Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-22 / 353. szám, vasárnap

Az ágyúkirály családja # A Krupp név a háború félelmetes szimbóluma # Uralkodók kegyeltjei 0 Háborús bűnös a bonni állam szolgálatában # Elvitorlázott az utolsó Krupp? Az elmúlt hetekben a Krupp név Ismét feltűnt a nyugatné­met újságok hasábjain. Nem csillogott régi fényében, Inkább melankólikusan hatott, mint az a bejelentés, hogy Arndt von Bohlen und Halbach, az utolsó élő Krupp Antinous II. nevű új Jachtján titokban kihajózott Brémából, és Spanyolországba, majd Észak-Afrikába tart. Ogy látszik, Arndt valóban a Krupp család utolsó sarja. Ez egy kissé magyarázatra szorul, ennél pedig óvatosan kell el­járnunk, mert az előkelő csalá­dokban az ilyesmit diszkréten kezelik. Az utolsó Krupp „meg­rögzött" agglegény, bár még csak 30 éves. Nemrégen cáfol­ta azt a híresztelést, hogy nő­sülni készül. Magyarázatot ad jachtjának neve is — Antlnous — így hívták azt a szép ifjút, Hadrianus római császár ke- ­gyencét. A jachton Arndt háló­szobájában csak két kép van: apja és barátja képe. Krupp jachtja kétmillió már­kába került, s egyetlen itteni „rendes" lap sem felejtette el leírni a hajó szerény, de ele­gáns berendezését. Az utolsó Krupp megengedheti magának a fényűzését, mert lemondott a családi vagyon öröklésének Igényéről. Miről mondott le — annak értékét csak a legbe­avatottabbak ismerik. Ugyanis évi kétmillió márka járadékot biztosítottak neki. Természete­sen még az öregúr halála előtt egyet s mást átírattak fia nevé­re vagy valamit vásároltak ne­ki: mondjuk egy farmot Latin­Amerikában, villákat Essenben és Münchenben, kastélyt Salz­burgban. Kétmillió márka évi életjáradékért bárki lemondana az örökségről és az öregség­rőL Főként akkor, ha nincs utódja ft dinasztia kihalt... A Krupp név mindenkor a legnagyobb német fegyvergyár­hoz fűződött. A legkíméletle­nebb fegyvergyárosok voltak. A legutóbbi két évszázadban a Kruppok öt nemzedéke nyerész­kedett a német militarizmus és Imperializmus háborúin. Ártalmatlanul kezdték 1811­ben, amikor Friedrich Krupp az akkor jelentéktelen Essen­ben kis öntődét rendezett be. Halála után tízezer birodalmi tallér adósságot hagyott hátra. Fia, aki 1887-ben halt meg. már húszezer alkalmazottal dolgozó szén- és ércbányaipari, acél- és gépipari konszernt ha­gyott örököseinek. Nem kerül­heti el a figyelmünket, hogy éppen erre az időszakra esnek a német—osztrák és német — francia háborúk. A Krupp-konszern a fegyver­gyártáson kfvül még arról volt nevezetes, hogy minden időben megmaradt „családi vállalat­nak". Vilmos császár és Hitler különleges törvényekkel gon­doskodott róla, hogy a kon­szern családi vagyonként fenn­maradjon, ne osszák fel az örökösök között, s ne terheljék meg fölösleges örökösödési adókkal. A konszern utolsó tulajdono­sát, Alfried Krupp von Bohlen und. Halbachot a második vi­lágháború után, 1948-ban Nürn­bergben 12 évi fegyházra és tel­jes vagyonelkobzásra Ítélték. Ám három év múlva, minthogy az Egyesült Államoknak a kom­munizmus elleni hidegháború­ban megbízható nyugat-európai szövetségesre volt szüksége, Kruppot kegyelemben részesí­tették, s vagyonának elkobzá­sát hatálytalanították. Krupp­nak azonban köteleznie kellett magát, hogy eladja a bányákat és az acélműveket, hogy a fegyvergyártó konszernek ne legyen bányászati bázisa. Ebből az Időből származik ez a mon­dása: „Sohasem fogunk gyár­tani ágyúkat". A konszern azonban ez alól ls