Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-06 / 276. szám, Vasárnapi Új Szó

három árny suhan... Jirí Jurásek kedvencével, a Ferkóval. (A szerző felvételei) Az őszi szél pajkosan belekapaszkodik a fák lombjába. Sárguló leveleit magával ragadja, majd leejti a laktanya udvarára. Az őrségből visszatérő határőrök azonban mit sem törődnek a természet játékával. Fegyverüket leadják, és az étterembe sietnek. Velük tartok. Ebéd közben élményeikről beszélgetnek. — Te Karcsi, hogy is volt az vasárnap? A kérdezett magas, modern ha]viseletű fiatalember, harmadéves katona — Modránszky Károly, zsigárdi fiú.. Most szegyeltünk. Látjuk, hogy úgy öt méternyire tőlünk három árny suhan a határ felé ... — S nem tartóztatták fel őket? — szólok közbe. — Nem. Jancsival úgy határoztunk, hogy tetten érjük őket. Láttuk, hogyan csomagolják be irataikat igelitpapírba. A Morva folyót akarnák tálán átúszni? Kétfelől közrefogtuk őket. nek, hogy kipihenjék magukat. Egyikük mosolyogva figyelmeztet: — Nézze csak Jifkát! Megint a Feróra gondol... — Feróra? — csodálkozom. — A kutyáját hívják így — adja meg a magyarázatot a tizedes. — Jöjjön, meglessük ... — Jifl Jurásek — az egység CS1SZ szervezetének elnöke —, rel le. Bekanalazza a levest majd mesélni kezd. — Fajc Janóval szolgáltam. Ügy este, tizenegyóra után Jancsi figyelmeztetett, hogy zajt hall. Lélegzet-visszaf ojtva fiPár lépésnyire lehettünk, amikor észrevettek bennünket... A villanylámpa fénye élesen belehasított az éjszaka sötétjébe, éppúgy, mint az „ Ali j, ki v a g y?t" felhívás. — Képzeljétek — veszi át a szót Fajc Jancsi —, azt mondták, nincs náluk igazolvány. De végre mégis előkerült az igelitzacskóból. S amikor megkérdeztük, hova akarnak menni, szemtelenül rávágták, hbgy Ausztriába. Azt mondja nekik Karcsi: „No gyertek, mi majd elkísérünk!" Az őrsön kötöttek ki... Hangos jókedvű kacaj veri fel az ebédlőt. Nevet Karcsi ts. A múlt évben szeptember 22-én három határsértőt tartóztatott fel, így hát öröme jogos és megérdemelt. (Mindhárom határsértő 18 év körüli, Nyitra környéki fiú. Az egyik az amnesztia következtében nemrég szabadult a börtönből. A másik ellen verekedés miatt indítottak bűnvádi eljárást. Három hét óta nem dolgoztak, a szökésre készülődtek.) A katonák befejezik az evést. Egyenként szobájukba igyekezamikor mindenki elhagyja a termet, összeszedi az ételmaradékot és a kutyák tanyája jelé veszi útját. Fero hangos ugatással fogadja. — Na nyugodj már meg — cirógatja kedvencét, s közben észre sem veszi a kíváncsisko dókat. — Tízéves, de nincs párja az egységnél — mondja. — Gyors és szófogadó. Az egységek közötti versenyben első díjat nyertünk vele. A négy kilométernyi távolságot nyomkereséssel harmincöt perc alatt tettük meg. — Civilben mi a foglalkozása? — érdeklődöm. — Géplakatos ... — S nem bánta meg, hogy ide került? — Nem. Sőt, ha niég egyszer kellene választanom, akkor is a határőrséghez, no meg a Ferohoz kérném magam. Máris vagy tízen állnak körülöttünk. — Sokan próbálkoznak-e a másik oldalra átszökni? — kérdezem. Ián Fajc és Modránszky Károly, — Elég sokan — válaszolja Modránszky Karcsi. — Az augusztusi események idején NDK-beli és lengyel állampolgárok próbálkoztak. Azt hitték, talán, hogy nem őrizzük az államhatárt. „Nálunk" csak olyanok igyekeznek a határon átjutni, akiknek a törvénnyel van dolguk. Meggyőződhettek azonban róla, hogy mi és a más egységek katonái