Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-17 / 348. szám, kedd

Gazdaságpolitikánk fő eredményei, problémái és feladatai A CSKP Központi Bizottságának határozata A CSKP Központi Bizottsága novemberi plenáris ülésén a párt jelenlegi politikájának alapvető kérdéseiről tárgyalva határozatóban leszögezte: pártunk a gazdasági politikát a szocializmus építésének egész időszakában politikája elválaszthatatlan részének, sikere döntő feltételének tartotta; a párt gazdasági politikája alapvető irányvonalaként tovább akar haladni a megkezdett reformok útján, hogy a lehető legteljesebben ki lehessen használni a gazdaság szocialisAz 1968. évi gazdasági politika irányát a decemberi plénumnak az életszínvonal további emeléséről és az idei év gazdasági fejlesztésének fő irányairól szóló határozata szabta meg. Az életszínvonal alakulásában 1968-ban feltételezett intézkedések megvalósultak. Rendezték a fizetéseket a kereskedelemben, az egészségügyben, az Iskolaügyben és a közlekedésben, nagyobb segítséget kapnak a gyermekes családok, emelték a legalacsonyabb nyugdíjakat, döntő szakaszába lépett a munkaidő lerövidítése, s más intézkedések végrehajtása is folyamatban van. Lényegesen növekedtek a jövedelmek a mezőgazdaságban. Május elsejétől több mint 350 000 kis nyugdíjú járadékos nyugdíját emelték, akiknek a nyugdíj az egyedüli vagy fő megélhetési forrásuk. 1968. 7. 1-től megvalósult a családi segély módosításának első szakasza. Emelkedett a gyermekszületésnél nyújtott egyszeri segély, 26 hétre növekedett a szülési szabadság, s előnyösebben, és egységesen módosították az anyasági szabadság idején nyújtott pénzbeli támogatást. javult a helyzet a főiskolai diákságnak nyújtott ösztön díjak terén is. A lakosság személyi fogyasztása az idén a legnagyobb ütemet éri el az utóbbi évtizedben: mintegy 9—10 százalékkal növekszik, a reálbérek pedig átlagosan 5,6 százalékkal, ami kétszerese az eredetileg feltételezettnek. Mindez természetesen rendkívül megnöveli az Igényeket az elkövetkező évek erőforrásaival szemben. A nominális bérek gyorsabb fejlődése teret nyit a munka díjazásában az indokolt különbségnek, habár a bérezésben még mindig nem sikerül következetesen keresztülvinni a szükséges differenciáltságot. A bérezésben elejét kell venni az aránytalanságok további növekedésének. A kiskereskedelmi árak növekedése ebben az évben nem lépi át a várt méreteket annak ellenére, hogy lényegesen gyorsabban növekedtek a bevételek. Látnunk kell, hogy az ármozgások elkerülhetetlenek az értékbeli és anyagi deformációk kiküszöbölésében, s így a gazdasági reform sikeres végrehajtásában. Emellett lehetetlen tartósan gátolni az árak növekedését, ha ugyanakkor a munka tényleges eredményeit túlhaladva növekednek a bevételek. Előbb vagy utóbb meg kell történnie a reális lehetőségeknek megfelelő kiegyenlítődésnek. Igaz, hogy folytatódik a spekuA gazdasági politikának 1969ben is elsősorban arra kell irányulnia, hogy a gazdasági fejlődés az alapvető, hosszú időre szóló célok szem előtt tartásával (a népgazdaság általános konszolidálása és fő területein a közgazdasági egyensúly helyreállítása) mindenekelőtt az életszínvonal emelésének nélkülözhetetlenül szükséges feltételeit teremtse meg. A CSKP Központi Bizottsága abból a meggyőződésből indul ki, hogy a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítése a további gazdasági fejlődésnek nemcsak célja, hanem döntő serkentője ls. A jövő évben az életszínvonal problémáinak megoldását