Nőszövetségben? Erről Lörinczné G. Olga beszélt, aki a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottságának küldöttjeként vett részt a konferencián. A többi között ezeket mondotta: — A nőszövetség magyar nemzetiségű asszonyai, akik mind számbelileg, mind aktív tevékenység szempontjából a szervezet jelentékeny részét képezik — tagságukat az újonnan alakuló önálló nemzeti szervezetben döntő többségükben úgy képzelik el, hogy a Szlovákiai Nőszövetség tagjaiként a szervezeten belül még nemzetiségileg is társulnak. Téved, aki azt hiszi, hogy a nőszövetség magyar nemzetiségű tagságának társulása a nőszövetségtől valamiféle elkülönülést, elszakadást jelentene. Éppen ellenkezőleg: ez a társulás, amelyet nevezhetnénk a Szlovákiai Nőszövetség Magyar Szekciójának, csak megerősítené azokat a régi tapasztalatokat, hogy ha minél megértőbbek vagyunk a kisebbségekkel szemben, annál inkább számíthatunk szolidaritásukra és őszinte együttműködésükre. Nagyon fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a csaknem kizárólag magyar nemzetiségű dunaszerdahelyí járás asszonyai a konferencia vitájában és a határozatban is támogatták a magyar szekció megalakítására tett javaslatot. KOVÁCS ELVIRA Az aluljáró egy része. időn kívül a dátumot is jelzik. Tulajdonképpen egyetlen hatalmas csarnok ez az aluljáró, melyből tíz helyen lehet kijutni az utcára. Ám a mozgólépcső a nagyobb kényelem kedvéért csak felfelé használható, az aluljáróba — ahol a berendezés zavartalan működése megkívánja, hogy télen legalább öt fokkal magasabb legyen a hőmérséklet, mint odakint — közönséges lépcsők vezetnek. A hőmérsékletet a légkondicionáló berendezés szabályozza, mely egyúttal a légáramlásról, illetve a szellőztetésről is gondoskodik. Talán hiábavaló igyekezetnek tűnik, mert mindezt látni kell, mégis megkísérlem legalább némi ízelítőt adni arról, amit az építészek és más szakemberek idevarázsoltak. A csarnok valóban látványos. Falait márványlapok fedik, oszlopsorokkal alátámasztott és fénycsöves világítótestekkel díszített menynyezete áramvonalas. Aki nem tudná, annak a szakemberek szívesen elárulják, ez utóbbi furcsaság gyakorlati elméletét, ami nem más, mint hogy részben erős, szinte nappali fény elosztására, részben pedig az utcai zaj tompítására szolgál. Eredetileg más nagyvárosi aluljárókhoz hasonlóan a prágaiban is több elárusítóboltot és kioszkot terveztek. Ám ezt a további rombolások elkerülése érdekében — az itt végzett ásatások során ugyanis számos műemlékre bukkantak — megakadályozták a régészek. Ezért helyeztek el a föld alatt csupán két boltot. Az egyik a Posta Hírlapszolgálaté, a másik a kozmetikai és piperecikkeket árusító vállalaté. Beszámolónk nem volna teljes, ha nem szólnánk arról a hét mutatós kirakatról, melyeket a Prága-Union tröszt biztosított külkereskedelmi vállalataink részére. Az egyikben a Sandrik cég evőeszközeit, a másikban az Astra borotvapengéket propagálják. Ám a további kirakatok sem tátongnak üresen. Valamennyibe olyan árut helyeztek el, mely iránt (CSTK — felvétel) állandó az érdeklődés. A háztartási célokat szolgáló elektrocikkeket, sportcikkek, majd rajzolóeszközök és halászati kellékek követik. A képzőművészeti alkotások sem hiányoznak az aluljáró egyik ízlésesen elrendezett kirakatából. Ennek legfőbb díszei a művészien kovácsolt rácsok társaságéban az annyira kedvelt emlékérmek és a különféle jelvények. Látnivaló tehát bőven akad az aluljáróban, csakhogy amig nem ismeri ki magát benne az ember, feltétlenül útvesztő benyomását kelti. A legnagyobb problémát a helyes irány felismerése okozza. Erről jelzőtáblák helyett ugyanis — kl tudja miért — színes lámpák tájékoztatnak. A kék fény például a Jindŕišská—Vodičková utcai irányt jelzi, míg a zöld a Vencel tér felé vezetőt. És minthogy a közlekedési rendőr útbaigazítására itt nem lehet számítani, a tudnivalókat némi fáradság árán mindenkinek magának kell megjegyeznie. Nemcsak azért, mert az aluljáróval meggyorsult a járművek eddigi nehézkes forgalma, hanem, mert jóvoltából — úgy mondják — megszűnnek a Vencel téri gyakori közlekedési balesetek is. Ha ez beteljesül, ať kor nem kell sajnálnunk a 85 milliós befektetést. Hiszen az aluljáró legforgalmasabb útkereszteződésünkön óránként átlagosan megforduló mintegy 31200 ember egészségét és életét hivatott védeni. Ez pedig nem lebecsülendő, ha meggondoljuk, hogy például 1962-ben ezen a keresztúton 25 halálos balesetet jegyeztek fel. Az anyagi károk ugyanakkor meghaladták a 10 millió koronát... Ezért, no meg a kultúráltabb közlekedésért is majd jó hasznát veszik az aluljárónak a prágaiak. Igaz, sokáig vártak rá, de végül is kivárták. És ez a fő. A nagy késés miatt ugyan karácsonyi ajándék lett belőle, de sebaj. így is a legjobbkor jött. KARDOS MARTA JÓZSEF ATTILA: Fagy (1937. DECEMBER 3-ÁN HALT MEG A NAGY MAGYAR PROLETÁRKÖLTÖ.J Töprengett ősszel szilajon, havazna gondolkodva most s kemény fagy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. Bankáruk és tábornokok ideje ez, jelen idő, ez a kovácsolt hideg, e villanó, e kés-idő. A csnrdülű ég vasban áll. Ez a fagy átszúr, döf tüdőt, rongy mögött meztelen kebelt — köszörűn sikoltó idő. Mögötte mennyi hallgatag hideg kenyér és pléhdoboz, megdermedt dolgok halmaza — kirakat — üvege — idő. Es kiáltoznak: „Hol a kő, hol az a deres vasdarab? Vágd bele! Zúzd bel Lépj beiéi ..." — Milyen idő — milyen idő — (1932)