is becsülettel helytállnak. — S ha maguk leszerelnek? — Az sem lesz baj. Megjött már az „utánpótlás", igaz-e haver? — fordul az egyik kíváncsiskodó újonc felé. — Mi sem vallunk szégyent — válaszolja magabiztosan az Eperjes környéki Jozef Durkáö közkatona. — Megszokta már az itteni életet? — Meg. Igaz, eleinte furcsa volt a rendhez, a fegyelemhez hozzászokni. Most azonban már úgy érzem magam, mintha odahaza lennék ... Tréfálkozva tovább beszélgetnek. A leszerelők arról, hogy hová mennek dolgozni, megvárta-e őket a kedvesük. A másodévesek irigykedve hallgatják őket. A kéthónapos újoncok pedig az otthonról, a magukkal hozott élményeikről mesélnek egymásnak. Gondtalanul csevegnek, de egyszerre csak az ügyeletes hangja csattan fel, — Riadó... Riadó! A beszélgetés félbeszakad. 4 határőrök felkapják fegyverük ket, és ki-ki a rendeltetést helyére szalad. A beszélgetést majd máskor folytatják ... NÉMETH JÁNOS KRISTÍNA RRENKOVA SZLOVÉN IRÚNÖ: A

ndre) sokáig bámulta a kira katban álló Őzikét. Sárga agyagból volt a kis őz, s ott állt az irkák, iskolai térképek, szürke t$rlőgumik és töltőtollak között. Andrej ott ácsorgott a kirakat előtt, és laposra nyomta az orrát a hidegtől gyöngyöző üvegtáblán. Leírhatatlan szépnek látta az őzikét, éppen olyannak, mint a Bambiról szóló könyvben. — Ez éppen anyunak való — inondotta hangosan. Este, amikor anya betakarta, Andrej váratlanul megkérdezte: — Anyu, hogyan kereshetnék én pénzt? Anya elgondolkodott egy kicsit, azután elnevette magát: — Majd ha nagy leszel, keresel. — De én most akarok, anyut Most, ma éjszaka. — Hát azt én is szeretném tudni — mondotta anya, és a piros takarót Andrej orra hegyéig húzta. — Te csak tréfálsz, pedig hát a dolog nagyon komoly — szólt Andrej a takaró alól, és elköhintette magát. Ez azt Jelentette nála, hogy tud valamit, valami nagy titkot, amit anyjának sejtenie sem szabad. Egy darabig még beszélgettek, azután Andrej határozottan kijelentette: — Holnaptól kezdve én is irodába fogok járni, nem megyek többé iskolába. — Na ne mondd! És miért? Andre] szívében egyre növekedett a szomorú meggyőződés, hogy semmi sem lesz a hivatalba menésből, viszont még sok évig fog Iskolába járni. A fal felő fordult, és olyan mély hangon mondta, mintha máris gimnáziumba Járna: — Akarok neked venni valamit. — Ugyan? És mit? — csodálkozott anya, és rágógumira, spárgagombolyagra, az ócska kulcstartóra meg azokra gondolt, amelyeket a gyerek legszívesebben mind megvásárolt volna a vaskereskedésben, ha éppen nem a cukrászdába kívánkozott. — Igen, meg akarok neked venni Valamit titokban, és oda akarom tenni az asztalodra. — No de mit? — Egy kis őzikét — sóhajtott mélyet Andrej. — Ott láttam a papírkereskedésben, tudod, a cukrászda meg a borbélyüzlet között. Négyszáznegyven dinárba kerül. — Drága! — állapította meg anya nyugodtan, majd folytatta: — De Ide nézz, Andrej, hiszen már itt is van az őzike. Úgy örülök neki! Anya maga elé nyújtotta a nyitott tenyerét, s úgy nézett rá, mintha volna benne valami. — Látod? Ez itt anya őzikéje. Oda teszem majd az asztalomra, és nagyon vigyázok rá. Amíg csak élek, ott áll az asztalomon. Csak te meg én láthatjuk. Köszönöm szépen, kisfiam, mindig emlékezni fogok erre a napra, amikor nekem ajándékoztad az őzikét. Andrej boldogan elmosolyodott, és elnézte, hogyan csinál anya az őzikének helyet az asztalon, a könyvek között. tMa is ott áll az őzike