a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa között megkötött egyezmény rögzítL ta vezetésének, valamint a dolgozók irányításban való részvételének minden előnyét és lehetőségét; meghagyta, hogy a gazdasági fejlődés kérdései megoldására a pártmunkában különösen most fordítsanak nagy gondot, mert a közgazdasági helyzet igen bonyolult, az irányítási rendszer megvalósításának legigényesebb szakaszába lépett, s az államjogi rendezés lényeges megváltozása is egész sor új közgazdasági problémát vet fel. I. lációs és rejtett áremelés is, amely ellen a felelős szerveknek főként fokozott ellenőrzéssel és kemény felelősségrevonással az eddiginél sokkal hathatósabban kell eljárni. Igen kedvezőtlenül befolyásolja az életszínvonal alakulását a lakásépítési program teljesítésének lemaradása. A Központi Bizottság komoly aggodalmát fejezi ki a lakásprobléma megoldásának eddigi helyzete felett és elvárja, hogy a kormány és az illetékes állami szervek ismét komplex módon megítélik a jelenlegi állapotot, s hatékony intézkedéseket tesznek az elkövetkező években a lakásépítés biztosítására. A népgazdaság általános fejlődésében továbbra is érvényesülnek a kölcsönösen ellentmondó tendenciák. A nemzeti jövedelem az idén mintegy 7 százalékkal növekszik {az utóbbi három évben a növekedés 25 százalék), ami az intenzifikáló tényezők hatását tükrözi vissza. Az ipari termelés megőrzi közepes tempóját, a mezőgazdaság már harmadik éve kedvezően befolyásolja a népgazdaság stabilitását és az élelmiszerellátást. Kedvező szerkezeti változások mennek végbe az ipari termelésben és a beruházási építkezésben. Sikerül aktívan leküzdeni a szocialista országokkal való kereskedelem stagnálását. Azonban ez a kedvező fejlődés sem tudta kielégíteni népgazdaságunk valamennyi szűk ségletét, amely az eredetileg vártnál nagyobb volt, például a munkabérek, a szociális Igények és a nem termelő szféra igényeinek növekedése terén. A népgazdaság intenzitásának növelése még mindig nagyon lassú ütemben történik. A gazdaság aránylag dinamikus fejlődése mögött erősen lemarad szerkezetének szükséges módosítása, a termékek választéka és minősége, ami csökkenti felhasználásuk hatékonyságát. A társadalmi munka nagy részét lekötik a növekvő készletek, a befejezetlen építkezések nagy száma, és az aránytalanul nagy termelési fogyasztás. Ennek következtében mind a hazai, mind a külföldi piacon még jobban elmélyült az egyensúlytalanság állapota. A lakosság vásárlóerejének szembetűnő növekedése teljes terjedelmében megmutatkozik a jövő évben is, amikor is megnyilvánul a kormány által jóváhagyott valamennyi bér- és szociális-politikai intézkedés egész évi hatása. Annak ellenére, hogy egyidejűleg jelentősen növelték a hazai piac áruellátását, és sok év után a közszükII. A jövő évben az életszínvonal további fejlődésének fő módjai az erőforrások megfelelő növekedése esetén a következők lesznek: A személyi fogyasztás további 13—14 milliárd koronával növekszik; a lakosság pénzbeli jövedelme jövőre mintegy 19 milliárd koronával növekszik, ebből a fizetésekre körülbelül 10 milliárd korona, a szociális juttatásokra pedig több mint 6 milliárd korona jut; a népgazdaságban az átlagbérek mintegy 5 százalékkal növekednek; a kiskereskedelmi árak mozgását úgy szabályozzák, hogy a reális bérek üteme legalább 2,5—3 százalék legyen; a létfenntartási költségek feltételezett növekedésére való teA CSKP Központi Bizottságának december 12—13-i plenáris ülése ezért kifejezte alapvető állásfoglalását