kibújt Évente öt országból hét úr találkozott — három német, a nyugati nagyhatalmak egy-egy képviselője és egy svájci semleges. Minden évben meghallgatták azt a hiteles Jelentést, hogy Krupp nem tud ta eladni bányáit és kohóit, mert nem talált vevőt. Milliár­dokba kerülne, s akárki nem tud csak úgy egyszerre előte­remteni milliárdokat. Ilyen vál­lalatokat pedig nem lehet fel­aprózni és részenként árusíta­ni. Bizonyára közrejátszott a nyugatnémet tőke szolidaritása is. A Ruhr-vidéken hazaáruló­nak tartották volna azt, aki megvásárolta volna a Krupp­vállalatokat. A Krupp-társaság Így aztán a legnagyobb nyugatnémet csa­ládi vállalat maradt, egyetlen férfi vállalata. A konszern ta­valy több mint hatmilliárd már­ka forgalmat ért el, több mint 90 ezer alkalmazottat foglalkoz­tat, mintegy négymillió tonna szenet bányászott kl s három és fél millió tonna acélt gyár­tott, tehát többet, mint bárme­lyik fejlett ipari állam. A kávédarálóktól mozdonyokig, atomerőmüvek berendezéséig, beruházási egységekig, fegyve­rekig és hadianyagokig még ml mindent gyártó számtalan Krupp-gépgyárról pedig külön kellene szólnunk. ...a hagyom^ fennmarad Vilmos császárhoz és Hitler­hez hasonlóan a bonni köztár­saság is tisztelettel viseltetett a dicső Krupp névhez. Emlék­szem, a bonni gazdaságügyi minisztérium tavaly tavasszal gyors sajtóértekezletet rende­zett, amelyen bejelentették, hogy a Krupp-vállalat pénzügyi nehézségekkel küszködik, s ezért a bonni állam kénytelen kezeskedni 300 millió márka összegű kölcsönökért. Az egésznek az volt a pikantériája, hogy ezt éppen Schiller szo­ciáldemokrata miniszternek kel­lett közölnie. Amikor Alfried Krupp 1967. június 30-án elhunyt, világos volt, hogy fia nem veszi át az örökséget. Miért törné magát, miért okozna magának gondo- ­kat, miért fizetne óriási örökö­södési adókat? Egy harmadik „lex Krupp"-ot pedig a bonni nagykoalíció kormánya sem en­gedhetett meg magának. A kon­szernt hivatalosan Krupp-alapít­vánnyá alakították át, de csak a cégjelzés változott meg, a vállalat épen maradt. Látszik, hogy egy kis „Jóakarattal" min­den törvény megkerülhető. Ám térjünk vissza Krupp sza­vaihoz, hogy soha többé nera fog ágyúkat gyártani. Üres fo­gadkozás volt éppen úgy, mint Eisenhower amerikai tábornok­A háborús bűnös Aljried Krupp, a konszern utolsó ura. nak 1945. évi ígérete, hogy örökre lefegyverzi a német nemzetet, s aztán néhány év múlva befogadta a NATO-ba a nyugatnémet katonákat, akiket az az Adenauer toborzott, aki a háború után azt óhajtotta, hogy essen le minden német keze, ha még egyszer fegyver után nyúl. Nem titok, hogy Krupp hajó­gyáraiban már évek óta hadiha­jókat építenek, s hogy a kon­szern más formában is részt vesz a fegyverkezésben. A Kruppok sohasem szalasztottak el ilyen üzleteket. Az idén a Krupp cég a bonni parlament­hez intézett levelében tapasz­talataira hivatkozva felajánlot­ta szolgálatait a fegyverkezés­ben. „Sokoldalúan tevékeny a fegyverkezési szektorban", a jövőben „még intenzívebbé" szeretné tenni tevékenységét. Amikor ez kitudódott, a cég azzal a csodálatos logikával tiltakozott, hogy szerinte a „fegyveripari gyártmányok" még nem „fegyverek". A kife­jezéseken való nyargalás azon­ban mit sem változtat a tényen. Még egy dologhoz vissza kell térnünk. Alfried Kruppnak kö­teleznie kellett magát, hogy eladja bányáit és acélműveit. Ezt a kötelezettséget is hatály­talanították. Igy aztán tulaj­doniképpen minden marad a régiben: a konszern, a hagyo­mány és a név is. Alfréd Krupp, a fegyvergyáros dinasztia egyik 6se gyerme­ket társaságában. Közel-Kelet Riviérája % A hőségnél is nagyobb rossz a háborús légkör # Ejlat - Izrael tengeri kapuja # 260 kilométer hosszú olajvezeték A Vörös-tenger rácáfol nevére: egyáltalán nem vörös. Sót, ragyo­góan kék, hullámairól vakítóan vlsz­szaverődnek a napsugarak. Kevés ilyen pontja van a világ­nak. Nemcsak azért, mert szépséges látványt nyújt. A part, amelyen ál­lok, Izraeli terület, Eflaí városhoz tartozik, a térképen csak egy tű­hegy. Az izraeli part valójában egy kilométer hosszú. Balra, keletre Akaba fekszik, Jordánia egyetlen tengeri kikötője. Távolabb Szaúd­Arábia partvonalai szegélyezik a tengert. Jobbra, nyugatra a Slnal­félsziget hegyeit látom. Vagyis egyszerre négy országot Akabáról csak két dolgot tudok. Azt hogy egészen közel van Ejlat­hoz, és emiatt a tengerbe bemerész­kedő turisták néha Jordániában köt­nek ki. Igazoltatás után rendszerint átteszik őket Izraeli területre. A másik dolgot a televízióban láttam, ősszel Patton tankok érkeztek Ame­rikából Jordániába, s ezek ünnepé­lyes átvételét közvetítették Akabá­ból. Ejlatról már többet tudok, több napot töltöttem ott. Elég massza esik Jeruzsálemtől, s váltott sofő­rökkel hét órát tartott az utazás. A szerény szálloda tulajdonosa nagy dilemma elé állított bennünket El­romlott a központi hűtőberendezés. Hűt, de nagy zajt csap. Mit aka­runk: hőséget vagy lármát? Inkább a lármát választottuk. Lárma mel­lett még lehet aludni, de hőségben nem. Bár Ejlat ókori település, a házak Itt mind újak, s mindegyik lakásban van légkondicionáló készülék. Csak hűtésről lehet szó, mert Itt soha sincs hideg. Télen is megfordulnak itt turisták. Amikor Európában már késő ősz van, közeleg a tél, EJlat­ban normálisan fürödni lehet a ten­gerben. Sok skandináv turista hátat fordít az otthoni tél zordságának, és eljön ide úszkálni a tengerben. A lakosság a nagy turistaforga­lomból él. Az ejlatiak zöme az ide­genforgalom révén elég jól keres. A lakosságnak csak kis része dolgo­zik a kikötőben vagy az ércbányá­ban. Ha Izraelben egy négytagú Ax ejlat! Shelomi szálló. család átlagos jövedelmét száz pont­nak vesszük, akkor az ejlatiaké 122 pontnak felel meg. Viszont a kiadá­sok ls nagyobbak. A város messze fekszik a vidéktől, sok cikk ára az átlagnál magasabb. Ejlat Izrael egyetlen vörös-tenge­ri kikötője, s ez határozza meg fontosságát. Csővezetéket építenek Ejlat és a Földközi-tenger partián fekvő Askelon város között, hogy kiiktassák a Szuezl-csatornát az olajszállításból. A 260 kilométer hosszú, egy méter átméröfü csöve­ken évente kezdetben 20 millió, ké­sőbb 60 millió tonna olaj fog át­áramlanl. Mikunisz kommunista képi­viselő a parlamentben bírálta azt, hogy a csővezeték építésével meg­bízott külföldi társaságnak adott koncesszió a területenkívüliség lo gát biztosítja a vállalatnak. „Poli­tikai szempontból világos, hogy Iz­raelnek joga van megfelelő utat keresni gazdasági problémái megol­dására, de fel kell tenni a kérdést: vajon a koncesszió kiadása nem jelent-e kihívást Egyiptommal szem­ben, nem ronthatja-e le az arab vi­lággal való béketárgyalás lehetősé­geit? Átlátszó, üvegfenekü motorcsóna­kon folytattuk utunkat. Polipok, me­dúzák, kagylók, halak csodálatos, színpompás világa tárult elénk. Min­denütt szépség, nyugalom és csend. Csak béke nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents