Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-14 / 345. szám, szombat

.1968 Lesz-e pénzbeváltás? Elkerülhetö-e az infláció? Mi érvé­nyes még az áprilisban elfogadott és oly erőteljesen támoga­tott akcióprogramból? Vajon hogyan alakul a jövőben a la­kosság életszínvonala? Ezek azok a kérdések, amelyekről a politikai csúcsszervekben és a kisemberek között egyaránt a legtöbb szó esik mostanában. Ezekről a problémákról tárgyal ezekben a napokban a CSKP Központi Bizottságának a plénu­ma. A tanácskozás eredményeit — mert a vita még javában folyik — nem ismerjük. Viszont tudjuk, hogy az ország gaz­daságának helyzete egyáltalában nem rózsás. Az évekkel ez­előtt bekövetkezett megtorpanás, stagnálás még tart. Ml több, sok népgazdasági ágazatban még az augusztus 20-a okozta sokktól se tértek magukhoz PÉNZREFORM NEM OLDANA MEG Mivel a KB ülése eredményeiről még nem számolhatunk be, vessünk egy-égy pillantást az egyéb forrásokból érkező értesülé­sekre. Például a vezető közgazdászok megnyilvánulásaira. A pénz­ügyminiszter a hét folyamán több nyilatkozatot is tett, melyben határozottan cáfolja, hogy a pénzreform megvalósítására akár­csak gondolt is volna az ország vezetése. Rámutatott, hogy a for­galomban levő pénzösszeg mennyiségének a csökkentésével tar­tósan semmit se oldanánk meg. A termelésben kell változásoknak bekövetkezniük. A közgazdasági szakértők az 1969-es évet a kon­szolidáció esztendejének tartják. A pénz elértéktelenedése ellen a vállalatoknak adott dotációk csökkentésével, a beruházások bi­zonyos megszorításával kívánunk védekezni. Mind az elsőként, mind a másodikként említett intézkedés a forgalomba kerülő pénz és áru arányának, struktúrájának előnyösebbé változtatására Irányul. Alapjában véve arról van szó, hogy az Intézkedés nyo­mán — amellett, hogy a lakosság bevétele továbbra is fokozódik — növelnünk kellene a piacra kerülő áru mennyiségét és javí­tani annak összetételét. A KISEMBER ÉRDEKÉBEN Az intézkedések nyomán az állampolgárok milliói teszik fel nap mint nap a kérdést: Az államháztartás mint egész szempontjából helyes, ha csökkentik a dotációkat. Csakhogy — mert a vállala­toknak ls élni kell valamiből — ez a kiskereskedelmi árak emel­kedéséhez vezet. Vajon ki védi meg a kisfizetésű munkást, a szö­vetkezeti parasztot, a nyugdíjast a vállalatok árfokozó önkénye ellen? Megnyugtató, hogy a szakszervezetek e téren több mint hasznos munkát végeznek. Január szelleme még él. A Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa az életszínvonal kérdéseiben egyenrangú félként tárgyalt mostanában több ízben is a kormánnyal. Ennek eredmé­nye, hogy árulistát állítottak össze. Az ezen szereplő termékek ára a megegyezés szerint 1969 folyamán nem változik. A listán az alapvető közszükségleti cikkek szerepelnek, amelyek vásárlá­sa az átlagos és az átlagosnál kisebb jövedelmű családok költ­ségvetését döntően befolyásolja. . Kedvező jelenség, hogy van szerv — elsősorban a szakszerve­zetek — ahol nemcsak globálisan szemlélik a forgalomba kerülő pénz, a lakosság jövedelmének az összegét. Több ízben ls rámu­tatott, hogy több, igen Jelentős lélekszámot képviselő réteg jöve­delme stagnál, miközben az árszint emelkedő tendenciát mutat. A szakszervezet ilyennemű tevékenysége a viszonylagos szociális biztonság fontos záloga. Diszharmonikusan Jiat, hogy egyesek ez­zel a gyakorlattal nem értenek egyet, mert kijelentéseik alapján Ítélve az ország e legnépesebb érdekvédelmi szervezetének — a Január előtti időszakhoz hasonlóan — megint csak az „erőátvivő", a mások által hozott határozatok kommentár és ellenvetés nélkü­li végrehajtóját szeretnék látni. A szakszervezetek azonban tovább­ra is a januári úton haladnak, egy lépésnyit se kívánnak feladni a demokratizálás folyamán elfoglalt területből. KONSZOLIDÁCIÓT - OPPORTUNIZMUS NÉLKÜL A héten tovább folytatódott a KB novemberi plénuma határoza­tának magyarázása és a pártszervezetekből beérkezett hozzászó­lások értékelése. A határozat alapvető tételeivel a pártszerveze­tek zöme egyetért. A hozzászólásokból az elemzésnél sok minden kiderül. Például az, hogy a párt sorait milyen alapokon lehet egyesíteni. A párttagság egyesítési platformja alapjában véve azonos azzal a platformmal, amelyet a novemberi plénumon a Központi Bízottság a határozatban kifejezett. Ennek alapvető vo­nása, hogy az egyesítést a szélsőséges elvek alapján lehetetlen végrehajtani. Viszont Itt nem a polgári értelemben vett, megal­kuvó „arany középútról" van szó, hanem célravezető, józan tevé­kenységről. Gazdasági téren: az új gazdaságirányítási rendszer következetes bevezetéséről, az akcióprogram gazdasági vonatko­zásainak teljesítéséről, politikai szempontból pedig a legjobb, tisz­takezű, jóképességű emberek elképzeléseinek érvényesítéséről, a párt vezető szerepének nem művi úton való érvényre juttatásáról van szó. A \ párttagság — és nemcsak a párttagság — többségének ma ez a politika megfelel. KIKET AZ ÉLRE? Nemrég a sajtóban napvilágot látott a CSKP KB Elnökségének az évzáró pártgyűlésekkel kapcsolatos határozata. Van ennek egy pontja, amelyre sokan felfigyeltek. Ebben arról van szó, milyen párttagokat kell a jövő megbizatásl időszakra a vezetőségbe vá­lasztani. A határozat szerint — ez természetesnek tűnik — az alapszervezetek tagságának bizalmát élvező, tehetséges tagokat kell a vezetőségbe választani, akik a magasabb pártszervek hatá­rozatainak érvényt tudnak szerezni. Január óta megtanultuk, hogy a vezetők kiválasztásának e kri­tériumok alapján kell végbemennie. Mindenütt így kellene ennek lennie. Hogy ezt az alapszervezetek ls igénylik, az a novemberi plénum határozatára beérkezett hozzászólásokból ls kitűnik. A „megkérdőjelezett" nevek — minden hozzászólásban ugyanazok a nevek szerepelnek (I) — viselőinek és a pártvezetőségnek vé­gűi is színt kellene vallaniuk: Árulók voltak-e, vagy sem? Frak­cióztak-e a kritikus napokban, vagy sem. Lehet, hogy a hozzá­szólásokban feltett kérdések csak mendemondákon alapszanak. Ha így van, akkor annál Ts inkább tisztázni kell az ügyet. A párt­tagság most két kérdést tesz fel a káderproblémákkal kapcsolat­ban. Az alapszervezetekben: kiket az élre? A felsőbb szervekkel kapcsolatban a kérdést így módosítja: Kik maradjanak meg az élen? AZ ALLAMBIZTONSAGIAK PERE A jogszolgáltatásban — főleg 1 a helyrehoznivalók tekintetében — teljes gőzzel folyik a munka. Ez is január szellemében törté­nik. A rehabilitációs perek „szenzációi" mellett nagy megdöbbe­néssel fogadta a lakosság a volt állambiztonsági dolgozók pere folyamán napvilágra került tényeket. Az illetők hatalmukkal visz­szaélve az 1948. februárját követő időszakban meggyilkolták az akkori időszakban feloszlatott egyik politikai párt funkcionáriu­sait, ahelyett, hogy azokat a törvényeink szerint kihallgatták vol­na. Gyilkosság vádjával most eljárás indult ellenük. Tetteikért teljes mértékben felelniük kell. Figyelmeztető ez — úgy véljük — a Jövőre nézve is. TÓTH MIHÁLY Izgalommal teli érdeklődéssel várjuk, hogy az 1968. október 27-én