Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-20 / 321. szám, szerda

Gustáv sák elvtárs beszéde az SZLKP Központi Bizottságának plénumán (Folytatás a 2. oldalról) mindazokat a politikai és esz­mei álláspontokat, amelyek el­lentétben állnak a bratislavai nyilatkozattal és a moszkvai jegyzőkönyvvel. A pártban a fő súlyt a liberalista és antimarxis­ta nézetek elleni harcra, a ra­dikalizálődő jelszavak és gesz­tusok elleni politikára kell he­lyezni. Ezek a nézetek erősen fékezik a pozitív politika ki­alakítását és megvalósítását, és tévútra vezetnék a pártot." Szeretnék néhány szót mon­dani a Sztovákiában végzendő pártmunka néhány sajátosságá­ról. Annál ls Inkább, mert ezek­ben a hetekben emlékezünk meg Szlovákia Kommunista Pártja politikai programja meg­fogalmazásának 25. évforduló­járól. Ez a program szemlélete­sen megnyilvánult az antifa­siszta küzdelemben, a felkelés­ben és lényegében pártunk po­litikai programjának magvát képezte a felszabadulás után ís. E programban szociális gazda­sági problémák megoldásáról, a szlovák nemzet helyzetének föderatív elv alapján való meg­oldásáról és hazánkban a szo­cializmus építéséről volt szó. E programot, amelyet Szlovákia Kommunista Pártja az 1943— 1944, az 1945—1948 években ér­vényesített, amelyért Szlovákia dolgozó népe küzdött és 1948 februárjában győzelmet aratott, az ötvenes években megzavarta a deformációs Időszak. Ez Szlo­vákiát kétszeresen sújtotta: a lakosság általános demokrati­kus jogainak korlátozásával, va­lamint a párton belüli demok­ratikus jogok megnyirbálásával, de ugyanakkor a nemzeti poli­tika deformációival és ennek következtében a nemzeti szer­vek fokozatos korlátozásával s csaknem teljes felszámolásával. Szlovákiában az 1963-as évben a megújhodási áramlatok nyo­mására bizonyos változások kö­vetkeztek be a pártban és a társadalomban egyaránt. Ekkor távoztak a politikai porondról, a politikai életből a személyi kultusz időszakának fő szlová­kiai képviselői: Široký, Bacílek, Dávid és mások. Ez fontos vál­tozás volt Szlovákia politikai életében. A párt új vezetősége Szlovákiában joem volt felelős az ötvenes évek torzulásaiért és érzékenyebben közelíthette meg Szlovákia problémáit. Bi­zonyos mértékig meg is kísé­relte az új irányvonal kialakí­tását. Igaz, hogy ez az 1963— 1967 közötti években nem ho­zott nagy sikert, mert Novotuý hatalma még szilárd volt s né­zetem szerint a párt új szlová­kiai vezetőségének az elhatáro­zása sem volt még érett. Szlo­vákia társadalmában azonban egyre erősödött a deformáció kiküszöbölését, a Szlovák Nem­zeti Felkelésnek és az 1943— 1948-as évek szlovákiai pártpo­litikája gondolatainak rehabili­tálását követelő nyomás. Ez a nyomás társadalmunkban és pártunkban a múlt év végén a CSKP Központi Bizottságának ülésein és ez év januárjában érett meg. Szlovákia Kommu­nista Pártja vezetőségének ér­demeként kell elkönyvelni azt, hogy lényeges mértékben hoz­zájárult a Novotný-ellenes cso­portosulás kialakításához. Dub­ček elvtársnak és a vele együtt fellépő elvtársaknak ez az ér­deme megmarad, és ezt igen pozitívan értékeljük. A szlovákiai kommunisták helyes állásfoglalása Eltérés a szlovákiai és a csehországi fejlődésben A januárt követő további fej­lődés során Szlovákiában Jelen­tős eltérés volt tapasztalható a cseh országrészekben végbeme­nő fejlődéstől. Ehhez bizonyá­ra hozzájárult a szlovák társa­dalom szociális-gazdasági ösz­szetétele is. Hozzájárult ehhez a múltban eltérő politikai fej­lődés ls. A München előtti köz­társaságban a hagyományos burzsoá pártok