Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-12 / 282. szám, szombat

Elképzelhetetlen a visszatérés a január előtti viszonyokhoz (Folytatás az 1. oldalról) törvényszerűségeinek tisztelet­ben tartásával úgy, hogy a szo­cializmust közelebb hozzuk ha­gyományainkhoz és sajátossá­gainkhoz, amelyeket januárig elhanyagoltunk. Ezekben látjuk a január utá­ni politika lényegét és ilyen Irányban akarunk haladni a jö­vőben is. A jelen számtalan konkrét kérdést tesz fel, s ezek közül mindenekelőtt az alapvető kér­désre kell válaszolni: folytat­ja-e a párt január utáni politi­ka alapelveit, vagy pedig visz­szatér a január előtti viszo­nyokhoz, módszerekhez? Csak egyetlen válasz lehet: ez a visszatérés lehetetlen. Nem en­gedhetjük meg a társadalmi stag­náciút. a nép közügyek iránti ér­deklődésének megszűnését, mivel ex beláthatatlan károkat okozna a szocializmusnak és népünknek. Ext az álláspontunkat természete­sen közöltük a szovjet elvtársak­kal Is mind az első, mind a má­aodik tanácskozáson. Hangsúlyoz­ták, hogy az SZKP támogatja a ja­nuári és különösen a Központi Bizottság májusi plénumának ha­tározatait. Ha helyesen akarjuk meghatározni politikai irányvona­lunkat, a pártmunka tartalmát, a párt konkrét és legközelebbi fel­adatait, vissza kell térnünk a múltba, az elmúlt hónapokba, és értékelnünk kell, mi volt a ja­nuár utáni politikánk kétségtele­nül tartós értéke, de azt is, hogy mi volt a negatív kísérő jelensé­ge A január utáni fejlődés nagyon bonyolult volt. Kiütköztek a fe­szült szociális ellentétek, és a különféle szociális csoportok ki­elégítetlen érdekei igen gyorsan keresték a kielégítést. Fel kellett számolni a bürőkratizmust, aini a január előtti körülmények között belepte társadalmi kapcsolatain­kat, megfojtotta az emberi kezde­ményezést és semmibe vette a szocializmus eszméjét. Nem egy­szer hangsúlyoztuk, hogy a ja­nuár előtti nem lenini módsze­rekkel nem akarjuk, de nem is tndjuk irányítani a társadalmat. A párt, az állami és az egyéb tár­sadalmi szervezetek azonban nem tudták elég gyorsan elsajátítani az új munkaformákat és munka­módszereket. Mindez jellemző volt a január­tól augusztusig terjedő időszakra. A szocialista demokráciát egye­sek liberálisan értelmezték és magyarázták. Az általános felsza­badulás légkörében megfeledkez­tek arról, hogy a demokrácia nem nélkülözheti a felelősséget, a fe­gyelmet, hogy a társadalomnak nemcsak minden ember számára kell megteremteni a fejlődés elő­feltételeit, hanem ezzel egyidejű­leg meg kell akadályozni min­dent, ami ellentétben áll a szo­cialista fejlődés össztársadalmi érdekeivel. Ellenkező esetben ngyanis szabad utat engedünk az ösztönösségnek, amely lehetővé teszi, hogy egyes csoportok kö­nyökükkel törjenek előre, és még a közéletben is érvényesül­hessenek. Ilyen csoportok kelet­keztek nálunk Is. Ezt a szerepet akarták játszani például a K-231 szervezői, ahová különféle szocia­llstanllenes elemek is behatoltak. Egyesek — a KAN-csoportban — ellenzéki politikai erő kialakításá­ra törekedtek, mások megkísérel­ték a jobboldali szociáldemokrá­cia megalakítását, és ezek a cso­portok a sajtóban is szóhoz jut­hattak. Nem akartuk és nem akarjuk Senkitől sem megvonni azt a jo­got, hogy egyesüljön jogos érdekei­nek védelmére — ez ellentétben állna a szocialista demokráciával. Azonban az sem lehetséges, hogy valakinek nagyobb lehetősége nyíljon érdekeinek érvényesítésé­re, csupán azért, mert mikrofon vagy újság áll rendelkezésére. Exért az Ilyen jelenségek ellen leiszólaltunk a Központi Bizottság áprilisi, májnsi és további ülésein. Számos esetben foglalkoxtunk ezekkel a kérdésekkel a Közpon­ti Bizottság elnökségében. Sajnos, előfordultak olyan esetek is, ami­kor nem sikerült az elfogadott ha­tározatokat megvalósítani. A Köz­ponti Bizottság elnöksége például már júliusban határozatot hozott a Nemzeti Frontról szóló törvény elfogadásáról, amely lehetetlenné tenné a politikai működést az olyan szervezeteknek, amelyek te­vékenysége nincsen összhangban politikai rendszerünk szocialista platformjával. Azok azonban, akik­nek ezt a határozatot meg kel­lett volna valósítaniuk, túlságo­san lassan fogtak hozzá a hatá­rozat biztosításához és a törvényt nem szavazták meg idejekorán. Hasonló sors érte azt a törvény­javaslatot Is, amely a kormányt felhatalmazta volna -*rra, bogy szükség esetén rendkívüli intéz­kedéseket foganatosítson; as el­nökségnek ezt a határozatát sem teljesítették idejében, s teljesítet­len maradt a sajtótörvény novelll­táclójáről szóló határozat li. Azért sorolom fel ezeket a pél­dákat, hogy megmutassam, milyen feleslegesen komplikálta a hely­zetet a párthatározatok követke­zetlen realizálása, egyes kommu­nisták felelősségtudatának hiánya. Ebből okulnunk kell a jövőre nézve és minden szakaszon kö­vetkezetesen kell érvényesítenünk a demokratikus centralizmus le­nini elvét, fokoznunk kell minden párttag fegyelmezettségét és fe­lelősségét a pártpolitika megvaló­sításáért, a marxista—lenini elve­ken meg kell szilárdítanunk a párt egységét. Engedjék meg, hogy még egy példát hozzak fel — a rehabi­litáció kérdését. A múlt igaz­ságtalanságainak következetes jóvátételét a párt és minden kommunista becsületbeli ügyé­nek tekintem. Sajnos azonban, hogy olyan esetek fordultak elő, amikor a pártnak erre irá­nyuló erőfeszítésével visszaél­tek számos olyan becsületes kommunista befeketltésére, akik nem viseltek semmiféle felelősséget az 50-es évek tör­vényellenességeiért. A tömeg­tájékoztatási eszközök egyes dolgozói és más publicisták fe­lelőtlen működésének következ­tében olyan légkör keletkezett, amely akadályozta arra irányu­ló törekvésünket, hogy becsü­lettel és következetesen tegyük jóvá a múlt igazságtalanságait. A január utáni fejlődés fo­gyatékosságait kihasználták a kimondottan szocialistaellenes erők is. Erre hangsúlyozottan mutattunk rá a májusi plénu­mon. Szocialistaellenes tevé­kenységnek minősítettük mind­azokat a szándékokat, amelyek a párt diszkredítálását szolgál­ták, amelyek tagadták a társa­dalom vezetésére való jogát, és zavarni igyekeztek kölcsönös kapcsolatainkat a többi szocia­lista országgal, diszkreditálni akarták a szocialista társadalmi rendet, ellenzéki politikai erőt aakrtak kialakítani, s ezzel meg akarták kezdeni a harcot a po­litikai hatalomért. Tudatában vagyok annak, hogy nagyon súlyos és felelősségtel­jes egy ilyen, vagy olyan tevé­kenységet szocialistaellenesnek minősíteni, s még inkább bizo­nyos embereket a szocialistael­lenes igyekezetek hordozóiként megjelölni, fiiénken emléke­zünk arra a korszakra, amely­ben minden azonnal szocialista­ellenes volt, ha ellenkezett né­hány reprezentáns nézetével, s hogy ezzel a szóval nagyon ön­kényesen bántak, minek követ­keztében számos személyi, és végső fokon társadalmi tragé­diára került sor. Ezért nem ne­vezhetjük szocialistaellenes te­vékenységnek például azt az igyekezetet, amellyel új formá­kat kerestünk, amellyel felelős­ségteljesen igyekeztünk vizs­gálni az új kérdéseket, és amellyel új, bár kissé szokatlan megoldásokat javasoltunk. Átértékeltük a pártmunkát és a lenin