Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-17 / 318. szám, Vasárnapi Új Szó

RADAR VAKOKNAK LESLIE KEY angol professzor szerint maga a természet, pontosabban a sötétségben biztonságosan tájékozódó, repüld denevér adta az ötletet vakoknak szolgáló „zseblámpa" szerkesztésére. Ez a zseblámpára hasonlító, hordozható készülék ultrahangrezgéseket bocsát ki, felfogja és hangjellé alakítja át visszaverődésüket. A vak ember a különböző tónusú hangjelzéseket felfogva képet alkothat magának az útjában álló különféle akadályokról és tárgyakról, még arról is, milyen anyagból készültek. A hangjelzés szerint például 3—7 méter távolságra megállapítható, hol van a fémkilincs meg a kulcslyuk. E vakoknak szánt sajátos radar mintapéldányait nemrégen egy londoni kiállításon mutatták be. Sok magánszemély és szervezet érdeklődését felkeltették. Tökéletesített változatait jelenleg 25 országban próbálják ki a gyakorlatban. (CHRISTIAN SCIENCE MONITOR) LSD-utazás és a tehetség Az LSD-kábítószer, ez a fehér, íztelen és szagtalan por ösztönzött különös kísérletre egy müncheni kereskedőt. Laikusokat és művészeket hívott meg, akik arról áradoztak, hogy az LSD soha nem sejtett alkotóerőt szabadít fel az emberben, s a kábítószer hatására különleges műremekek alkotására képes. Az önkéntes vállalkozók, tudományos ellenőrzéssel „LSD-utazásra" indulhattak. Minden egyes kísérleti személy 100 milligramm LSD-t vett be. Az eredmény: akiben nem volt tehetség, abba a csodaszer sem tudott tehetséget varázsolni. LSDkábulatban épp olyan kontár munkát végzett, mint józan állapotban. A hivatásos festőművészek munkái a kábulat ellenére is művészi alkotások voltak, azonban a képet egyre Inkább fellazították, és csökkent az arányok felmérésének képessége is. „Ogy éreztem, mintha egy másik festegető embert figyelnék", — mondotta az egyik művész benyomásairól. Több más művész is kijelentette, hogy „inkább nézőnek, mint alkotónak érezte magát." (VOLKSSTIMME/ AZ ELEKTRONIKUS ÚJSÁGÍRÓ Amerikai laboratóriumokban és kutatóintézetekben már elkészültek azok a szerkezetek, amelyek forradalmasítják a hírszerzést és a hírközlést. A forradalom árnyéka már az IBM Rt. tavalyi genfi nemzetközi értekezletén látható volt, de még erősebb vonásokkal rajzolódott ki az újságtulajdonosok Washingtonban ez év májusában megrendezett értekezletén. A legnagyobb haladást mindenekelőtt az adatgyűjtés szakaszán érték el. Köztudomású, hogy minden újságírónak szüksége van a gyors és alapos információra. Az igény nagysága Is elképzelhető, ha figyelembe vesszük a statisztika megállapítását, miszerint a világon minden percben 500 ezer oldalt nyomtatnak. Ez az adatok olyan áradatát jelenti, amely valóban megköveteli a legkorszerűbb műszereket, módszereket. A szerkesztőségekből leggyorsabban az úgynevezett adatgyűjtemények kerülnek a lomtárba. Elegendő lesz ugyanis egyetlen nagyteljesítményű számítógép, amelybe időnként betáplálják a legfontosabb adatokat. A szerkesztő — ha szüksége lesz egy adatra — leírja az asztalnál álló írógépen a kérdést, a gép továbbítja a mindenttudó elektronikus agyhoz, és néhány pillanat múlva a szerkesztő már olvashatja a választ az ugyancsak az asztalán levő tv képernyőjén. ( Espresso j Contergannal a lepra ellen Teljes 19 hónapon át hiába harcoltak az orvosok egy 46 éves izraeli páciens betegsége ellen. A páciensnek magas láza volt, nem tudott aludni, erős fájdalmat érzett az izmaiban és a bőrén levő kiütésekben. Ekkor dr. Jákob Seszkin, a jeruzsálemi egyetemi kórház orvosa, egy addig soha nem alkalmazott orvosságot adott be a betegnek, és bekövetkezett a meglepő változás: a fájdalmak először csökkentek, majd teljesen megszűntek, a páciens álma zavartalan volt és kiütései is gyógyulni kezdtek. A páciens úgynevezett lepra-reakcióban szenvedett, az orvosság pedig a thalidomid volt, a Contergan nevű nyugtató hatóanyaga. Mindez 1964-ben történt, három évvel azután, hogy a Contergant, amely az orvostudomány egyik legnagyobb farmakológiai katasztrófáját idézte elő, kivonták a forgalomból. A thalldomiddal közben lázasan kísérleteztek az európai, ázsiai, amerikai és afrikai lepratelepeken. A közelmúltban Londonban tartották meg a lepraspecialisták nemzetközi konferenciáját, és beszámoltak a thalidomid-kúrával elért eredményekről. Az orvosok kivétel nélkül 90—100 százalékos hatékonyságról számoltak be. Tehát ma már szinte bizonyos, .hogy a Contergan, amely idegsorvadást és nyomorék gyermekek születését okozta, több millió — eddig reménytelen betegnek hitt — embert képes meggyógyítani. Mert igaz, hogy Közép-Európában sikerült kiirtani a leprát, de százezrek szenvednek még Dél- és Közép-Amerikában, milliók Afrikában és Ázsiában. Az Egészségügyi Világszervezet kimutatása szerint bolygónkon 11 millió leprás van. A betegség okozója egy baktérium, amely a bőrön át hatol be az idegvégződésekhez, a kitörési idő néha évtizedekig tart. Az eddig ismert leghatásosabb gyógyszere egy vesehormonderivátum volt, amely azonban tartós használat után ártalmas volt a szervezetre. Éppen ezért rendkívüli jelentőségű dr. Seszkin felfedezése. A thalidomid a leprásoknál is kivált bizonyos ártalmas tüneteket, mint például álmatlanságot, hányingert, kiütéseket, de ezek egyike sem annyira súlyos, hogy félbe kellene szakítani a kezelést, hiszen bizonyos Idő után teljesen megszűnnek. (SPIEGEL) 12 éves egyetemista A legfiatalabb szovjet egyetemi hallgató a 12 éves Szása Dvorák, Makajenkából (Ukrajna). Az idén végezte el jeles eredménnyel a középiskolát, s kiválóan sikerült felvételi vizsgája is a kijevi egyetem mechanikai-matematikai fakultásán. Ljasko professzor megállapította, hogy a kisfiú feltűnő hajlamot árul el a természettudományok iránt, és emlékezőtehetsége is rendkívüli. (SZOVJETUNIÓ) Burokban született körte Magyarországon a Komáromi Állami Gazdaság ötlete: körte alakú üveget húznak a fán csüngő még kicsiny körtékre, majd, amikor a gyümölcs eléri a 80 százalékos érettségi fokot, leszedik, s<hk palackokat feltöltik körtepálinkával. A különlegesen zamatos, reprezentatív csomagolású italból december közepéig 20 ezer üveggel hoznak forgalomba. (TÜKÖR) A LUSITANiA-OPERACIO 1915. május 7-én az írországi partoknál egy német tengeralattjáró elsüllyesztette a Lüsitania óceánjáró angol halót. A hajó 1951 utasa közül 650-et angol hajók vettek fel fedélzetükre, 103-at ír halászok mentettek meg c sónak fáik kai, 103-an pedig a hullámok között vesztek. John Light, egy vállalkozó szellemű amerikai most, félszázad múltán megjelent a katasztrófa színhelyén, hogy a parttól 15 kilométerre száz méter mélyen heverő Lusitaniát kiemelje hullámsírjából. Light sok hajót és drága felszerelést rendelt oda. Kérdés, milyen kincseket keres az elsüllyedt hajóórlásban, mert a Lüsitania kiemelése már eddig is sok pénzbe került? A Lusitanlának két, különleges öntvényből készült, mintegy 90 ezer dollár értékű hajócsavarja volt. Talán található a hajóban száz-kétszáz tonna réz, melyet tonnánként 450 dollárra értékelhetünk. Tegyük fel, lehet a hajóban egy kis arany is. Am mindez nem elég a kiemelési költségek fedezéséhez. Light meg tudott győzni amerikai üzletembereket a vállalkozás hasznosságáról, s ezek a romantikától írtózó rideg üzletemberek a biztosító társaságtól 15 ezer dollárért megvásárolták az elsüllyedt hajó kiaknázásának íogát. Light vezérkara két gőzösön székel. Az egyik, 400 tonna vízkiszorítású hajó elektrontechnikával, radarral, óriási emelő-darukkal és a svájci Hannes Keller mélységi kamrájával rendelkezik. Keller, aki a vízbe merülésben világcsúcstartó, úgy szerkesztette meg Light utasítására a kamrát, hogy az oxigén és a hélium megfelelő adagolásával megelőzze a túlnyomás folytán fellépő rosszullétet. A Lusitania-operációt hat hétre tervezik. Ha a légkamra lakói közül valaki hirtelen megbetegedne, csak 10—14 órán belül tudnák felhozni a tenger mélyéből. (FIGARO) Rekordtartó állatok A világ legjobb gyorsfutói százméteres távon rendszerint 42 kilométeres gyorsasággal futnak, ha rekordteljesítményt érnek el. Ha azonban a világ legjobb futóbajnokai, mondjuk, az orrszarvúval vennék fel a versenyt, aligha előznék meg, mert ez az élő tank óránként 40 kilométeres gyorsasággal fut. Mi történne, ha például különféle világbajnokságokon állatok mérnék össze erejüket az emberekével? Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a klaszszikus sportágakban bizony egyetlen ember sem nyerne érmet. A futásban például az egész vonalon az állatok győznének. Hogyan állapították meg ezt? A tudósok aerodinamikus csőben tanulmányozták a madarak repülését, idényszerű vándorrepüléseik előtt gyűrűzték őket, vándorlások küszöbén ugyancsak megjelölték a halakat, filmkamera segítségével megállapították, milyen gyorsan mozognak az emlősök. Francois Bouillier francia tudós például megfigyelte, hogy a párduc 20 másodperc alatt 650 métert futott, tehát átlagos sebessége elérte az óránkénti 110 kilométert. A párduc már az első percekben elérte a 75 kilométeres sebességet. Erre még egy versenyautó sem volt képes! Á többi állat gyorsaságát lábuk alkata határozza meg. A medve és a majom hatalmas lapos talpakon mozog. A kutya és a macska ujjain fut, talpukat mindig a föld fölött tartják. A gazellák, az antilopok és a lovak patáik hegyein futnak. A kenguru mindkét lábának hatalmas ugrásaival óránként 30 kilométeres állandó sebességgel halad előre, néha azonban az 50 kilométeres sebességet is eléri. A feldühödött elefánt 10 másodperc alatt fut le száz métert. A kronométer 65 kilométeres sebeséggel futó oroszlán teljesítményéi rögzítette. A macska elől lyukba futó közönséges egér helyből óránkénti 5 kilométeres sebességgel iramodik el. Vagyis a 208 méteres távon a párduc és az antilop vezetne, utánuk a kenguru, a nyúl és a ló (zsokéval a hátán) érne célba. Az ember lenne az utolsó. 1500 méteres távon a sportoló a teve mellett futna, az antilop, a ló, a szarvas és a kutya megelőzné őket. A maratoni futásban a teve lemaradna, az ember a lóval egy vonalban futna, a többiek viszont ismét előretörnének. Elől a kenguru és az antilop, mögöttük a párduc és az ember, utánuk a farkas és a többiek. Milyen lehetőségei vannak az embernek a vízben? A 120 tonnás kék bálna 35 kilométeres állandó sebességgel szeli az óceán hullámait, közben 520 lóerő kapacitással dolgozik. Egy gyorsúszó (3—4 lóerős teljesítményt nyújt) nem versenyezhet a bálnával, még kevésbé a kardhallal, amely óránkénti 80 kilométeres sebességgel úszik, vagy a vitorlahallal, amely óránkint a száz kilométert meghaladó sebességgel úszik. A halak villámgyorsan startolnak. Az akváriumban tenyésztett pisztráng a nagy vizben a másodperc huszadrésze alatt elérte a. legnagyobb gyorsaságot. igy az öttusában az aranyérmet a villásszarvú antilop, az ezüstöt a ló, a bronzot pedig a kenguru vinné el. (FIB-AKTUELT)