Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-17 / 318. szám, Vasárnapi Új Szó

FIATAL KÖLTŐK VERSEI ZIRIG ÁRPAD: Az igazat be kell vallani TI, múltból Itt maradt dicsöségcsőszök, hagyatéktok nekünk nem elégi Nekünk kevés a fény, a pompa, kevés a búza a malomba' kevés körülöttünk a tiszta lég. SZITÁSI FERENC: Fegyverkezz izommal, ésszel Katonaruhába öltözött a reggel, a szomorú eget ma ne bántsd fekete szemekkel. Ne sírj, könnyed ne vájjon árkot, szemed alatt kék vasúton nem repülhet el a boldogságod, Fegyverkezz, izommal, ésszel, erőd az utcán ls folyjon a józan felismerés köntösében hisz véred lángjából nőnek világító csillagai a jövőnek. Lármás egykedvűség üli e világot, perces lángok, perces örömök. Kevés a fény, de sok az árnyék, kevés a nekünk dobott ajándék", parancsszóra én már nem röhögök. Kezünkben sárgára érett az idő, nagytakarttást kell tartant: Nyitni kell ajtót, kaput, szívet, tavasz van, zöldell a liget, az igazat be kell vallani. MIKLÓSI PÉTER: Vall o m a s KMECZKÓ MIHÁLY: Mikroszkóp alatt Állítsd be jól az ég reflektorait és tartsd mikroszkóp alá a földet Fogalmaink keresztútján naponta éri baleset a törekvés jószándékú karavánjait Köszönöm a világosságot a fényt az ereinkben vibráló magasfeszültségű áramzuhatagot amit együtt találtunk meg: Egymásban! Köszönöm a csókot mely tested elliptikus röppályájába sodort, szikrázó atomfényű utakon vezető tekintetedet, a szívedet — melynek legyőzhetetlen gravitációjával a Te Naprendszered élő csillag-bolygójává, raboddá tettél. Köszönöm, hogy vagyl Ax elhatározás ösvényén eszmék szuronya villog |elszavaink paragrafusokká zsugorodnak tenyerünkből acéltövisek nőnek kézfogás közben A képzőművészet ÜJ útjai Az elmúlt években társadalmi és kulturális életünkre mozgalmas időszak köszöntött. A régi elavult formák helyett egyre inkább korszerű elemek kerülnek előtérbe, s ez az általános helyzetkép a képzőművészetre is Jellemző. Itt is újat és Jobbat igénylő erjedés indult meg, amelynek legfőbb célja, hogy közelebb kerüljön napjaink emberéhez és a felvetődő problémákat újszerű, modern kifejező eszközök segítségével ábrázolja. Ez az útkeresés természetesen nem megy végbe simán, gyakran a szélsőségek ls Jellemzik, mégis az eddig elért eredmények alapján reménykedhetünk abban, hogy a felkavart hullámverésből maradandó, értékes alkotások ls kikerülnek. BESZÉLGETÉS TINGUELYVEL Rendkívül érdekes beszélgetést olvashattunk a Das Kunswerk című művészeti folyóiratban Jean Tinguelyvel, aki a nyugati világban különböző öreg alkatrészekből, régi motorokból készített meghökkentő, furcsa „műveiről" híres. Mint ahogy az ilyen esetben szokásos, lelkes támogatói és megrögzött ellenzői ls akadnak szép számmal. A Svájcban megjelenő Tat című folyóirat főszerkesztője pl. nem éppen választékos irodalmi kifejezésekkel illette a szerzőt és követelte, hogy a svájci büntető törvénykönyv a selejt és az elfekvő tárgyak megsemmisítéséről szóló részét alkalmazzák Tinguely alkotásaira. A beszélgetés folyamán a francia képzőművész kifejtette, hogy egyáltalán nem zavarja őt a kritikusok gyakori Ingerült hangvétele. — Tudom, gyakran változik a véleményük és sokan akadnak, akik még néhány évvel ezelőtt a legelszántabb ellenzőim voltak, s ma már rám esküsznek — mondta Tinguely, majd így folytatta: — A modern technika mindenhová betört a világon, még a művészetbe ls. Ezt tudomásul kell vennünk. Manapság szerintem a mozdulatlan képzőművészeti alkotás egyre inkább a háttérbe szorul és helyébe lép az új, kinetikus művészet. Lehetséges, hogy egyszer még napjaink űrhajós Időszakát, mint jelentős szobrászati korszakot fogják értékelni. Tinguely tovább alkotja furán működő szerkezeteit, kiállításait mindenfelé botrányos Jelenetek övezik és csak a Jövő hivatott eldönteni végérvényesen, hogy munkáiban vannak-e tartós művészi értékek és mennyi az értelmetlen selejt. AZ ABSZTRAKT MŰVÉSZET AGÓNIÁJA A képzőművészet jövőjével foglalkozik az előbbinél sokkal tartalmasabban és behatóbban Pierre Restany is, akinek ezt a tanulmányát szlovák fordításban a Výtvarný žlvotban olvashattuk. Az absztrakt művészetről két»o >o o r— 0 *5ľ k r o o. c D M < Ö Q 1 «/> ségtelenül meg lehet állapítani, hogy válságba Jutott — írja bevezetőül. Ez a művészeti stílus a külső realitás minden formáját elutasította, felfogásában és kifejező eszközeiben szélsőségesen pesszimista. A nagyfokú gépesítés és az ezt körülvevő más Jelenségek hatására századunkban az ember és a természet viszonya felbomlott anélkül, hogy valamilyen más megoldást sejtetett volna. Mit lehet tetnni ez ellen? Ügy látszott, semmit. Ebből indult kl az abszurd művészet és teremtette meg sajátos arculatát. Ez a negatív mltusz napjainkban egyre inkább halványul és rájövünk arra, hogy a korszerű technika vívmányai elsősorban az embert szolgálják és nem ellene irányulnak. Ehhez alkalmazkodik a mai avantgarde-művészet is, melyet már nem az elutasítás, hanem a részvétel jellemez. A képzőművész is visszatér a társadalom kebelébe. Napjaink képzőművészetében új realizmus született, állapítja meg Restany, ez az irányzat újra a reális valóság ábrázolásának igényével lép elő. A korszerű társadalmat elsősorban a nagyfokú városiasodás jellemzi és ez a tény a képzőművészetben is nagyban érezteti hatását. A korszerű technika vívmányaival befolyásolt természet és az említett városiasodás napjaink modern képzőművészetének legfőbb ihletője és a kortársművészet legsikerültebb alkotásai is erre vezethetők vissza. A mai képzőművészet napjaink bonyolult és sokszínű élményvilágából Indul ki és ehhez a reális tartalomhoz keresi a megfelelő kifejező eszközöket. Egyre inkább letér a szélsőség és m&gáramaradottság útjáról és legfőbb feladatának megvalósítására törekszik, hogy minél szélesebb nyilvánosságnak nyújtson magasfokú művészi élményt — fejezi be tanulmányát a neves műkritlkus. Sz. J.