Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-13 / 314. szám, szerda

Ma, a vakok napján... Világtalan telefonkezelők Több mint 16 év telt el azóta, hogy megalakult a Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsége, amely egyebek között a kétezernél több vak és csökkent látóképességü polgár érdekeit is védelmezi. A szorvezet fennállásának első éveiben a rokkantak szociális helyzetének megvizsgálása céljából felmérést végeztek, s erről jelentést terjesztettek a Megbízottak Testülete elé. Ennek nyomán kezdődött meg a rokkantak foglalkoztatása. A világtalanok számára az egyik legalkalmasabb foglalkozás a telefonkezelés. Immár 12 év telt el azóta, hogy nyilvántartásba vették az első vak telefonkezelőt, ez azonban a Csehszlovák Rokkantak Szövetségének rengeteg fáradozásába és küzdelmébe került. Abban az időben még nagy volt a vakok iránti bizalmatlanság, mert nagyon kevesen tudták, mi mindent képesek elvégezni, ha megfelelő munkabeosztást kapnak. Ez érthető is, hiszen a vakok úgy vonultak be a köztudatba, mint az utcasarkon ácsorgó, könyöradományokért esedező koldusok. S e mélyen beidegződött előítélet ellen szívós harcot kellett folytatni. Az említett szervezet megalakulása idején Szlovákiában csupán 8 vak trafikost tartottak nyilván^ A VAK MINT AKTÍV MUNKAERŐ Az alkalmazásban levő vakok száma aszerint ke/.datt emelkedni, ahogyan szaporodtak a munkalehetőségek. A zeneiskolákban világtalan oktatón vezényletével felcsendültek az első akkordok, a vakok iskoláiban megjelentek az első világtalan szakképzett tanárok, a kórházakban rpH-."dórként• kP'd

,

Av »"'.->

|r—1> *'<-it a piacoMegköveteljük a törvények betartását A kormány és az SZKT elnökségének állásfoglalása az október 28-i és november 7-i eseményekkel kapcsolatban x u _ 3 [x Q Z M U >1 u < z kon megjelölök a rokkantak kUipari szövetkezeteinek vakok által készített termékei. Sokan a termelővállalatoknál munkát tudtak vállami. Az elmúlt 16 év folyamán a Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsége a nemzeti bizottságok szociális ügyosztályainak segítségével 500 vak és csökkent látóképességü polgár számára szerzett munkaalkalmat. Szlovákiában közülük 70 tele fonkezeJőként dolgozik. Minden olyan üzemben megtalálhatók, ahol kellő megértéssel vannak irántuk. Ma már köztársaságunk területén ötszázan dolgoznak e szakmában. Örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy mindenütt helytállnak, munkájukkal minden telefonközpontban meg varnak elégedve. KETTŐ A SOK KÖZÜL A következő két vak teleíonista munkájáról szeretnénk röviden beszámolni. A 31 éves v;ik és testi hibában szenvedő Ľudovít Varhaník 1963 óta dolgozik telefonkezelőként a TatraKopŕivnice vállalat bánovcei üzemében. Munkatársaitól minden támogatást megkap, s így nem csoda, hogy munkájával megvannak elégedve, lómaga csupán azt nehezményezi, hogy a buszmegálló kicsit messze esik az üzemtől, s hosszú lépcsősorokat kell megtennie, míg eljut munkahelyére. Emlékezőtehetsége és áttekintő képessége nagy segítségére van munkájában. Szabad idejének egy részét is feláldozza a Csehszlovák Rokkantak Szövetsége érdekében. Mint járási el nök, igyekszik segítséget nyújtani arra rászoruló sorstársainak. Azok is példát vehetnének róla, akik néni küzdenek ilyen nehézségekkel. A tiszt ségével járó teendők ellátásában felesége is segít neki. A vak Nagy Ernő a füleki Kovosmalt alkal mázott ja. 1965 óta dolgozik az üzemben, s a telefonkezelői munkával járó feladatoknak maru déktalanul eleget tesz. Felesége szintén csökkent látóképességű, s a Losonci Járási Egészségügyi Intézetben dolgozik masszőrként. A vak telefonkezelők száma egyre emelkedik. Kívánatos lenne, ha az üzemek és vállalatok még nagyobb számban alkalmaznák őket. Nem kell attól tartania, hogy az üzem terhére lesznek. Kormányhatározattal kellene elrendelni, hogy e szakma elsősorban a világtalanok számára legyen fenntartva, ahogyan az már Olaszország ban és több más országban megtörtént. -5(

ČSTK) — A kormány ás ax SZKP elnöksége tegnapi együttes ülésén egyebek között az elmúlt napokban lejátszódó eseményekkel is foglalkozott. ' Ezekben a napokban Prágáiban, Bratislavában és néhány további nagyobb városban felelőtlen csoportok rendzavarásokat és provokációkat követtek el és ezekhez, sajnos, egyes fiatalok is csatlakoztak. Ezekben az esetekben a közrend és a nyugalom helyreállítása céljából, a törvényes rendelkezések értelmében be kellett avatkozniuk a közbiztonsági testület tagjainak. Különböző jelek arra mutatnak, hogy bizonyos ifjúsági és diákcsoportok politikailag veszélyes akciókat kezdeményezhetnének november 17-e körül is. A közrend és nyugalom veszélyeztetése, állami jelvények megbecstelenítése, szovjetellenes és kommunistaellenes jelszavak hangoztatása és egyéb kilengések éles ellentétben állnak Csehszlovákia népeinek politikai és kulturális érettségével. A kormány és az SZKT elnöksége külön elítéli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét alábecsülő megnyilvánulásokat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét és a népek szabadságára gyakorolt befolyását az egész világ ismeri. A hasonló akciók kezdeményezői és passzív résztvevői aláássák a kormánynak és a nép többségének a politikai és gazdasági élet normalizálására kifejtett igyekezetét. A kormány és az SZKT elnöksége a legnagyobb határozottsággal elítéli ezeket a felelőtlen cselekedeteket. A kormány szeptemberi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy következetesen folytatni fogja a törvényesség megkerülésével és meg nem tartásával a múltban okozott igazságtalanságok jóvátételét. Ugyanilyen határozottsággal és meg nem alkuvással követeli meg azonban az érvényes törvényes rendelkezések tiszteletben tartását. Ezeknek végrehajtásáról főképpen a nemzeti bizottságok és a Belügyminisztérium alakulatai gondoskodnak, mivel a nyugalom és a közrend biztosítása az egyik alapvető feltétele jelenlegi problémáink megoldásának. A kormány biztosítja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóit, hogy minden törvényes eszközt igénybe vesz annak a rendnek biztosítására, melyet a lakosság többsége az elmúlt napokban tiszteletben tartott. Az SZKT elnöksége kijelenti, hogy ezek a szélsőséges akciók szöges ellentétben állnak szakszervezeteink forradalmi hagyományaival, a szakszervezeti alapszervezetek küldöttei országos értekezletének nyilatkozatával és az új szakszervezeti politika programjával, melyet a szakszervezet vezetősége az előkészületben levő VII. szakszervezeti kongresszussal összhangban nyilvános vitára bocsátott. Valamennyi jelenlegi problémánk megoldására törekedve abból indulunk ki, hogy Csehszlovákia számára csakis a szocialista országokkal és különösen a Szovjetunióval való szövetség jelenti fejlődésének biztosítékát. Ennek feltétele a fennálló félreértések elhárítása. A feszültséget fokozó jelenségek nem segítik elő, sőt kimondottan megkárosítják Csehszlovákia szabad fejlődését. Semmi esetre sem engedhetjük meg, hogy különböző szélsőséges szocialistaellenes erők megkíséreljék olyan akciók szítását, amelyek végső következményeikben fenyegetik szocialista hazánk békés és konstruktív fejlődését. A kormány és az SZKT elnökségének meggyőződése, hogy e téren a közönség körében — különösen a munkásosztály és az ifjúság körében, a műhelyekben és az iskolákban — valamennyi szakszervezeti tagnál teljes megértésre és támogatásra találnak, hogy közös igyekezettel eleiét lehet venni a meggondolatlan cselekedeteknek és a felesleges kockáztatásnak, melyeknek kellemetlen következményei lehetnek nemcsak egyének és családok, de egész társadalmunk számára, és hogy sikerül biztosítani a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek békés, nyugodt életét. Prága, 1933. november 11-én. A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA, A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE Válasz több névtelen levélre Amit helyeslünk - s ami ellen tiltakozunk NEM SZOKÁSUNK a névtelen levelekre nyilvánosan válaszolni, mert nem tudjuk, kivel van dolgunk. Az utóbbi időben azonban megszaporodott a szerkesztőségünkbe érkező névtelen levelek száma, s ez elgondolkoztat bennünket, mert sejtjük, hogy kivel van dolgunk. Ugyanis az történt, hogy egyes írásainkban felhívtuk a figyelmet az úgynevezett „régi kommunisták" mozgolódására, akik Prágában és másutt a megújhodást követő pártunk vezetői ellen léptek fel, rágalmazzák őket, követelik a pártalapszabályzat szigorú megtartását, megfeledkezve arról, hogy ők sértik meg azt a legdurvábban, amikor frakciós tevékenységre adták a fejüket. Nem írtuk meg részletesen, hogy ml mindent csináltak, mert szándékosan nem akartuk tovább bonyolítani az amúgy is bonyolult helyzetet. A cikkeinkben közölt kijelentéseket egyesek félreértették, esetleg nem akarták vagy nem tudták megérteni, ezért névtelen leveleikben pártfogásukba veszik az idős kommunistákat, akik „egész életüket a kommunizmus eszmélnek szentelték". Mások viszont a pokolba kívánják a nem szocialista, de a pártba befurakodott értelmiségieket. Olyan ember írja ezt, aki egyszerű kőművesnek adja ki magát (Érsekújvárott adták postára a levelet). Nem tudom, hogy személyesen mit hallott vagy mit olvasott azoktól az értelmiségiektől, akikre valóban a poklok kínja várna, ha újra azok lennének az „urak", akik a személyi kultusz idején sok embertelenséget követtek el. NEM JÖ JEL AZ, hogy megszaporodott a névtelen levelek száma. A január utáni politikánkat éppen a nyíltság, az őszinteség jellemezte. Talán ez volt a baj egyik oka, mert a hazánkban végbemenő gyökeres változásokat nem mindenki ítélte meg a mi szempotunkból. A Központi Bizottság a napokban fogja értékelni a január utáni politikánkat, kimondja majd, mi volt benne a jó, s mi a rossz, hogy a jövőben minden külső beavatkozás nélkül haladhassunk a magunk szabta úton, tiszteletben tartva a nemzetközi egyezmények minden pontját, hogy a szocialista közösség javára munkálkodjunk. Hiszen szocialista ország vagyunk, nem tarthatunk mást szem előtt, mint hogy erőnkhöz, tudásunkhoz mérten minél inkább hozzájáruljunk a szocializmus eszméinek gazdagításához, megszerettetéséhez az egész világon. S éppen akkor, amikor az emberséges politika oly nagy visszhangra talált hazánkban, szinte az egész társadalom — kevés kivételtől eltekintve — a sajátjának vallja —, furcsán hat, hogy egyes emberek nem merik aláírni a véleményüket