Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-03 / 304. szám, Vasárnapi Új Szó

NYUGTALAN A FEKETE-TENGER Román tudósok megállapították, hogy a Fekete-tenger szintmagassága szüntelenül változik. A minimális és maximális szint közti különbség eléri a 169 centimétert. Erre a legnagyobb befolyást a szél gyakorolja. Az északkelet felől fújó, 12 bal erősségű szél például 1 méterrel emeli a vízszintet. Emellett a Duna is befolyásolja a vízszint-ingadozást. Az év első felében a Dana vizének normális beömléss esetén a Fekete-tenger szintmagassága nagyobb, mint ax év második felében. Érdekes, hogy a dagálynak és az apálynak csak igen kis befolyása van a Fekete-tenger szintmagasságára. — A közigazgatás észszerűsítését nem korlátozhatjuk csupán az ügyintézés tökéletesítésére. A racionálást úgy is kell értelmeznünk, mint az állami igazgatási tevékenység lényegének, küldetésének, tartalmának tökéletesítését: Tehát nemcsak arról van szó, hogyan cselekedjenek az állami igazgatás dolgozói, hanem és főleg arról, mit végezzenek. Ez már a munka kezdetén nagy probléma elé állítja a kutatókat: hogyan mérjék a közigazgatási tevékenység hatékonyságát? A közigazgatásban dolgozók számával? Ez, mint tapasztaltuk, a hivatalnokok számának gépies csökkentéséhez vezetett csupán (a központi igazgatásban 1955—66 években 32 ezerről 19 ezerre, a nemzeti bizottságokban 55 ezerről 39 ezerre). De az ügyintézésén ettől misem változott. Vagy vegyük mércének az NB-k gazdaságának eredményeit? Ez egyoldalú lenne, mert nem foglalja magában az ún. polgári ügyvitelt. Legyen a mérce az, hogyan érvényesítik a felsőbb utasításokat? Vagy, hogyan elégítik ki a helyi szükségleteket? Melyik a fontosabb? Kiút: komplex ésszerűsítés Az ésszerűsítési osztály munkájának már megmutatkoznak első eredményei a sok kérdésre megadott válaszban: mind az ügyvitelt, mind a munka tartalmát módosítani kell. Mindkét vonatkozásban a modern technika és a céltudatos gondolkodásmód a döntő. Most folynak a munkálatok az egységes nyilvántartási rendszer kidolgozásán. Az ország minden dolgozójának bérnyilvántartását egységesen vezetik majd, az Állami Statisztikai Hivatal ezt 1970. január 1-től lépteti érvénybe. Az államigazgatás számára további ügyvitelek egységesítése is folyamatban van. Szerkesztik a standard nyilvántartási lapokat, hogy ezek elektronikus számítógépekkel feldolgozhatók legyenek és az eddiginél több vonatkozásra és összefüggésre deríthessenek fényt. Elkészültek az új ügyviteli formák számítógép-programjai a Minszk-22, az Eliot 503 és az IBM 7040 típusú számítógép számára (ez az utóbbi az SZNT ügyvitelét szolgálja). Készül a bérlistákra vonatkozó program a Tesla-200 számítógépre, amelyet a géppel együtt megkap a megrendelő. A gépi feldolgozás azonban akadályokba ütközik: törvényes előírások léteznek, amelyek megszabják az ügyvitel módját és ezek betartása lehetetlenné tenné számos gépi adat betáplálását. A miniszterelnökség most egyetértését fejezte ki, hogy felülvizsgálják, mely törvények fékezik a gépesítést. A munkával ugyancsak az intézetet bízták meg. Jövőre az államigazgatási szervekben már kettős nyilvántartás lesz, 1970-ben pedig már kizárólag az új módszerrel dolgoznak és üzembe lépnek a számítógépek. [ovo utjai Az Államigazgatási Intézetben készülnek az előírások, hogyan kell mely ügyeket Intézni, hogy azok maximálisan ésszerűen a legrövidebb úton célt érjenek. Az alapelv: ne az ember Járjon a dolgok után, hanem az akták mozogjanak illetékestől illetékeshez. Készülnek a módszerek, amelyekkel a nemzeti bizottságok egész könyvelését és költségvetését elektronikus agyak végezzék teljes pontossággal és megbízhatósággal. A cél, hogy az ügyintézésre egy-egy nemzeti bizottsági dolgozó bérében csupán havi 9—10 korona jusson. Bére többi részéért végezzen az ember emberhez méltó agymunkát, szervezzen, észszerüsítsen, következtessen. És itt bontakozik kl az Intézet munkájának lényege: A közélet torzításai közismerten heves reakciót váltottak ki hazánkban. A közigazgatás szakaszán a hibák gyökerét elsősorban személyekben véltük felfedezni. És ezen a ponton sokhelyütt súlyos leegyszerűsítés hibáját tapasztalhattuk. „De megváltozott, amióta funkcióba került!" — mondogattuk egy-egy emberről, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s a személycserében véltük fellelni a hibák ellenszerét. Pedig nem mindig volt igazunk. A kívülálló ugyanis ritkán látja azokat az erőket, amelyek az embert a közigazgatás rendszerében hatalmába kerítik. A legjobb akaratú és képesítésű ember is a közigazgatási rendszer malomkövei közé kerülve egyre kevésbé teheti már azt, amit szeretne, s egyre inkább azt kell tennie, amit e rendszer törvényszerűségei diktálnak neki. Prágában két éve működik egy intézet, amely tudományos módszerekkel, nagyképességű kutatógárdával, nemzetközi színvonalon foglalkozik a közigazgatásban ható erők tanulmányozásával, felderítésével és kihasználásuk lehetőségeivel. Ide, az Államigazgatási Intézet ódon falai között születő gondolatok világába., szeretnénk most elkalauzolni az olvasót. Zsonglőr-mutatvány két kifejezéssel Vegyünk két kifejezést: közügy és állami ügy. A két kifejezés kétségtelenül ugyanazt Jelenti, hiszen az állam képviseli a köz, a társadalom ügyét. Miért nevezzük nemzeti bizottságainkat hivatalosan mégis állami igazgatási szerveknek és nem közigazgatási szerveknek? Ezért: a direktív centralizmus idején kinyilatkoztatott monolit egységnek jobban megfelel az állami igazgatás kifejezés. Ugyanis: a közüggyel szemben „csak" olyasmi állhat, mint a magánügy, vagy a helyi érdekű ügy. Amikor a központi akaratnak kell erősebben érvényesülnie, a magán- és helyi ügyek elnyomása szükséges. De ezt meg is kell indokolni. Hogyan? Nos, a közügy kifejezés helyébe beiktatjuk az állami ügy kifejezést. Nagyon egyszerű mutatvány ez, hiszen egyforma jelentésű szavakról van szó. Igenám, de mi az állami ügy ellentéte? Az állami ügy ellentéte az államellenes ügy. Márpedig ami államellenes, az jogosan és szükségszerűen elnyomható és a háttérbe szorítható, fgy a helyi érdeknek, szükségletnek már államellenes színezete van. S ezért: „Minden, ami a helyi szervek reális, bővebb önállóságát célozta ... nem volt összeegyeztethető a monolit egységgel. Részben ezért szorultak háttérbe a helyi érdekek és szükségletek, a szolgáltatások, az életkörnyezet kérdései, stb." — írja P. Levit „A közigazgatás tudományos tanulmányozása" című elemzésében. Nos, Ilyen rejtett, laikus szemmel alig észrevehető jelenségeket tárnak fel ott, ahol tudományos megalapozottsággal és kérlelhetetlen logikával kutatják a közigazgatás legkülönfélébb vonatkozásalt. Bár a fenti gondolatmenet csupán egy kisebb tanulmány apró gondolatszilánkja, és elvész a kutatóintézet sokrétű tevékenységében, mégis elárul valamit: az intézet munkájának alaphangjában érződik a törekvés a torzítások kinövéseinek lenyesegetésére. Hogyan? A torzítások kiküszöbölésére és főleg újabb torzítások keletkezésének lehetetlenné tételére a leghatékonyabb módszernek a gyökeres racionálás, ésszerűsítés mutatkozik. Erről a kérdésről Karel Stétka, az észszerüsltési osztály vezetője a következőket mondja: a vezetési, irányítási munkák olyan megjavítása, olyan áttekinthetősége, hogy a lehető legkisebb legyen a szubjektív torzítások lehetősége. Az intézet felkínálja szolgálatait a legkülönfélébb helyi, járási problémák tudományos megoldására is. Például a beutazásokból, a központok excentrikus elhelyezéséből adódó problémák optimális megoldásának módját kidolgozzák megfelelő adatok birtokában. És ez a magas színvonalú szolgáltatás lesz egyre inkább az intézet munkájának tartalma, sót, ettől — a megrendelésektől — függ majd gazdasági léte. A sokoldalúan ésszerűsített közigazgatási tevékenységben képességeikhez méltóbban érvényesül az ember, az irányító emberi akarat és tudás. Mégpedig elsősorban a helyi, a lakosság szükségleteihez legközelebb álló fokon. Ennek feltételeit igyekszik megteremteni az a tudományos kutatóintézet, amelynek ódon falai közé rövid bepillantást igyekeztünk nyújtani. Elégedetten vesszük tudomásul, hogy az itt dolgozó tudósokat a jövőben komolyan kell majd venni, mert különösen a közigazgatás szakaszán nehezen lehetne optimális összhangba és egyensúlyba hozni a közopnti államhatalmi érdekeket a helyi érdekekkel és szükségletekkel. Tehát eltüntetni azt a — helyzet rosszabbodását eredményező — gyakorlatot, amely szembe helyezi a helyi szükségleteket és érdekeket az állami érdekekkel. Tudományos munka eredményeképp láttuk, hogy ennek az ellentétnek nem kell szükségszerűen éleződnie. löan- VILCSEK GÉZA GYORS NADRÁGVARRÁS Az ausztráliai Brisbane városban szakosított „nadrágáruház" kínálja áruit. A vásárlók maguk választhatják ki a szabásmintát és a szövetet, s miután megállapították a méreteiket, egy órán belül „testreszabott" új nadrágban távozhatnak. E gyorsaság titka abban rejlik, hogy olyan „előregyártott elemekből" varrják a nadrágot, amelyeknek egyes része (öv, mandzsetták stb.) nincsenek befejezve. Ax árnháx 90 fajta szövetet és ig^y"" sok szabásmintát kfnál f*'kü- ^ lönböző korú, izlésű és testalkatú vásárlók számára. A KOZMIKUS PORFELHŐK REJTÉLYE A mesterséges holdakra szerelt műszerek adatai szerint a tudósok úgy vélték, hogy Földünket a kozmikus por felhője veszi köriil. A szovjet kutatók Konsztantyinov akadémikus vezetésével most bebizonyították, hogy a kozmoszban levő porrészecskéket regisztráló műszerek azokra a hőváltozások okozta zavarokra is reagálnak, amelyek magában a készülékben keletkeznek. Ezeket a fogyatékosságokat kiküszöbölték és a „Kozmosz 135"-be már tökéletesített készülékeket szereltek. A megfigyelések kimutatták, hogy a Föld körül nincs semmiféle küiünleges porfelhő. A kozmikus por sűrűsége a Föld közelében átlag ugyafrs, olyan, mint a bolygóközi térségben. A kísérleti tengeralatti fülkéből kimászó állat valóban kecske. Az angol Királyi Tengerészeti Fiziológiai Laboratóriumban rajta próbálják ki, milyen hatással van a légnyomás fokozása a mélytengeri lülkékben való tartózkodás közben. A laboratóriumnak 46 ilyen kísérleti „nyula" van. A kecskék hasonlóképpen reagálnak a nyomásváltozásra, mint az embei.