Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-19 / 320. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága november 14—17-i plenáris ülésén elhangzott vita ismertetése leopold Hofman elvtárs: Ha helyesen akarunk válaszolni az egész pártunk és a társadalom által íeltett kérdésekre, nem hallgathatjuk el azokat az okokat, amelyek a jelenlegi súlyos helyzethez vezettek. És úgy gondolom, hogy itt arról van szó, hogy teljes mértékben tudatosítsuk, miszerint az utóbbi fejlődést nem értékelhetjük elszigetelten, hanem a társadalomban és a pártban már jóval előbb, évek során át kialakult helyzettel összefüggésben. Semmiféle komoly elemzés nem tűri el a gépies kritériumokat. A párt hatalmi értelmezéséhez való bármilyen visszatérés nem következhet csupán a párt hatalmi helyzetéből, hanem állandóan kapcsolatban keli lennie a munkásosztállyal, a parasztsággal, az értelmiséggel és a dolgozók többi rétegével. A kiutat abban látom, hogy gyakorlati lépéseket tegyünk a gazdasági, politikai, a belpolitikai élet miiiden szakaszán, amelyekkel végül ls meggyőzhetjük a dolgozókat arról, hogy szavaink és nyilatkozataink egyek tetteinkkel. A kiutat- abban látom, hogy biztosítva lesz a pártós a nyilvánosság teljes tájékoztatását politikánk minden fontos kérdéséről, és ez többek között pártunk annyira szükséges egységének alapvető feltétele is. Evžen Erban elvtárs rámutatott a jelenlegi helyzet súlyosságára és kérte, hogy a központi Bizottság összpontosítsa figyelmét a valóban alapvető politikai kérdések megoldására. Ha a párt valóban teljesíteni akarja történelmi feladatát, — mondotta — akkor a legrövidebb időn belül, és természetesen a Központi Bizottságnak már ezen az ülésén el kell érni az egységes álláspontot, amely a következő hónapokban közös politikánk alapja lesz. Erban elvtárs a továbbiakban egyetértett azzal, hogy meg kell valósítani az elmúlt időszak elemzését, ám a bírálatnak azt kell céloznia, hogy a január utáni politika konszolidálódjék, hogy szilárd szocialista irányzata felújuljon, valamint azt, hogy felújuljon a Szovjetunióhoz fűződő osztálytestvériség. Felszólalása végén kérte, hogy a CSKP KB által elfogadott dokumentumokat fegyelmezetten teljesítsék. Ivan Málék elvtárs kifejtette, hogy a január utáni fejlődés egész sor alapvető elemeit figyelmen kívül hagyták, másokra különféle formában nyomást gyakorolnak, különösen a tömegtájékoztatási eszközökre. Egyes folyóiratokat, amelyek megnyerték a szocialista módon gondolkodó polgárok nagy részének bizalmát, betiltottak. Ezzel szemben más sajtót terjesztenek, mégpedig törvényellenesen. Ez a sajtó tele van hamis tájékoztatásokkal, valótlanságokkal és hazugságokkal, amelyek felháborítják népünket. Az ezekkel szemben tanúsított bármilyen türellem a norma lizácló, a valódi megértés ellen irányul, jelentős feladat jelenleg az, hogy tudományosan értékeljük a január Utáni politika egyes elemeit és ne a támadásokra adott válaszokkal védelmezzük ezeket, hanem valóban tudományos okfejtéssel. Ezek a párt vezető szerepének, az emberi arculatú szocializmus tartalmának kérdései, a gazdasági rendszer, a kétirányú tájékoztatás alapelve és szükségessége és lényege, a belső pártfegyelem a párt üj értelmezése keretében. Az alapvető követelmény a feltétlen igazságosság és becsületesség a valóság Ismertetésében és minden kommunista magatartásában. Csak ez erősítheti meg az egységet, a bizalmat és ezzel a mai égető feladatok megoldásának lehetőségét. Otakar Rytíí elvtárs kifejtette álláspontját a proletár nemzetköziség elvével kapcsolatban. Állást foglalt az előző Időszak bíráló és önblráló elemzése mellett, amelyben meg kell állapítani, hogy mi volt benne a pozitív, milyen szélsőségek, kilengések és hibák fordultak elő, valamint azt ls, milyen tanulságot meríthetünk e hibákból, és ki okozta azokat. Kijelentette, hogy az idei események irányítása kiesett a Központi Bizottság és főképp elnöksége kežébôl, és az események irányítását fokozatosan más erők ragadták magukhoz, s ez az ellenforradalom kirobbanásának ' veszélyét idézte elő. Állást foglalt a barátság aktív politikája mellett a Szovjetunióval és a Varsói Szerződég többi államával. Josef Pribyl elvtárs intézkedéseket javasolt a Központi Bizottság és szervei munkájának tökéletesítésére és indítványozta a CSKP Központi Bizottsága plénuma szerepének megerősítését. Ha bírálom a jelenlegi helyzetet, — hangsúlyozta —, ez egyáltalán nem jelenti azt, mintha bizalmatlan lennék a Központi Bizottság elnökségével, a Nemzetgyűlés és a kormány képviselőivel szemben. Teljes mértékben egyetértek azzal a bizalommal és széles körű támogatással, amelyet e képviselők iránt kifejez a párttagok és a közvélemény java része. Azok között a javaslatok között, amelyeket Pfibyl elvtárs a párt Központi Bizottságának megfontolásra indítványozott, az a javaslata is szerepel, hogy dolgozzák ki a csehés morvaországi kommunisták kongresszusa és a párt XIV. kongresszusa előkészítésének módszerelt. Pŕibyl elvtárs véleménye szerint a kongresszusokat legkésőbb a jövő év első negyedében kellene megtartani. Felszólalásának befejező részében Pfibyl elvtárs gazdasági kérdésekkel és az életszínvonal emelésének problémájával foglalkozott. Josef Krosná? elvtárs figyelme főképp a párt egységére és akcióképességére összpontosult, és emellett hangsúlyozta a demokratikus centralizmus elvei megtartásának szükségességét, amely elveket a január előtti időszakban átformáltak és megszegtek, január után javulás állott be, azonban a párt megengedte, hogy reakciós és antiszocialista elemek ragadják magukhoz a kezdeményezést. Meglazult a pártfegyelem. Helyes — mondotta — elítélni mind a jobboldali, mind a dogmatikus-szektás erőket, mert mind a két szélsőséges irányzat gyengíti a pártot. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a baloldali szélsőségek elveszítik fontosságukat, mihelyt a pártban véget vetünk a jobboldali Irányzatoknak. Bírálólag nyilatkozott egyes újságírók munkájáról és arról a tényről, hogy a szovjet haderők tartózkodásáról szóló szerződést és a csehszlovák föderációra vonatkozó törvényt nem értékelte a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése. Beszédének befejező részében azt mondotta: véget kell vetni annak, hogy a pártot régi és új tagokra oszszák fel. Bohumír Štrougal elvtárs, mint számos további szónok, a január utáni fejlődéssel foglalkozott, amelynek — amint hangsúlyozta — sok pozitív vonása volt. A pártvezetőség igyekezett ugyan az új társadalmi mozgalom élére állni, ez azonban, amint az megmutatkozott, nem volt reális. Štrougal elvtárs több példát hozott fel és így folytatta: nagy kár, hogy egyes elvtársak e Január utáni fejlődést abszolút módon védelmezik és nem akarják beismerni azokat a komoly hibákat, amelyek politikánk megvalósításában ebben az időszakban felmerültek. Főképpen az volt a hiba, hogy nem kezdődött meg Idejekorán a jobboldal elleni harc, s ebből komoly tanulságot kell levonnunk. A múlt Időszak értékelésére kellene utalnia további tevékenységünk programjának. A moszkvai jegyzőkönyvvel kapcsolatban B. Štrougal azt mondotta, hogy ez a párt és az állam politikája belső és külső jelenségeinek megnyilvánulása. Ezt a jegyzőkönyvet nem tekinthetem kikényszerített aktusnak, hanem a megegyezés tényének. František Dvorský elvtárs felszólalásában azoknak a feladatoknak a nem teljesítése okai iránt érdeklődött, amelyeket a párt vezetősége január után tűzött ki. Részletesebben foglalkozott a kommunisták munkájával a Nemzeti Frontban. Kifejezte azt a nézetét, hogy helyes, ha a Központi Bizottság tagjai tolmácsolják a szervezetek tagjainak véleményét, azonban szervezeteikben sokkal őszintébben és következetesebben kellene dolgozniuk azért a politikáért, amelyet a pártvezetőség követel tőlük. Karel Kosík elvtárs vitafelszólalásában a forradalmi bölcsességről is beszélt. A köz- és társadalmi életnek e fontos összetevője létrejöhet és kell, hogy létrejöjjön a munkásság, parasztság, az Ifjúság és az értelmiség kölcsönös politikai érintkezésében, párbeszédében és befolyásában. A forradalmi bölcsesség a politikában így kizárja az opportunizmust, az ügyeskedést, valamint a könynyelműséget és a felületességet. A forradalmi bölcsesség és a bölcs forradalmiság egyúttal biztosítékot nyújt a hisztéria és a demagógia, egyének ambíciói és önteltsége, a gyávaság és az óvatoskodás, a naivitás és az illúziók ellen. Kosík elvtárs végül kifejezte meggyőződését, ha a CSKP KB és főként a politikai vezetés a politikailag öntudatos és aktív munkásságra támaszkodik és konkrét tettekkel bizonyítja, hogy folytatja a január utáni politikát, akkor kialakulnak a párt és a nép egysége megőrzésének és fejlesztésének feltételei. Bedrich Közel ka elvtárs felszólalásában bírálta a párt munkáját azért, hogy nem szentelt megfelelő figyelmet a tömegtájékoztatási eszközöknek, elsősorban a-káderek kiválogatása terén, nem dolgozott céltudatosan a hírközlő eszközökben lévő kommunistákkal. Bírálta továbbá a január előtti és a január utáni időszak politikai munkájának egyes hibáit. Egyetértett azzal, hogy a pártnak továbbra is mindent meg kell tennie sorai egységének, akcióképességének és néppel való egységének megőrzéséért, valamint azért, hogy a legszélesebb rétegeket megnyerje politikájának. A többi között hangsúlyozta, hogy ez az egység csupán a marxizmusleninizmus alapján, a moszkvai megállapodások teljesítésének céljával alakulhat ki. Ennek alapján érhető el az ország helyzetének normalizálása. František Bedrich elvtárs felszólalása bevezető részében hangsúlyozta, valamennyi párttag nézetét közös nevezőre kell hozni abbqji, hogy mit jelent most a párt internacionális felelőssége, és mi következik ebből ideológiai és politikai tevékenységére. Emlékeztetett arra a veszélyre, amely az imperializmus törekvéseiből következik és hangsúlyozta, a párt kötelessége megmagyarázni, hogy Jövőnk biztonságát a szocialista országok tábora szavatolja. Kifejezte azt a követelményt, hogy a plénum egyértelműen, a különféle magyarázatok lehetőségét kizárva, tűzze ki a párt jelenlegi fő feladatalt. Felszólalásának. nagy részében a hadsereg problémáival foglalkozott. Bírálta a hadsereg műszaki felszerelésében, a katonák és a parancsnokok katonai felkészültségében, harci készenlétében, a pártpolitikai apparátus és a hadsereg pártszervezetei politikai nevelő és ideológiai munkája rendszerében tapasztalható egyes negatív jelenségeket, és vázolta a hadsereg ezirányú fő feladatai' Antonín Hrotek elvtárs kifejtette nézetét, hogy azoknak az elvtársaknak, akik bűnösöket és ellenséget keresnek a január utáni folyamatban, nincs jó áttekintésük a széles néptömegek és a párttagság tömegeinek véleményéről. .Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy az antiszovjet tevékenység gyökereit a január előtti években is kereshetjük, amikor a szovjet tapasztalatokat érzéketlenül alkalmazták. Egyes felszólalók címére megjegyezte, hogy beszédükön vörös fonálként húzódik végig az, amit rossznak tekintenek a január utáni fejlődésben. Az ilyen értékelés ellentmondásban áll az emberek és a párttagság tömegeinek nézetével. A fogyatékosságok okait abban látja, hogy a hibák és torzulások felgyülemlettek a januárt megelőző Időszakban. Hrotek elvtárs felszólalása végén Dubček elvtársnak és az elnökség többi tagjának tolmácsolta az egész Karlovy Vary-i járási szervezet bizalmát. Peter Colotka elvtárs először arról beszélt, hogy közösen kiutat kell találni abból a helyzetből, amelybe a párt és a társadalom került és ennek a kiútnak kell alárendelni a különféle csoportos és személyes érdekeket. Ezután így folytatta: A személyes hatalom rendszerének bukása után a párt új, rendkívül Igényes helyzetbe került. De megfeledkezett arról, hogy Idejében és nyíltan beszéljen a párttagokkal és társadalommal azokról a szándékokról, amelyeket januárban és azután meg akart valósítani. Colotka elvtárs ezután a tömegtájékoztatási eszközöknek a január utáni fejlődés különböző szakaszaiban végzett munkájával foglalkozott, továbbá a különféle egyesületek és szervezetek, mint pl. a KAN, K 231, keletkezésével, amihez Idejében határozott álláspontot kellett volna elfoglalni. Beszélt azon jogi intézkedések problémáiról ls, amelyeket a fejlődés megkövetelt, valamint azokról a körülményekről, amelyek ezen Intézkedések jóváhagyását késleltették, ha bár azok már elő voltak készítve. Colotka elvtárs felszólalását azzal fejezte be, hogy feltétlenül fel kell újítani a párt egységét, számolni kell a politikai és közéleti munka új stílusával, és nem szabad engedni azon fogyatékosságok megismétlődését, amelyek csökkentették január kétségtelen pozitívumait. František Tesaí elvtárs a párt eszmel-politikai hatását hangsúlyozta. Most arról van szó, hogy a kommunistáknak, de a többleknek ls az Igazsághoz hűen, szenzációk és pesszimizmus nélkül megmagyarázzuk nemcsak a január óta napjainkig eltelt Időszakról alkotott szemléletünket, hanem elsősorban azt, mit fogunk tenni a jövőben és hogyan. E feladat teljesítésében aktív segítséget kell nyújtaniuk a tömegtájékoztatási eszközökben és másutt dolgozó kommunistáknak. Ezzel kapcsolatban Tesaí felvtárs rámutatott arra, hogy deformációktól, hibáktól és bürokratikus módszerektől mentes politikát akarunk folytatni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy tehetetlenül úszni fogunk az árral, és egyetértünk különféle kétes hangulatokkal. Jan Havelka elvtárs a rezolúció javaslatával kapcsolatos észrevételeiben a január előtti fejlődés alaposabb értékelését követelte, mert ebben az időszakban látja a jelenlegi válság "gyökereit. Követelte továbbá, hogy a rezolúció a Kétezer szó című felhívást lényegében ellenséges dokumentumként értékelje, amely az ellenséges erők támadásának felfokozására szólított fel közvetlenül a párt járási konferenciái előtt,, hogy azokat eszmeileg megossza. Rámutatott, hogy nálunk augusztus előtt ellenforradalmi helyzet volt érőben, s ezt az állítását a K-231 képviselőinek fellépésével bizonyította. Ellenforradalmi erők voltak és vannak itt, s harcolni kell ellenük. Havelka elvtárs a továbbiakban a Szovjetunióhoz fűződő viszonyunkról bőszéit. Hangsúlyozta, hogy a szocializmushoz csak egy út vezethet, és ez az út a többi szocialista országgal, elsősorban a Szovjetunióval közös. Jón Janik elvtárs hangsúlyozta, hogy a nem szocialista erők január után nyomást gyakorolhattak, annak egyik oka, hogy a párt számos jó határozatát és következtetését egyes funkcionáriusok a maguk módján magyarázták és így tájé* koztatták róluk.a közvéleményt is. Kifejtette nézetét, hogy azokat a párttagokat és funkcionáriusokat, akik ezt bírálták, „dogmatikusoknak" kezdték megbélyegezni stb. Ezután néhány példát sorolt fel a párt akcióprogramja nem teljesítéséről és észrevételeket tett a pléiium rezolúclójának javaslatával kapcsolatban. A pá^t káderpolitikájának elveiről beszélt és bírálta a külső nyomás módszereit, amelynek — nézete szerint — a párt kádermunkája augusztus 'előtt ki volt téve. Javasolta újból mérlegelni a pártba való felvétel elveit, és a tagság gyarapodásának szabályozását. Végül rámutatott, hogy a párt egységének fokozatos felújításában látja társadalmunk sikeres normalizálódásának biztosítékát. František Pavlíček elvtárs kiemelte a nyílt politika jelentőségét. A kabinetpolitikához való visszatérés lényegesen gyengítené a párt erejét és kölcsönös kapcsolatait s a kommunisták aktivitásának csökkenéséhez vezetne, akik már ma jogos nyugtalansággal kérdezik, hol van a hazai és a külföldi meg nem válogatott támadások céltáblájává váló vezetőség határozottsága és céltudatossága. Felszólalása végén Pavlíőek elvtárs több kérdést tett fel: a Központi ^Bizottság, a kormány tagjai és a Nemzetgyűlés képviselői közül ki fordult a Szovjetunió és más szövetséges országok képviselőihez haladéktalan segítséget kérve a csehszlovák népnek, beleértve a fegyveres erővel nyújtott segítséget? A párt vezetősége, az ellenőrző és revíziós bizottság hogyan tisztázta ezt a kérdést? A CSKP tényezői közül kl tárgyalt az ún. munkás-parasztkormány megalakításáról augusztus 20-a után és milyen álláspontot foglalt el ehhez a párt vezetősége és a revíziós bizottság? Karel Pavlištík elvtárs rámutatott arra, hogy felszólalása a gottwaldov! járás kommunistái és lakosai széles aktívájának állásfoglalására támaszkodik, akik elsősorban Jelenünk égető problémáinak megoldását követelik. Hangsúlyozta, hogy a január utáni politikáról hangoztatott szavakról át kell térni e politika konkrét megvalósítására. Bírálóan szólt a kommunisták és a közvélemény elégtelen tájékoztatásáról, valamint arről, hogy a legfelsőbb pártszervek lassan rea(Folyiatái a 4 oldalon)