a nemzetiségi kérdésben a csehoszlovaklzmus­sal kompromittálták magukat, a Hlinka-párt a fasiszta rend­szerrel és a nácizmussal való együttműködéssel kopromittál­ta magát, a Demokrata Párt nem vert gyökeret a szlovák nép szélesebb rétegeinek tuda­tában, és az 1948 februárja utá­ni pártok lényegében semmi tö­meges befolyással nem bírtak. Lényeges különbségnek tartjuk azt, hogy január után tere nyí­lott Szlovákia Kommunista Pártja és a szlovák társadalom azon régi követelménye megva­lósításának, hogy rendezzék a csehek és szlovákok viszonyát, lehetőség nyílott a föderatív rendezés megvalósítására, me­lyet az SZLKP vezetősége már az 1943-as, 1944-es, 1945-ös években szorgalmazott és amelyről a későbbi években sem mondott le. A nemzeteink közötti kapcsolatok igazságos megoldásáért, a föderatív ren­dezéséért vívott küzdelem a szlovák társadalomban Január után egyesítő tényezőként ha­tott, és ezért az ellentétek nem éleződtek úgy kl, mint mondjuk a cseh környezetben. A sajtó egy részében sok vita volt a demokratizáció és a föderáció viszonyáról, sok leegyszerűsí­tett magyarázat látott napvilá­got. Nem egyszer megmondot­tuk, hogy nemzeteink kölcsönös kapcsolatának föderatív. Igaz­ságos rendezése a demokrati­kus gondolat, a szocialista de­mokrácia szilárd része, és a szocialista demokrácia csak részleges volna, ha nem oldaná meg a jelenlegi nacionális hely­zetet. így tehát kapcsolataink föderatív megoldása csupán erősíti államunkban a kapcso­latok demokratikus rendezésé­nek gondolatát. Január után Szlovákiában konzervatív elemek mutatkoz­tak a párt munkájában. És nemcsak az alacsonyabb szer­vekben, hanem a párt vezetősé­gében ls. Megnyilvánult például az emberek csekélymérvű meg­mozdulásában jóllehet az em­berek testesítik meg bizonyos értelemben a gondolatokat és a haladást is. Ezek a konzerva­tív elemek fokozatosan a párt­tagság és a szélesebb közvéle­mény bírálatának tárgyává vál­tak. Január után a szlovák tár­sadalomban, elsősorban a párt­ban erőteljesebben alakult ki és erősödött egy középáramlat. Nézetem szerint Szlovákiának bizonyos sajátossága a cseh or­szágrészekkel szemben éppen az, hogy erősödik ez a közép­áramlat, amely bírálja a kon­zervatív irányzatokat a pártban, de ugyanakkor harcol a Jobb­oldali-opportunista szélsőségek ellen. Ezek az irányzatok nyil­vánultak meg Szlovákiában a Járási és kerületi pártkonfe­renciákon, a párt életében és a felsőbb szervekben levő kon­zervatív elemek bírálatában, de ugyanakkor a jobboldali szél­sőségekkel, a jobboldali oppor­tunista irányzatokkal való po­lémiában is. Ogy vélem, hogy ez a középáramlat fokozatosan pártunkra jellemző lett, távla­tot adott a párt munkájának, és fokozatosan megnyerte a többséget. Éppen azáltal, hogy Szlovákiában erősödött a kö­zépáramlat, a párton kívül nem tudtak teljesen kibontakozni sem a Jobboldali opportunista áramlatok, sem a szocialistael­lenes erők. A szlovák értelmi­ség lényeges részét nem érin­tették ezek a jobboldali oppor­tunista áramlatok, nem vonzot­ták, nem nyertélt meg, és ez pozitívan megnyilvánult saj­tónkban, rádiónkban, televí­zlónkban is. Ilyen helyzetben készült fel a párt a kongresz­szusra. Igaz, Szlovákia Kommu­nista Pártjának rendkívüli kong­resszusa sajátos helyzetben, sú­lyos válságos helyzetben folyt le. A kongresszuson részt vett kommunisták érdeme, hogy ilyen súlyos helyzetben ls meg­találták a helyes, reális és jó­zan politikai kiutat, irányítani tudták a pártot és el tudtak kerülni minden hangulatve­szélyt. Ezen a kongresszuson lényegében az a középáramlat került túlsúlyba, amelyikről beszéltem. Megalakult az'új ve­zetőség, a párt új -Központi Bi­zottsága. Ogy vélem, hogy el­tekintve a rendkívüli körülmé­nyektől az alapszabályzatban meghatározott feltételek között zajlott le, s a legkisebb okunk sincs arra, hogy kételkedjünk a kongresszus irányvonalának helyességében, valamint az ösz­szes többi megoldás — bele­értve a kádermegoldásokat is — helyességében sem. Azt hiszem, ma ls büszkén tekinthetünk arra, hogy a szlo­vák kommunisták abban a vál­ságos időben olyan álláspontot tudtak elfoglalni, amelyért sem ma, sem pedig a jövőben soha nem kell majd szégyenkezniük. Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa után folytatta e reális és józan politikát. Az emberek elismerik e politika reális voltát, bár Igaz, gyakran nem felel meg elképzeléseik­nek. Engels megállapítása, mi­szerint a szabadság az elkerül­hetetlenség megértése, azt je­lenti, hogy a pártnak és vég­eredményben az embernek, mint egyénnek is minden hely­zetben látnia kell a határt, meddig érvényesítheti saját személye vagy a társadalom szabadságát. Ha e határt hely­telenül becsüli fel, akkor vagy elragadja a képzelete, vagy avanturizmusba esik, és ez vál­ságokhoz vezet. Hangsúlyozni kell, hogy au­gusztus után új helyzet alakult ki, a pártnak ebből kellett ki­indulnia és e helyzet elemzésé­ben kellett nemzeteink szabad fejlődésének, államunk szabad fejlődésének lehetőségeit ke­resni. A jövő fogja megmutatni, hogy az a szilárd irányvonal, amelyet ezen a kongresszuson kezdtünk meg és mindmáig megvalósítottunk, habár bírál­ják is, az egyedül lehetséges és az egyedül helyes Irányvonal volt. Néha elhangzik az a gya­nú, főként a nem népszerű in­tézkedésekkel kapcsolatban, hogy nem térünk-e vissza az ötvenes évekbe? Beszéltünk er­ről a kongresszuson, a Közpon­ti Bizottságunk legutóbbi ülésén és ma újból beszélünk róla: helyre akarjuk hozni az ötve­nes évek deformációit, elítéljük a marxista elméletnek ezeket a torzulásait, különösen a gya­korlatban és szilárd elhatározá­sunk, hogy nem engedjük visz­szatérésüket pártunk életébe és a közéletbe, még ezek között a nem éppen könnyű feltételek között sem. Szilárd elhatározá­sunk a január utáni fejlődésből megőrizni mindazt, ami pozitív, ami alkotó Jellegű, amint ezt kimondja a CSKP KB határozata is. Munkánkban azonban men­tesülni kell a szélsőségektől, a konzervatív elemektől, amelyek még fellelhetők szervezeteink­ben és szerveinkben is és men­tesülnünk kell a jobboldali-op­portunista irányzatoktól is, po­litikai küzdelmet folytatva el­lenük, mert ezek a mi pártunk­ban ls megtalálhatók és első­sorban harcolnunk kell a szo­cialistaellenes erők ellen, ame­lyek a párton kívül hatnak, de befolyást gyakorolhatnak a kommunistákra ls. Pártunk augusztus után bizo­nyos korlátozásokhoz folyamo­dott. Ilyen a cenzuratörvény, amely korlátozza a sajtó, a rá­dió, a televízió, a tömegtájé­koztatási eszközök tevékenysé­gét. Foganatosítottunk néhány más intézkedést is a gyüleke­zési jogra vonatkozóan, vagy nemrég ideiglenes korlátozáso­kat léptettünk életbe határain­kon stb. Akadnak bírálók is, akik azt emlegetik, hogy vezetőink kö­zül ki mit mondott január után, és ezt összehasonlítják azzal, ami most folyik. Tegyük fel, hogy Husák Itt és Itt azt mon­dotta, hogy határainkon nincs szükség szögesdrótra, ma pedig a határok átlépését korlátoz­zák stb. Ez látszólag hatásos, csaknem logikus dolog. Amikor lényegesen megváltozik a hely­zet, akkor minden józan ember­nek ebből kell kiindulnia, nem mondva le azokról az elvekről, amelyekről január óta beszél­tünk, és a mai időben kötele­sek vagyunk bizonyos enged­ményeket, bizonyos korlátozá­sokat tenni az állam érdeké­ben, az állam belső- és külső konszolidálása érdekében, az­zal a feltételezéssel, hogy a tér abban az arányban fog bő­vülni, ahogyan a konszolidá­ciós folyamat nemzetközi és belpolitikai viszonylatban elő­rehalad. A CSKP és az SZLKP vezetőségének szilárd elve, hogy teljes mértékben felújítja nálunk a jogrendet és a lakos­ság biztonságát. Egyrészt sza­vatoljuk az emberek állampol­gári Jogalt, amelyeket törvény biztosít számukra, másrészt nem engedjük meg a törvények megsértését az államhatalmi szervek részéről a polgárokkal szemben, vagyis nem engedünk meg semmilyen törvénytelensé­get. Már két és fél hónap telt el az augusztusi események óta, és mindnyájan tanúi le­hettünk annak, vajon nálunk megsértik-e a törvényességet az állampolgárokkal szemben. Megőriztük a szocialista törvé­nyességet és társadalmunk tar­tós állapotaként továbbra ls fenn akarjuk tartani, hogy minden polgár tudja, hogy a törvény oltalmazza őt, és nincs olyan szerv, amely büntetlenül megsérthetné személyes és ál­lampolgári jogait. Az érem má­sik oldala a törvény megtartá­sa az állampolgárok részéről. Meg kell tartani a törvényeket Január óta rendkívül megla­zult a fegyelem. A törvénynek csupán az egyik oldalát hang­súlyoztuk, ameddig az megfe­lelt a polgároknak, ugyanakkor azonban a legkülönfélébb sza­kaszokon a törvényt megsértet­ték, nem tartották meg, sőt az államhatalmi szervek nem is nagyon gondoskodtak arról, hogy a törvényt tiszteletben tartsák. Meg kell mondani, ra­gaszkodni fogunk ahhoz, hogy minden egyes polgár tisztelet­ben tartsa a törvényt és a tör­vényerejű rendelkezéseket. Ha valaki megsérti e törvényeket, akár egyénileg, akár különféle tömeges garázdálkodások, ut­cai tüntetések vagy egyéb de­monstrációk alkalmával, szá­molnia kell azzal, hogy a tör­vény itt is érvényesülni fog. Ez így van minden civilizált államban, tehát nálunk sem en­gedhetjük meg, hogy az embe­rek önkényeskedése, vagy bár­milyen áramlat önkénye anar­chiához vezessen. Igen világo­san meg akarom mondani a Központi Bizottságnak ezen az ülésén is, hogy a CSKP vezető­sége és az SZLKP vezetősége szilárdan elhatározta, miszerint nem hátrál meg semmilyen nyomás, semmilyen ultimátum­szerű követelés előtt, származ­zon az akár a diákok csoport­jától vagy más csoportoktól. E vezetőségből senki sem akar valamilyen politikai eljáráshoz, politikai megtorlásokhoz stb. folyamodni. Ha valahol fel ls merülnek más nézetek, politi­kailag akarunk megbirkózni velük, magyarázni akarunk, az embereket meg akarjuk nyerni. Természetesen, ha megsértik a törvényt, akkor ez többé nem ideológiai kérdés. Szeretnék még Itt néhány szót mondani az említett tö­megtájékoztatási eszközökkel kapcsolatban, hogy valamivel tovább Jussunk a vitáktól, vagy a bírálatoktól, a kölcsönös gya­núsítgatástól. A CSKP Központi Bizottságának határozatai igen világosan beszélnek arról, hogy a párt ezen a területen, amely rendkívül fontos az emberek tudatának kialakítása, az alap­vető kérdésekben való tájékoz­tatás szempontjából, nem mondhat le döntő befolyásáról és vezető szerepének érvényesí­téséről. Ezt az elvet át kell vinni a konkrét gyakorlat terü­letére. Természetesen ezeket a dolgokat nem akarjuk érzéket­lenül megvalósítani. Nem akar­juk, hogy az újságírók, a tö­megtájékoztatási eszközök dol­gozói gépemberekké vagyis csak bizonyos utasítások és pa­rancsok végrehajtóivá váljanak. A fejlett