Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-14 / 315. szám, csütörtök

Nyelvünk ápolása mindannyiunk ügye A II. Kazinczy nyelvművelő napok MGVELÚDÉSONK kibontakoztatásának egy­egy lépcsőfokát az Iskolák, a könyvkiadók és a sajtótermékek mellett többek között a külön­féle bemutatók és a rendszeressé váló emlék­napok képezik. Az utóbblak közül a Kazinczy nyelvművelő napok néven Ismertté vált és Kas­sán a minap másodszor megrendezett országos magyar nyelvésztalálkozó a legjelentősebb. Az összejövetel — akárcsak tavaly — Ismét tartal­masnak bizonyult, és betöltötte hivatását. Prog­gramjáról már beszámoltunk. Itt azt szeretnénk elmondani, hogy mit eredményezett, és a ren­dezvénynek milyen kilátása van a jövőre nézve. A Kazinczy nyelvművelő napok tulajdonkép­pen felmérő és összegező jellegűek. Résztvevői (nyelvészek, tanárok, írók, újságírók) közül né­hányan ez idén számot adtak egymásnak arról, amit működési területükön a nyelvi kérdéseket Illetőleg észleltek. Közben megvizsgálták, hogy az elmúlt évben hogyan dolgozott a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő nyelvi szak­bizottság. Az elnökkel, társelnökkel, tudományos titkárral, szervező titkárral és tagokkal rendel­kező — többnyire tudományos dolgozókból álló — közösség sajtónyelvi, terminológiai és he­lyesírási, nyelvi nevelési, beszélt nyelvi, isme­retterjesztő, diaktológiai, (nyelvjárási) és to­ponlmiai (helynévkutató) csoportra oszlik. A viszonylag rövid múlttal rendelkező (alig egy éve alakult) bizottság, tekintettel arra, hogy a társadalmi életünket ért megrázkódtatások a gyűjtő-kutató munkára ls hatottak, nem ért el olyan eredményt, mint amilyet a vezetők vár­tak és szerettek volna. A siker azonban Így ls figyelemre méltó. A csehszlovákiai magyar sajtó némelyikében sikerült megindítani a nyelvművelő rovatot. A sajtónyelvi, a terminológia és a helyesírási csoport egy-egy részterületre vonatkozó meg­figyelésekkel, a nyelvi nevelési, a beszélt nyel­vi, és az ismeretterjesző csoport közlemények­kel, előadásokkal és szervező munkával, a nyelv­járási és a helynévkutatói csoport új adatok­kal gazdagította munkakörét és egyben a cseh­szlovákiai magyar nyelvészetet. ÉRTÉKES MUNKÄK érkeztek az év elején kiírt nyelvjárási és földrajzi (dűlőnévl) adatokat tar­talmazó dolgozatok írására vonatkozó pályázatra is. A pályázat iránti érdeklődés — szintén bizo­nyára a már említett okok miatt — nem érte el azt a méretet, mint amilyenre a szervezők számítottak. A tervezett gyűjtemény kiadására így nem nyílik lehetőség. A nyelvi szakbizott­ság azonban számol azzal, hogy a jövőben — amennyiben összegyűlik a megfelelő anyag — a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Madách Könyvkiadó támogatásával a csehszlovákiai ma­gyar nyelvészetet reprezentáló kiadványt Jelen­tet meg. A Kazinczy nyelvművelő napokon a terjedel­mesebb és tudományos Igényű tanulmányok mel­lett hasznos, felfigyeltető megjegyzések és be­számolók hangzottak el a nyelvészet elméleti és gyakorlati kérdéseiről egyaránt. Az utóbblak közül a hallgatók figyelmét különösen a nyelv­Járási gyűjtésről, az iskolai zsargonról és az Írott nyelvi „botlások"-ról szóló beszámolók ra­gadták meg. Az összejövetel hangulata azt fejezte kl, hogy a résztvevők a nyelvápolást fontos feladatnak tekintik, és e munkát nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag ls támogatják. Egyesek a modern nyelvtudomány eredményének a népszerűsítésé­vel, mások a gyűjtő-kutató munkával segítenek. Többen hangfelvételeket készítenek, és így őr­zik meg a tájnyelvek sajátosságalt. Elterjedt a kérdőíves módszer is. A SOKRÉTŰ ÉS EREDMÉNYES igyekezet lát tán szembeötlött, és sajnálkoztunk azon, hogy a Kazinczy nyelvművelő napokon a könyvkiadók egyáltalán nem, a szerkesztőségek pedig csak kis létszámmal képviseltették magukat. A ta­nácskozás pedig mindkét munkakör részére szá­mos tanulságot tartogatott. Szívesen hallgattunk volna felolvasást a szerkesztőségi lektorok ta­pasztalatáról, a szerkesztőségekben folyó nyelv­művelésről és általában az újságnyelv sajátossá­gairól is. A két nap hamar elszaladt. Az idő rövidsége miatt többen tapasztalatuknak csak töredékét mondták el. A kassát nyelvésztalálkozó mégis azt bizonyította, hogy nemcsak a szakbizottság irányítói, a hivatásos nyelvészek végeznek kö­rültekintő munkát, hanem — működésük terü­letén, adottságukhoz mérten — Jól igyekeznek dolgozni a gyakorló nyelvész-pedagógusok ls, akik a nyelvészetet, anyanyelvünk ápolását, a kötelességből elvégzésre váró munkakör he­lyett, ma már egyre inkább hivatásnak, féltő gonddal, szívvel-lélekkel ápolásra és fejlesztésre szoruló közös ügynek tekintik. Nyelvművelésünknek, a nyelvi szakbizottság által megindított tudományos Jellegű munkának biztató a jövője. A kihasználatlan lehetőség azonban még igen sok. A SZERKESZTŐSÉGEKBEN és másutt több nyelvi lektor működik. A kassal találkozón kö­zülük csak egy vett részt. Távolmaradásukat azért is hiányoltuk, mert nem tudunk arról, hogy nyelvünk szerkesztőségi őrei a szorosan vett lektori munka mellett, amely önmagában is tisz­teletre méltó és elismerést érdemlő fáradozás, anyanyelvünk ápolása és a korszerű nyelvműve­lés érdekében végeznek-e más munkát De legyen a lektorok tevékenysége bármilyen Jel­legű, az anyanyelvünk tisztántartására irányuló központilag szervezett és irányított törekvés­ből — ha másért nem — már csak azért sem szabadna kimaradniuk, hogy sikerüljön egyez­tetni több olyan kifejezést, amelyet jelenleg mindegyik szerkesztőség másképpen használ. . A Kazinczy nyelvművelő napoknak és az anya­nyelvi kultúránk tökéletesítésén fáradozó nyelvi szakbizottságnak többek között az a célja, hogy megvizsgálja, milyen a csehszlovákiai magyar nyelvhasználat szintje, milyen nyelvi jelensé­gek okozzák a legtöbb gondot, a már ismert nyelvi kérdések közül melyek és milyen mérték­ben időszerűek még napjainkban ls ráirányít­sa figyelmünket az életünkben bekövetkezett vál­tozások nyelvi vonatkozásaira, az újabban mu­tatkozó, eddig még ismeretlen nyelvi jelensé­gekre, a nyelvünkben mutatkozó újabb fejlemé­nyekre, ugyanakkor gyűjti a nyelvjárási és föld­rajzi adatokat, a nyelvhelyességi megfigyelése­ket, a nyelvi nevelési tapasztalatokat, gyomlálja a rosszat, és általában minden vonalon ápolja, csiszolja legdrágább kincsünket: anyanyelvün­ket. A nemes feladat sok erőfeszítést Igényel. A siker érdekében a megértés, a kölcsönös tá­mogatás és a szoros együttműködés a legfon­tosabb. A csehszlovákiai magyarság néhány éve a sem­miből indult el. Nem rendelkezett értelmiséggel, és művelődési életünk igen sok kívánnivalót ha­gyott maga után. Elégedettek még távolról sem vagyunk. Eredményünk azonban ma már olyan, hogy ezt büszkén könyvelhetjük el. Kibontakozó­ban van egy erős értelmiség, és egyre javuló Irányzatot mutat művelődési életünk. A magyar­lakta városok és falvak anyanyelvi kultúrája többnyire ma még csak az öntevékenységre épül. Kilátásunk van azonban arra, — ezt a nemzeti­ségi törvény hinni engedi — hogy rövidesen az eddiginél magasabb szinten, szervezetten, anyagi támogatással, szakemberekkel és Intézményesen ls megindul a csehszlovákiai magyarság tudo­mányos-művelődési munkája. A Kazinczy nyelv­művelő napok és a mögötte meghúzódó Igyekezet az első lépés azon az úton, amely az Igényes művelődéshez, a magasabb szintű társadalmi­kulturális élethez vezet. AZ ELŰJEL BIZTATÖ. A rendezvény arról győ­zött meg, hogy nemcsak átadási szándékkal és felvevő piaccal, hanem már áruval a felemel­kedést elősegítő eredménnyel ls rendelkezünk. BALAZS BÉLA ŠTRKU LOVA KONGÓBAN Csodálatos, felejthetetlen A párizsi zavargások miatt Afrikában, Kongóban rendezték meg a közelmúltban Eurépa legszebb leányainak szépségversenyét. Csehszlovákiát a tavalyi győztes, Betka Strkolovfi képviselte, aki­nek a londoni világverseny ntán voltak már némi tapasztalatai. Betka eléggé kedvetlenül beszél a versenyről, hiszen sohasem sze­rette különösebben magát tokás versenybírák előtt vásári áruként mutogatni. Az afrikai utat azonban nagyon élvezte, mert még soha­sem járt ott. Élményeit egyetlen hatalmas mondatban foglalja ösx­sze. A szemlélőnek talán feltűnik, milyen remekül látja a világot maga körül ez a fllmszfnésznővé cseperedett kassai lány. • — Már a repülőgépből élvez­tem Afrikát, a Szaharát, a dzsun­geleket, ^amelyekben kl tudja hány oroszlán és óriáskígyó la­pul. A repülőtéren, a fogadtatás pillanatában azonnal éreztem, mennyire más Afrika, mint Euró­pa. Itt nem voltak annyira ki­mértek az emberek, Itt nem érez­tem úgy a civilizáció béklyóit, azt, hogy mindenki függ valaki­től, hogy vigyázni kell arra is, mit mond az ember. Afrikában clyan természetesen, ősi formájá­ban zajlik az élet, olyan tapint­ható, olyan kézzelfogható a lük­tetése, mint sehol talán. Európa rideg-hideg jégdarabnak tűnik hozzá képest, Itt a földnek ls ss­xe van. A nagyon párás levegőt habzsolva szívja be az európai tü­dő, a szem elgyönyörködik a for­más afrikaiakon, a csodálatosan szép mulattokon, és mohón lesl, ml minden tárul még elé, bár pri­mitívebb formában, mint otthon. Az is élmény, ahogy a kicsi kon­gói faluban tisztítják a halat; az egyetlen, falu közepén elhelyezett varrógépen néger asszonyok varr­nak, miközben hatalmas marabu jár föl és alá az úton, nem za­varva senki által, s nem zavarva meg senkit. A dzslppek sofőrjei remekül vezetnek. Éjszaka utaz­tunk, kilométereken át, s az em­ber biztonságban érezte magát a kocsiban, bár az iram vad volt. Itt, Afrikában minden Jelenségnek élesebbek a kontrasztjai; ha a ve­zető a volán mögé ül, akkor érez­ni, hogy ő most minden idegszálá­val vézet. Ha táncol, akkor min­den Idegszálával táncol. A belül­ről Irányítható hatalmas reflektor fényében láttam például tizenhá­rom álmosan elballagó, addig az út mellett alvó oroszlánt, és lát­tam elefántcsordákat és keselyűk által ízekre szaggatott lovat és vízben lubickoló orrszarvút. Afri­ka csodálatos volt, felejthetetlen Itt még érezni lehet, mi ls az az ősi folyamat, amit életnek neve zünk, ml az a hatalmas erő. amely évmilliókon ét hat és for­málja a világot, s benne az embe reket. Betka egyébként lépten nyomon érezte, hogy Csehszlovákiából va­lú, a rokonszenv minden oldalról megnyilvánult. Ezért sajnálta, hogy nem kerülhetett az első öt közé, mert hazájának jót tett volna ez a siker. Most ax Egyesült Államokba utazik, de onnan is szeretettel gondol Afrikára és mindenkire, akit ott a szivébe zárt. BATTA GYÖRGY SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA Gyávaság és félénkség A GYERMEK SZEMPONTJÁ­BÓL nagyon lényeges, hogy egészséges önbizalommal, bá­torsággal, merészséggel, önál­lósággal, kezdeményezőképes­éggel, kitartással, fegyelmezett­séggel rendelkezzen, s a mun­kához, a szocialista tulajdonhoz, nemkülönben az emberekhez po­zitívan viszonyuljon. A kellő bátorság a gyermek önbizalmának része. A merész­ség, a határozottság, a harcias­ság hiánya a gyermeknél félelem, félszegség, szégyen­lősség, bátortalanság, vlsszahú­zódozás formájában nyilvánul meg. Az ilyen gyermek nem tud beilleszkedni osztálytársai, vagy barátai társaságába, kortársai közt nem találja fel magát, ki­sebbrendűségi érzésben szenved (ez főleg a testileg fogyaté­kos gyermekeket sújtja). A bá­torság és a merészség növelése nem más, mint a félénkség és az ehhez hasonló negatív tulaj­donságok elleni" harc. Félszeg gyermek születésé­nél fogva nincs, helytelen ne­velés következtében lesz azzá. Félénk szülőknek félénkek a gyermekei is. Ha azt akarjuk, hogy a félszeg gyermek bát­rabb, határozottabb legyen, úgy kell vele bánnunk, mtnt a bátor, merész és talpraesett gyermek­kel. A FELMÉRÉSEK Igazolják, hogy a félszeg gyermekek vagy sérült idegrendszerűek, tehát be­tegek, vagy helytelen nevelés­ben részesültek. A lelki és ideg­betegségben szenvedő gyerme­keket pszichiátriai vizsgálatnak kell alávetni, hogy a szakembe­rek megállapítsák a zavarok okát. A rosszul nevelt gyermekek esetében a fogyatékosságok (gyávaság, vagy bátortalanság) különféle nevelési eszközökkel ls helyrehozhatók. A bátorság ellentéte a gyáva­ság és a félénkség. A félelem különös, akarattal nehezen be­folyásolható érzelmi állapot, mely akkor Jelentkezik, ha az ember látszólagos, esetleg va­lós veszélybe kerül. Az állatok­nál ez ösztönös, mivel így vé­dekeznek a veszély ellen. Az embernél viszont yem kívána­tos Jelenség, mert depressziót vált kl, lehetetlenné teszi, meg­bénítja a megfélemlített sze­mély tevékenységét. A hosszabb ideig tartó félelem szorongást idéz elő. A gyermekeknél a fáj dalmas, szomorú emlék ls félel­met vált kl, főleg olyankor, ha ez gyakran megismétlődik. Sú­lyos hibát követnek el és a gyermek ellen vétenek azok a nevelők, akik a nevelés során a megfélemlítést fékező eszköz­ként alkalmazzák, s ezzel gyermeket valamilyen nem kí­vánatos cselekedettől akarják elvonni. A kisgyermekeket nem szabad ijesztgetni állatokkal (pl. majd elvisz a kutya, vagy a cica), kéményseprővel, bo­szorkányokkal, vagy egyéb kí­sértetekkel, hogy ezáltal a gyer meket engedelmességre kény­szeritsük. A szuggesztíó és az utánzás erősen befolyásolja a gyermekek félénkségét. Szug­gesztív mesemondó hátborzon­gató és szörnyűséges történe­tekkel a gyermekek körében fé­lelmet és feszültséget Idéz elő. Az az anya, aki a gyermek je­lentéktelen sérülésénél, vagy elesésénél hisztérikusan jajve­székel és lamentál, ha fél a sö téttől és a zivatartól, rossz pél­dával Jár élő, mert a gyerme­ket félénkké és bátortalanná neveli. A gyermek utánozza pél­daképét — félénk édesanyját. A családi környezet nagy mérték­ben befolyásolja az ember sze­mélyiségének formálódását Rengeteget árt gyermekének az az anya, aki ijesztgeti őt pl., hogy eladja a cigánynak, vagy elhagyja, sötét pincébe, vagy helyiségbe dugja. A FÉLÉNKSÉG a gyermeknél az iskolában ls csakhamar meg­nyilvánul. Ha a gyermek észre­veszi, hogy osztálytársai pl. a sportban jobb eredményeket ér­nek el, vagy könnyen megbir­kóznak a feladattal, kialakul nála a kisebbrendűség érzése, minek következtében bátortalan és visszahúzódó lesz. Ez a ma­gatartása visszatükröződik az élet minden területén, károsan befolyásolja személyiségének fejlődését, s végig kíséri egész életén. Ennek folytán nagyon lénye­ges, hogy harcoljunk a gyáva­ság, félénkség és határozatlan­ság ellen, s különféle nevelési eszközökkel a gyermeket bá­torságra, önállóságra és határo­zottságra neveljük. Ennek érdekében az alábbi nevelési eljárást tanácsoljuk: 1 A kisgyermekeket sose • • ijesztgessükl Óvjuk őket minden veszélytől, kerüljük a veszélyes helyzeteket, illetve a gyermeket világosítsuk fel, ho­gyan kerülhető és hárítható el a veszély. Ügyeljünk arra, hogy a gyermek ne kerüljön fájdal­mas és szomorú helyzetekbe, s főleg, ha ezekre nem készillt fel (injekció, fogorvos). A gyermek kérdésére, bogy fáj­dalmas lesz-e, meg kell mon­dani az Igazat: kissé, de nem sokáig, te azonban hős vagy, ezt kibírod. A gyermek a leg­több esetben igyekszik majd „hősiesén" viselkedni. 2 A nevelőnek a gyerme­• ket sohasem szabad gú­nyolnia vagy nevetség tárgyává tennie bátortalanságáért és fél­szegségéért, mert ezzel aláássa önbizalmát. A pedagógus felada ta, hogy megállapítsa a félénk­ség okát, s kiderítse, mitől és miért fél a gyermek. Viszont nem téveszthető szem elől, hogy a gyermeknél egyéniségi eltéré­sek mutatkoznak. 3 Törekedjünk a gyermek 1 • önállóságra nevelésére Az önálló tevékenység a bátor­ságra nevelés egyik formája. Az aggódó szülők a gyermeket megfosztják az önállóságtól, s ezzel a munka eredményezte si­kerek érzésétől is. Az önállót­lanság a határozatlanság, a bá­tortalanság és a félénkség táp­talaja. 4 Nagyon lényeges a gyer­• mek tevékenységének és teljesítményének, illetve egész személyiségének igazságos és pozitív értékelése. Ha a gyer­mek nem birkózik meg a fel­adattal, ezért nem büntethetjük, vagy nem gúnyolhatjuk őt. Meg kell vele értetnünk, hogy a fel­adat megoldása könnyű, s ha ezután sem képes elvégzésére, könnyebb feladattal bízzuk meg, s ennek bizonyára eleget tesz. Ezt követően buzdítjuk őt, megdicsérjük, bátorítjuk és csakhamar eredményesen elvég­zi mindazt, amit a többi gyer­mek. 5 Ha a gyermek családi • konfliktusok (viszályok, válás, elhalálozás, alkoholiz­mus) vagy egyéb megrázkódta­tások következtében lett bátor­talan, szükséges, hogy kiegyen­súlyozzuk a válságos helyzetet, s olyan feltételeket alakítsunk kl, melyben a gyermek Jól érzi magát. A környezetnek minde­nekelőtt kedvezőnek és ösztön­zőnek kell lennie. 6 Törekedjünk arra, hogy a • gyermekekben kialakít­suk a munkához való helyes vi­szonyt. Szükséges, hogy a gyer­meknek reális elképzelése és kitűzött célja legyen. Ha ezt si­kerül elérnünk, a gyermek örömmel eleget- tesz a vele szemben támasztott követelmé­nyeknek s megszerettetjük vele a munkát. Már kiskorától ügyel­jünk arra, hogy kialakítsuk fe­lelősségérzetét, mert ez a lel­kiismeretesség alapja. 7 Ha a gyermek túlságosan • vakmerő, bátorságát he­lyes mederbe kell terelni oly módon, hogy rámutatunk a fe­nyegető veszélyekre, azonban mindig reálisan, sosem ijeszt­getve. A helyes nevelésnek arra kell Irányulnia, hogy a gyermek olyan véleményt alakítson ki önmagáról, mint amilyet mások alkottak róla. Ez öntudatosság, megfelelő önérzetesség, bátor­ság, büszkeség, önkritika és szerénység formájában nyilvá­nul meg. A SZEMÉLYISÉG szorosan összefügg az életben betöltött szerepével. „Minden ember ön­maga határozza meg értékét: nagyok vagy kicsik vagyunk, saját akaratunk szerint" — mondja Smiles. Dr. LUDDVlT REPAN U 196R. XI.

Next

/
Thumbnails
Contents