elfogadott nemzetiségi al­kotmánytörvény miként — s mikor — telítődik élettel. Bár konkretizálása érdekében eddig még nem sok történt, a Szlo­vák Nemzeti Tanács Nemzeti­ségi Bizottsága és titkársága napirenden tartja a kérdést, s kezdeményezően lép fel. Ennek köszönhető, hogy a közelmúlt­ban tartott ülésen megtárgyal­hatták azt a törvényjavaslatot, mely a nemzetiségi szervek fel­építésének megoldását javasol­ja. A nemzetiségi bizottság tag­jai — élénk és ellenvetéseket is tükröző vitafelszólalások után — egyhangúlag el­fogadták a javaslatot. Ez gya­korlatilag annyit jelent, a tör­vényjavaslat a nemzetiségi bi­zottság kezdeményezéseként el­indulhat útjára a hivatalos szervek, mindenekelőtt az SZNT jogi bizottsága felé, hogy végső döntésre aztán a Szlovák Nem­zeti Tanács elé kerüljön. Persze, addig még hosszú az út, s nemcsak az ügyintézés időbelisége lehet^ igényes, ha­nem a nemzetiségek számára természetesnek tűnő intézmé­nyes megoldások javaslata is különböző mérlegelések tárgya lehet. Ettől függetlenül az ol­vasók érdeklődésére már ma számot tarthat a javaslat s fel­vetődhet a kérdés: MIT TARTALMAZ A TÖRVÉNYJAVASLAT? Az 144/1968-as számú alkot­mány törvény 5. cikkelye alapján — mely a Cseb és a Szlovák Nemzeti Tanácsra hagyja azt a Jogot, hogy a nemzetiségi szer­vek és képviselet kérdésében döntsenek — javaslatot terjeszt ezen szervek lelépitésére. Ezen szervek legfőbb feladata, hogy a nemzetiségi jogok megvalósulá­sát biztosítsák és ellenőrizzék, s ugyanakkor az egyes kérdések megoldásában kezdeményező ja­vaslattal lépjenek ax állami szer­vek elé. A törvényjavaslat abból ax alap­elvből indul ki, hogy a létesíten­dő nemzetiségi szervek axonos jogokat biztosítsanak a magya­roknak és az ukránoknak (ruszi­nokj egyaránt. A javaslat a cseh­szlovákiai képviseleti rendszer­ben ugyanakkor megoldja a nem­zetiségi képviselet kérdését is. Ezek sxerlnt a Sxlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Testülete a nemzetiségek hivatalos kép­viselője s egyben érdekvédelmi szerve. Ezt az SZNT hívja életre, ax SZNT sxerves részeként, mint kezdeményező, ellenőrző és mun­kaszervet. A testület tagjai ax SZNT nemxetiségi képviselői. A testület két tagozatból, magyar­ból és ukránból (ruszin) áll. Ax SZNT tanácsaihoz hasonlóan hat­kísérlet tagú elnökség irányltja a testület munkáját, melynek élén elnök és alelnök áll, a nemzetiségi kép­viselet elve érvényesítésével. A nemzetiségi testület elnöke — a javaslat szerint — az SZNT egyik alelnöke. A testület működését az SZNT tárgyalási rendje és a sta­tútuma szabályozza. Az SZNT oktatásügyi és műve­lődési bizottsága — éppúgy, mint a tervezési és költségvetési — nemzetiségi alhixottságot létesíte­nek, melyek ax illetékes bizott­ságok jóváhagyta štatútom sze­rint működnek. A kerületi nemzeti bizottságok mellett — a nemzetiségi képvise­lőkből, valamint további sxakem­berekből — nemxetiségi testűletet hoznak létre. A bizottság elnöke egyben a KNB egyik alelnöke, titkára pedig rendszerint az álta­lános hatáskörű nemzetiségi szak­osztály vezetője. A nemzetiségi testület a kerület területén biz­tosítja a nemzetiségek jogainak érvényesülését, főleg azáltal, bogy a KNB plénumának, tanácsának és más szerveinek kezdeményező javaslatokat terjeszt elő a kerü­let nemzetiségei politikai, gazda­sági és kulturális élete kérdései­nek megoldására; véleményt mond a nemzetiségeket érintő kérdésekben, s ellenőrzi az őket érintő határozatok teljesítését. Ax irányítás szempontjából a kettős alárendeltség elve érvényesül, egyrészt az illetékes KNB és szer­veivel, másrésxt az SZNT Nemxe­tiségi Testületével szemben. Hasonló testületeket létesítenek axokban a járísokban — i JNB mellett —, ahol a lakosság arány­sxáma 10 százaléknál több, de 50 százaléknál kevesebb. Azokban a Járásokban, ahol a lakosság arányszáma nem éri el a 10 szá­zalékot, a nemzeti és a nemzeti­ségi képviselőkből egyenlő össze­tételű komisszió létesül. A KNB-k és JNB-k oktatásügyi és művelő­dési bizottságai mellett nemzetisé­gi albizottságokat hoxnak létre. Axon városi nemxetl bizottságok mellett, ahol legalább 10 sxixa­lék, vagy háromexernél több nem­zetiségi állampolgár él, a nem xeti és nemzetiségi képviselőkből 6—8 tagú, egyenlő összetételű ko­misszlót hoznak létre. A NEMZETISÉGI VÉGREHAJTÓ SZERVEK A törvényjavaslat feltételezé­se szerint a nemzetiségi jogok biztosítása érdekében az állam­hatalom végrehajtó szerveiben is biztosítani kell a nemzetisé­gek képviseletét. A nemzetiségi kormányhivatal — mint végre­hajtó szerv — elnöke a javas­lat szerint a kormány alelnöki tisztségét ls betöltené, míg az oktatásügyi és művelődési mi­niszter első helyettese — a kormány tagjaként — ugyan­csak a nemzetiségek képvise­lőiből kerülne kl. ök egyben az érintett minisztériumokon létrehozandó nemzetiségi főosz­tályok vezetői ls. Első lépés a nemzetiségi alkotmánytörvény megvaló> sitása felé A nemzetiségi kormányhiva­tal elsősorban szervezési, köz­gazdasági és szociális osztá­lyokból, valamint a titkárság­ból áll. Ezek szorosan együtt­működnek az egyes miniszté­riumokkal. A nemzetiségi kor­mányhivatal tevékenységében igazodik a kormány tárgyalásai és munkarendjéhez, valamint az elfogadott statútumhoz. Tekintettel a sajátos jellegű hatáskörre és feladatokra, szükségesnek mutatkozik, hogy a Belügyminisztérium és Igaz­ságügyi Minisztérium (igazság­ügyi kérdések, fordítások stb.), valamint a Tervezési Ögyek és Földművelésügyi Minisztérium mellett külön részlegek alakul­janak a nemzetiség teljes és egyenjogú fejlődése biztosítá­sára. Tevékenységüket a kor­mány munkarendje, illetve az illetékes minisztérium statútu­ma szabja meg. A nemzetiségi testülettel ren­delkező KNB-k és JNB-k kere­tében nemzetiségi szakosztályt (általános hatáskörrel), továb­bá oktatásügyi és művelődés­ügyi szakosztályt létesítenek. Mind az osztályok, mind a szakosztályok szerves részei az egységes államhatalmi irányí­tásnak, ugyanakkor végrehajtó szervei a nemzeti bizottságok nemzetiségi testületeinek. Ezek esetében ugyancsak a kettős alárendeltség elve érvényesül. A törvényjavaslat indoklása vé­gül kiemeli, hogy ezen elvek érvényesítése nem terheli az állami költségvetést. Nagy vonalakban ezek azok á legfőbb elvek, melyeket az SZNT Nemzetiségi Bizottsága által elfogadott törvényjavaslat felölel. A maga nemében nem­csak első lépés a nemzeti­ségek jogai rendezésében, ha­nem olyan kísérlet ls, amely külföldi vonatkozásban is párját ritkítja. S hogy e té­ren mennyiben lehetünk hazat vonatkozásban egy új hagyo­mány kezdetei, nemzetközi szempontból pedig egyedülálló példa, az elsősorban attól függ, a hivatalos államhatalmi, vala­mint politikai szervek mennyi­ben azonosítják magukat ezek­kel az elképzelésekkel. A magunk részéről a realitás talaján állónak tekintjük eze­ket az elképzeléseket, melyek­ről szeretnénk hinni, hogy nem­csak jámbor óhaj lehet, hanem megérhető valóság is. ... Az idő persze, előbb vagy utóbb ezt is megválaszolja. FÔNOD ZOLTÁN A szlovák nép nemzeti felsza­badító, függetlenségi har­ca történetének egyik ha­tárköve 1918. december 15. E napon Liptovský Mikulášon tíz­ezrek gyülekeztek, hogy kife­jezésre juttassák óhajukat: Az elszakadást az Osztrák—Magyar Monarchiától és a csatlakozást a Csehszlovák Köztársasághoz. Az ötven évvel ezelőtt lezaj­lott manlfesztáció mintegy foly­tatása volt az ugyancsak Lip­tovský Mikulášon 1918. május elsején megtarott népgyűlés­nek, ahol első ízben hangzott el az önrendelkezési jog köve­telése a „csehszlovák törzs szlovák ága" számára. ötven évvel ezelőtt, 1918. de­cember 15-én hatalmas tüntető menet vonult végig Liptovský MikuláS fő utcáján. A menet élén a rybárpolei munkások ze­nekara haladt. Egyes csopor­tok jelzőtáblái a község nevét hirdették. A népgyűlést a nem­zeti himnusszal és a Marseillai­se forradalmi dallal nyitották meg. Az első szónok Rázus evangélikus lelkész volt. A ko­rabeli sajtó szerint „beszéde olyan haladó szellemű és de­mokratikus volt, amilyent rit­kán hallani lelkésztől." Utána Kovái, a Szociáldemokrata Párt küldötte emelkedett szó­lásra. Beszédében pártja szere­pével és követeléseivel foglal­kozott az új államban, majd kitért az orosz forradalomra, s felszólította a népet, hogy ha­ladjon az idők szellemével. A forradalom diadalútja megdön­A Liptovský Mikuláš-i manlfesztáció 50. ÉVFORDULÓJÁRA tötte a cárokat, a királyokat, s megdönti a milliomosok bás­tyáit is — fejezte be beszédét. Ezután határozati javaslatot terjesztettek elő, melyben töb­bek között ez áll: „A Szlovák Szociáldemokrata Párt megszakít minden kapcso­latot a Magyar Szociáldemok­rata Párttal és függetleníti ma­gát. Nemzetközi vonalon azon­ban szolidáris a Magyar Szo­ciáldemokrata Párttal és a vi­lág minden szociáldemokrata pártjával. Abban a meggyőző­désben, hogy a szlovák dolgo­zók nemzetünk egy részét al­kotják, nem akarunk a Cseh­szlovák Köztársaság fölösleges függeléke lenni, hanem a tör­ténelmi országrész népeinek egyenrangú partnere." A rezo­lúciő további részében kiemeli, hogy „amikor minden párt hall­gatott, a SAiciáldemokrata Párt május elsején kiállt a szlovák nép nemzeti függetlensége és szabadsága mellett, amelyet a magyar hatóságok kemény ül­dözése követett." A rezolúció a továbbiakban a Szlovák Nem­zeti Tanács 1918. október 30-i deklarációjával foglalkozik, amelyet a Szociáldemokrata Párt teljes egészében magáévá tett. A határozati Javaslat több időszerű követelést is tartalma­zott: Szlovákia dolgozó népe követeli, hogy az új csehszlo­vák állam demokratikus állam­forma legyen, mely minden polgárnak biztosítja a politi­kai jogokat. A követelések nem kevésbé fontos része volt a szlovák dol­gozó nép egyenjogúságának kérdése: „Követeljük, hogy a szlovák dolgozó nép egyenran­gú és minden tekintetben fon­tos alkotó eleme legyen a mi csehszlovák családunknak, biz­tosítva legyen számukra a jog­védelem és részük legyen az ország vívmányaiban. Az intéz­kedéseket ne a munkások háta mögött, hanem azok közremű­ködésével hozzák." Sajnos, a Szlovák Szociálde­mokrata Párt nem az osztály­harc, hanem az osztálybéke út­ját követte. A szociális forra­dalom programjával szembeál­lította a polgári demokrata és nemzeti forradalom program­ját. Szlovákia és Kárpátukrajna forradalmi proletariátusa azon­ban nem állt meg félúton, nem elégedett meg a polgári nem­zeti forradalom kivívásával, ha­nem kitűzte a végső szociális felszabadulás harcos útját, amely két évvel később a lu­bochftai kongresszus határoza­taiban jutott kifejezésre. RÓJÁK DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents