Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-22 / 353. szám, vasárnap

< i A RENDELŐBEN Az ismert énekesnőnek azt mondja a fogorvos, hogy nyissa ki a száját. A művésznő kinyitja, és erőlködik, hogy még jobban kinyithassa. — lói van — mondja a fogorvos —, nem kell jobban kinyitnia. — Nem? De hiszen a doktor úr bele akarja tenni a fogót. — Igen, de én kívül maradok. KARACSONYI AJANDÉK Mclnhalt skót úriember karácsonyra feleségének több doboz ajakrúzst ajándékozott. Az ünnepi vacsora után félrevonta őt a barátja és megkérdezte, hogy miért éppen Ilyesmit vett karácsonyra? — Azért, — felelte a skót —, mert ez az egyetlen ajándék, amit kis részletben, lassanként visszakapok tőle. SZERETET A tanító a szeretetről magyaráz az iskolában, és meg akarja értetni a gyerekekkel, hogy a szeretet minden pénznél fontosabb. — Mondd csak Pistike, ezek szerint mi az, ami százezer koronánál is többet ér? Pistike habozás nélkül válaszolja: — Százötvenezer korona. KÉRDÉS — Kinek van a világon a legjobb állása? — A pápának. — Miért? — Mert csak egy főnöke van, és azzal is csak a halála után találkozik. PÁRBESZÉD. Kovács és Szabó találkozik. — Hallom, megnősültél — mondja Szabó. — Igen — feleli Kovács —, sehogy sem ízlett a vendéglői koszt. — Na és most? — Most már izlik. PISTIKE Pistike a szüleivel vendégségbe megy, ahol a háziaszszony a vendégek kedvéért zongorázik. Pistike ott áll mellette, és hallgatja. — Hogy tetszik? — kérdi tőle az anyja. — Elég jó — feleli Pistike, a néni pedálon levő lábát figyelve —, csak sok gázt ad. Szeressük egymást Néhány nappal ezelőtt kávéházi asztalomnál üldögélve afelett töprengtem, hogy Íme már megint Itt a tél, az évek szállnak, talán még én ls megöregszem egyszer, tehát Itt az ideje, hogy valamivel emlékezetessé tegyem a nevemet. Akár hiszik, akár nem, ott helyben, minden nekifutás nélkül megszületett a zseniális écesz: próféta leszek. Persze, nem úgy, ahogy az Írva vagyon, hogy egy jobb minőségű próféta a pusztában rágja a gyökereket, vagy a cethal gyomrában keres menedéket az Időjárás viszontagságai ellen, erről szó sem lehet, mert én haladó munkamódszerekkel dolgozó próféta leszek. Elfogyasztom ebédre a marharostélyost sok zafttal, lehörpintem feketémet, bedobom a szundit és ezek után kiegyensúlyozott lélekkel hirdetem majd kedvenc városomban az Igét. Mert ugyebár egy prófétának valamit hirdetnie kell, ez világos. Persze, nem olyanokat hirdetek, mint igen tisztelt elődeim, hogy „az, kinek hite vagyon, szálljon magába, mert megsokasodtak a világ bűnei, de Íme eljő az úr és lészen dögvész és az fogaknak csikorgatása ..Ilyen, atavisztikus dumával ma nem érhetnék el eredményt, mert ugyebár már a fene se tudja, hogy mit higgyen, a bűnöket a büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusai szerint büntetik, urak nálunk már nincsenek csak elvtársak, nem a dögvész jön el, hiszen az ellen mindenkit beoltanak, legfeljebb az ázsiai náthaláz és az Idült tyúkszem okoz komplikációkat. Szerencsére lángelmém teljes fordulatszámmal dolgozott és Igy azonnal megtaláltam saját legegyénibb programomat: szeressük egymást gyerekek. Ekkor ült le asztalomhoz egy felette szemrevaló halmazállapotú fehérszemély és azonnal elhatároztam, hogy beindítom a kísérleti üzemet. Részletesen taglaltam a felebaráti szeretet szépségét, az önzetlenség Jelentőségét, lángoló szavakkal mutattam rá milyen nagyszerű lenne, ha minden ember azt, amije van, megosztaná azzal, akinek olyan nincs. Páratlanul nagyszerű, meggyőző előadás volt. Láttam, hogy asztaltársamat ls megnyertem egyházam számára, mert előbb csak némán bandzsított rám, később azonban bűnbánóan lökte le az előtte álló vtzespohárnyi rumot, olyan mélyet lélegzett, hogy rohamra Induló pullóverével ellökte az asztalt ós áhítattal fűtött hangon megszólalt: — Nem kell annyit dumálni papa, mutasd a bukszádat, aztán mehetünkl Elment a kedvem az egész prófét»%3gtóll PÉTERFI GYULA Már jóval karácsony elótt megkezdődik nálunk a gondolatolvasás korszaka. Ez annyit jelent, hogy egymás gondolatai között olvasva próbáljuk kitalálni, leginkább mit óhajtana karácsonyra a másik. Ugyanis az ősi szabályok szerint az ajándéknak meglepetésnek kell lennie, különben megette a fene az egészet. Tehát élesen figyeljük egymást, minden szót, minden mozdulatot mérlegre teszünk, ennek következtében csakhamar olyan süket, rejtjeles társalgás kap lábra, amelynek már csak ml tudjuk az értelmét. Tegyük fel, hogy ebédnél ülünk, és behozzák a levest. En azt mondom: — Milyen jó illata van ennek a levesnek, jobb ez, mint a legjobb francia parfüm. Közben élesen figyelem a feleségem, hogy reagál a „parfüm" szóra. Ve ő megszólal, és azt mondja: — Érdekes, nekem nem ízlik a leves ... Ez annyit jelent, hogy nem akar parfümöt, és mehetünk tovább. Aztán 6 ügyeskedik. Sápadt vagy és szőrös — azt mondja nekem. Talán nem jó a borotvakészüléked? Mire én azzal felelek: — A szputnyik még mindig kering. Ijesztő a technika fejlődése. Ez annyit jelent, hogy nem akarok villanyborotvát. Az idén ezek a rejtjeles beszélgetések annyira összekuszáltak, olyan komplikáltakká váltak, hogy már nem Ismertük ki magunkat. Egy példa. Azt mondja a feleségem egy hete: —- Hideg telet jósolnak ... Világos, hogy jégeralsót, vagy meleg zoknit akar venni. En viszont nem akarok sem ezt, sem azt, hanem tnkább valami olyan ajándékot szeretek, ami látszik, amivel lehet hencegni. Na de most, ha én egyszerűen csak azt mondom, hogy „ezek az Időjósok mindig tévednek", ravaszságunk mostani állása szerint ez mindent jelenthet, tehát azt ts, hogy meleg holmikat akarok kapni, holott nem akarok meleg holmikat kapni. Éppen ezért ravasz tervet eszeltem ki: másnap elmentem a boltba, és vettem magamnak egy jégeralsót és három pár meleg zoknit, hogy kikapcsoljam a lehetőséget. De mit látok a kővetkező nap? Hogy feleségem ts rájött a trükkre, és vett magának egy húsdarálót meg egy papucsot. Erre én vettem magamnak egy pár kalocsnit és egy bicskát. Mire ő másnap megjelent egy hajszárítógéppel és egy kiló mazsolával. En vettem korcsolyát és termoszt, ő vett manikűrkészletet és krumplinyomót. En vettem fűnyíró gépet és lúdtalp-betétet, 6 vett salátástálat és muffot. E pillanatban az a helyzet, hogy megvettünk magunknak egy csomó dolgot, amit nem akarunk kapni karácsonyra, de nincs egy vasunk sem. S méghozzá sajnos, ma este a feleségem azt mondta, hogy régebben a férfiak ízlésesebben öltöztek. Holnap kérek kölcsön pénzt, és veszek magamnak cilindert és lakkcipőt, mert nem szeretném, ha a feleségem karácsonyra cilindert és lakkcipőt venne nekem. G. B. Az ajándékozás nagy öröm, de egyúttal nagy gond is. Nem könnyű kifundálni, kinek mit vegyünk. Sok ízlés és találékonyság kell ilyenkor ünnepek előtt, hogy aránylag kevés pénzből megússzuk a mókát, viszont pirulás nélkül adhassuk az illetékeseknek a kedves meglepetést... E nemes erőfeszítéshez segítséget akarunk nyújtani a mellékelt tippekkel. Ajándékozzunk! Tulajdonképpen az is ajándék, ha meghívunk valakit vacsorára szerény otthonnnkba. Csak férfiak ajándékozbatjaKi A nők minden apróságnak úgy tndnak örülni. Vegyük őket Feleségül!! Áruházak közt keringek. Ajándék kell ennek, annak, Veszek svéd kést, dán heringet. Családomban sokan vannak. Pultoknál és pénztáraknál Préselődöm és tülekszem, Télikabát, sál van rajtam. Nem csoda, hogy kimelegszem. Karácsonyi ajándékhoz Csakis ilyen áron jutsz ám, S kilépve az áruházból, Hideg szél csap meg az után. En mit kapok, hogy kiálltam Hőt, hideget és huzatot? Karácsonyra, bár mást vártam. Bizonyára náthát kapok. H. F. Praktikus ajándék egy villa valahol a zöldövezetben. Nőtlen fiatalembereknek ajándékozzunk bélyeggyfijte ményt, bogy legyen, amivel elszórakoztassák bölgyvendégeiket. . .