Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-14 / 345. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája Gátat vetni az inflációs áramlatnak F. VLASÁK elvtárs felszólalása F. Vlasák elvtárs felszólalása bevezető részében a népgazdasági egyensúly hiányának néhány okával foglalkozott, és ebből vont le következtetéseketa további munkára. Az 1968. évi feszültség egyilf komoly oka az, hogy ebben az évben kezdtük meg néhány, különösen a lakosság életszínvonalával kapcsolatos, és ez ideig elnyomott szükséglet kielégítésének gyorsabb megoldását. Ez néhány adatból ls világosan látható. Pártunk Központi Bizottságának 1967 májusi határozata 1970-ig feltételezte a nominális bérek évi 3,2 százalékos emelkedését, a valóságban azonban 1967-ben 5,5 százalékkal, 1968ban pedig 7 százalékkal növekedtek. A reálbérek ez Idén közel 6 százalékkal emelkednek, ami a tervirányzat kétszerese. Nem akarom elemezni, hogy mennyire és miért tértünk el a gazdasági gyakorlatban eredeti Irányuktól, azonban tagadhatatlan, hogy ezek a tudatos lépések a gazdasági élet minden területén a feszültség növekedéséhez vezettek. Természetesen e fejlődés következményei 1969-ben is érezhetők lesznek. Ezért a jövő évi gazdaságpolitikát nem fogalmazhattuk úgy, mint a megbomlott népgazdasági egyensúly teljes felújítását. Ha bizonyító tényként fogadjuk el, hogy a jelenlegi egyensúlyhiány fő oka a népgazdaság nem kielégítő szerkezete, amely állandóan nem kielégítő gyártmányszerkezetet reprodukál, akkor természetes, hogy az egyensúlyhiányt csak hosszú távon oldhatjuk meg, s ezért nem hajtható végre 1988-ban. A távlati Intézkedéseken kívül azonban már 1969-ben ls néhány olyan intézkedést kell foganatosítani, amelyek megállásra kényszerítik a jelenlegi inflációs áramlatot. Ezek nem népszerű intézkedések, de véleményem szerint elkerülhetetlenek. Mindenekelőtt lassítani kell a reálbérek növekedésének aránytalanul gyors ütemét. Ez azt jelenti, hogy a reálbérek növekedése az ez évi 6 százalékos növekedéssel szemben 1969-ben csak 2,5—3 százalék lehet. Ezzel egyidejűleg, tekintettel a bevételek tervezett 10 százalékos növekedésére, jelentős ármódosításokat kell végrehajtani. Ezért 1969-ben nem lehet megkezdeni semmilyen további bér- vagy szociális Intézkedések megvalósítását, csupán azokat lehet realizálni, amelyek felől a kormány a Szakszervezetek Központi Tanácsával megegyezett. Ez Inflációellenes intézkedések ellenére is jelentősen emelkedik az életszínvonal. Nyíltan kl kell jelentenem a Központi Bizottság előtt, hogy amennyiben 1969-ben nem sikerülne realizálni a reálbérek növekedését fékező intézkedéseket és az ármódosításokat, ha a fejlődés olyan lenne, mint 1968 ban, bekövetkezne az a veszély, hogy az eddigi ágazati egyesúlyhiány helyett két-három éven belül sor kerülne a csehszlovák közgazdasági élet globális inflációjára, amikor ls olyan nem kívánatos intézkedéseket kellene foganatosítanunk, mint pl. a bérek befagyasztása és a szociális program leállítása. Meggyőződésem, hogy a helyzet ural lehetünk, ha az irányítás minden szintjén a kormánytól egészen a vállalatokig felszámolják az irreális gazdaságpolitikát, ellenállnak a bérek és a bevételek fejlődésére gyakorolt nyomásnak, hatékony Intézkedésekkel akadályozzák meg az árak spekulatív, nem tervezett fejlődését, ha a vállalatoknál az irányítás színvonalának emelésével elérik, hogy a kifizetett bér minden koronája reális és igényelt áru értékével pénzzé váltható gyártmánnyal lesz fedezett. Vlasák elvtárs befejezésül a közgazdasági reformmal foglalkozott. Kijelentette, a népgazdaság helyzete arra kényszerít, hogy az eddigi bátortalan kezdet helyett döntő intézkedéseket hozzunk. A közgazdasági reformnak gazdaságpolitikánk elválaszthatatlan és konkrét részévé kell válnia, be kell Iktatni az ötéves terv konkrét gazdasági programjába. Ezzel kapcsolatban a felszólaló öt alapvető feladatra hívta fel a figyelmet: 1. Már a jövő év kezdetén jóvá kell hagyni a szocialista vállalatok helyzetéről szóló törvényt. • 2. Tekintettel a vállalati nyereségelvonás jelenlegi rendszerének súlyos fogyatékosságaira, halaszthatatlanná vált az adóügyi reform, amit 1970. január elsején életbe kell léptetni. 3. Következetesen folytatni kell az árreformot, amely az értékviszonyok objektlvlzálódásának tengelye. 4. A népgazdaság fejlődésének tárgyilagos koncepciójával összefüggésben konkretizálni kell az állam Inflációellenes és szelektív politikáját, mint egységes pénzpolitikai koncepciót. 5. Növelni kell a gazdasági terv hatékonyságát, éspedig mint az állam gazdaságpolitikájának koordinációs eszközét a vállalati szférák viszonylagos autonómiájának tiszteletben tartásával. Egységesen a határozatokért V. NOVÝ elvtárs felszólalása V. Nový elvtárs elsősorban a novemberi plénum eredményeivel foglalkozott és kérte, hogy mind a párt Központi Bizottsága részéről, mind a sajtó és tömegtájékoztatás részéről egységesen foglalkozzanak a plénum határozataival. Nem engedhető meg, hogy a határozatot formálisan elfogadják ugyan, a gyakorlatban azonban ellene lépjenek fel. A Központi • Bizottságnak biztosítania kell, hogy a határozatalt egységesen értelmezzék, különben nem lehet a pártot egységessé tenni. Intézkedéseket kért az ideológiai munka terén, mivel a párt ideológiai munkája gyakorlatilag nem létezik, mert mind a szervekben, mind az apparátusban jelentős a káosz az alapvető Ideológiai kérdésekben, másrészt a különféle, gyakorlatilag " egymástól független ideológiák, teóriák, szemléletek, eszmei folyamatok és tendenciák együttélése tapasztalható. Véleményem szerint nagy feladat vár különösen a pártsajtóra. A határozatok teljesítése szempontjából igen veszélyes mind a központi, mind a helyi pártsajtó eddigi iránya. Ezen a téren mielőbb egyesíteni kell az erőket, hogy a pártsajtó következetesen és alkotó módon harcoljon a határozatok teljesítéséért, hogy megkezdődjék a megújhodás a többi tömegtájékoztatási eszköznél is. A pártsajtó legyen e megújhodás példája és határozottan szálljon szembe az ellenséges Ideológiák és elméletek megnyilvánulásaival és azok hordozóival. A párt kádermunkájával kapcsolatban a következőket mondotta: A döntő tényezők egyike az a tény, hogy a párt szervező munkája s annak keretében a kádermunka a januári Időszakban a pártmunka legszűkebb profilja volt. Mindenekelőtt ezen bukott meg a januári plénum realizálása, ez az oka a Központi Bizottság májusi határozata hiányos teljesítésének, s itt kell keresnünk a magyarázatot arra, miért nem sikerült realizálni a Központi Bizottságnak más, alapjában jő és helyes határozatát a január utáni időszakban. A kádermunkában ls megfizettük a tandíjat azzal, hogy kétségbevonták a párt társadalmi vezető szerepét. A párt és a társadalom kapcsolatának helytelen magyarázata miatt a Központi Bizottság és a^ elsőfokú pártszervek nagyon rövid idő alatt elvesztették befolyásukat a káderek kiemelésére, elhelyezésére és nevelésére. Voltak szervek és funkcionáriusok, akik a párt, a gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek és az állam munkamegosztásának helytelen értelmezése miatt lemondtak. Megszűnt az egységesítő kritérium hatása, és a párt szerepét nem egy esetben különféle. nyomást gyakoroló kollektívák, létesítmények és mechanizmusok vették át. Sor került számos párthatározat és a kádermunka alapelvének durva megsértésére. Gondolok itt az emberek Izgatására, a törvények megsértésére az emberek körében végzett pártmunka normáinak és kritériumainak mellőzésére. A kádermunkában is láthatóvá lett az osztályszempontok teljes mellőzése, vagy helytelen értelmezése. Gyengítették a munkásosztály szerepét és helytelenül értelmezték más osztályok és csoportok feladatát. A párt létezése óta a tehetséges és áldozatkész funkcionáriusok tízezreit nevelte fel és acélozta meg. A fasiszta megszállás alatt több ezer tapasztalt marxistát vesztettünk el, akik vállalták az embertelen harc súlyát. Elvesztésüket nagyon megéreztük a felszabadulás után 1945-ben. Akkor többnyire új emberekkel kezdtünk. Majd jött a további csapás: a személyi kultusz időszaka. Ez is nagy érvágást jelentett a párt történetében, szörnyű áldozatot kellett hoznia, tapasztalt és bevált kádereit kellett feláldoznia. Majd következett 1968. január. Becsületesen és határozottan akartuk felszámolni a január előtti Időszak áldatlan jelenségeit és megkezdtük a hibák és sérelmek jóvátételét. E helyett azonban új üldözés kezdődött igen sok pártfunkcionárius ellen, és megkezdődött nagyban a megbélyegzés és megbotránkoztatás. Az egészségügy több figyelmet érdemel H. RAŠKOVA elvtársnő felszólalása Helena Rašková elvtársnö hozzászólásában foglalkozott az egészségügyi Intézményekkel kapcsolatos kérdésekkel. Az új szövetségi rendezés során az egészségügyi dolgozók Jogosan mutatnak rá már tavasszal, hogy az ágazatot kifelejtették az akcióprogramból és az ezzel kapcsolatos megjegyzéseinket sem vették figyelembe. Az egészségügyi dolgozókat Jelenleg mélységesen aggasztja az a tény, hogy ellentétben a kormánynak az egészségügy fejlesztéséről 1964-ben kiadott okmányával, valamint az 1966. évi progresszív egészségügyi törvénnyel a csehszlovák szövetségi alkotmánytörvényben meg sem említik az ágazatot, holott az egészséges munkakörnyezet és a népegészségügy az egyik alapVető gazdasági tényező. Az egészségügyi politikának és a népegészségügynek szocialista társadalmunkban olyan helyet kell biztosítani, amely megfelel jelentőségének és társadalmunk gazdasági fejlődésének. Egyébként az előterjesztett anyag szerint a szövetségi kormány fő feladata az életkörnyezet kialakítása. A szerveink azonban az egészségügy rendeltetését állandóan egyszerűsítik és a terciális szféra részeként kezelik, mint az életszínvonal társadalmi dotációjának függvényét. Ezt bizonyltja egyébként az is, hogy Központi Bizottságunk titkárságán az egészségügyi Intézményeket az életszínvonallal foglalkozó ügyosztály hatáskörébe utalták. Következetesen lebecsülik azt, hogy az egészségügy mind társadalmi, mind gazdasági szempontból nagyon jelentős tényező, és az egészséges életkörnyezet kialakítása a társadalmi termelőerők fejlesztésének egyik alapvető gazdasági faktora. Ezért az egészségügyet is be kell vonni az általános politikába nemcsak a nemzeti kormányok, hanem a szövetségi kormány szintjén ls, és helyet kell biztosítani számára a Nemzetgyűlésben, a Cseh és Szlovák Nemzeti Tanácsban stb. Az egészségügy igazán nem panaszkodhat amiatt, hogy túlságosan nagy dotációban részesülne. Míg az Egyesült Államokban száz kórházi ágyra 158 egészségügyi dolgozó, a Szovjetunióban 100, addig köztársaságunkban csupán 58 egészségA pár

t vezető szerepének elmélyítése J. BLAHA elvtárs felszólalása Josef Blaha elvtárs hangsúlyozta, hogy a jelen kulcskérdésének a CSKP vezető szerepének megszilárdítását és a szocialista demokrácia fejlesztését tartja. Ebben látom — mondotta — a közgazdasági reform folytatásához és az államjogi rendezéshez szükséges alap első kritériumát. Ma igen nagyok az igények a párt üzemi alapszervezeteinek képességét és helyzetét illetően. Helyes lenne, sokkal Jobban hangsúlyozni a határozatnak azt a részét, amely nagyra értékeli az ezen a szakaszon működő kommunisták és dolgozók tevékenységét. Szükséges, hogy a CSKP KB tagjai és póttagjai, amennyiben fizikai erejük és koruk megengedi, ellátogassanak az üzemekbe, hogy ott segítsenek és konfrontálhassák a központban végzett tevékenységüket a dolgozó tömegek között kialakult helyzettel és megmozdulással. Ezzel függ össze több további ugyancsak jogos követelmény: nevezetesen az, hogy az eddiginél gyorsabban és következetesebben teljesítsék a novemberi határozatnak azt a részét, amely a politikai és állami képviselőknek előírja, hogy a televízióban, rádióban és a sajtóban szóljanak hozzá a problémákhoz és azok megoldásához. Az emberek valóban várják az ilyen fellépéseket. Blaha elvtárs kijelentette, hogy a marxizmus—leninizmus alkotó alapelveit alkalmaznunk kellene az életben, szembesítenünk kell a kor fejlődésével és több konkrét feltételével, és minden kommunista számára érthetően meg kellene magyarázni őket. Arra gondolok, hogy bizonyos összefüggésekben és bizonyos Idő múlva a párt tagjait tájékoztatni kellene arról, mi is történt Drezdában, Ágcsernyőn, Bratislavában, Moszkvában és ezzel kapcsolatban A mezőgazdaság, mint stabilizációs tényező J. BORŰVKA elvtárs felszólalása Josef Borűvka elvtárs felszólalásának bevezető részében kijelentette, hogy a mezőgazdaság és a közélelmezés mintegy 30 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelem képzéséhez. A piaci áruellátásnak több mint a felét fedezi, és a népgazdaság összes dolgozóinak kb. 20 százalékát foglalkoztatja. Ezért azt javasolom, hogy a kormány, a szakszervezetekkel kötött szerződés mintájára, mielőbb kössön hasonló szerződést a parasztszövetséggel. Ebben mindenekelőtt rögzítené A párt nem engedheti meg, hogy célzatosan semmisítsék meg kádereit, azokat, akik életüket összekötötték a szocializmussal. Azt hiszem, ezeknek az elvtársaknak határozott jóvátételt. kell kapniuk mind a Központi Bizottság, mind az alsóbb pártszervek soraiban, a közigazgatásban és a társadalmi szervezetekben. Mindent egybevetve, úgy látszik, hogy a párt ismét meg akarja szerezni vezető szerepét, ezt csak akkor érheti el, ha többek között teljes mértékben felújul befolyása az emberek körében végzett munka területén, ha teljes mértékben felújulnak a kádermunka bevált alapelvei. Ezért minden höiyen és funkcióba értelmes, tehetséges, elvhű és szilárd jellemű emberekre van szükség. Nový elvtárs felszólalása végén azt Javasolta, hogy a Központi Bizottság egyik legközelebbi ülésén foglalkozzék kizárólag a pártmunka problematikájával. ügyi dolgozó jut. Ami az egy főre átszámított egészségügyi költségeket illeti, 23 állam közül az utolsó előtti helyen állunk és csak Tanganyikát előzzük meg. Az egészségügyi politika az egész országban egységes lehet, amely szövetségi szinten progresszív módon keresi, hogyan lehet a jövőben megoldani a korszerű anyagi ellátást, valamint a szakmai és a gazdasági irányítás vertikális egységét stb. Számos más további kérdés vár még megoldásra különösen a más államokkal való együttműködés, a szocialista országokkal létesítendő szerződések, az Egészségügyi Világszervezettel való együttműködés stb. Ezért javasolom, hogy az institucionális módosítások jóváhagyásakor ne a jelenlegi fogalmazásban hagyják jóvá az elrendezést, hanem a megfelelő szervvel történő megállapodás alapján biztosítsák az egészségügy szövetségi színvonalát. Végül szeretném megemlíteni, hogy ami az alkotó értelmiséget Illeti, meggyőződésem szerint a velük kapcsolatos számos konfliktust elszigeteltségük és tájékozatlanságuk idézi elő és ezért kérem a vezető elvtársakat, hogy létesítsenek állandó kapcsolatot az értelmiségi dolgozókkal. milyen volt a fejlődés iránya a CSKP KB plenáris ülésein 1967 decemberétől 1968 decemberéig. Kétségtelen, hogy minden vezető párt programjának és létének tartó oszlopa a közgazdasági politika. Tehát a CSKPnek is szüksége van arra, hogy állandóan erősítse saját vezető szerepét, éspedig az emberek érdekében végzett konkrét tettekkel. Ehhez szilárd kormányra, parlamentre, nemzeti frontra és pontosan körülhatárolt hatáskörre van szüksége, amely meghatározza, ki miért felelős és kit miért fizetnek. Itt nyíltan meg kell mondani, hol mutatkoznak hiányok a követelményekben, az igényekben a sztrájkkal és más ügyekkel kapcsolatos állásfoglalásban. Meg kell mondanunk, hogy vajon megengedhetjük-e ezt magunknak, és vajon mindez £ova vezetne. Ezekben a kérdésekben látom a novemberi határozatnak és gyorsabb teljesítésének azt a részét, amely fontos politikai feladatként jelöli ki a szakszervezeti politika és a szakszervezetek jelenlegi fejlődése alapelveinek világos megfogalmazását. az olyan alapvető szükségletek nagykereskedelmi árát, mint a gépek, pótalkatrészek, műtrágya, vegyszeres gyomirtók, építőanyag, végül módosítanák a takarmány árát. Szóval mindazt, ami nélkül sem az őstermelés, • sem az élelmiszeripar nem dolgozhat olcsón és nem gyárthat jő minőségű élelmiszereket. Ami az idei karácsonyi ünnepi asztalt illeti, senkinek sem xn. (Folytatás a 3. oldalon)