Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó

r r MUESIUTIIIL Heroincsempészés holttestekben A heroincsempészek számára semmi sem szent. Ezt támasztja alá az Egyesült Államok hatóságainak legutóbbi nyomozása is. A rendőrség ugyanis azzal a gyanúval él, hogy az elesett amerikai katonák testébe varrva kábítószert csempésztek Thaiföldről az Egyesült Államokba. A vizsgálat még nem fejeződött be. Mlchael Marr amerikai államügyész elmondta, hogy csak a napokban figyeltek (el erre az esetre. Az észak-karolinai Fayetteville vámhivatalának tisztviselőihez bejelentés érkezett, mely szerint Délkelet-Ázsiából katonai repülőgép érkezik két elesett amerikai katona holttestévet és 62 utassal. A gép úticélja a Dover repülőtámaszpont Delaware-ban. Az egyik holttestbe 20 kilogrammos heroincsomagot varrtak be. A repülőgépet a bejelentés alapján átirányították az Andrews katonai repülőtérre, ahol teljesen „szétszedték", anélkül azonban, hogy csempészárura találtak volna. Egy orvos felnyitotta a két holttestet is. Az egyiken friss varrást talált, de semmiféle kábítószer nyomára nem bukkant A hatóságok azonban e kudarc ellenére mégis kitartanak feltevésük mellett. Azt mondják, hogy heroinról van szó, amelynek kilogrammonkénti ára Thaiföldön 1700 dollár. A kábítószert bevarrták a holttestekbe, az Egyesült Államokba csempészték és ott magas áron értékesítették. (WASHINGTON POST) Marius Barnard nyilatkozata Feltételezhető, hogy a szívátültetések dél-afrikai úttörőjének, Christian Barnard professzornak sebészi pályafutása véget ért. Fivére, Martus Barnard egy interjúban közölte, hogy a világhírű sebész a közelmúltban elszenvedett közlekedési balesete következtében lényegesen súlyosabban sérült meg, mint ahogy eddig a nagyközönséggel közölték. Mindenekelőtt hátgerincsérülése akadályozhatja majd meg abban, hogy állva több órás műtéteket végezzen. Marius Barnard elismerte: kezdetben tudatosan elhallgatták fivére súlyos sérülését, mert azt feltételezték. hogy az autóbaleset mögött politikai merénylet húzódik meg. A szívátültetések világhírű professzora több törést szenvedett, megsérült az egyik tüdeje és a veséje, s belső vérzések is súlyosbították az állapotát. Számolni kell azzal, hogy Barnard hónapokat tölt majd a kórházban. Mindenekelőtt hátgerincsérülése igényel hoszszas kezelést. Barbara, Barnard felesége, aki második gyermekét várja, nem szenvedett súlyos sérüléseket és már a közeljövőben elhagyja a kórházat. (OIE PRESSE) Szovjet zászló az Északi-sark jegén. Út a jégvilágban 1937. május 21-én hihetetlennek tűnő adást vehettek világszerte a rádióállomások: „Itt északi-sark beszél. Itt az Északi-sark — 1 beszél." Így kezdte rádióközleményeit négy bátor szovjet kutató — /. Papanyin, P. Sirsov, I. Fjodorov és E. Krenkel —, akik jégtáblára telepedve sodortatták magukat egy expedíció keretében. Az expedíció vezetője az Északi-sark híres szovjet szakértője, O. Smidt akadémikus volt. Az Északi-sark—1 kutatóállomás 274 napig sodródott A jégtáblát, amelyen tábort vertek, a Grönland és a Spitzbergák között a Grönlandi-tengerbe vitték az óceáni áramlatok. A sarkkutatók páratlanul értékes hidrológiai, meteorológiai és geofizikai megfigyeléseket, méréseket végeztek, rengeteg adatot gyűjtöttek. A tudomány történetében ők végeztek először sarkkutatássai kapcsolatos kísérleteket és vizsgálatokat huzamos ideig tartó „letelepedett" életmódhoz hasonló körülmények között, ami lehetővé tette számukra, hogy összehasonlítsák, ellenőrizzék és értékeljék a szerzett adatokat, s rádión folyamatosan továbbithassák őket a szárazföldre, a tudományos intézményekbe. Az Északi-Jeges-tengeren > ma már hatalmas jégtörő hajók járnak, amelyek bármilyen vastag jégpáncélban is utat vágnak maguknak. A sarkvidéki repülőszolgálat gépei a sarkvidék bármely pontjára könnyen eljuttathatják a jól felszerelt expedíciókat. Csupán a Szovjetunió 22 tudományos expedíciót tart fenn a sarkvidéki sodródó jégtáblákon. Az úszó laboratóriumok több tízezer kilométeres szakaszokon végeztek méréseket és megfigyeléseket az Északi-sark jégvilágában. Az Arktisz egyre ismertebbé válik. SZOVJETUNIÓ 150 másodperc alatt Húsz szovjet város kapja Moszkvából kábelvezetéken és rádión keresztül a Pravda, az Izvesztyija, a Trud, a Komsiomolszkaja Pravda, a Szelszkaja Zsizny, a Szocialísztyicseszkaja Indusztrija, a Szovjetszkaja Rosszija, a Krasznaja Zvezda és a Szovjetszkij Szport című lapok fotokópiáit. Moszkva és Habarovszk között hat év óta üzemel kifogástalanul a világ leghosszabb sajtóközvetítő vonala. Az így kapott fotókópiákból a helyi