Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

A híd: 0

1 ^t^ÜÍTff^*' Ac hínárok e

S • Turczel Lajos 1. Az Új Szó megjelenése a magyar betűtől évekig megfosztott magyar lakosság számára örvendetes ünnepet jelentett. Az első évfolyamokra az akkori olvasók és szerkesztők felejthetetlen hőskorként emékezhetnek vissza. A baj az volt, hogy ennek a hőskornak a fonákja: a kiforratlan szerkesztési technika és a nyelvi színtonalatlanság túl hosszú ideig volt jellemző a lapra. Komoly nehézségeket okozott a hírszolgálat terén való elkésettség is. örömmel konstatálhatjuk, hogy a huszadik évét betöltő lap ezekből a szubjektív és objektív fogyatékosságokból már egyre többet hagy maga mögött A szerkesztési igényesség nézem az Oj Szót, Oristenl Nyomon követhetők a nemes szándékok, de emellett a hosszú sötét foltok is. Képviselte a párt ideológiáját, de voltak időszakok, amikor az ideológiai rendőr szerepét töltötte be. Sötét sarok volt, a fejlődés akadálya és fékezője. Társadalmi és nemzeti életünk problémáinak közvádlója. Ez is a húsz évhez tartozik. Ha nem is az ünnephez, de a húsz év igazságához. Az elismerés nem lehet általános, mindenkire vonatkoztatható. A vád sem, a bírálat sem. A köszöntő realitásához tartozik az a mindnyájunk számára jóleső megállapítás, hogy az utóbbi hónapokban az Új Szó határozott lépéseket tett a napilapok ranglétráján fölfelé. S a jövőt Bővítse elkezdett HITTE L. Kisebbségi életünknek nincs még egy olyan fájdalmasan szomorú szakasza, mint a társadalmi felszabadulást követő évek (1945—48) jogíosztottsága, elnémítottsága... Talán a békeidők történelme is néiküfözi az összehasonlítást, amikor egy népet puszta létéért, nemzeti hovatartozása miatt üldöznek, emberségében megaláznak és meghurcolnak. Érthető hát, hogy majd négy év szorongása, rettegése után szinte hihetetlen álomnak tűnt az először nyomtatásban megjelent magyar szó: az anyanyelv ize, zamata. S a jogaiba visszahelyezett, az Új Szá-val beköszöntő magyar szó azóta itt van köztünk... Keresi helyét s jogait ebben a társadalomban, melyet annyi megpróbáltatás után végre a magáénak érez, a magáénak is követel. Az EMBERSÉG szava, igénye csendült az először kimondott szóból, s ezt a csehszlovákiai magyar szellemiség azóta sem adta fel... Mégis, mennyi megalkuváson, kicsinyességen, kisszerű perc-emberkék politikai és szellemi törpeségén és primitivizmusán keresztül épült az út, a HID — a máig. A politika „divatja" szerint változhatott az újság — szerkesztés mikéntje, a lap, valamint az olvasók bizalma és hűsége azonban túlélte a torzulásokat, a szellemi zsarnokság időszakát is. S ezzel a bizalommal, mint legfőbb erőforrással itt vagyunk most — húszévesen! Erényeink tudatában, de mulasztásainkban feloldozhatatlanul. Itt vagyunk: a felnőttség érzésével és felelősségével. Nem a múltat akarjuk megtagadni, hanem a JOVÖT szeretnénk becsülettel, emberséggel építeni, hogy a szellemnek ne legyenek sötét foltjai, s ai eszme ne bűnhődjék a kisszerűség és hatalmi önzés miatt. Hitünk, meggyőződésünk, hogy szocialista emberség és magyarság-tudatunk lehet a munkánkat éltető és átható INTERNACIONALIZMUS alapja és záloga. Ez szabja meg helyünket, s tesz méltóvá nemcsak az olvasók bizalmára, hanem — a közeledést és a megértést munkálva — az egy hazában élő népek megbecsülésére is. A húsz évre emlékezve, s a JOVÖT idézve két kérdéssel fordultunk munkatársainkhoz, hogy — hamis póz nélkül — mondják el ők is, amit útravalóként elmondani egy kicsit kötelesség is. 1. Két évtized távlatából hogyan ítéli meg az Üj Szó megjelenését, s eddigi tevékenységét? 