kifejező írásokat. A névtelenség leple mögé bújni is emberi dolog. Gyávaság, félelem vagy még ennél is több rejlik mögötte? Az emberséges szocializmus nem tűri meg, hogy bárkit is üldözzenek a nézete miatt. Okultunk a múlt tapasztalataiból, mert nem egy esetről tudunk, hogy „nézetkülönbség" nélkül is börtönbe juttattak embereket. Vezetőink már többször kijelentették, hogy a munkánkkal kapcsolatos nézetkülönbségeket igyekszünk politikai úton megoldani, s megtorló intézkedéseket csak akkor alkalmazunk, ha a ftazánkban érvényben levő törvényeket sértik meg az Illető személyek. A Nemzetgyűlés újabb törvényt ls hozott, pl. a sajtószabadság korlátozására, hogy ezzel is eleget tegyünk nemzetközi kötelességeinknek. A moszkvai egyezmény pontjainak megtartására is gondoltunk, amikor nem akartuk teljes egészében „szellőztetni, hogy mi minden történt a prágai Cechie nagytermében. Ezért csak célzásokat tettünk a legújabb frakciós tevékenységre. Ügy látszik, tévedtünk, részletesebben kellett volna foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, bár lehetséges, hogy ebben az esetben még több névtelen levelet kaptunk volna. Ámbár, ki tudja... ?! Lehet, hogy a szlovák, cseh dolgozókhoz, kommunistákhoz és nem kommunistákhoz hasonlóan DélSzlovákiából is a Irakciózás ellen tiltakozó leveleket és határozatokat hozott volna szerkesztőségünkbe a postás. MIRŐL IS VAN SZÚ tulajdonképpen? Még februárban kezdődött . . . Néhány régi prágai elvtárs, Jodas Joseffel az élen a februári évforduló alkalmával Prága Libeft negyedében összejöttek, levelet fogalmaztak, és ezt különböző fórumokra, üzemekbe szétküldözgették. Azt állították, hogy január harmadikán ja Novotný-éra végét Jelentette) a pártban levő kispolgári és neoburzsoá elemek puccsot hajtottak végre. A Központi Bizottság által megválasztott új pártvezetőséget frakciósnak nyilvánították, s „ez a frakciós, magaválasztotta elnökség mindent dirigál, a központi bizottsági tagokat ls, mindenkinek parancsol, naponta beszél a televízióban és a rádióban, és olyan cikkeket közölnek, amelyekkel a párt becsületes tagjait akarják félrevezetni." is dicsőítik Novotný elvtársat, hogy ő volt az egyedüli, aki védte a forradalmi párt vezető szerepét. Mindezt annak bizonyítására hoztuk fel, hogy október 9-én milyen fordulat állt be a libefli „öreg kommunisták" véleményében. Februárban még azt gondolhatták, hogy ha Novotný köztársasági elnök mögé állnak, és egyszerűen csak puccsnak nyilvánítják a nagy januári. fordulatot —, amelyet csaknem az egész társadalmunk helyeselt, és a mai napig is támogat —, akkor visszafordíthatják a fejlődés kerekét, és újra visszaállíthatják az általuk a nép hatalmának mlnösitett szűkkörű monopolizált hatalmat. OKTÖBER 9 ÉN tehát beszélgetésre jöttek össze a „régi kommunisták". A CSSZBSZ égisze alatt bérelték ki a li bérli Cachie nagytermét, anélkül, hogy gyűlésüket bejelentették volna a járási pártbizottságnak vagy a Nemzeti Frontnak, ami elemi kötelességük lett volna. Ha „régi kommunisták" jönnek össze, erről elsősorban a pártnak kell tudnia. Az öreg kommunisták között, akik a februári levél megírásának kezdeményezői voltak, ott voltak a tavasszal funkcióikat vesztett egyének, pl. Kapek, Mestek, Inneman. Hogy nem az öreg kommunisták gyűlése volt ez, Igazolja az a tény is, hogy a résztvevők túlnyomó része a középkorúakhoz tartozott. De nem ez a lényeg. A februári állásfoglalásukban beálló fordulatot az jellemzi, hogy már nincsenek