Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-30 / 300. szám, szerda

f A Dolgozók Filmfesztiválja, mely kulturális életünknek szinte természetes velejárója lett, immár 19 éves múltra tekint vissza. Ennélfogva sokak számára csalódást okozott volna, ha az augusztusi események miatt ez idén nem került volna sor a filmszemle őszi szakaszának megrendezésére, mely a DFF keretében már harmadízben zajlik le. A seregszemle november 8-án kezdődik Bratislavában (a Slovan és Mier filmszínházban), majd ezt követően Szlovákia további 11 városában rendezik meg. A fesztivál-bizottságok 13 film közül állították össze a műsort. A filmek ismertetését Michelangelo Antonioni — a cannes-i nemzetközi filmfesztivál nagydíjával kitüntetett — Nagyítás című alkotásával kezdjük. A rendkívül igSnyes, színes filmben Dávid Hemmings és Vanessa Redgrave alakítja a főszerepet. A kivételes mű bármennyire is szokatlannak találjuk, Angliában készült. E rangos rendező finom érzékkel, mesterien ecseteli a mai fiatalság érzés- és gondolatvilágát. A modern nyugati világ számunkra kissé idegen etikai és esztétikai normáinak ábrázolásával a szerző (a főhős személyében) felteszi a kérdést: lehetséges-e éles határvonalat húzni a valóság és az illúzió között. Antonioni ezt a problémát már előző alkotásaiban is (Éjszaka, Napfogyatkozás, Vörös sivatag) fejtegette, azonban más megvilágításban. Ezeket a filmeket a gyorsütemű technikai fejlődés és az ember lelki világa közti diszharmónia elemzése jellemezte. A Nagyítás e tekintetben törést jelent alkotásaiban: a jeles rendező ráeszmél arra, hogy más irányban kell folytatnia az utat. A film központi alakja Thomas, egy tehetséges fiatal londoni fényképész, aki megcsömörlik a könnyen szerzett sikerektől, az élvezethajhászástól, s összeütközésbe kerül önmagával. Az élet forgatagában a legkülönfélébb emberekkel kerül kapcsolatba, mégsem talál társra, aki érdeklődést tanúsítana egy rejtelmes gyilkosság körülményeinek kinyomozására. A Mouchette című francia film, melynek forgatókönyve Georges Bernanos regénye alapján készült, a neves Róbert Bresson műve. A drámai hangvételű film egy 14-éves vidéki lány tragédiáját eleveníti meg. Főhőse Mouchette, szegény, részeges szülők gyermeke. Egy napon megszökik az iskolából, elbolyong, sok viszontagságot, megaláztatást és megrázkódtatást átélve kerül ismét haza. Azonban itt sem találja nyugalmát, lelki válságon esik át. Az elhagyatottság és számkivetettség érzése annyira hatalmába keríti, hogy feladja a harcot, megadja magát s csak a halálban talál menedéket. A rendkívül megrázó történet hatásos feldolgozása és zenei aláfestése (Monteverdi) Bresson mesteri ötvösmunkája, mely minden bizonnyal a legigényesebb nézó számára is maradandó élményt nyújt. SERGE ROULLET francia rendező jean Paul Sartre novellája alapján forgatta a Fal című filmet. A szerző, Róbert Bresson egykori munkatársa, három spanyol republikánus történetét viszi vászonra, akiket a spanyol polgárháború kezdetén 1936-ban bebörtönöztek, majd halálra Ítélnek. A filmvásznon egyetlen éjszakai drámai pillanatai, a három halálraítélt sorsa játszódik le előttünk. A feszült légkörben valósággal szemtanúi vagyunk a lassú, de kegyetlen halálnak. A szerző a filmmel kapcsolatban többek között az alábbiakat mondotta: Amikor újfent elolvastam Sartre novelláját, az volt az érzésem, hogy az író az emberi élet, a háború problémájának mélyére hatolt. Véleményem szerint a novella nagyon mély értelmű, mert rávilágít az életre, az ember