a jelenlegi időszak legsürgősebb, rövid lejáratú gazdasági problémáival kapcsolatban, s egyszersmind utasítást adott, a párt hosszabb időtartamra szóló gazdasági politikája alapjainak kidolgozására. Amint azt a novemberi plénum meghagyta, a párt távlati gazdasági politikája koncepciójának megvilágításával a Központi Bizottság 1969 első felében fog foglalkozni. ségleti cikkek gyártásának növekedése megelőzi a termelőeszközök gyártásának növekedését, nyíltan be kell vallanunk, hogy a fogyasztásnak ez a növekedése túlhaladja lehetőségeinket. Továbbra is az életszínvonal emelésének útján fogunk haladni, azonban csakis olyan emelkedést engedhetünk meg, amelyet gazdaságunkban reálisan biztosíthatunk. Az egyensúly helyreállítása érdekében hozott intézkec^seknek csekély hatásuk, kis távlatuk és stabilitásuk volt. A központi beavatkozások előkészítésében és mélységében a megelőző intézkedések elégtelensége és a tartalékok hiánya évközben is a közgazdasági feltételek elkerülhetetlen megváltozásához vezetett, ami nem egy esetben kedvezőtlenül befolyásolta a vállalatok gazdasági szándékait. Az irányítás közgazdasági rendszerére való éttérés megmutatta pozitív hatásának lehetőségeit: megnyilvánult ez a népgazdaság dinamikájának megújítására irányuló igyekezetben, a szocialista vállalkozó szellem első jelenségeiben, a közgazdasági kalkuláció felújuiásában, a rentabilitás átszámításában és így tovább. Az irányítás közgazdasági rendszere azonban nem tudott segíteni a népgazdaság egyensúlyának helyreállításában, mert nincs teljesen kidolgozva, következetlenül és nem komplex módon vezetik be, az átmenetet nem uralják, és nem értik meg. A rendszernek azokat a pontjait vezették be, amelyek előnyösek, azonban nem oldják meg a közgazdasági egyensúly helyreállításának problémáit, amelyek — néhol igen alapvetően — érintenék a gazdálkodás, a dolgozók bérezése és a fogyasztói árak feltételeit. Azok, akik Jó dolgoznak, indokoltan várják az előnyöket az átlagon felüli intenzitásért és a munka minőségéért, a magas műszaki és szervezeti színvonalért, a gazdaságosságért és nyereségért. Az átlagon aluli intenzitást és a gyenge minőségű munkát, az alacsony műszaki és szervezeti színvonalat, a termelés nem gazdaságos és veszteséges voltát azonban az átutalási kötelezettségben adott kedvezményekkel, dotációkkal és hasonlókkal leplezik. Egyes vállalatok pénzügyi helyzetük megjavítására áremeléshez folyamodnak. Ennek következtében némely nem gazdaságos üzemben is növekednek a bérek, s nagyobb részesedést fizetnek ki, mint a progresszív vállalatokban. kintettel a munkaképtelen lakosság esetében számos szociális-politikai intézkedést valósítanak meg; elsősorban valamennyi alapnyugdíj növekszik, megjavul a nemzeti felszabaditó harc részvevőinek járadékbiztosítása, és további előnyös változást hajtanak végre; befejeződik a lerövidített munkahét bevezetése. A CSKP Központi Bizottsága egyetért a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa között az életszínvonal emeléséről és a szociális kérdések megoldásáról kötött egyezménynyel, mert az összhangban áll politikájával. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az egyezményt mindkét félnek teljesítenie kell, s az életszínvonal emelésére Irányuló valamennyi intézkedésnek összhangban kell állnia reális lehetőségeink növekedésével. A nemzeti jövedelem jövő évi növekedésének lehetőségeit megint 6—7 százalékra becsülik, az erőforrások azonban ipár a jövedelem feltételezett növekedését sem fedezik. Ezért nem lehet engedni olyan nyomásnak, amely a vállalati gazdálkodásban, a nemzeti bizottságok esetében vagy az állami költségvetésben ellenérték nélkül további, akár ultimátumszerű szociális, bér-, beruházási vagy behozatali követeléseket támasztana. Következményeiben ez az inflációs áramlatok további fokozódásához vezetne, és végső soron magukat a dolgozókat károsítaná meg. 1969-ben az állam gazdasági politikája a népgazdaság kedvezőtlen Irányzatai ellen irányul. Ennek érdekében a kormány jövő évi gazdasági politikájában olyan intézkedéseket is kellett tenni, amelyek fokozzák a vállalatokkal szemben a közgazdasági nyomási; ilyen a nyereség megadóztatása, a hitelés a pénzpolitika, a külkereskedelem és a devizagazdálkodás eszközeinek elmélyítése és megszigorítása. A Központi Bizottság elvárja, hogy a népgazdaságban dolgozó kommunisták ezeket az intézkedéseket tiszteletben tartják és támogatni fogják. A jövő évi gazdasági irányelvekben még egész sor megoldatlan probléma marad, amelyek a népgazdaság egyensúlyhiánya további súlyosbodásának forrásai lehetnek. Itt mindenekelőtt az átváltható árucikkek csekély növekedésének krónikus problémájáról, valamint a szabad valuta területén a követelmények állandó szaporodásáról van szó. A csehszlovák fizetési mérleg kiegyensúlyozatlansága krónikus problémájának megoldása megköveteli, hogy összpontosított és energikus igyekezetet fejtsünk ki az igényes piacokon is helytálló termékek fokozott kivitele termelési feltételeinek létrehozására. A termelés és a külkereskedelem számára ez olyan feltételek kialakítását kívánja meg, hogy közgazdasági nyomás hatására keressék a kiviteli lehetőségeket. Hasznos lenne, ha az emiitett célok konkretizálására a vállalatok és felettes szerveik az első negyedév folyamán kidolgoznák termelési és kereskedelmi koncepciójukat. A CSKP Központi Bizottsága decemberi határozatával összhangban 1969-ben a termelés, a kutatás, a fejlesztés, a tervezés és a beruházási építkezés erőfeszítéseit azoknak az ágazatoknak előnyben részesített fejlesztésére kell összpontosítani, amelyekben Csehszlovákia a világ más országaiban elért eredményekkel összehasonlítva relatíve jó előfeltételekkel rendelkezik az igényes világpiacokon való érvényesülésre. Ez azt jelenti, hogy igényes termékek gyártására rendezkedjünk be, amelyeket távlatilag sok országba exportálhatunk, s Így elérjük az árucikkek univerzális átválthatóságát. A vállalati szférában ennek az irányzatnak mindenekelőtt abban kellene kicsúcsosodnia, hogy megváltoztassa a termelés mlkroszerkezetét, míg az egységes állami műszaki politikának a makroszerkezetben elkerülhetetlen változások feltételeit kell megteremtenie. Jelentős feladat az összes szocialista országokkal, főként a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés kibővítése és rugalmassá tétele. A Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk biztosítja közgazdaságunk stabilitását, elősegíti további fejlődését és prosperitását a kölcsönös előnyök alapján. Egyszersmind elkerülhetetlen a kapitalista országokkal való kereskedelem kibővítése politikai feltételek nélkül, az előnyösség alapelvének betartásával. Ez a kereskedelem kiterjed a szabadalmak adásvételére, a kooperálásra és a hitelre. A beruházási építkezésben a gazdaságpolitikának abban az Irányban kell hatnia, hogy megakadályozza a befejezetlen építkezések számának szaporodását, sőt, elsősorban a termelési beruházásoknál, tovább csökkentse ezek számát. Emellett