Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-12 / 343. szám, csütörtök

A jó szándék és buktatói BEMUTATÓ A HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZBAN A színházlátogató emberben egy-egy bemutató kapcsán gyakran felvetődik az a kérdés, vajon mi kell ahhoz, hogy az előadott darab ás szereplői, va­lamint a nézőközönség között megfelelő kon' iktus jöjjön lét­re, s e termékeny kapcsolat gyümölcseként a nézőnek mű­vészi élményben lehessen ré­sze. Ivan Stodolának az elmúlt napokban a Hviezdoslav Szín­házban bemutatott Marina Hav­ranová című drámájában látszó­lag minden fontos feltétel adva van. Rutinos, a színpadi techni­ka minden apró részletét Isme­rő szerzőről van szó, és a drá­ma cselekménye szinte kínálja a nagy lehetőségeket: a közép­európai kis nemzetek történeté­nek egyik legszebb és legtragi­kusabb, oly sok konfliktust ma­gában hordozó időszakában, 1848-ban játszódik a darab s a várt élmény mégis elmaradt. Stodola nem kimondottan tör­ténelmi drámát írt. A történel­mi események egy családra, il­letve egy falusi közösségre le­szűkített konfliktusok hátteréül szolgálnak. S itt a darab egyik buktatója is. A szubjektívan áb­rázolt, realitásokat alig-alig fel­villantó kép csak fellengzős, látszólagos nagy szavakra és gesztusokra elegendő, de kizár­ja a reális helyzeten alapuló valódi konfliktus lehetőségét E sajátosan felvázolt háttőr már magában rejti a további ne­hézségeket is, amelyeket a szerző nem képes leküzdeni. A hangzatos szavakat, néha talán könnyeket ls kicsaló jelenetek (Matúš Inas halála és a záró­jelenet), a néző figyelmét ál­landóan éberen tartó meglepő fordulatok sem képesek eltusol­ni az Igazi, művészien ábrázolt konfliktusok iránt jelentkező hiányérzetünket. A másik — az előbbivel összefüggő — hiá­nyosság a szereplők jellemraj­zában rejlik. A felszínesen fel­épített, két véglet közt mozgó jellemektől (ez alól talán csak Viktor figurája kivétel) hiány­zik a mély átérzés és a belső motiváció, amely cselekedetel­ket elhihetővé, emberivé teszi. S éppen emiatt az elénk táruló helyzetet inkább szerzői fikció­nak, mintsem valós konfliktus­nak éreztük. A rendező, L. Zachar megszo­kott módszerével a dráma cse­lekményéből a hétköznapi ele­meket Igyekszik kihámozni és e köré csoportosítani a színé­szek játékát. Zachar tudja, hogy a fő konfliktus tulajdon­képpen nem ls a címszereplő, hanem Viktor személye körül játszódik le, de sajnos —az elő­adás színvonalának hátrányára — nem erre összpontosít, ha­nem jóval szélesebb mederre fekteti a hangsúlyt. Ez a tö­rekvése ugyan néhány jól sike­rült jelenetet eredményez, (Má­lika asszony monológja, Dušan. Marína és Viktor drámai össze­csapása) viszont több helyen groteszk helyzetet (Matúš inas és gazdái közti párbeszéd), sőt még parodisztikus légkört (Ele­mtr figurája) is teremt, össze­gezve elmondhatjuk, hogy a rendezés a megszokott Zachar­jegyeket viseli magán és ez a munkája az átlagosak közé tar­tozik. A szereplők szemmellátha­tóan igyekeznek hús-vér embe­reket formálni az alakított fi­gurákból, de természetesen a meglévő akadályokat sehogy sem tudják áthidalni, még kül­ső, mesterkélt eszközök segít­ségével sem. Igy csak I. Mistrtk Viktor szerepében és H. Mellö­kovd Málla asszony alakítása keltett jó benyomást. Különösen Mistrík megformálása volt si­keres, a tépelődő és rendkí­vül nehéz körülmények között ls mindig jót akaró ember sze­repét hitelesen, művészi fokon testesítette meg. Rajtuk kívül még f. Slezáčeknek (Matúš) és J. Adamöíknak (Dušan) akadt néhány értékes felvilla­nása. A. Kramár (Strmeň) túl­ságosan is egysíkú alakítást nyújtott és nem volt szerencsés M. Dočolomanský (Elemír) fi­gurája sem. A színpadterv V. Suchdnek munkája, akinek masszív, tiszta színezetű színpadképében sike­rült hiteles háttért teremteni. Végezetül a tárgyilagosság megkívánja, hogy megemlítsük: Stodola e művét 1941-ben írta, amikor az akkori nehéz idők­ben az a csak méltányolható jő szándék vezette, hogy hitet ad­jon, példával szolgáljon kortár­sainak és elsősorban a fiatal generációnak. Ez a pozitívum magyarázatul igen, de mentsé­gül semmi esetre sem szolgál­hat a dráma hiányosságaira. SZILVASSY JÓZSEF Csipkerózsika Csajkovszkij-balett a Szlovák Nemzeti Színházban Napjainkban már alig talá­lunk a világon olyan nevesebb balettegyüttest, melynek műso­rán ne szerepelne legalább egy Csajkovszkij-darab. A nagy orosz zeneszerző három kedves mesebalettje — a Hattyúk ta­va, a Csipkerózsika és a Diótö­rő—a XIX. századi balettmü­vészet csúcspontját Jelenti, és minden Ismertebb együttes alap-repertoárjába tartozik. Csajkovszkij balettjei a bratisz­lavai színpadon is az állandó­an műsoron levő darabok közé tartoznak. A Hattyúk tava után, melyet hosszú ideig sikerrel adtak elő, ezúttal a Szlovák Nemzeti Színházban a Csipkerózsikát vitték színpadra. E balett történetének alapjá­ul a mindenki által ismert francia népmese szolgál, •melyből Marius Petlp világ­hírű orosz koreográfus ideális librettót készített. Előre meg­határozta az egyes táncszámok és pantomimjelenetek időtar­tamát és jellegét, de ez se­hogysem korlátozta Csajkov­szkij zenei fantáziáját, amely itt a kicsiszolt táncformák kö­zepette több ragyogó zenei öt­letben és képben csillogott. E két kiváló egyéniség közös al­kotásának eredményeképpen nagyszerű mű jött létre, amely a fiatalabb és idősebb nézők számára is művészi élménnyel szolgál. A művet mély huma­nista eszme hatja át, sugárzik belőle a mesebeli gyönyörűség s az üde báj, mely mindig új és tökéletesebb szíripadravitel­re készteti a művészeket. A mostani előadás koreográ­fiai és rendezői munkája Jozef Zafko érdemes művész nevéhez fűződik, aki elsősorban vonzó előadást igyekszik teremteni, melyben a táncszámok és a vi­zuális kép is egyaránt elragad­tatásra készteti a nézőt. Főleg a mértéktartó rendezés és a hangulatos színpadkép segítsé­gével, melyet P. Gábor terve­zett, úgy hisszük, hogy Zajko elérte célját. Az előadás nagy része csodálatos látvány­nyal szolgál nézőinek, megte­remti a mese hangulatának, megfelelő légkört és visszaadja azt a kedves bájt, amely a me­séből árad. A rendezőileg nem egészen kidolgozott és koreográflallag langyos bevezető után az elő­adás az első felvonásban és a második felvonás első képében éri el csúcspontját. Az első fel­vonásban főleg a brilllánsan előadott nagy B-dúr keringő, a szépen kivitelezett Auróra és a négy kérő jelenete, melyben Auróra hercegnő szóló-variá­ciói tűnnek ki, nyújt maradan­dó élményt. A második felvo­nás első képén a Herceg és az Orgonatündér kettőse, valamint a tündér-kar technikailag is hi­bátlan teljesítménye emelke­dett jóval az átlag fölé. Sajnos a harmadik felvonás színvonala elmarad az előbbiekétől, ez a rósz jellegzetesen díszítő ele­meket tartalmaz, minden drá­mai cselekmény nélkül. A zá­rójelenetben már néhány tech­nikai hiányosság is becsúszott, ami elsősorban a rendkívül ne­héz elemeknek és a szokatla­nul hosszú előadásnak (mint­egy 3,5 óra) tudható be. A népes szereplőgárda közül a főszereplő, Auróra hercegnőt alakító G. Herényiová-Staros­touá teljesítménye tűnik ki. Kí­vüle még 1. Cervenáková (Or­gonatündér) és f. Hal ama (Herceg) teljesítménye érde­mel említést. A második sze­reposztásban a rendező eddig még kevésbé ismert fiatalabb táncosoknak adott lehetőséget. Közülük G. Záhradníková—De­movtöová (Auróra) és A. Sebes­tíková (Orgonatündér) mutatott szolid technikai felkészültsé­get. Csajkovszkij finom, lírai ze­néje, sajnos, A. Vykydal kar­mesternél nem talált teljes megértésre. Az ő zenei betaní­tása ugyan technikai problé­máktól mentes, de több helyen érzékenyebben kellene reagál­nia a partitúra által megsza­bott