arra a megismerésre jut, hogy nem halhatatlan ... A Kiskatona című filmet Anna Karina és Jean-Luc Godard neve fémjelzi. A francia alkotás, mely politikai, társadalmi problémákat vet fel, egy fiatal drámája, aki súyos konfliktusba kerül. A film hőse Bruno, Genfbe kerül s itt az OAS szolgálatába áll. Szennyes feladatokkal bízzák meg, a kiskatona azonban inkább megszökik, minthogy teljesítse a parancsot. A férfi azonban két malomkő között őrlődik: életét ugyan sikerül megmentenie, de elveszti szerelmét s életéért még ennél is nagyobb árat fizet. A CANNES-l FILMFESZTIVÁL különdíjával jutalmazott Nö a homokban című japán film Hirosi Tesigawara munkája. A szabálytalan film eredetisége a szüntelen kísérletezésben, újat keresésben rejlik. A finom erotikát helyenként merész jelenetek váltják fel, a filozófiailag kitűnően hangolt film mégsem tartalmaz semmi pornográf elemet. A mély gondolkodásra ösztönző alkotás metafora az élet és a gondolat szabadságáról, az önfenntartásért vívott harcról. A Lázadás című japán filmben tekintélyes nevekkel találkozunk. Maszaki Kobayashi rendező középkori történe(KLENKT MICHELANGELO ANTONIONI LEN: VANESSA REDGRAVE ÉS DÁVID NAGYÍTÁS CÍMŰ FILMJÉBŐL. A FELVÉTEHEMMINGS. Kobayashi támadja, bírálja a tabut, hősei becsületesen és kitartóan küzdenek a megrögzött szokások ellen. Harcuk azonban hiábavalónak bizonyul, mert túlerővel állnak szemben s a küzdelem H FESZTIVMELOZETES tet filmesített meg, melynek főszereplője Yoko Tsukasa, aki alakításáért elnyerte az 1967-es év legjobb japán színésznője címet. A Harakiri és a Kwaia szerelem és a család tragédiájához vezet. A nyomasztó s rendkívül drámai mű — melyet a tavalyi velencei filmfesztiválon a FIPRESCI díjával tüntetAZ ÖRÖK KARAVÁNOK VÖLGYE CLMÜ SZLOVÁK FLBMBEN EWA WARYVAS, KRAKKÓI SZÍNÉSZNŐ ALAKÍTJA A FŐSZEREPET. dan című film szerzője visszatért ismét a szamurájok korába, s XVIII. század eleji japán történelembe kalauzolja a nézőt. A hagyományok ás az erkölcs a társadalom felsőbb rétegeinek tudatában oly, mély gyökeret vertek, Hogy még napjainkban sem sikerült kiirtani. AZ ELDOBOTT FEGYVER CIMÜ NYUGATNÉMET FILM EGYIK KOCKAJA. tek ki —, minden kétséget kizáróan időszerű mozzanatokat is tartalmaz. A JUGOSZLÁV FILMGYÁRTÁST Zsivojin Pavlovics Ha majd halott leszek című filmje képviseli, mely az idei Karlovy Vary-i fesztiválon rendkívüli díjat nyert. A rendező kimunkált formában megrázó képet fest a társadalom perifériájára szorult fiatalember életéről. A film döbbenetes drámai erővel, naturalista színekkel, kritikai éllel, helyenként szinte drasztikusan jeleníti meg egy munkanélküli fiatal teljes kudarcát. Dzsimi Barka, a mű fő hőse, hiába keresi helyét a társadalomban, meg nem értéssel találja magát szemben. Énekesi sikerei is csak tiszavirág életűek, egyre lejjeb csúszik a lejtőn, „pályafutása" minden pátosztól és hősiességtől mentesen méltatlanul fejeződik be. A felsorolást A romlás angyala című mexikói filmmel folytatjuk, mely Luls Bunuel műve. A kiváló, szürrealista spanyol rendező — akit a hazai közönség a Viridiána és az Egy szobalány naplója című filmekből ismerhet — ritkán forgat hazájában. A legtöbbet Mexikóban filmezik, ^tt készült a most bemutatásra kerülő alkotás ls. A film hihetetlen történetet mesél el. Egy előkelő, gazdag úri társaság szórakozásainak bemutatásán keresztül jelképesen kifejezésre jut a szerző szemlélete és végkövetkeztetése ls: ezek az emberek pusztulásra vannak Ítélve. Az allegorikus film kitűnően sejtteti a társadalmi hátteret és Buftuel mondanivalóját is. GUNTER ADRIAN regénye alapján készült Az eldobott jegyver című nyugatnémet film, mely a rendező (Werner Klett) őszinte hitvallása. A filmen érezni az utóbbi években oly nagy méreteket öltő új hullám hatását, a szerző azonban világos elképzelésekkel szól hozzá a ma problémáihoz. A filmben két ellentétes pólus, a szerelem és a háború csap össze. A rendező ötletessége, hogy párhumazot von egy amerikai hadiszökevény és egy nyugatnémet lány szerelme, valamint a vietnami háború borzalmai és a mai élet közt. A filmalkotás fiatal hőseinek tanúvallomása egyértelmű: szeretetre vágynak, nem pedig háborúra. A Hollójészek című svéd filmdráma Bo Widerberg fiatal rendező alkotása. A film műsorra tűzése valóságos adósságtörlesztés, hiszen a svéd kinematográfiát ez ideig Jobbára csak a híres Ingmar Bergnian művei alapján ismerhettük. Az új hullám fiatal egyénisége érdekes feldolgozásé filmjének bemutatása kiegészíti a svéd alkotásokról kialakított képünket. Az alkotó a témát és a stílust tekintve, merőben eltér Bergmantól, új utakat keres. A film a 30-aá években a nyomornegyed világában játszódik le. A szociális és politikai problémákat egy szegény munkáscsalád életén keresztül mutatja be. Az Accatone és a Szent Máté evangéliuma - című filmek szerzője, Pier Paolo Pasolinl 1965-ben forgatta az Oidipusz ktrály című színes olasz filmet. A Szophoklész drámájára épülő alkotás négy részes. Az első rész, mely visszaemlékezés a gyermekkorra, Pasolini véleménye szerint a legsikerültebb. Az ötletekben gazdag mű kigondolt elemekből kovácsolódott egybe. „A harmadik rész nem több, nem kevesebb, mint Szophoklész Oidipusza. A negyedik részben nyilvánul meg a legnagyobb mértékben a kedvtelésem is, és talán a tanulság is, ennek ellenére képzőművészeti szempontból ez a rész meglehetősen sikerült: valóságos összegezésre került sor. Oidipusz kezdetben dekadens költő, később marxista, ezután már senki, tulajdonképpen valaki, akinek meg kell halnia" — mondja a rendező. A XIX. DFF ÖSZI SZAKASZÁBAN hazánk filmgyártását két film képviseli. Az egyik Az örök karavánok völgye, Miroslav Horňák szlovák rendező alkotása. A színes, zenés revü, a mesevilágba vezeti a nézőt. A meséhez hasonlóan ebben a filmben is egymással szemközt áll a jő és a rossz. A két elem összecsapása, harca a jó győzelmével végződik, hiszen a műfaj örökérvényű alapszabályzata, hogy a jó, az igazság mindig diadalt arat a rossz, az igazságtalanság felett. Párbeszéd a címe a filmszemle műsorában szereplő másik hazai filmnek. A maga nemében páratlan, kísérleti alkotás — mely három nemzedék életét szemlélteti — Zbynék Brynych, jerzy Skolimowski és Peter Solan rendezésében készült. A húszévesek szerelmét a rendező egy beat-énekes és felesége viszonyán keresztül ábrázolja. A 40 évesek párbeszéde egy esztrádművész és élettársa közt zajlik le. Már mentesek a fiatalos hévtől, lendülettől, nyugodtak, megfontoltak. A 60 éves nemzedéket egy idős színházi súgó képviseli. A súgólyukból, ebből a külön világból figyeli a színpadon történteket, itt játszódik le a párbeszéd is. A XIX. DFF ÖSZI SZAKASZÁBAN műsorra tűzött filmek véleményünk szerint kétségtelenül méltán képviselik az egyes filmművészeteket. A filmek alkotóinak és közreműködőinek névsora sokat igérő, fokozott várakozást kelt. A hazai filmgyártást tekintve azonban fenntartásaink lehetnek, s önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem mutathatnánk-e be igényesebb, magasabb színvonalú filmet? T. M. 196R. X. 30.