normák következetes érvé­nyesítésére törekedtünk. Egyesek azonban ezt kihasználva arra tö­rekedtek, hogy befeketítsék a párt egész munkáját. Sőt, különféle cikkekben feltették a kérdést, hogy vajon a pártnak van-e er­kölcsi joga a társadalom élén áll­ni és vezetni a társadalmat. Em lékezzünk csak Svlták néhány cik­kére. Ezeket a szocialistaellenes tendenciákat teljes egészében kii • önösen a Központi Bizottság má­jnsi plénumán ítéltük el, rámutat­tunk szociális eredőikre, és vilá­gosan megfogalmaztuk azt az alapelvet, hogy nem hagyhatják magunkat a politikai hatalomért vívott harcra kényszeríteni, s hogy ezek ellen az erők ellen, ba tevékenységüket folytatják, fellé­pünk. Ezt is el kell választani a január utáni politikától. A kommunistáknak egyrészt szavatolniuk kell, hogy a párt politikai irányvonalának megva­lósításában a polgárok a lehető legnagyobb mértékben részt vesz­nek, tehát ki kell zárni azt a le­hetőséget, hogy a szocialista tár­sadalom érdekeit egy szűkebb csoport fejezze ki, mert ezzel visszatérnek a januárt megelőző viszonyokhoz, politikánk nem len­ne pozitív előjelű és a párt nem a munkásosztály és a dolgozók pártja lenne. Másrészt azonban a kommunis­táknak meg kell magyarázniuk, hogy mi szolgálja valóban a szo­cializmus érdekeit, és nem szabad télniük a helytelen nézetek ellen folytatandó harctól. S végül még egy ntolsó tanul­ságot szeretnék ismertetni: A szo­cialista államok politikája semmi esetre sem sxigetelödhet cl a szo­cialista erőknek az imperializmus és a háború ellen folytatott vi­lágméretű harcától, hanem ennek része. Ebből a szempontból kell kialakítani belpolitikánkat, és te­kintettel kell lenni a nemzetközi összefüggésekre. Meg kell értenünk, hogy továb­bi fejlődésünk lehetetlen a szocia­lista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttmű­ködés nélkül, hogy ez az együtt­működés számunkra nemcsak elő­nyös, de hogy internacionalista érzéseinkből kiindulva ezt saját magunknak kell szorgalmaznunk. Amennyiben a múltban néha nem értékeltük a szocialista országok nak a fejlődésünk jellege felett érzett aggodalmát, ma annyival inkább kell ezt kiindulópontnak tekintenünk. Tudatában vagyok mindannak, ami augusztus 21 c után történt. Tudatosítom, hogy számos személy érzelmeit éppen ez az esemény bolygatta meg. Nagyon jól tudom, hogy nem minden sebet lehet egy könnyen meggyógyítani. Tudatá­ban vagyok azonban annak is, hogy ez az ország szocialista or­szág, és az is akar maradni, s hogy a szocializmust csupán mint internacionalisták a szocialista országok és a nemzetközi kom­munista mozgalom kötelékében fejleszthetjük. Mit kell tehát, elvtársaim, a je­len időben időszerű politikai mun­kánk tartalmának tekinteni, ho­gyan kell hozzáfognunk aktívan a helyzet megoldásához pártunk minden szakaszán? Nem azonosítom magam azok­kal, akik azt a nézetet vallják, hogy semmit sem tehetünk. Meg vagyok győződve róla, hogy el­lenkezőleg, egyesülnünk kell és figyelmünket valamennyi társadal ml alapvető feladat átgondolt megvalósítására kell összpontosí­tanunk. Le kell küzdenünk a ta­nácstalanságot és a passzivitást. Pártunknak továbbra is súlyt kell helyeznie a feladatok pozitív meg­oldására egész társadalmunkban, minden szervezetben. Konkrét feladatokkal állunk elő, miután azokat a pártszervekben megtárgyaltuk. Aktív, pozitív po­litikánk az alap Időszerű társa­dalmi problémáink megoldásában, amely politika kifejezi népünk ér­dekeit és szükségleteit. Abban az okmányban, amelyei a Központi Bizottság plénumának készítünk elő, társadalmi