Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-06 / 276. szám, Vasárnapi Új Szó

három árny suhan... Jirí Jurásek kedvencével, a Ferkóval. (A szerző felvételei) Az őszi szél pajkosan belekapaszkodik a fák lombjába. Sárguló leveleit magával ragadja, majd leejti a laktanya udvarára. Az őrségből visszatérő határőrök azonban mit sem törődnek a természet játékával. Fegyverüket leadják, és az étterembe sietnek. Velük tartok. Ebéd közben él­ményeikről beszélgetnek. — Te Karcsi, hogy is volt az vasárnap? A kérdezett magas, modern ha]viseletű fiatalember, har­madéves katona — Modránszky Károly, zsigárdi fiú.. Most sze­gyeltünk. Látjuk, hogy úgy öt méternyire tőlünk három árny suhan a határ felé ... — S nem tartóztatták fel őket? — szólok közbe. — Nem. Jancsival úgy hatá­roztunk, hogy tetten érjük őket. Láttuk, hogyan csomagolják be irataikat igelitpapírba. A Mor­va folyót akarnák tálán átúsz­ni? Kétfelől közrefogtuk őket. nek, hogy kipihenjék magukat. Egyikük mosolyogva figyelmez­tet: — Nézze csak Jifkát! Megint a Feróra gondol... — Feróra? — csodálkozom. — A kutyáját hívják így — adja meg a magyarázatot a ti­zedes. — Jöjjön, meglessük ... — Jifl Jurásek — az egység CS1SZ szervezetének elnöke —, rel le. Bekanalazza a levest majd mesélni kezd. — Fajc Janóval szolgáltam. Ügy este, tizenegyóra után Jan­csi figyelmeztetett, hogy zajt hall. Lélegzet-visszaf ojtva fi­Pár lépésnyire lehettünk, ami­kor észrevettek bennünket... A villanylámpa fénye élesen belehasított az éjszaka sötétjé­be, éppúgy, mint az „ Ali j, ki v a g y?t" felhívás. — Képzeljétek — veszi át a szót Fajc Jancsi —, azt mond­ták, nincs náluk igazolvány. De végre mégis előkerült az igelitzacskóból. S amikor meg­kérdeztük, hova akarnak men­ni, szemtelenül rávágták, hbgy Ausztriába. Azt mondja nekik Karcsi: „No gyertek, mi majd elkísérünk!" Az őrsön kötöttek ki... Hangos jókedvű kacaj veri fel az ebédlőt. Nevet Karcsi ts. A múlt évben szeptember 22-én három határsértőt tartóztatott fel, így hát öröme jogos és megérdemelt. (Mindhárom ha­társértő 18 év körüli, Nyitra környéki fiú. Az egyik az am­nesztia következtében nemrég szabadult a börtönből. A másik ellen verekedés miatt indítot­tak bűnvádi eljárást. Három hét óta nem dolgoztak, a szökésre készülődtek.) A katonák befejezik az evést. Egyenként szobájukba igyekez­amikor mindenki elhagyja a termet, összeszedi az ételma­radékot és a kutyák tanyája jelé veszi útját. Fero hangos ugatással fogadja. — Na nyugodj már meg — cirógatja kedvencét, s közben észre sem veszi a kíváncsisko dókat. — Tízéves, de nincs párja az egységnél — mondja. — Gyors és szófogadó. Az egysé­gek közötti versenyben első dí­jat nyertünk vele. A négy kilo­méternyi távolságot nyomkere­séssel harmincöt perc alatt tettük meg. — Civilben mi a foglalkozá­sa? — érdeklődöm. — Géplakatos ... — S nem bánta meg, hogy ide került? — Nem. Sőt, ha niég egyszer kellene választanom, akkor is a határőrséghez, no meg a Fero­hoz kérném magam. Máris vagy tízen állnak körü­löttünk. — Sokan próbálkoznak-e a másik oldalra átszökni? — kér­dezem. Ián Fajc és Modránszky Károly, — Elég sokan — válaszolja Modránszky Karcsi. — Az au­gusztusi események idején NDK-beli és lengyel állampol­gárok próbálkoztak. Azt hitték, talán, hogy nem őrizzük az ál­lamhatárt. „Nálunk" csak olya­nok igyekeznek a határon át­jutni, akiknek a törvénnyel van dolguk. Meggyőződhettek azon­ban róla, hogy mi és a más egy­ségek katonái is becsülettel helytállnak. — S ha maguk leszerelnek? — Az sem lesz baj. Megjött már az „utánpótlás", igaz-e haver? — fordul az egyik kí­váncsiskodó újonc felé. — Mi sem vallunk szégyent — válaszolja magabiztosan az Eperjes környéki Jozef Durkáö közkatona. — Megszokta már az itteni életet? — Meg. Igaz, eleinte furcsa volt a rendhez, a fegyelemhez hozzászokni. Most azonban már úgy érzem magam, mintha oda­haza lennék ... Tréfálkozva tovább beszélget­nek. A leszerelők arról, hogy hová mennek dolgozni, megvár­ta-e őket a kedvesük. A másod­évesek irigykedve hallgatják őket. A kéthónapos újoncok pe­dig az otthonról, a magukkal hozott élményeikről mesélnek egymásnak. Gondtalanul cse­vegnek, de egyszerre csak az ügyeletes hangja csattan fel, — Riadó... Riadó! A beszélgetés félbeszakad. 4 határőrök felkapják fegyverük ket, és ki-ki a rendeltetést he­lyére szalad. A beszélgetést majd máskor folytatják ... NÉMETH JÁNOS KRISTÍNA RRENKOVA SZLOVÉN IRÚNÖ: A ndre) sokáig bámulta a kira katban álló Őzikét. Sárga agyagból volt a kis őz, s ott állt az irkák, iskolai térképek, szürke t$rlőgumik és töltőtollak között. Andrej ott ácsorgott a ki­rakat előtt, és laposra nyomta az orrát a hidegtől gyöngyöző üveg­táblán. Leírhatatlan szépnek lát­ta az őzikét, éppen olyannak, mint a Bambiról szóló könyvben. — Ez éppen anyunak való — inondotta hangosan. Este, amikor anya betakarta, Andrej váratlanul megkérdezte: — Anyu, hogyan kereshetnék én pénzt? Anya elgondolkodott egy kicsit, azután elnevette magát: — Majd ha nagy leszel, kere­sel. — De én most akarok, anyut Most, ma éjszaka. — Hát azt én is szeretném tud­ni — mondotta anya, és a piros takarót Andrej orra hegyéig húz­ta. — Te csak tréfálsz, pedig hát a dolog nagyon komoly — szólt Andrej a takaró alól, és elköhin­tette magát. Ez azt Jelentette ná­la, hogy tud valamit, valami nagy titkot, amit anyjának sejtenie sem szabad. Egy darabig még beszélgettek, azután Andrej határozottan kije­lentette: — Holnaptól kezdve én is iro­dába fogok járni, nem megyek többé iskolába. — Na ne mondd! És miért? Andre] szívében egyre növeke­dett a szomorú meggyőződés, hogy semmi sem lesz a hivatalba me­nésből, viszont még sok évig fog Iskolába járni. A fal felő fordult, és olyan mély hangon mondta, mintha máris gimnáziumba Járna: — Akarok neked venni valamit. — Ugyan? És mit? — csodál­kozott anya, és rágógumira, spár­gagombolyagra, az ócska kulcs­tartóra meg azokra gondolt, ame­lyeket a gyerek legszívesebben mind megvásárolt volna a vaske­reskedésben, ha éppen nem a cukrászdába kívánkozott. — Igen, meg akarok neked ven­ni Valamit titokban, és oda aka­rom tenni az asztalodra. — No de mit? — Egy kis őzikét — sóhajtott mélyet Andrej. — Ott láttam a papírkereskedésben, tudod, a cuk­rászda meg a borbélyüzlet között. Négyszáznegyven dinárba kerül. — Drága! — állapította meg anya nyugodtan, majd folytatta: — De Ide nézz, Andrej, hiszen már itt is van az őzike. Úgy örü­lök neki! Anya maga elé nyújtotta a nyi­tott tenyerét, s úgy nézett rá, mintha volna benne valami. — Látod? Ez itt anya őzikéje. Oda teszem majd az asztalomra, és nagyon vigyázok rá. Amíg csak élek, ott áll az asztalomon. Csak te meg én láthatjuk. Köszönöm szépen, kisfiam, mindig emlékez­ni fogok erre a napra, amikor nekem ajándékoztad az őzikét. Andrej boldogan elmosolyodott, és elnézte, hogyan csinál anya az őzikének helyet az asztalon, a könyvek között. tMa is ott áll az őzike anya asz­talán. M í sok, közönséges emberek nem láthatják, csak Andrej meg anya. És anya mindennap letörli az őzike hátáról a port, s ha And­rej néha el ls feledkezik róla, anya soha. Fordította: BODRITS ISTVÁN BŰVÉSZKEDJ Hang a pohárban Most egy olyan mutatványra tanítunk meg benneteket, gye­rekek, amivel a vasárnapi ebédnél könnyen bámulatba ejthetitek a családot. Ha az asztalnál iilve, egyszerre csak kijelentitek, hogy a hangot pohárba tudjátok varázsolni, nem nagyon fognak hinni nek­tek. Erre fülvesztek az asztal­ról egy villát (csak arra vi­gyázzatok, hoííy ne alumínium villa legyen), és két újjal megpengetitek, kezetekkel va­rázsköröket Irtok le a pohár fölött, és íme, a pohár sokszo­rozva veri vissza a megpenge tett villa hangját.. MAGVARÁZAT: A mutatvány titka egy gyufaskatulya, vagy bármilyen más doboz, amit fel­tűnés nélkül magad előtt tart­hatsz az asztalon. Pengetés után gyengén érinted a villa nyelét a dobozhoz, miközben a másik kezeddel a varázsmoz­dulatokat végzed, s mindjárt felhangzik a rezgő hang. A po­hárnak semmi köze az egész­hez. A gyufaskatulya rezonál. TORD A FEJED VÍZSZINTES: 1. A vízsz. 61 egyik mondása. 17. Nem mögéje. 18. Tábori lakás. 19. Hajszín. 21. Fi­gyelmeztet. 23. Félig fontos! 25. Vissza: a jó tett Jutalma. 26. Föl­det forgat. 28. Káposztafajta. 30. Kobra része. 32. Sír (utolsó betű­je kettőzve!). 34. Korhad. 36. Sze­recsen. 38. Néma Tóni! 39. Az idézet befejező része (a nyíl irányában folytatva). 40. Egy Londonban. 41. Vizes edény. 42. Sebes. 43. Kettős betü. 44. Majdnem vaj. 46. Végtelenül ráím! 48. Művészet idegen szóval. 50. Ek! 52. London egyik jellegzetes­sége. 54. Mozog. 56. Formai. 58. Pedagógus. 60. íz. 61. A vízsz. 1. és 39. mondás szerzője, a „szágul­dó riporter". 62. Mai napon. FÜGGŐLEGES: 2. Vissza: Nem az. 3. Leánynév. 4. Svájci város. 5. A BT. 6. Fél zene. 7. Kerti mun­kát végez. 8. Akadály. 9. A jövő energiaforrása. 10. Vízzel tisztít. 11. Ilyen repülés ls van. 12. Kötő­szó. 13. Nem egészen szabad. 14. Tavaszi szín. 15. B-vel kétéltű (ékezetcsere). 16. Háziállat. 20. .. . Vary, világhírű fürdővárosunk. 22. Irán fővárosa. 24. Mókus ele­dele. 27. Egyeteméről híres olasz város. 28. Bús, magába zárkózott. VIDÁM SAROK FELEDÉKENY Tanító: — Miért sírsz Kati, egy óvodáshoz nem illik, hogy minden kicsinységért bőjjiin. Kati: — Azért sírok, inert otthon felejtettem a zsebkendőmet, és ha sírni fogok, nem tudom, mivel fo­gúm megtörölni a szemem. 29. Gyors ellentéte (hibásan). 30. Afrikai állam. 31. A gyümölcs egyik igéje (ékhiárty). 33. Névszó. 34. Csak félig kerek! 35. Csonthé­jas gyümölcs. 36. Norvégia, Bel­gium. és Guatemala autójelzése. 37. RRS. 38. Tudomány. 45. Fran­cia férfinév. 47. A kivágott fa tö­Ce. 49. Nem érdekel. 50. Majdnem eloldl 51. Mezőgazdasági szerszám. 52. Hím állat. 53. DÁI. 54. Európai nép. 55. R-rel: az örök város. 56. András, Gábor. 57. Betűt vet. 58. Személyes névmás. 59. Románia és Svédország autójelzése. 60. Fel­kiáltás. Beküldte: Kiss László, Palást MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Inkább a jók között légy utolsó, mint a rosszak között első. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk helyes meg­fejtői közül könyvjutalomban ré­szesülnek: Oláh Melinda Sávoly, Patassy Viola Dunaszerdahely, Er­délyi Gábor, Ladmóc, Kocsis Zol­tán Gemerská Ves és Palágyi Ka­talin Királyhelmec. Leveleiteket, megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Sző, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkéhd 10.

Next

/
Thumbnails
Contents