Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

A „kissé öntelt" riportalany Sokféle riportalannyal találkoztam eddigi újságírói működésem alatt. Például félössel, aki a riport megírása után közölte, bogy minden szavát visszavonja, s így írásom nem jelenhetett meg. Továbbá szerénnyel, aki a világért sem egyezett bele nevének közlésébe, nehogy valaki „nagyzásnak" szerénytelenségnek vélje újságbeli szereplését. Volt, aki mindenre ráállt, csak lényképének közlésére nem. Eddigi riportalanyaim közül a legkülönösebbnek Fekete Balázst (ez nem az igazi neve) tartom, aki szokatlan önteltségével emelkedik ki a többi közül. Már az is nem mindennapi beképzeltségre vall, hogy saját maga kért meg rá: róla is írjak egyszer. Gondoltam, az olvasót ls fogja érdekelni egy ilyen ember profilja. A megbeszélt Időben fel is kerestem őt. Sajnos, az „anyagfelvételt" egy későbbi Időpontra kellett halasztanom, Fekete Balázst ugyanis az asztal alatt találtam — holt részeg volt szegény. Mással is megeshet ilyesmi, gondoltam. Hátha nem ls tehet róla;: Különben is, aki a virágot s a bort szereti, rossz ember nem lehet. A legközelebbi alkalommal már nem is volt vízszintes helyzetben, bár akkor ts fűtötte némi alkohol, de ez már nem jelentett semmilyen akadályt az „anyagfelvételben". Sőt, ilyen mennyiségtől csak őszintébbek, nyíltabbak az emberek. Most ls erről győződtem meg. Csak úgy áradt Fekete Balázsból az őszinteség. A* Őszinte, leplezetlen önteltség. — A leghelyesebb lenne, ha •gy profilt készítene rólam — mondta határozottan. Majd Így folytatta: — Egy egész újságoldalon szeretném látni. Fényképet ls kerestem. Igaz, hogy 15 évvel ezelőtt készült, de hét ez nem számít, hiszen ennyivel úgyis fiatalabbnak látszom. Odaadta a fényképet és megkért, vegyem kezembe a tollat, mert rátérünk a tárgyra. Mintán ez ts megtörtént, Így szólt: — Most pedig írja, diktálom a címet: „Hogyan lettem tévéJavító?" En csak néztem, hiszen tudomásom szerint az írás címét mindig a szerző adja meg. — Húzza átl — parancsolta riportalanyom. — Jobb clm Jutott eszembe: „Hogyan lettem a tévé orvosa?" — diktálta. — Most pedig mehet a szöveg — •ürgetett, hogy el ne felejtse újabb gondolatát. — Már gyerekkoromban kitűnt, bogy különös műszaki adottságokkal rendelkezem — kezdte a szOvag tollbamondását. A továbbiakban úgy belejatt a diktálásba, hogy föl sem nézett. Még az írásjeleket ls bemondta. Például Igy: vessző, gondolatjel, pont, kettőspont, zárójel stb. Zárójelben Jegyezte meg azt ls, hogy 0 a műhely legjobb tévé-javítója. Én, persze, a profilt mégsem írtam meg. Talán azért, mert attól tartottam, hogy ekkora szerénytelenséget semmilyen Írásjellel nem tudnék kifejezni. FUIOP IMRE Z "Ut cc D O < p o U) s > 0 Ul • Véleménye szerint mi az Új Szó legfőbb erénye? • Az, hogy kitűnően honorálja a cikkeket és példásan osztja el a külföldi tanulmányutakat. I Balázs Béla) • Egyedüli lap az országban, amely a sulyokhajításban kitartóan edz. (Kerekes István) • Az, hogy van. (Kiss ]ózsef) • Mi lehet egy új munkatárs véleménye? Minden a leges, leges, legjobb a lapban, ezért különösebb erénye nincs! (Komlósi Latos) • Legfőbb erénye, hogy nem izgatja az olvasókat, mindig egyforma, nem kell meglepő újításokra számítani. (Péterj

i Gyula) • Hogy szerkesztőiben kinevelte az önkontrollt. (Szabó Béla) • Néha már az ts erény, ha valami létezik. Ne legyünk igényesek képességeinken felül. I Szabó Géza) • Hogy szigorúan vigyáz erényeinkre. Valamint, hogy közli cikkeimet. (Szarka István) • Szerintem az, bogy néhány más lappal ellentétben jó minőségű papíron jelenik meg. (Szilvássy lózsef • Hogy hátul a krónikában minden nap köszönti ilyen és olyan nevű kedves olvasóit. Én csak a német, franeia, angol, orosz, kínai és héber naptárt hiányolom. (Tar\áni Andor) Az, hogy már a névadásnál gondoltak arra a sokat hangoztatott vádra, hogy „öreg" híreket közlünk. Hiszen mi Oj Szú vagyunk. (Tóth Géza) • Hogy közli a Duna vízállását, mert a közelmúltban egyes lapok — amelyek ezt nem tették —, „elúsztak" vagy szigorú figyelmeztetésben részesítette 6knt a Hatalmas Folyam. (Tomi Vince) • Hogy nemcsak azért olvassák, mert az egyetlen magyar napilap. (Fülöp Imrei • ... Hogy csakis kiváló írásokat közöl. (Protics /ólán) • Nem mertem még összeszámolni! (Tölgyessy Márta) • Talán az, hogy jóformán nem is tartja számon erényeit. Pedig nem egy olvasónk úgy vélekedik, hogy ez nem is lenne megerőltető agymunka ... (Gály Iván) • Csak a botladozások árán tudhatja az ember, hogy vénségére miből lehet erényt kovácsolni. Egy húszévesnél még az erények is mások... Ha a bátorsággal nincs baji No, nem?! (Fónod Zoltán) • Ha megrendeznék az újságok „minőségi olimpiáját" az Oj Szó milyen helyezést érhetne el? • Első helyre kerülne az egyszemélyes versenyben. (Balázs Béla) • Ha a sulykot messzebbre dobja, mint ma — remélheti az első helyezést. (Kerekes István) • Kérdés, kijutna-e az Oj Szó erre az „olimpiára". (Kiss József) • Az a kérdés, milyen mezőnyben indulna. (Péterit Gyula) • A pozsonyi magyar újságok olimpiáján első helyen végezne. (Szabó Béla) • Mexikó óta tudja a világ, hogy egy olimpián nemcsak a győzelem, hanem a részvétel is dicsőség. (Szabó Géza) • Azt hiszem, a tájékozódási versenyben esélyesként indulna, viszont a hosszútávú, nagy kitartást igénylő számokban nem tudom (Szilvássy lózsef • Okvetlenül bekerülne reményfutammal az elődöntőbe. (Tarfáni Andor) • Ha a zsűriben a mi szerkesztőink lennének túlsúlyban, akkor nem félnék a végeredménytől. (Tóth Géza) • Jobbat, mint gondolnánk. (Szarka István) • Erre nehéz válaszolni. Azt viszont állítom, hogy győztesen kerUlne ki a csehszlovákiai magyar napilapok selejtezőjéből... (Tomi Vince) • Mindenkit érhet baleset... (Tölgyessy Mária) • Hogy milyen helyezést érne el, azt nem tudom, de egyben biztos vagyok: nem diszkvalifikálnák! (Fülöp Imre) • Részvétem az olvasónaki Enyhe vigasz, ha egy lap négy évenként esak egyszer vágja ki magát ... Persze, az Oj SZÖ ax egészen más Fontos, hogy a szurkoló ( = olvasó) sose adja fel a reményt! (Fónod Zoltán) • Aranyérmet — versenyen kívül. (Protics Jolánt • Tiszteletlenség a kérdésre kérdéssel válaszolni, mégis megkockáztatnám: Öh, egek ura, sajtónknak mégis van valami köze a vegyes felvágotthoz? (Gály Iván) — Es most csinálunk néhány képet, de csak a feleségéről. — Majd ha más lap is megtrta, hogy Kolumbusz új földrészt fedezett fel, akkor mi ls közöljük a hírt... Sr&fi Csota* Sáuduv .. — írja meg útijegyzeteit, de húsz sornál »o legyen több) MMft — Egy kicsit még tovább színesítjük, és akkor egészen Jő lesz, amit mesélt ... (Sajdlk Ferenc rajzarj M „a nwit éjben" Csalafinta nyelv a magyar ls, annyi bizonyos. Egyazon szót néha lega lább kétféleképpen is le het írni, de más-más értelme van. Igy űzhet tréfát még a legharcedzettebb gépírónövel is. — Elöljáróban meg kell Jegyeznem, hogy mind a futball-, mind a fégkorongkaput a kapus „szentélyének" is becéitk. Egyik kollégám a Jégkorong-liga tavaszi befejezése előtt lediktálta a mérkőzésről szóló beszámolóját, majd elém tette a kéziratot. Belepillantottam. Neuetnékem támadt. Jókedvemben dúdolni kezdtem a „Csendes éf világhírű dallamát. Géptrónőnk felfigyelt művészt tgényre nem számító énekes kísérletemre, s ezt kérdezte tőlem: „Mi az, időzavarban van? Régen elmúlt már a karácsonyi időszaki" — „Ex így igaz, — feleltem —, csakhogy akkor miért emlegeti még most is a kéziratban?" Ott ugyanis szóról szóra ez állt: „A csatár lövése nyomán a korong bevánszorgott Nadrchal árván hagyott szent éfébe.. ZALA JÓZSEF