tevé­kenységünk minden szakaszán ki akarjuk jelölni a legközelebbi konkrét feladatokat. A párt to­vábbi eljárásának értelme a szo­cializmus megszilárdítása orszá­gunkban, a politikai rendszer sta­bilitásának megerősítése számos további intézkedéssel és olyan In­tézkedések következetes teljesíté­sével, amelyeket már elfogadtunk, hogy kizárjunk bármilyen szocia­llstaellenes tevékenységet. Első­sorban ez a párt vezető szerepé­nek elmélyítése és megszilárdítá­sa társadalmunkban. Tanulságot merítve a tamsztalatokból és a hibákból, fokozott mértékben tö­rődünk majd a problémák alapo­sabb megismerésével, valamint je­lenlegi feladataink pontosabb, vi­lágosabb és érthetőbb megjelölé­sével. A párt vezető szerepe meg­szilárdításának feltétele első­sorban a párt eszmei és szerve­zeti egysége, szervezési munká­jának színvonala és hatékony­sága. Éppen most, amikor a párt bonyolult próbát áll ki, szükséges, hogy megszilárdul­janak a párt belső életének le­nini normái, a demokratikus centralizmus elvei a Központi Bizottság, a kerületi bizottsá­gok, a járási bizottságok és az alapszervezetek munkájában. Minden párttagot és funkcioná­riust elsősorban aszerint íté­lünk meg, hogyan harcolja ki aktívan a fontos párthatároza­tok teljesítését. A szélsőségek és az ingado­zás áthidalásának, a párt meg­szilárdításának érdekében Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénu­mában a marxizmus—leniniz­mus szellemében kidolgozzuk a párt céltudatos szervező és ideológiai munkájának megjaví­tására szolgáló intézkedéseket. A pártnak a további fejlődés elvi kérdéseiben tanúsított ál­lásfoglalása, a párt internacio­nális politikájának, s a szocia­lista országok iránti elvtársi kapcsolatoknak hangsúlyozása, a január utáni fejlődés szocia­listaellenes kísérő jelenségei­nek nyílt bírálata és a január utáni politika pozitív elveinek védelme nyilván az elkerülhe­tetlen differenciálisához, azon személyek többségének meg­győzéséhez és elnyeréséhez ve­zet, akik egyelőre várnak, más­részt azon erők elszigeteléséhez vezet, amelyek nem akarják következetesen teljesíteni a párt elfogadott politikáját. Ezzel kapcsolatban rendkívül nyomatékosan szeretnénk for­dulni mindazokhoz, akik a saj­tóban, a rádióban és a televízió­ban, a tömegtájékoztató eszkö­zökben dolgoznak, hogy foko­zott figyelmet szenteljenek az ilyen törekvéseknek, dolgozóink alapvető érdekei kifejezésének és a párt által kitűzött felada­tok teljesítésének. Szükséges, hogy tömegtájékoztató eszkö­zeink valóban következetesen a szocialista fejlődés szolgála­tában álljanak, hogy együtt hassanak a tanácstalanság, a passzív védekezés áthidalása­kor, hogy együtt hassanak né­pünk pozitív gondolkodására és tetteire, hogy ebben az időszak­ban következetesen magukévá teigyék Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­ga augusztusi plénumának és a kormány nyilatkozatának ha­tározatait, s .hogy ne adjanak helyet semmiféle szocialistaol­lenes és szovjetellenes megnyil­vánulásoknak. Az e léren mű­ködő minden dolgozó nagy fe­lelősséget visel a párt és a nép előtt. Bevezettük a cenzúrát, ame­lyet az állam arra használ fel, hogy megtartsák politikájának alapvető elveit. Ez azonban nem mentesíti a kiadókat és a szerkesztőségeket a folyóiratok tartalmáért való felelősség alól. Ez azonban az éremnek csupán egyik oldala. Súlyt kell helyez­nünk a másik oldalra is, és a tömegtájékoztató eszközök dol­gozóival biztosítanunk kell. hogy ezek következetesebben fejezzék ki, fejlesszék és elmé­lyítsék, mit tehetnek és mit kell tenniük. Senkit sem