folytatni kell az ipari beruházások szerkezeti átvitelét a nem ipari jellegű beruházásokra, az iparon belül pedig a tüzelőanyag-energetikai és kohászati beruházások átcsoportosítását a hatékonyabb közszükségleti, gép- és építőanyagiparba. A mezőgazdaság fejlődésével összhangban elő kell készíteni az élelmiszeripar további fejlesztését. Tovább erősödik a harmadik szféra is. Maximális igyekezettel gondoskodunk a lakásépítés kedvező feltételeinek megteremtéséről. A lakásépítésben az építkezési munkák terjedelme 1969ben a negyedik ötéves terv előirányzatával összehasonlítva nagyobb lesz. 1969-ben az építkezési munkák egész növekedésének 93 százalékát a lakásépítésben realizálják. 1945 óta 1968-ban adják át a legtöbb lakást, azonban a jövő évi legkevesebb 100 000 lakás építésére az összes meglevő feltételt ki kell használni, és újabb lehetőségeket kell keresni. Amennyiben a lakásépítést mint elsőrangú politikai feladatot a következő években biztosítani akarjuk, akkor feltétlenül teljesíteni kell az építőanyag-termelő üzemek építési programját- A lakásépítést egyidejűleg a feltétlenül szükséges közművesítéssel kell elvégezni, s a társadalom távlati fejlődésének kilátásaival összhangban kell tervezni. Az építkezést központilag kell irányítani. Feltétlenül szükséges, hogy az valamennyi részvevő, elsősorban a nemzeti bizottságok és a vállalatok, mint beruházók, s az építővállalatok szívügye legyen. Az építkezés más programját ezért alá kell rendelni a lakásépítés kívánalmainak. A lakásépítésnek (beleértve a közművesítést) nemcsak az életszínvonal alakulásában és a fiatal nemzedék távlataiban van nagy jelentősége, hanem fontos tényezője a termelőerők fejlődésének is. Hozzájárul a hatékony termelés számára a dolgozók megnyeréséhez, s fokozza a fiataloknak a mezőgazdasági munka iránti érdeklődését 1968-ban módosították a szövetkezeti lakásépítés részvevőinek és a családi házak építőinek pénzügyi feltételeit, és állami eszközökből kölcsönt vezettek be a fiatal házasok támogatására. 1969-től növekedni fog az építővállalatok érdekeltsége a lakásépítésben. Megteremtik a lakásépítkezések anyagi ellátása megjavításának feltételeit, és az építővállalatoknak nem szabad más munkát elvállalniuk addig, amíg nem biztosítják a lakásépítkezést Igesrkomoly, azonban közgazdasági és politikai szempontból nehezen megvalósítható feladatok közé tartozik azoknak a dotációknak a korlátozása, amelyeket az állami költségvetésből nyújtanak a vállalatoknak. Erre a célra jelenleg több mint 30 milliárd koronát fordítanak. Eredetileg arra számítottak, hogy 1969-ben a dotációkat 1,8 milliárd koronával csökkentik, mindeddig azonban az irányzat csaknem a növelés felé irányul. 1969 folyamán meg kell szigorítani a dotációk folyósítását, s Javaslatokat kell tenni a költségvetési kiadásokban megtakarítások elérésére. Alapos előkészítést igényel ennek a bonyolult, szociális és politikai szempontból érzékeny feladatnak a megoldása. A vállalatok átutalásában az Idén megvalósított intézkedések elkerülhetetlenek voltak. Lényegében azonban kiegészítő intézkedések ezek, amelyek nem változtatják meg az átutalások eddigi rendszerének jellegét, de bonyolultabbá és könyvelési szempontból igényesebbé teszik azt. A gazdálkodás feltételei, a Qffl dotálás, a kedvezmények és az átutalásokban engedélyezett ki- j

gB8 vételek megkülönböztetett módosítása kiterjedt, áttekinthetet- XIL 17. len, s alapvetően megbontja a gazdálkodási feltételeket és a (Folytatás az 5. oldalon) •