2. Miben látja a jövőbeli legfőbb küldetését? Fábry Zoltán 1~2. ültünk húsz év előtt Major István pravdabeli igazgatói irodájában, rajta kívül még négyen: Lőricz Gyula, Fábri István, Borsi Imre és jómagam. Mire elváltunk, megvolt a lap címe — Üj Szó — és megjelenésének dátuma. Történt valami, született valami. Négy évi némítás, hallgatás után feltört az első szó, az első nyomtatott magyar betű. (Első cikkemnek az első számban nem véletlenül volt a címe: „Az első szó"). Mintha újjáéledtünk volna, dermedt mozdulatlanság után: az első és egyetlen sajtótermék I Az emberek sohse volt és soselesz-kincsként kapkodták. A példányszám emelkedett. (Ha jól emlékszem, elérte a Pravdáét), aztán lassan süllyedni kezdett. Az eddig polgári lapokhoz szokott olvasóknak egy kommunista lap lett a lájbzsurnálja! Ez az álla pot, persze, soká nem ta rthatott. A pártpolitikai vonal sem egyezett minden kommunista ízlésével és elképzelésével. A lap egyre merevebb és dogmatikusabb lett, pontosan tükrözve a személyi kultuszba, az antihumanisztikus eltorzulásokba torkolló irányítást. A lap ugyanakkor szinte rendszeresen emésztette a magyarságtudatot A szervilizmus különös virágai születtek: a magyar helységneveket csak szlovákul volt szabad leírni és lenyomtatni, pedig a szlovák újságok változatlanul Miškovecet írtak Miskolc helyet. Csallóköz sajátosan zamatos magyar faluneveire nem lehetett többé ráismerni. És hiába volt minden tiltakozás, vita és kérlelés: kezdtünk minden vonalon nem magunkra ismerni. Ezt a lehetetlen helyzetet a szlovákiai magyar szépirodalom is megsínylette. Sok idegen, sőt ázsiai, afrikai elbeszélés garmadával, de magyar kevés akadt. Hiába érveltem: ha hiányzik a novella gyakorlótere — a napilap, a napi sajtó — kiszikkad a fiatal kísérletezők novellái rodadma. Ha az árnyoldalakat nyomatékosan emeltem ki — hisz a lapnak érdemei elvitathatatlanok, gondoljunk csak az 1968-as évre I — ez azért történt, hogy a tegnapra irányított reflektor megvilágítsa, mit nem szabad a jövőben tenni. Az Új Szó az internacionalizmus lapja, de igazi nemzetköziség csak úgy képzelhető el, ha a magam igazi értékeivel tudatosan fogok sáfárkodni és így ennek emberség! többletével az egyetemességet gyarapítani. A semmivel, vagy az elvizenyősödöttel nem szaporíthatom és gazdagíthatom az egészet Az Oj Szó a szocializmus valósításának a lapja, de a szocializmus sohse lehet talajtalan és légüres térben függő valami. Determináltságához tartozik a valóság és így magyar-voltunk is. Csak így, együtt és egymást növesztve lehetünk és maradhatunk nyelvhűek és internacionalisták, magyarok és szocialisták. Azok, akik voltunk és maradunk: a vox humana népe. Barsi Imre 1. Bánatban, örömben bővelkedő húsz esztendő múlt el azóta, hogy jómagam is segédkeztem világrajövetelénél, majd féltve az újszülöttet, virrasztottam bölcsőjénél. Húsz év telt el. S mégis úgy tűnik, mintha tegnap történt volna. Alltunk a nyomdában a rotációs gépnél, vártuk a pillanatot, amikor az Üj Szó első példánya leválik a futószalagról. A hangját visszanyert néma ember örömével örültünk. Örömünket még az a szépséghiba sem tudta lerontani, hogy lapunk megjelenése nem egy szép, nemes gesztus, hanem a nemzetközi helyzet fejlődése kényszerű tudomásulvételének volt az eredménye, s az sem hangolt le, hogy már az első szám elkésve és cenzúrázva jelent meg. Számunkra az volt a fontos, hogy megjelent. A történelem ezúttal is bizonyított, mégpedig azokkal szemben, akik kollektív bűnösként kezeltek bennünket, bűnteleneket e hazában, s több mint félmillió magyart emberszámba nem vettek. És annak ellenére, hogy néha egyesek túlbuzgóságának következtében a lap sietett leróni adóját a kornak. Hatvannyolc januárja és az úgynevezett dubčeki tavasz felszabadította végre a lap szerkesztőinek béklyóba vert energiáját, s az Üj Szó az itteni magyarság mór réges-régen esedékes egyenrangúságának és jogainak követelése mellett nem feledkezett meg a demokratizálódási folyamat jelentőségéről sem. Augusztus tragikus napjaiban pedig a lap szerkesztősége bátran és becsülettel helytállt Pártosságból, szocialista hazafiságból, valamint internacionalizmusból jelesre vizsgázott. 2. A1 Oj Szó jövő perspektíváját országunk további társadalmi fejlődése körvonalazza, illetve határozza meg, lehetőségeivel és korlátaival egyetemben. A lap szerkesztőségének az adott lehetőségek, realitások talaján állva az igazságot, az ország függetlenségét és népeinek szabadságát, a valóban holnapba mutató emberi arculatú szocializmust kell védeni. És igazat mondani, igazat mondani és mégegyszer igazat mondaniI további emelkedéséhez a nagy terjedelművé kibővített vasárnapi szám hathatós mértékben járulhat hozzá. E téren hasznos ösztönzőként szerepelhetne egy nemes értelemben vett versenytársnak: az immár talán esedékessé vált másik magyar napilapnak a kiadása is. 2. Talán nem tekinti senki ünneprontásnak azt a megállapítást, hogy az Új Szó a dogmatizmus kényszerű adóját sokszor a kelleténél nagyobb mértékben rótta le. A lap másik bántó fogyatékossága abban nyilvánult meg, hogy a nemzetiségi problémáinkat nem egyszer tartózkodóan, szégyenlősen kezelte, és egyes kérdésekben — például a helységnév-vitában — olyan álláspontot foglalt el és olyan gyakorlatot követett, amellyel az itteni magyar dolgozók döntő többsége nem értett egyet. Ami a január, illetve az augusztus utáni magatartást illeti, e téren viszont az Üj Szó népünk teljes elismerését érdemelte lei. A lap legfőbb küldetését én továbbra is a január utáni politika támogatásában és az egyenjogúságra igényt tartó magyar kisebbség fejlődésének szolgálatában látom. Dobos László 1~2. Az évfordulók ünnepi köszöntői rendszerint meglágyítják az arcokat. Legtöbbször a szavakat, a gondolatokat is. Az Üj Szó húszéves fennállásának puszta ténye elismerést érdemel. Azonban nem egyértelműt, s mindenkinek szóló elismerést. Sok ember, sok szerkesztő kezenyoma érezhető a lapon. De nagyon is nem egyenlő értékű ujjlenyomatok ezek. Ha az írás és a szerkesztés jelen idejében nehéz is megvonni az értékrendet, de utólag kiderülnek a dolgok. A tehetségesek és tehetségtelenek, a képtelenek és képesek, a gondolkodók és élősködők, a mesterek és az iparosok, a célokat, programokat fogalmazók, és a fürge „lovaglók", a szervilisek és az egyenes tartásúak külön jegyzékét nehéz, vagy lehetetlen összeállítani. Az írás, de különösen az újságírás szakmájában ez íratlan értékrend. A vigasztaló az, hogy van ilyen íratlan jegyzék és törvény. Tisztelet azoknak, akik létrehozták, fenntartották és éltették az Üj Szót — húsz éven át. És most folytatnom kellene. De másként. Az Új Szó számunkra az ideológiát képviselte. A párt ideológiáját. Az ideológia számomra alkotás: elv és elvek alakítása, keresése. Egy adott helyzet lényegjegyeinek elemzése, illetve összesítése. Törvények alkotása, elfogadása, de önmagunk kifejezés* Is. S ha Innen sokoldalúságát, s szóljon els6> sorban hozzánk és rólunk. Egyetlen napilapunk, s joggal várjuli tőle, hogy az itt élő magyar nemzetiség ügyeinek, problémá* inak megkülönböztetett figyelmet szenteljen. Egri Viktor 1. Közel hét esztendeig, csaknem elindulása óta, 1954 novemberéig az Üj Szó kötelékében dolgoztam, és az a tény ítéletemben óhatatlanul kissé elfogulttá tesz. Mégis meg merem kockáztatni azt a véleményemet, hogy a lap — az indulás roppant nehézségeit leküzdve — a húsz év folyamán a szocialista országok magyar újságjainak élsorába küzdötte fel magát Tájékoztatott, felvilágosított és mozgósított olyan esztendőkben, amikor ezt a többszörös feladatkörét csak korlátok közt, sok kötöttséggel láthatta el, az önálló véleménynyilvánításnak nem voltak olyan lehetőségei, mint most vannak. Ha ehhez hozzá fűzöm, hogy ez a két évtized az egész világot nem egyszer megrengette, az egész emberiséget súlyos megpróbáltatások elé állította, akkor egész tevékenységét — amely hivatva volt egy nemzeti kisebbség eszmei világát, elvhűségét, közösségi érzését, nemzeti öntudatát és hazaszeretetét megerősíteni és irányítani, a válságokban józanságra intenie — igen pozitíven kell megítélnem. Pozitíven annak ellenére is, hogy önnön hibáján kívül politikai és gazdasági tévedések hirdetését is vállalnia kellett. 2. A fentiekből adódik, hogy a jövőben az újságnak igazságainkat, a humánum elvét hathatósabban kell védelmeznie. Ebben az esztendőben sok jelét láttam, hogy az újság szerkesztői, külső munkatársai tudatában vannak ennek a küldetésnek, átérzik, hogy fokozott felelősségtudattal kell ellátni megnövekedett feladataikat Nem tagadhatom meg magamban az írót: örülök a lap 24 oldalas vasárnapi számainak. Szerintem a szellemi mélyszántásnak ez az erőteljesebb megnyilatkozása elengedhetetlenül feltétele az újság jövőjének. Nagy Jenő 1. A meghurcoltatás és a némaság esztendei után a csehszlovákiai magyarok szomjúhozva az anyanyelv édes szavát, úgy tekintettek a meginduló napilapra, mint a hívő ember a — bibliára. Aztán jöttek a születés utáni hétköznapok, hetek, hónapok, évek és az újszülöttet csodálok száma bizony megritkult (Folytatás a 13. oldalon)