anya asztalán. M í sok, közönséges emberek nem láthatják, csak Andrej meg anya. És anya mindennap letörli az őzike hátáról a port, s ha Andrej néha el ls feledkezik róla, anya soha. Fordította: BODRITS ISTVÁN BŰVÉSZKEDJ Hang a pohárban Most egy olyan mutatványra tanítunk meg benneteket, gyerekek, amivel a vasárnapi ebédnél könnyen bámulatba ejthetitek a családot. Ha az asztalnál iilve, egyszerre csak kijelentitek, hogy a hangot pohárba tudjátok varázsolni, nem nagyon fognak hinni nektek. Erre fülvesztek az asztalról egy villát (csak arra vigyázzatok, hoííy ne alumínium villa legyen), és két újjal megpengetitek, kezetekkel varázsköröket Irtok le a pohár fölött, és íme, a pohár sokszorozva veri vissza a megpenge tett villa hangját.. MAGVARÁZAT: A mutatvány titka egy gyufaskatulya, vagy bármilyen más doboz, amit feltűnés nélkül magad előtt tarthatsz az asztalon. Pengetés után gyengén érinted a villa nyelét a dobozhoz, miközben a másik kezeddel a varázsmozdulatokat végzed, s mindjárt felhangzik a rezgő hang. A pohárnak semmi köze az egészhez. A gyufaskatulya rezonál. TORD A FEJED VÍZSZINTES: 1. A vízsz. 61 egyik mondása. 17. Nem mögéje. 18. Tábori lakás. 19. Hajszín. 21. Figyelmeztet. 23. Félig fontos! 25. Vissza: a jó tett Jutalma. 26. Földet forgat. 28. Káposztafajta. 30. Kobra része. 32. Sír (utolsó betűje kettőzve!). 34. Korhad. 36. Szerecsen. 38. Néma Tóni! 39. Az idézet befejező része (a nyíl irányában folytatva). 40. Egy Londonban. 41. Vizes edény. 42. Sebes. 43. Kettős betü. 44. Majdnem vaj. 46. Végtelenül ráím! 48. Művészet idegen szóval. 50. Ek! 52. London egyik jellegzetessége. 54. Mozog. 56. Formai. 58. Pedagógus. 60. íz. 61. A vízsz. 1. és 39. mondás szerzője, a „száguldó riporter". 62. Mai napon. FÜGGŐLEGES: 2. Vissza: Nem az. 3. Leánynév. 4. Svájci város. 5. A BT. 6. Fél zene. 7. Kerti munkát végez. 8. Akadály. 9. A jövő energiaforrása. 10. Vízzel tisztít. 11. Ilyen repülés ls van. 12. Kötőszó. 13. Nem egészen szabad. 14. Tavaszi szín. 15. B-vel kétéltű (ékezetcsere). 16. Háziállat. 20. .. . Vary, világhírű fürdővárosunk. 22. Irán fővárosa. 24. Mókus eledele. 27. Egyeteméről híres olasz város. 28. Bús, magába zárkózott. VIDÁM SAROK FELEDÉKENY Tanító: — Miért sírsz Kati, egy óvodáshoz nem illik, hogy minden kicsinységért bőjjiin. Kati: — Azért sírok, inert otthon felejtettem a zsebkendőmet, és ha sírni fogok, nem tudom, mivel fogúm megtörölni a szemem. 29. Gyors ellentéte (hibásan). 30. Afrikai állam. 31. A gyümölcs egyik igéje (ékhiárty). 33. Névszó. 34. Csak félig kerek! 35. Csonthéjas gyümölcs. 36. Norvégia, Belgium. és Guatemala autójelzése. 37. RRS. 38. Tudomány. 45. Francia férfinév. 47. A kivágott fa töCe. 49. Nem érdekel. 50. Majdnem eloldl 51. Mezőgazdasági szerszám. 52. Hím állat. 53. DÁI. 54. Európai nép. 55. R-rel: az örök város. 56. András, Gábor. 57. Betűt vet. 58. Személyes névmás. 59. Románia és Svédország autójelzése. 60. Felkiáltás. Beküldte: Kiss László, Palást MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Inkább a jók között légy utolsó, mint a rosszak között első. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Oláh Melinda Sávoly, Patassy Viola Dunaszerdahely, Erdélyi Gábor, Ladmóc, Kocsis Zoltán Gemerská Ves és Palágyi Katalin Királyhelmec. Leveleiteket, megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Sző, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkéhd 10.