feladatokra. A Csipkerózsika bemutatójá­nak színvonala arra enged kö­vetkeztetni, hogy az utóbbi 2— 3 nívósabb bemutató nem a vé­letlen műve, hanem egy igé­nyes útkeresés sikeres kezdeti lépései. JA. G.l A kassai Állami Színházban december 15-én kerül sor Bedŕich Smetana A titok cfmfi operájának bemutatására. A darabot Koloman Ciliik m. v. rendezte, vezényli Boris Velat. A fel­vételen L. Neshyba és L. PaíaJ. (Mária Lltavská felv.) SZÜLÖK, NE V ELŐ K FÓRUMA Az alkohol és a gyermek A MODERN TÁRSADALMAK egyik szembetűnő negatív jelen­sége az egyre jobban növekvő mértéktelen alkoholfogyasztás. E kedvezőtlen tünet társadal­mi, szociális és egészségi kö­vetkezményein kívül komoly nevelési problémákat is von maga után. Ezért szükséges­nek tartjuk, hogy e kérdéssel ismételten foglalkozzunk, ugyanis a különböző országok­ban készült statisztikai kimuta­tások bizonyítják, hogy az ifjú­ság köréből is egyre többen hódolnak e káros szenvedély­nek. Az egész világon nő a fiatalkorú bűnözők száma, s a bűnözések felét ittas állapot­ban követik el. Hasonló megál­lapításra Jut R. Neubert német pszichológus is, aki komoly társadalmi veszélyt Iát a fiata­lok alkoholizmusában, j. Me­Cír professzor, a prágai Ifjúsá­gi Alkoholellenes Tanácsadó tapasztalatait ismertetve a kö­vetkező képet vázolta az ifjú­ság alkoholizmusáról: „Az első 100 paciens közül a legfiata­labb 14, a legidősebb pedig 17 éves volt. Közülük 34 eszmé­letlen állapotban került ide, 24 az utcán feküdt, amikor rá­találtak". A hazánkban és a szomszé­dos országokban végzett felmé­rések a kiskorúak szeszfogyasz­tásáról szomorú képet tárnak elénk. Az egyik felmérés sze­rint az óvodások 91 százaléka vallotta be, hogy már fogyasz­tott szeszt. A falusi alapiskolá­kon az alsó tagozatos tanulók 92, 5 százaléka, a felső tagoza­ton pedig 96 százaléka fogyasz­tott már szeszes italt. (Tóth János, 1962) A gyermekek alkoholfogyasz­tásának indítékait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a gyer­mekeknek több mint a fele azért fogyaszt szeszes italt, mert a szülők megengedik. E tényből kiindulva úgy véljük, hogy a szülők lebecsülik az alkohol káros hatását a fejlő­dő szervezetre, és nem tudato­sítják annak jellemet romboló hatását sem. AZ ALKOHOL rendellenessé­get idéz elő a gyermek fejlődé­sében. A szervezetébe jutott al­kohol legnagyobb része felszí­vódik, elég, kisebb része pedig kiürül. A felszívódott szesz az érrendszerbe kerülve eljut a test minden részébe, tehát az idegrendszerbe is, ahol a sejtek­ben végez legnagyobb pusztí­tást. A fejlődő szervezet amúgy­is érzékenyebb minden káros behatással szemben. Az alko­holt fogyasztó gyermek figyel­me szétfolyó lesz, csökken az emlékezőképessége. A szakem­berek megállapították, hogy az alkoholt fogyasztó gyermekek józan állapotban sem tudnak olyan gyorsan reagálni az őket érő ingerekre, mint azok, akik egyáltalan nem fogyasztanak alkoholt. A vizsgálatok bebizo­nyították, hogy az alkohol tom­pítja a készségeket (lassúbb észlelés, „kapcsolás"). Téves az a hiedelem, hogy a szesz (pl. a bor) kismértékű fogyasztása tápláló. A nagyobb mennyiségű szesz fogyasztása mérgezési tüneteket okoz nem­csak a gyermek szervezetében, hanem a felnőttében is. A ku­tatások szerint a szervezet óránként 2 centiliter 50 szá­zalékos szesznél (ami 5 gramm zsírral egyenértékű kalóriát tartalmaz) nem képes feldol­gozni többet. Tápértéke tehát nagyon alacsony. Az élettani vizsgálatok meg­cáfolják azt a téves nézetet is, miszerint az alkohol jó étvágy­gerjesztő. A szesz a szájban, a torokban, a nyelőcsőben és a gyomorban vérbőséget idéz elő, a gyomorban pedig hirte­len felszaporítja a sósavat is. Ez olyan érzést kelt, mintha fokozódna az étvágy. Ugyanak­kor a fehérjék (hús, tojás, saj­tok stb.) megemésztéséhez szükséges pepszin mennyisége csökken. A fehérjék feldolgo­zása a szeszfogyasztás követ­keztében hiányossá válhat. (Dr. Székely L.j. SOK SZÜLŰ úgy véli, hogy a kis mennyiségbal fogyasztott vagy vízzel felhigított szesz nem ért. Ezért a nehezebben emészthető ételek után vagy gyomorfájás esetén orvosság gyanánt adnak gyermeküknek italt. Az orvostudomány azon­ban bebizonyította, hogy a szervezetbe került szesz, bár­milyen kis mennyiségű is, min­denképpen méreg, tehát káros. Az alkoholfogyasztás azon­ban gátlóan hat a személyiség kibontakoződására ls, és szo­ciális, illetve nevelési problé­mákat idéz elő. A központi idegrendszer megbetegedése a felfogóképesség csökkenésével jár. A tanulás egyre nehezebb lesz. A csavargások, az erősza­koskodások, a klcsapongások, a lopások, a durva magatartás, az érzelmi biztonság elveszíté­se okát legtöbbször az alko­hol élvezetében vagy az alko­holista szülők hatásában kell keresni. Az ittas gyermek nem érzi jól' magát az iskolai kö­zösségben, mert alkalmazkodó képessége rendszerint súlyosan megsérült. Az órákon nem fi­gyel, nyugtalan, tanulmányai­ban elmarad. Mi az oka a kiskorúak alko­holizmusának? A vizsgálatok szerint a fiatalok 60 százaléka viszontagságos körülmények közt nevelkedett. Ivásuk a leg­több esetben társaságuktól át­vett szokás. A rossz családi vi­szonyok, az alkoholista szülők, a tájékozatlanság, az alkohol káros hatásának lebecsülése, a rossz társaság a gyermekek al­koholizmusához vezethet. Ha a gyermek nem találja meg az otthon melegét és hiányzik a családi szeretet, igyekszik azt másutt megkeres­ni. Az ilyen gyermekek ban­dákba tömörülnek, számukra az ivás virtuskodás, s aki nem vesz részt a szinte „szertartás* számba menő közös ivászatok­ban, kiközösítik. Az alkoholista szülők káros hatását nem kell különösebben bizonygatni. Mégis röviden ki­térünk erre a problémára is. Az alkoholista szülők gyerme­ke igen gyakran válik iszákos­sá. Ez érthető, hiszen az alko­holizmus társas megbetegedés. Előfordul ugyan, hogy a gyer­mek nem követi a szülők pél­dáját, de erkölcsileg, lelkileg és sokszor fizikailag is meg­rokkan. Az elzüllött apa és iszákos anya látványa, a durva jelenetek, kegyetlenkedések idegességet, helytelen maga­tartást és gyakran súlyos testi sérülést Idézhetnek elő. Több gyermekgyógyász véleménye szerint összefüggés van a cse­csemőhalandóság és a szülők alkoholizmusa között. Megren­dítő esetekről számolnak be, amikor arról nyilatkoznak, hogy a szülők, illetve felnőttek tudatlanságából (az alkohol nem árt, orvosság, erősít stb.) vagy felelőtlenségből alkohol­lal mérgezik meg saját vagy mások gyermekét. Nagy felelőtlenség és bűn az Ittas állapotban történő nemzés ls. A gyermek már a fogamzás­nál károsodást szenved, és ezt olykor egész életében kényte­len megszenvedni. Ezt bizonyít­ja az a tény is, hogy a gyógy­pedagógiai gondoskodásban ré­szesült gyermekek közel egy­harmada alkoholista szülőktől származik. A gyermekkori alkoholfo­gyasztásról készített felméré­sek meggyőzően bizonyítják, hogy az iszákos gyermekek számának gyarapodásáért első­sorban a szülőket terhelt a fe­lelőség. A szülőknek több mint a fele megengedi gyermekének az alkohol, konkrétan a bor fogyasztását. Ezért az alkoho­lizmus elleni harc napjainkban is időszerű társadalmi problé­ma. E HARC egyik legfontosabb része a szülök között végzett felvilágosító munka az alkoho­lizmus káros voltáról. Ebbe a munkába be kell vonni a kü­lönböző társadalmi szervezete­ket, a modern hírközlő eszkö­zöket, az Iskolai orvosokat, a közegészségügyi szerveket és természetesen a pedagógusokat. A gyermekek zavartalan fejlő­dését csak akkor biztosíthat­juk, ha egyetlen csepp alkoholt sem adunk nekik. Sok egyéni tragédiát előzhetünk meg, és családi életet menthetünk meg a felbomlástól és a lezülléstől, ha ezt az elvet következetesen megtartjuk. K. D. 1988.

Next

/
Thumbnails
Contents