dolgozók ezen nagy frontjával meg akarunk álla­podni abban, hogy a párt irányvonalát, a CSKP Központi Bizottsága által megadott irányvonalat, valamint a ml Központi Bizottságunk irányvo­nalát is hogyan vigyük át a mindennapos munkába. Keresni akarjuk az együttműködést, az együttes alkotást, a megegye­zés formáit, és így akarjuk ér­vényesíteni a párt vezető sze­repét. De meg kell mondani azt is, hogy ott, ahol nem talá­lunk jóakaratra, ahol nem haj­landók ezt az irányvonalat tá­mogatni, ott személyi lnézkedé­seket is kell foganatosítanunk és a párt vezető szerepét más módon is biztosítanunk kell. A föderatív rendezés feladatairól A szlovák nemzet végre le­hetőséget kap arra, hogy az államban egyenjogú partner­ként a dolgok lényeges részét maga Irányíthassa. Meg kell még oldanunk a nemzetiségi kisebbségek konk­rét. helyzetének problémáit is Szlovákiában. Jóváhagytuk a köztársaságban élő nemzetiségi kisebbségek helyzetéről szóló alkotmánytörvényt. Most a szlovákiai nemzetiségi kisebb­ségek képviselőivel tárgyalunk. Javaslatot akarunk terjeszteni a Központi Bizottság elé a szlovákiai magyar és ukrán ki­sebbség helyzetére, akár a Szlovák Nemzeti Tanács konk­rét törvényjavaslatának formá­jában, akár legalább tézisek formájában, hogy ezeket a ké­nyes kérdéseket Központi Bi­zottságunk is megvitathassa. Ezek a kérdések érzékenyek mind szlovák részről, mind pe­dig magyar és ukrán polgár­társaink részéről is. Olyan megoldást kell találnunk, amely megfelel Internacionális kap­csolataink elveinek épp úgy, mint Szlovákiában a politikai rendszer és a nemzeti szervek kiépítése konkrét szükségle­teinek. A föderációval kapcsolatban a gazdaság, az életszínvonal és a dolgozók szociális helyzete terén ls kl kell dolgozni a táv­latokat és terveket. Főként az utóbbi hónapokban megfigyelhettük, hogy a kom­munisták aránylag kevéssé kö­telezik el magukat a párt irányvonala mellett. Sokan op­portunizmusból vagy más okok­ból vonakodnak ettől. Most vi­lágos egységes politikai irány­vonalunk van. Fokoznunk kell minden egyes párttag, minden egyes szervezet aktivitását. El kell érnünk tagságunk aktivi­tását, meg kell győzni őket ar­ről, hogy segítsék a pártot eb­ben a munkában, hogy erőt nem kímélve szervezzék meg az üzemekben, falvakon, vala­mennyi munkahelyen a kommu­nisták konkrét munkáját, dol­gozzanak a pártonkívüliek kö­rében, nyerjék meg az embe­rek bizalmát és támogatását, pártunk politikájának. Nemzeteink és államunk előtt reményteljes távlat áll. Előké­szítjük a gazdasági, szociális és más problémák megoldását. Erőnket a munkára, munkánk problémáira, belső Bgyeink megoldására összpontosítjuk. Senki sem gátol meg bennün­ket abban, hogy e problémákat a magunk módján, helyzetünk­nek megfelelően oldjuk meg. AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) vannak az SZLKP Központi Bizottsága politikájával, úgy, amint azt az SZLKP kongresszusán kidolgozták és Jóváhagyták, s ezért azo­kat Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága teljes mértékben támogatja. „Egyetértfink ezekkel az okmányokkal — mondotta Husák elvtárs —, és kötelezettséget vállalunk, hogy azokat következetesen életbe léptetjük." A délutáni ülés röviddel 14 óra után a Gustáv Husák beszédével kapcsolatos vitával kezdődött. A vitában elsőként Stefánia Vašeíková vett részt. A délutáni tanácskozáson megjelent Oldrich Cerník miniszterel­nök, a CSKP KB elnökségének tagja, aki az ülésen a CSKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének megbízásából vesz részt.

Next

/
Thumbnails
Contents