fo­gunk arra kényszeríteni, hogy saját akarata ellen Írjon. Kö­vetelnünk kell azonban, hogy a tömegtájékoztató eszközök kizárólag szocialista szellem­ben hassanak. A ránk váró feladatok másik, nagyon időszerű csoportja a szocialista országokkal és né­pével való internacionális poli­tikai és sokoldalú szövetsé­günk fokozatos felújítása. Politikai tevékenységem folya­mán könnyen beszélhettem Inter­nacionális szövetségeinkről és kö­telességeinkről, mert az együtt­működés, az egységes fellépés, a kölcsönös bizalom és segítség­nyújtás elvei valóban nem csupán pártunk, hanem népünk nagy többségének sajátossága is volt. Tagadhatatlan tény, hogy az au­gusztusi események a nép tuda­tában megrendítették ezeket az értékeket. Azonban mint kommu­nisták, internacionalisták nem járhatnnk el másképpen. Nyilvánvaló, hogy a párt és a kormány Ilyen eljárását az anar­chista irányzatú személyek kapi­tulációnak és kollaboráclónak te­kintik majd, azonban milyen más lehetőséget nyújthatnak ezek a ..harcosok"? Vajon tel kell-e hagynunk munkánkkal, hogy azt bárki és bármiképpen végezze? Megfontoltságra, bölcsességre és meggondolt fellépésre van szük­ség. Kölcsönös kapcsolataink fejlesz­tésének platformja a bratislaval deklaráció, valamint a résztvevő pártok közös dokumentuma. A semlegesség jelszava, amint ezt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának leg­utóbbi plénumán hangsúlyoztuk, teljesen elfogadhatatlan, s a ka­pitalizmus és a szocializmus kö­sötti kettévált világban a mai osztálykapcsolatokra való tekin­tettel teljesen alaptalan. Bár a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot részben kereskedel­mi érdekek kötik a nyugati pia­cokhoz, és e kereskedelmi kap­csolatokat folytatja, köztársasá­gnnk további tejlődésére döntő a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal fennálló gazdasági együttműködés előnye. Mindezek a szempontok meg­követelik kölcsönös kapcsolataink javítását. Tudóin, ezt a normalizá­lást az is akadályozza, hogy egyes országokban olyan publicis­ták akadtak, akik kevés jót Írtak rólunk, nem adták népük értésére törekvéseinket, ellenkezőleg, egye­sek még arra is éreztek hivatott­ságot, hogy irányítsák államun­kat, tanácsoljanak nekünk, ho­gyan kell élnünk, hogyan hatá­rozzuk meg, mi a jó és nti a rossz. Tudok számos publicistánk arra irányuló törekvéséről, hogy pole­mizáljanak, tiltakozzanak, cáfol­ják a helytelenségeket stb. Nem vezetne ez azonban semmi jóra, bár egyes dolgokat meg kellett cáfolni. Szilárdan hiszem, hogy konszo­lidáló hatást érnek el tárgyalá­saink pozitív eredményei a szov­|et haderők egy része jelenlegi tartózkodási helyének kijelölésé rfil, valamint e katonaság döntft részének távozásáról területünk­ről a moszkvai augusztusi tár­gyalásokról szóló közlemény tar­talmával összhangban. Leveleket kapunk, amelyek sze­rint az egész katonaságnak egy szerre kellene távoznia, mások pedig a katonai egységek egy ré­szének a területünkön való ideig­lenes elhelyezéséről szóló közle­mény elolvasása után kapituláció­ról beszélnek. Nincs azonban a megoldásnak más lehetősége, mint az, amelyet magában foglal az augusztusi közlemény, hogy azok a katonai egységek, amelyek ideiglenesen köztársaságunk te­rületére léptek, nem avatkoznak be belügyeinkbe, és hogy a hely­zet normalizálásával összhangban e katonai egységek eltávoznak. Elvtársak, legközelebbi felada taink harmadik fontos csoportját dolgozóink lét- és munkaproblé­mái pozitív megoldásának felada­tai alkotják. E feladatok megoldá­sa a politikai viszonyok