nyomdákban naponta hatalmas példányszámban nyomják a lapokat, például a Pravdát ötmillió, az Izvesztyiját pedig négymillió példányszámban. A vonalon most egy új rendszerű, szovjet gyártmányú, gyorsüzemű készüléket szerelnek fel. A Gazeta-Z nevű készülék segítségével két és fél perc alatt tetszés szerinti távolságra közvetíthető egy újságoldal. SZOVJETSZKIf SZOJUZ Éhínség Új-Guineában Oj-Guinea sivár fennsíkjainak mintegy 130 ezer pápua lakosa nap nap után reménykedve tekint az ég felé: a Royal Australian Air Force helikoptereit és repülőgépeit várják, amelyek rizst, lisztet, húst és ültető burgonyát szállítanak a Mendi-támaszpontra. A kegyetlen fagyok és a példátlan szárazság még a nagy folyókat is kiszárította, s megsemmisült a pápuák minden ültetvénye. A lakosságot az utóbbi negyedszázad legnagyobb éhínsége tizedeli meg. Az ausztráliai hatóságok segélyakciói nagyon lassan jutnak el OjGuineába. Azok a pápuák, akik a missziós állomások közelében élnek, legalább abban reménykedhetnek, hogy naponta egyszer élelmiszert kapnak. Sok falu azonban távoli, nehezen megközelíthető vidéken fekszik. E falvak lakosságának megsegítése rendkívüli nehézségekbe ütközik. A kevésbé érintett környékek Az éhínség sújtotta pápuák segítségre várnak sem tudnak segítséget nyújtani nekik. Az ausztráliai ültetvénytársaságok évek óta arra unszolták a bennszülötteket, hogy élelmiszerek helyett elsősorban kávét és kakaót termesszenek —, ami jövedelmező üzletet jelentett a külföldi társaságoknak, de most a pápuák vesztét okozza. Michael Somare, az 1972 tavaszán megtartott választások alapján megalakult koalíciós kormány elnöke azzal vádolja az ausztrál hatóságokat, hogy a katasztrófát túl sokáig lebecsülték. A pápuák politikai vezetői most azt követelik, hogy nemzetközi segélyakciókért folyamodjanak. Az ország számos lakosa e segélyakciók késedelmességére csak abban talál magyarázatot, hogy Ausztrália szívesen látná ha a pápua lakosság körében nyugtalanság törne ki, és ennek következtében elszakadási követelésekkel lépnének fel. Ez ürügyet szolgáltatna az ausztrál kormánynak ahhoz, hogy az 1973 végére követelt és megígért új-guineai pápua önkormányzatot bizonytalan időre elhalassza. fNBI) Veszélyben a pisai ferdetorony Egyre több olaszországi műemlék van pusztulásra ítélve. A római Colosseumot, mint ismeretes, az összeomlás veszélye miatt bezárták a látogatók előtt, Velencében pedig számos palotát kellett kiüríteni ugyancsak erősen romos állapotuk miatt. Most hasonló sors fenyegeti a híres pisai ferde tornyot. Pisában, a közép-olaszországi Toscana tartomány fővárosában, számos épület maradt fenn a város virágkorából, amikor — a XI. századtól a XIII. századig — jelentős kereskedelmi és tengeri hatalom volt. Legfontosabb és nevezetesebb műemléke a ferde torony, amelynek építését 1173-ban kezdték meg és 1350-ben fejezték be. Már tíz évvel a munkálatok megkezdése után ferdülni kezdett és az elhajlás évente 1,2 mm-rei növekedett. Ma a torony elhajlása 2,60 méter. Ez a jelenség, hogy a torony, amely egyre süllyed, de mégsem dől össze, évszázadokon át foglalkoztatta a tudósokat és a kíváncsiak tömegeit vonzotta. A ferde tornyon tanulmányozta például Galileo Galilei, a nagy olasz tudós, (1564—1642) az esés törvényét. Még ma is évente a turisták százezrei látogatnak el a ferde építményhez. A torony azonban, amely nyolc évszázadot kibírt, most komoly veszélyben van. A hajlásszög megkétszereződött. „Veszélyesen közeledik az az idő, amikor az 54,5 méter magas és 14 500 tonna súlyú márványtorony egy napon eldől és ezer darabra esik szét, ha nem foganatosítanak haladéktalanul nagyarányú intézkedéseket a megmentésére" — írta az egyik olasz újság. A mentési akcióról már 1946 óta szó van. Ekkor beszéltek először a toronnyal kapcsolatban várható katasztrófáról. De 1954-ig tartott, míg állami szakértői bizottságot létesítettek és további hét évre volt szükségahhoz, hogy a bizottság valamilyen eredményre jusson. Csupán ezekben a napokban Irt ki egy pályázatot a torony megmentésére a munkaügyi minisztérium, amelyen valamennyi érdeklődő bel- és külföldi cég és intézmény részt vehet. Hogy a tornyot milyen módszerekkel mentsék meg, azt a pályázat nem írja elő. Az egyedüli feltétel az, hogy a torony jelenlegi állapotában maradjon fenn, és ne eszközöljenek rajta látható változtatásokat. Még mindig nem világos azonban, hogy a mentési akciót kl fogja fedezni Az olasz államkincstárban aligha akad pénz a műemlék megmentésére, s így az UNESCO-ban, vagy pedig nagypénzű macenások segítségében reménykednek. NEUES DEUTSCHLAND