Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-24 / 325. szám, Vasárnapi Új Szó

Városok, falvak, emberek A véletlen kezembe adott egy reklámnyomtatványt. Külföldi cég különféle gépeket propagál benne. A legérdekesebb, hogy a prospektus aránylag kevés képet közöl a gépekről, s teljesítményük ismertetésében is elég szűkszavú. Annál nagyobb gondot fordít a gépek megbízhatóságának ecsetelésére. A minőséggel és a megbízhatósággal kapcsolatosan nagy képet közöl: egy lakótelepet, szépen berendezett lakást, játszóteret. Mi köze ennek egy gép megbízhatóságához? — csodálkozom. A kísérő szöveg megmagyarázza: „Így élnek cégünk dolgozói. Elégedettségük megbízható munkájuk záloga." A cég reklámfőnöke megtudta: az életkörnyezet, a szabad idő kitöltésének színvonala közvetlenül hat a termelS tevékenységre. És e<zt, a korszerű vezetéselmélet felfedezését, használta ki reklámjában. A szocialista demokrácia kérdéséi a helyi igazgatás szemszögéből • A nemzeti bizottság társadalmi szerepé • Hogyan tovább? V

ajon értékeljük-e eléggé az életkörnyezetnek és az életstílusnak a termelőmunkára gyakorolt hatását — tudományosan bebizonyított hatását? A két tényező szoros összefüggésének kétségtelenül tudatában vagyunk. A kérdés mélyebb, tanulmányozásakor azonban megfigyelhető, hogy a lehetőség kihasználásának szervezési feltételeit nem teremtettük meg következetesen. Mivel az életkörnyezet és a szabad idő szakaszán a legnagyobb szerepet a lakóhely játssza, szükségszerűen az az intézmény érdekel bennünket ezzel kapcsolatban leginkább, amelynek küldetése e kérdések megoldása. És ez nem más, mint a helyi népképviseleti, önigazgatási szerv, a nemzeti bizottság. Ez az a szerv, amely a legközvetlenebbül érzi — helyi szükségletek, érdekek formájában —, mit kellene tenni az ilyen Igények kielégítésére. Kutassunk azonban tovább: megvan-e a helyi képviseleti szerveknek a lehetőségük, hogy az említett igényeket érvényesítsék? Mekkora követelményeik súlya? A vizsgálat megállapítja, hogy a helyi szervek a közigazgatás terén a legalacsonyabb lépcsőfokon állnak minden vonatkozásban, tehát e kérdésekben súlyuk ls a legcsekélyebb. Ügy tűnik, a közigazgatás hierarchiájában az igények inkább fentről lefelé érvényesülnek, mintsem lentről felfelé. Tehát a JNB követelménye többet nyom a latban, mint a helyi érdekeket és szükségleteket képviselő HNB követelménye. De akkor hogyan érvényesüljön — többek között — az életkörnyezetünk problémáit megoldani hivatott és ez irányú Igényeket képviselő szerv? Milyen egyáltalán az arány a fentről le és a lentről fel Irányuló követelmények között? Megszabták ezt egyáltalán? Létezik-e norma e két ellentétes Igény szabályozására? Ezeket a kérdéseket a gyakorlatban csupán részeiben, szilánkjaiban láthatjuk, általános képet valamiféle ezzel foglalkozó tudományos Intézmény adhatna csupán, s talán, megválaszolhatná a tisztázatlan kérdéseket ls. Kérdéseinket ezért a miniszterelnökség mellett működő Államigazgatási Intézethez címeztük: Dr. Kamii Fa b l a n , e kérdések szakértője válaszol: • Milyenné alakült napjainkig a lakhely alapját képező A marxista szociológia bizonyltja, hogy a társadalom alapvezető problémája a nép közvetlen részvétele az állami akarat kialakításában. A legtöbb szocialista államban a helyi önigazgatásnak nem voltak hagyományai, és ezért általánosságban e kérdések jogelméleti tanulmányozása nem valósult meg. Véleményünk szerint a szocialista demokrácia további fejlődése összefügg a község helyzetének ilyen meghatározásával: Önigazgatási szervezet a demokratikus centralizmus elve alapján. • A község önigazgatásának elve azonban némelyek szerint ellentétben áll a demokratikus centralizmus elvével... — Figyelmeztetni szeretnék a szovjetek kongresszusának rendszerére, amelyet Lenin a felsőbb szervek, üzemek és helységek közti szoros kapocsként jellemzett. E rendszerben a Járási kongresszuson 300 lakost és 60 üzemi dolgozót egy-egy küldött képviselt. A korszerű vezetéselmélet szabályai szerint is: minden rendszer lentről épül. A szocialista demokrácia rendszere esetében ls a szilárd alapot a községek és az üzemek képezik. Sokáig úgy véltük, hogy a nép részvé— Csak 84 olyan városunk van, amelyben 10 000 lakosnál több él, de 10 680 az 1400 la kosnál kisebb községek száma. Egy járás átlagosan 116 000 lakost számlál. A területi átszervezés a JNB-k nehezebb megközelítését jelentette. A központközségek küldetése legfőkép pen az lenne, hogy a szakigazgatást közelebb hozzák a lakossághoz. Ez Jelentősen növelné a községigazgatás hatékonyságát. A központközségek szervezése nem jelenti a HNB-k felszámolását. A Lévai JNB -kísérletéből kitűnik, hogy minden községben működnie kell a helyi igazgatás szervének, amely ellátja a lakosság hivatalos ügyelt. A javaslat tehát a gépies összpontosítás ellen irányul. Önkéntes szervezési formáról és annak törvényes keretéről van szó. Tehát lehetőségről, hogy a községek — ha szükség van rá — egyesítsék erőiket közös feladataik és szükségleteik ellátására. A Javaslat számol azzal is, hogy a kisebb községeket a nagyobbak ne nyomhassák el és igényeik egyformán érvényesülhessenek. A Műszaki Minisztérium tudományos távlati elemzést dolgozott kl, s ez azt mutatja, hogy a lakóhelyek alakulása 1700— Sí3 . igények hangsúlyozása ellen. Ebből a szempontbői érte — röplapokon — bírálat pl. a Cseh Városok és Falvak Szövetségét. Ml a véleménye erről? — A szocializmus további fejlődése szükségessé teszi a helyi és az országos érdekek szembesítését, hogy a határozathozatal objektív lehessen. A cseh országrészekben a szövetségnek nagy hagyományai vannak (190&), és jól bevált akkor, amikor a szolgáltatások, a korszerűsítés, a városépítés problémáit kellett megoldani. A községek és a városok fejlesztéséről való döntések alapja az érdekeken nyugszik. Egész sor probléma több helység számára közős. Nem mindenben szükséges a központi szervek segítségét kérni. A szövetség sokat tehet a pénzügy, a helyi gazdaság, a szolgáltatások, a helyi Igazgatás korszerűsítése terén. A község helyzete azonban lényegében attól függ, elismerést nuer-e nemcsak mint igazgatás' lanem mint gazdasági egység is. A helyi igények csak akkor érvényesülhetnek hatásosan, ha megfelelő gazdasági alapra támaszkodhatnak. Ezért a helységek területén működő termelőszervezeteknek valamilyen formában gazdaságilag ls fflggniök kellene a helyi szeregység, a község? Milyen a köz ség szerepe? Miért beszél a CSKP XIII. kongresszusa és a párt akcióprogramja is a községi . és a városi népi önigazgatás haladó hagyományainak felelevenítéséről? — A dolgozó nép legmagasabb szervezeti formája a szocialista állam. A közvetlen önigazgatás megvalósításának útjait három vonatkozásban keressük: a munkakolleiktívákban, a társadalmi szervezetekben és a társadalom területi szervezési formáiban. A legállandóbb jellege ezek közül a területi szervezetnek, a községnek van. A község a lakosok összességét képviseli. A lakosokat egyenként és közösen ls í:özvetlen érdek fűzi az életfeltételek lehető legjobb megszervezéséhez. A község egyben az a hely ls, ahol a termelés megvalósul, ahol kialakul a nemzeti Jövedelem. A község szervei állnak a legközelebb azokhoz az információkhoz, amelyek az emberek szükségleteit, tudatát, véleményét tükrözik. A helyi szervek tehát a legésszerűbben valósíthatják meg a szocialista állami önigazgatás legtöbb szerepét, sőt, több funkciót közbeeső láncszemek nélkül is elláthatnak. Ez lehetővé teszi a központi igazgatási apparátus lényeges csökkentését. • Milyen a mai község jogi helyzete? — Az 1966. évi Alkotmány nem beszél községről, hanem nemzeti bizottságról. A nemzeti bizottság egyrészt a legtágabb társadalmi szervezet, másrészt az államhatalom és az állami igazgatás szerve. Ám a NB, mint legtágabb társadalmi szervezet, mind ez Ideig nincsen meghatározva. Erre azért nem került sor,, mert itt ls érvényesült az a politikai elv, amely szerint a párt-, a társadalmi, állami és a gazdasági vezetés egybeolvad. Ez az elmélet azonban ellentmond a társadalmi feflődés törvényszerűségeinek, nevezetesen a társadalom csoportok szerinti és osztályrétegeződése dialektikus értelmezésének. A társadalmi folyamatok hajtóereje éppen az osztály- és csoportérdekek szembesítése, találkozása és előrevezető megoldása. Az érdekek összecsapása haladó megoldásának záloga nálunk a munkásosztály hegemóniája és a párt vezető szerepének érvényesítéBKATISLAVA 0] ARCA telét az államigazgatásban a képviseleti rendszeren keresztül megvalósíthatjuk. Azonban minden kísérlet, hogy a helyi'és a városi NB-re decentralizáljuk a jogkört, újabb centralizálással végződött. Nálunk is bebizonyosodott Parkinson törvénye, miszerint a felsőbb szervek mértani arányban növekednek akkor ís, ha a törvények csök kentik a feladatalkat. Ezt számokkal ls bizonyíthatom: 1966ban a kerületi nemzeti bizottságok rendelkeztek a beruházási összegek 82 százalékával, az JNB-k 12 százalékával és a. VNB-k és a HNB-<k pedig csak B százalékával. • Milyen lehetőségeket kí nál a központi községek rend szerének javaslata? 2000 központközség létrehozását teszi szükségessé. Itt összpontosulhatnak a műszaki szolgáltatások, a kereskedelem, az egészségügyi és az elsőfokú Iskolaügyi intézmények és a különféle szakszolgáltatások. © Ogy tudjuk, különféle hangok szólnak a helyi érdekek él (B. Schrelber felvétele) vektőL A bruttó Jövedelemből kirótt adóra gondolok például. Ez a vizek és a légkör tisztaságát, a lakásépítést stb. tenné befolyásolhatóbbá és az üzemek számára ls előnyös lenne, mert. a helységekben végeredményben e vállalatok dolgozói laknak. Csak annyit tehetünk hozzá (hogy befejezzük a cikkünk elején felvetett gondolatot); a termelés szempontjából sem hiábavaló elgondolkozni fölötte, mily jelentés tényezőt jelentenek a dolgozók életkörülményei, melyek közt az emberek szabad idejüket töltik. Hogy az említett reklámfőnök szavaival éljünk: a korszerűen élő dolgozó korszerű gyártmányokat gyárt. VILCSEK GÉZA