Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó

J

anuár után sok" minden megváltozott, nemcsak a fejekben, hanem a gyakorlati életben ls. Pozitív és negatív előjelű folyamatnak lehettünk és vagyunk még ma ls a tanúi, s bár az augusztusi események a kulturális tevékenységet ls befolyásolták, az elmúlt évben Ismét több J61 sikerült akcióval gazdagodtunk. A CSEMADOK rendezvényein kívül számos szabadtéri bemutatót és összejövetelt szerveztek a művelődési otthonok, és más Intézmények, Illetve szervezetek. A délvidéki városokban általában minden hétre Jutott egy-egy nagyobb kulturális megmozdulás. Az elmúlt év rendezvénysorozatalt a nagykaposiak nyitották meg. Januárban a helyi nemzeti bizottság ás a CSEMADOK helyi szervezete emlékünnepélyt rendezett a város szülötte: Erdélyi János, a Jeles magyar költő, filozófus és népdalgyűjtő halála 100. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepélyen a város parkjában leleplezték az Erdélyi János emlékművet, Nagy János csehszlovákiai magyar szobrászművész alkotását. Márciusban a Szenczl Molnár Albert Napok, áprilisban a Tompa Mihály Napok, májusban a csehszlovákiai magyar nép- és táncdalénekesek országos fesztiválja és a komáromi Jókai Napok, Júniusban a gombaszögi országos dal- és táncűnnepély, szeptemberben a Csallóközi Színházi Napok, novemberben a kassal Kazinczy Nyelvművelő Napok és a csehszlovákiai magyar kultúra és tudomány képviselőinek az országos találkozója zajlott le. E nagyobb méretű összejövetelek mellett még számos helyi Jellegű rendezvény Jelezte 1968-ban a csehszlovákiai magyarok körében végzett kulturális munkát. A bő kínálat jó oldalának azt tartjuk, hogy lehetőség nyílt a változatos szórakozásra, hívatásos művészek megismerésére. Rossz viszont, hogy a többször kimondottan üzleti szempontok által Irányított rendezvények nem minden esetben adták azt, amit a közönség várt. A magyarlakta területek kulturális életét nagyrészt az elmúlt hónapokban is az öntevékenység jellemezte. Van ennek sok Jó, van viszont több gyenge oldala is. Most azonban nem erről akarunk beszélni. Azt szeretnénk elmondani, miért helyeseljük a népi Jellegű rendezvényeket, és mit eredményezett ezen a területen 1968. Messzire vezetne, ha elemezni akarnánk, hogy mi a dal- és táncünnepélyek értéke és jelentősége, miért nem fesztivál jellegűek és miért nem filmszínházban rendezik ezeket az összejöveteleket. Ezúttal csupán annyit jegyzünk meg, hogy a sajátos Jellegű dal- és táncünnepélyek az új kor szülöttei. Legnagyobb értékük és szerepük összetartó és barátkoztató erejükben, valamint tömegJellegükben van. Ezenkívül más is indokolja az Ilyen találkozókat. Mindenekelőtt az, hogy nemcsak nálunk, hanem világszerte sohasem volt akkora érdeklődés a nemzeti sajátosságokat hordozó és kifejező folklór iránt, mint mostanában. Kiváló szakemberek vallják, hogy a folklór a népek legsajátosabb hagyományain keresztül a népek lelkét, jellemét, tulajdonságát őrzi és fejezi kl. Az elmúlt Idényben a hazai folklórtól sajnos nem minden esetben kaptuk meg azt, amit vártunk, amit e kifejezési forma adni hivatott A részeredmény annak tulajdonítható, hogy a bemutatók ls csak részben voltak népművészeti Jellegűek. A műsorokat Ismét amolyan fele-fele alapon szerkesztették. Az összejövetelek első részében többnyire hazai együttesek, második részében hivatásos szereplők léptek fel. Az előbbiek rendszerint népművészeti, az utóbbiak vegyes műsorszámot mutattak be. Azt, hogy szükséges-e a hivatásos művészek számait a dal- és táncünnepélyeken műsorra tűzni vagy nem, úgy véljük, itt felesleges vitatni. Erre vonatkozólag már több alkalommal elmondtuk a véleményünket Kellenek a hivatásos művészek annál ls Inkább, mert ma már a dal- és táncünnepélyek sem lehetnek ráfizetésesek és nem adhatják évről évre ugyanazt Más kérdés a műsorszerkesztés és a színvonal. Számos csoport több esetben 1968-ban ls csúcseredményt ért el. Hozzájárult ehhez minden bizonnyal a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet által kiírt koreográfiai verseny, amely az együttesekre észrevehetően ösztönzően hatott. A rendezvények leggyengébb pontJát azonban — ami évek óta kísért, s amit évről évre bírálunk — megint nem sikerült kiküszöbölni. A műsorok ismét szinte végnélkülinek bizonyultak. Az újat és többet akarásban fejlődést tapasztaltunk. Ogy véljük azonban, nem jutottak a dal- és táncünnepélyek — és általában a szabadtéri rendezvények — előbbre abban a vonatkozásban, hogy mit is akarnak tulajdonképpen mondanL A rendezvények mulattattak, szórakoztattak, helyenként kimagasló élményt ls nyújtottak, nem éreztük azonban az egységet, a műsorok kerekségét Hiába álltak az összeállítások többnyire kát részből. A rendezvények szinte minden esetben esztrádjelleget kaptak. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az esztrád műfaját lebecsüljük, értéktelennek tartjuk. Ennek ls megvan a maga haszna. A dal- és táncünnepélyeknek azonban más a Jellegük. Itt a folklór, a népművészet a döntő, a lényeg. Rajta kívül, tőle elhatárolva bemutatható más ls. Helytelennek, egymás értéke lerontőlnak azt tartjuk, mikor nem teszünk különbséget, nem húzunk határvonalat, hagyjuk, hogy az Is keveredjen, aminek nem szabadna keverednie. A folklór a maga nemében egyenértékű a hivatásos művészettel. Számos kiemelkedő egyéni műalkotásnak közvetlen, s majdnem minden művészi munkának valamennyire közvetett forrása. A folklórban erőteljesen érvényesülő hagyományőrzés — különösen az egyházi befolyás alatt álló néphitet és a dolgozók alárendeltségét szolgai módon hangsúlyozó szokások esetében — olykor eszmei konzervativizmushoz ls vezethet Nálunk azonban Ilyesmiről, — tekintve, hogy együtteseink a hagyományok legjobbjait dolgozzák fel és viszik színpadra, — nincs sző. A csehszlovákiai magyarok népművészete egészében és részleteiben egyaránt demokratikus, progresszív. Tudjuk, hogy a folklór sem örökérvényű. De még akkor ts, mint például életűnk mai szakaszában, mikor egészében már elhalóban van, új színnel gazdagodik. A fejlődés és formagazdagodás Jelelt a szakemberek feladata nyomon követni és kimutatni. Itt csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy együtteseink közül többnek (legyenek énekesek, vagy táncosok) a népművészet formanyelvén kitűnően sikerült mai mondanivalót is tolmácsolni. A keveredés, a Jellegfeladás ezért ls helytelen. A népművészetnek nem kell és nem is szabad háttérbe szorulnia, Jellegtelenné válnia. Ellenkezőleg. A hivatásos művészet mellett ls önállóságát, tisztaságát, erejét szükséges kifejeznie. Az elmúlt években az együttesek vezetői eredményes gyűjtőmunkát végeztek és számos tánc, valamint énekmotívumot varázsoltak élővé. A Jellegtelenség és az idegen hatás sajnos mégis kísértett 1968-ban is. A rendezvények összhangja és lendülete sem felelt meg minden esetben a szándéknak. Néhol a túlkomponáltságot, néhol pedig az igénytelenséget éreztük. A műsorszámok csak töredékét adták annak, amivel a csehszlovákiai magyar néphagyomány rendelkezik. A gombaszögi és a többi népi Jellegű rendeznépi alkotások értőkeinek a megőrzése a ml esetünkben is tervszerűvé és Intézményessé válna. Ezzel kapcsolatban az elmúlt év utolsó nagyszabású rendezvényére, a tátrai találkozóra szeretnénk hivatkozni, ahol ha más vonatkozásban ls, de szintén ez a gondolat fogalmazódott meg. A csehszlovákiai magyar kultúra és tudomány képviselői elmondották, hogy mit igényelnek, és hogyan lehetne a csehszlovákiai magyar szellemi életet kialakítani, megalapozni, virágzóvá tenni. Egybehangzóan az a vélemény alakult kl — a tanácskozásról kiadott záróközlemény is utal erre — hogy elértük azt a szintet, amikor a továbbfejlődéshez nélkülözhetetlenül szükséges, hogy tudományosan vizsgáljuk nemzetiségi múltunkat és Jelenünket, szakemberek irányítsák munkánkat, kulturális életünket. A felszólalók legfontosabbnak azt Indítványozták, hogy alakuljon a sajátos kérdésekkel foglalkozó nyelvi, irodalmi, történelmi, szociológiai és néprajzi szakosztály, országos magyar Irodalmi és néprajzi múzeum. könyvtár és képtár, induljon egy új magyarnyelvű napilap és egy új magyar nyelvű tudományos folyóirat, fogjon össze és adjon magáról a vény iránt 1968-ban Is megnyilvánult nagy érdeklődés azokat igazolta, — és valószínű, hogy a hasonló rendezvények a jövőben ls azokat fogják igazolni —, akik szükségelik a népművészet ápolását, a tömegjelleg pártján állnak, és a kultúra, a művelődés vonalán is a demokratizálódást szorgalmazzák. A nyári rendezvények mindegyike nyújtott jeles és kevésbé megnyerő teljesítményt. A műsor erényének azt tartjuk, hogy változatos igényt próbált kielégíteni és lehetővé tette, hogy a néző tetszése szerint válogasson klasszikus népdal és divatos sláger, tánczene és népi muzsika között. S ezzel talán már meg ls mondtuk, hogy mit igénylünk a jövőben, és utaltunk arra a kérdésre is, amelyet a nyári rendezvényekkel kapcsolatban a CSEMADOK Központi Bizottsága éppen a napokban küldött szét megválaszolásra. Változatos és színvonalas összeállításokat várunk! A hangsúlyt helyezzük a népművészet ápolására, mellette azonban kapjunk Ízelítőt másból ls, fejlesszük a többi kifejezési formákat lsl A bemutatókkal és általában a gyűjtéssel kapcsolatban szeretnénk aláhúzni, hogy a folklórban nem az „élő ősiségét" látjuk, a hagyományőrzésnek nem az abszolutizálására gondolunk. Csupán azt szeretnénk, ha a népművészet feldolgozása, a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül ls egyre gyakrabban hírt a humán és a reál értelmiség. Kulturális vonatkozása csak közvetett, mégis itt említjük meg az elmúlt év egyik szintén fontos eseményét, a nemzetiségekre vonatkozó alkotmánytörvény elfogadását. E kerettörvényt újabb, a nemzetiségekkel kapcsolatos teendőket konkrétan megszabó törvény követi. Ez határozza majd meg, hogy az Igényelt, Intézményesen szervezett és tudományos szintű munkából ml valósítható meg. Az augusztusi események következtében néhány nagyobb méretű rendezvény elmaradt, néhány pedig magán viselte az augusztust követő napok bizonytalanságát. Ennek ellenére 1968 mennyiségileg és minőségileg egyaránt tovább gazdagította kulturális életünket. Az eddig elért sikerből, valamint a jogainkat rendező alkotmánytörvényből eredően új Ígéret kínálkozik. Reméljük, hogy 1969 azon az úton, amely a nemzetek és a nemzetiségek teljes egyenjogúságához vezet, és amelyre most egy éve léptünk — kiküszöbölve a közben előállt „szépséghibákat" — újabb sikert hoz majd számunkra ls, mind a gazdasági és politikai, mind pedig a kulturális és tudományos életben. BALAZS BÉLA KOPÔCS TIBOR; „Vertikális folytonosság" (Komb. technika, 1967.)