stabili­zálásától függ idehaza es a nem­zetközi kapcsolatokban. A mi politikánknak továbbra is a nép, a munkások, a parasztok, az értelmiség széles körű tömegei politikájának kell lennie, elsősor­ban az ő érdekeiket kell kifejez­nie. Teljes megvalósításra várnak a következő feladatok: gazdasági életünk fellendítése, a műveltség, a kultúra fokozása, amit akció­programunkban tűztünk ki, s amely feladatok teljesítésére mozgósítani kell minden társadal­mi erőt. Dolgozóink alapvető érdeke' megkövetelik, hogy az egész Pj^g^k ban, Központi Bizottságával és ^^^ kárságával kezdve, a párt keríT^ leti és járási szerveiben, az álla­mi és a gazdasági apparátus mun­kájában fokozott figyelmet szen­teljünk a gazdasági problémák­nak, amelyeket számos esetben el­hanyagoltunk, jóllehet a gazdasá­gi eredményektől függ politikánk sikere. Tudatosítanunk kell, bogy csupán saját munkánk eredmé­nyeiből élhetünk. Ebben az érte­lemben ma elsősorban gyakorlati tettekre van szükség. Egyöntetűen hangsúlyoznunk kell: ma arról van szó, hogy például a lehető legsürgősebben további konkrét lépéseket tegyünk a XIII. párt­kongresszusnak a népgazdaság tervezése és gazdasági irányítása tökéletesítéséről szóló határozata teljesítésére, az irányítás új rend­szere gazdasági eszközeinek haté­konyabb érvényesítésére, olyan Intézkedések loganatosítására, amelyek gazdasági életünk struk­turális átaiakitásáboz szüksége­sek. Konkrét lépéseket kell ten­nünk vállalataink helyzetének megvilágítására, a dolgozóknak az irányításban való tokozott részvételére. . Nem kevésbé fontosak azok * feladatok, amelyeket a negyedik csoportban lehet összefoglalni, s amelyek állami és politikai rend szerünk fejlesztésére és megszi­lárdítására vonatkoznak. Megvalósítjuk országunk (üde ralizációját, ami a január utáni politika egyik kulcspontja. Ezzel megszilárdítjuk államiságunk alapjait, nemzeteink egyenjogú kapcsolatait, nemzetiségeink sza­mára új helyietet hozunk léire nemzeti fejlődésük és aktivabb közös együttműködésünk érdeké ben a közös hazában. A párt átszervezéséi a födera­tív rendezés feltételének megfele­lően a Központi Bizottság elnök­sége ideiglenesen — az új alap­szabályzat elfogadásáig — a Csnh­és morvaországi kerületek párt­munkájának Irányításával megbí­zandó bizoltság megalakításával akarja megoldani a Központi Bi­zottságának plenáris ülésén. A politikai munkát úgy akarjuk fejleszteni, hogy megőrizzük ed­digi politikánk valamennyi pozi­tív elvét, mint amilyen a párt kapcsolata a néppel, a dolgozók részvétele a párt politikájának ki­alakításában és megvalósításában. Azért múlhatatlanul szükséges olyan káderpolitikát megvalósíta ni, hogy a funkciókat a párt, a szocializmus és az internaciona­lizmus ügyéhez teljesen hü sze mélyek töltsék be. olyanok, akik szilárdan állnak a marxizmus— leninizmus pozícióin, akik szak­képzettség tekintetében és poli­tikailag felkészültek a feladatok teljesítésére. Olyan személyeknek kell lenniük, akik világos szocia­lista irányzatúak ebben a nem könnyű időszakban, és aktivan dolgozhatnak a nép között, s akik Iránt a nép bizalommal viselte­tik. Ezért nagy gondol kell for­dítani a káderpolitikára. Tudom, szívesebben hallanának tőlem más, derűlátó szavakat. Az elmondottak között sok éles és népszerűtlen kijelentés hangzott el. Ha nem akarunk kabinetpnli tikát folytatni, ezekkel a szavak­kal kell önök elé lépnünk. E sza vakat teljes megfontoltsággal mondom, amilyennel a Központi Bizottság elnöksége viszonyul as új realitáshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents