Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-30 / 300. szám, szerda

A kevésből több lesz, vagy a többől kevesebb Október 28-ra mondták és egynappal hamarább lett belőle törvény, alkotmányerejű törvény, alaptörvénye szocialista köztársaságunknak. Voltak — és ez nem ünneprontás, de még csak kritikai értékelése se a vasárnapi napnak —, akik többet vártak, de voltak olyanok is, akik nekünk jóval kevesebbet kívántak megadni. Hogy a kevésből több lesz-e, vagy a többől kevesebb, ez az elkövetkező hetek, vagy hónapok megértésétől, az érdekeltek marxista helytállásától, humanista — emberi megnyilvánulásától, a többség toleranciájától függ. Egy olyan alapállástól, mely tiszteletben tartja az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek egyenragú életéhez való jogát, vágyát és óhaját. A szünetben a képviselők és a vendégek valósággal megostromolták Ludvík S v o b o d á t, köztársaságunk elnökét, Josef Smrkovský t, a Nemzetgyűlés elnökét, Dubček és Husák elvtársakat, továbbá a kormány tagjait, élükön Oldfich Cernik miniszterelnökkel, a két nemzeti tanács elnökét,_ O n d r e j K 1 okočot és C e s t m í r Cisár t. Egymást követték a küldöttségek. Míg a Nemzetgyűlés elnöke az Érsekújvár és Párkány vidékének egy népes csoportját fogadta, nem messze tőle a köztársaság elnöke és a CSKP első titkára az autogrammkérők kérésének tett eleget. Fáradhatatlanul mosolyogva bár, a sor csak nem akar fogyni. Észreveszem, hogy Josef Smrkovský búcsúzik a küldöttségtől. Megkérem, nyilatkozzék a nemzetiségi törvényről. De elsőnek a CSEMADOK legutóbbi Központi Bizottságának ülésére fordítom a szót. A Központi Bízottság ez alkalommal levéllel fordult Önhöz ls, szeretném, ha e levél kapcsán nyilatkozna. — Nagyon sajnálom, hogy még nem válaszoltam levelükre. Különben az október 28-át követő héten el akartam látogatni DélSzlovákiába, éppen arra a vidékre, ahol magyar polgártársaink laknak. Sajnos, a Jövő heti munkaprogramom annyira zsúfolt, hogy tervbe vett látogatásomat bizony csak kisebb fajta késéssel tudom majd megoldani ... de . . . egészen bizonyos, hogy elmegyek a csehszlovákiai magyarok közé, éspedig oly rövid időn belül, ahogy csak lehet. Elnök elvtárs, van-e valami üzennivalója a csehszlovákiai magyarok számára? — Szívből, igaz szívből való üdvözleteimet küldöm a prágai vár e történelmi helyéről e történelmi nap alkalmából, amikor néhány pillanattal ezelőtt aktív tanúi voltunk a Szlovák és a Cseh Szocialista Köztársaság létrejöttének, amikor ugyancsak néhány perc múlva jóváhagyás céljából a Nemzetgyűlés elé kerül a nemzetiségekről szóló alkotmányjogi törvényjavaslat. Jogi normát kívánunk adni. hogy hazánk minden egyes magyar, vagy más nemzetiségű polgára valóban ugyanúgy érezze saját hazájának ezt az országot, mint én, a cseh, vagy a mellettem álló szlovák elvtársaim. Közben megszólal a gong, mely a képviselőket visszahívta a terembe. Josef Smrkovský elvtárs búcsúzóul még megszorította a kezemet és ezeket mondotta: — Jó egészséget! Kérem, nagyon kérem, köszöntse nevemben szíves szavakkal a csehszlovákiai magyarokat. Ügy érzem, ami Smrkovský elvtárs dél-szlovákiai látogatását illeti, a csehszlovákiai magyarok szíves örömest várják azt a pillanatot, amikor majd maguk között üdvözölhetik a Nemzetgyűlés elnökét. Hisz lenne bőven miről beszélni. Sőt, sok dolog van, amit meg kellene beszélni, hogy tiszta képet kapjunk lent is, fent is. Hogyan tovább? Ezt a kérdést elsősorban a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének akartam feltenni. Ondrej Klokoč elvtárs készséggel állt rendelkezésemre. Az első kérdésem így hangzott: A Nemzetgyűlés által néhány perccel ezelőtt elfogadott törvényből eredően a Szlovák Nemzeti Tanács kötelessége lesz biztosítani a Szlovák Szocialista Köztársaság területén élő nemzetiségek jogainak intézményes megoldását. Ennek kapcsán milyen konkrét elképzelése van Önnek, mint a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének? A válasz így hangzott: — E fontos törvényből eredően, melyet a Nemzetgyűlés röviddel ezelőtt fogadott el ^x*»vákiára, vagy ahogyan ün eulítette, a Szlovák Szocialista Köztársaságra igen sok feladat hárul. Ezt a kerettörvényt konkrét intézkedésekkel kell kibővíteni, bogy minden polgárunk, legyen az szlovák, magyar, ukrán, lengyel vagy cseh, esetleg német, otthon érezze magát ebben az országban — hazájában. Mint Ún Is tudja, a Szlovák Nemzeti Tanácsban a közelmúltban létrehoztuk a Szlovák Nemzeti Tanács mellett működő Nemzetiségek Bizottságát. E bizottságot magyar és ukrán nemzetiségi képviselők, valamint a vegyes ajkú területek szlovák nemzetiségű képviselői alkotják. Ezt a bizottságot azért hoztuk létre, hogy közösen vitassuk meg, miként is kell majd megalkotni a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi törvényét . . . Miként képzeli el — volt a következő kérdésem — az elfogadott törvény 5. pontja alapján a nemzetiségi képviseleti és végrehajtó szerveket? Ondrej Klokoč válasza így hangzott: — Ez is olyan kérdés, melyet még meg kell vitatnunk. Enrek kapcsán is mutatkoznak problémák, egyrészt biztosítani a köztársaságban a kisebbségek helyzetét, így a magyarokét is. Ezt azért hangsúlyozóin, mert a rádió magyar adásának hallgatóihoz szólok, de ugyanúgy biztosítani kell majd a nemzeti egyenjogúságot a szlovákok és a csehek számára is, akik Dél-Szlovákia e részében laknak. Abban állapodunk majd meg — legalábbis azt hiszem és valószínűnek tartóin —, hogy az . SZNT és a szlovák kormány mellett olyan szervek ala kulnak, melyek megszemélyesítői lesznek a magyar és a tí»bbi nemzetiség érdekeinek. — Hogy ez a jövőben konkrét formában hogyan rendeződik er re vonatkozólag sem szeretnék idő előtt nyilatkozni, mert liár nekem is vannak elképzeléseim, de nem biztos, hogy azok realizálódnak. Az ilyen dolgokban nem helyes arról beszélni, hogy mit gondolunk. — Klokoč elvtárs az előbb a Nemzetiségi Bizottság megalakulásáról szólt. Tudjuk, hogy ezzel majdnem egyidejűleg a Szlovák Nemzeti Tanács meliett egy nemzetiségi titkárság létrehozása mellett döntöttek. Mi lesz e szervezet dolgo? — Ez a titkárság — válaszolta a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke — a nemzetiségi bizottság segédszerve. Ennek az intézménynek kell előkészítenie a Nemzetiségi Bizottság ügyintézését. A titkárság vezetőjét már kl is ielöltük Tolvaj Bertalan személyében, aki november elején veszi át munkakörét. Akkor maid azonmód munkához látunk hogy konkrét formába öntsük a törvény előkészítésével kapcsolatos véleményeinket. Ezzel rövid időn belül cl is kell készülni. Szlovákiában, de magában a köztársaságban sem volt eddig a nemzeti szervekben olyan Intézmény, amely a nemzetiségi kisebbségeket képviselte volna. Habár — véleményem szerint — az eddigi alkotmány erre lehetőséget adott, sőt ezt az Intézményt már rég meg is valósíthattuk volna. A kulturális szövetségek, mint a CSEMADOK, vagy az ukránok szövetsége, a nemzetiségek politikai érdekeit nem A tudja kifejezni. Ezért van szükség állami szervre. És mig az úi törvény létre nem jön, tehát Ideiglenesen ez a szerep a Nemzetiségi Bizottságra, illetve a titkárságra hárul. A Nemzetgyűlés röviddel ezélőtt szavazta meg a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvény-iavaslatot. Kívánja-e felhasználni ezt a pillanatot arra, hogy mint a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke szóiion a csehszlovákiai magyarokhoz? — Igen — válaszolta Ondrej KlokoC. — Szeretném megköszönni a csehszlovákiai magyarok csodálatos kiállását azokhan a nehéz pillanatokban, amelyeket köztársaságunk átélt. Sok-sok hírt kaptam, amelyek hazafiasságukat dokumentálják. Ez természetesen bennünket is kötelez. Ez is azt . igazolja, hogy jogtalanok azok a különféle szóbeszédek, melyek a szlovák rószről valr bizalmatlanságot hangoztatják. Szeretném, ha mindnyájan egészségben, egymás iránti bizalommal, a nemzetköziség gondolatának szellemében tevékenykednénk és sikerülne hazánkban, a Szlovák Szocialista Köztársaságban és az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaságban közös jövőnk ügyét hatékonyan szolgálnunk. Mindent félre kell állítani, ami elválaszt bennünket, és azt kell keresnünk, ami összeköt bennünket. Valamennyiünket pedig egy cél köt egybe: a szocializmus építése. Arra kérem magyar polgártársainkat, így értelmezzék a dolgokat, és legyenek bizalommal irányunkban. Dr. Zdenék Jičinský docens, a Cseh Nemzeti Tanács alkotmányjogi bizottságának elnöke, hazánk egyik legkiválóbb alkotmányjogásza, aki maga is részt vett a törvény előkészítő munkálataiban, kérdésemre, hogy mi a véleménye a megszavazott nemzetiségi törvényről, így válaszolt: — A nemzetiségekről szóló alkotmánytörvény jóváhagyása az előbb elfogadott alkotmánytörvénnyel szoros összefüggésben áll, s egyben új szakaszt jelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság életében. Érzésem szerint — és ez természetes — most elsősorban az ünnepi aktus hatása alatt állunk, de ebben a pillanatban sem szabad megfeledkeznünk a tényekről, hogy a munka dandárja ezután vár ránk. Törvényt fogadtunk el, illetve törvényeket és ezeket át kell vinnünk az életbe. További konkrét törvényeket kell hoznunk. Az alkotmánytörvény annak a kifejezése, miszerint elérkezett az idő, hogy megvalósítsuk a törvényt, másrészt, hogy az összes érdekelt fél. a cseh és a szlovák nemzet, vala mint az egyes nemzetiségek, azok tagjai, .politikai és társadalmi, valamint kulturális képviselői hozzászólhassanak az intézkedések reális megvitatásához. Ami az egyenjogúságot illeti, még csak annyit akarok mondani: ha egy nemzetiség egy bizonyos állambai más nemzetekkel é! együtt, akkor az eevenjogúsái>rél szóló általános alapelvek minden polgárra kell. hogy vonatkozzanak, tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó. és biztos'tani kell a nemzetiség számára, mint társadalmi etnikai csoport számára a megfelelő politikai és más Jogokat. Or. Grospič, a Csehszlovák Tudománvos Akadémia alkot mányjogi osztályának dolgozója dr. Zdenék Jičinský docens nyilatkozatához a következő megállapításokat fűzte— Véleményem szerint az új nemzetiségi törvénynek az a legnagyobb erénye, hogy véget vetett az eddigi feleméi helyzetnek. Az alkotmánytörvény valamennyi nemzetiséget' valóban egyenrangúnak tekinti és abból indul ki, hogy az ország tényleges hazája mindkét nemzetnek és az itt éTfl nemzetiségeknek. Ebből számos kötelezettség fakad mind a föderatív szervekre, a föderatív parlamentre, a föderatív kormányra, s ugyanakkor természetesen a köztársasági kormányra, a köztársasági parlamentre és szerveire is. A törvény értelmében valamennyi nemzetiség számszerííségének megfelelően nyer egyenrangú képviseletet állami szerveink minden fokozatában és biztosítva lesznek a nemzetiségek gazdaság!, szociális és kulturális életének szükségletei. Ezeket törvényes, adminisztratív és szervezési intézkedésekkel biztosítják. A Nemzetgyűlés mai üléséről olyan érzésekkel távozom, hogy jó ügyet szolgáltunk, de tudatosítom azt is, hogy egyes speciális kérdéseket és részletproblémákat az idő rövidsége miatt nem tudtuk úgy megoldani, ahogy azt az ember elképzelte. Az alapelvek biztosítják a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát. íme, egy-két nyilatkozat a már törvényerőre emelkedett javaslattal kapcsolatban cseh, Illetőleg szlovák részről. Befejezésül hadd idézzem Egri László nemzetgyűlési képviselő rövid nyilatkozatát is, aki az 1968. október 27-1 ülés végén a jóváhagyott és a nemzetiségi problémák megoldására hivatott aikotmánytörvényről így nyilatkozott: „Szilárd meggyőződésem, hogy a ina elfogadott alkotmánytörvény kiindulópontja egy olyan fejlődésnek, amely a nemzetiségek számára a teljes egyenjogúságot biztosítja." NAGY JENŐ . ' / m ' | ' .' •••••••MR: A HC—3 HELIKOPTER Fogunk gyártani helikoptert? A világon csak öt állam gyárt helikoptert & A prototípus elkészült, várják a megrendeléseket A csehszlovák repülőgépgyártás megindulásának 50. évfordulója alkalmából a kbelyi repülőtéren megrendezett nagyszabású kiállítás méltóan tükrözi a repülőgépgyártásunk öt évtizedes fejlődését. A látogató itt megtudhatja azt is, hogy helikopter gyártással is megpróbálkoztak szakembereink. A világon jelenleg öt országban — köztük hazánkban — foglalkoznak helikopter gyártással. A csehszlovák prototípusok története hosszú és bizony furcsa is. Az első prototípus — a HC—1 — 1951—1952-ben készült el. Nemsokára ezután megszületett a kétüléses HC—2 jelzésű helikopter is, de mivel teljesítménye nem volt kielégítő, gyorsan átszerkesztették és így jött létre a HU—102 mintapéldánya. Sorozatgyártására azonban ezután sem került sor. Nem maradt más hátra, mint újra kísérletezni egy jobb és tökéletesebb gép előállításával. A Repülőgép Kísérleti Intézetben ŠlEChta mérnök javaslata szerint 1958-ban aztán megszerkesztették a HC—3-at, amelynek kabinját különbözőképpen lehet átalakítani. M—360-as motorja 300 lóerős. Különféle beavatkozások révén azonban ennek a helikopter-típusnak a sorozatgyártása sem került be a távlati tervbe. Egy évvel később az otrokovicei Moravan repülőgépgyárban elkezdték a Z—35 típusú kétüléses gép építését. Ezzel a prototípussal országos -magassági csúcsot értek el (5340 méter magasra emelkedett fel). Mármár úgy látszott, hogy bekerül a gyártási tervbe, a gyárat azonban csalódás érte ... Az otrokovicei szakemberek és konstruktőröket most sem kedvetlenítette el a balsiker, pjabb gép tervezésén fáradoztak, amely a Z—135 típusjelzést kapta. Elődjétől abban különbözött, hogy M—360-ast 210 lóerős motorral szerelték fel és 500 kilométer távolságot tudott berepülni. Ezt a kétüléses helikoptert pilótaképzésre és sportrepülésre egyaránt fel lehetne használni. A kiállításon résztvevő szakemberek szerint megüti a világszínvonalat. Sorozatgyártásáról sajnos még nem esett szó, pedig jó hasznát venné a hegyi szolgálat, az egészségügy, . a hadsereg és a rendőrség, valamint a hegyekben levő menedékházak élelmiszerellátására is fel lehetne használni. Csakhogy ahhoz, hogy sorozatgyártását megkezdhessék, legkevesebb 150—200 megrendelésre lenne szükség. Ha ez sikerülni fog, elindulhat világhódító körútjára az első csehszlovák helikopter. -njÄ büfé házhoz megy t/ omárom utcáin mindig látok valami érdekeset. Nemrég a kettes lakútelep kultúrháza mellett hatalmas hordót láttam. No, gondolom magamban, ezek ugyancsak „feltankoltak", ilyen hordóból nem fogy ki egyhamar a bor, van miből szomjat oltani. Közelebb érve láttam, hogy a hordó üres is, meg nem is. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy azért Üres, mert nincs színültig borral, hanem a bort csak kisebb hordókban tartják benne. Közben fortyogó zsírban cigánypecsenyét, jófajta kolbászt és hurkát sütnek a hordó előtt várakozóknak. Akkor döbbentem rá, hogy ez nem más, mint a hetényi szövetkezet hordó alakú mozgóbüféje. Igazi szép nagy hordó. Bort is lehetne benne tartani, de erre a célra is nagyszerűen megfelel, mert csalogatja a vendégeket, és talán kis hordóból is jóízű a bor, nem beszélve az ínyencfalatokról. Gondoltam magamban, ez bizony igen jó ötlet, és aki kitalálta, igazán dicséretet érdemel. Alig lépek kettőt-hármat, újabb meglepetés: Nádfödeles kunyhó eresze alatt finom falatokat fogyaszt a vidám vásári nép. Mint a hetényiek hordóbüféje, az alsópéteriek nádfedeles kunyhója ts kerekeken gurul. Ezek szerint tehát mozgatható, akkor és oda vándorolnak vele, ahol éppen valami nagyobb megmozdulás, búcsú vagy őszt vásár van. A kellemes környezetben magam is követtem a vidám emberek jó példáját, megízleltem az alsópéteriek kitűnő hurkáját, kolbászát és két aranyérmes, valamint ezüstérmes borát. Szóba elegyedtem Morvái Tiborral, az alsópéteri szövetkezet elnökével. Az elnök eleinte nehezen akart nyilatkozni, azonban Kovács János, a mozgóbüfé vezetője rápirított. — Csak ne szerénykedjen, elnök elvtárs, a maga ötlete volt ez a mozgóbüfé, mégpedig francia mintára. Az elnök elmondott egyetmást a kunyhó születéséről. — Igaz, Franciaországból hoztam az ötletet, ahol két éve jártam, de a szövetkezet helyzete is arra kény szeritelt, hogy kitaláljunk valamit. Aztán kifejtette, hogy a szövetkezetben soA: olyan mezőgazdasági termék van, amit ilyen mozgóbüfében jól lehet értékesíteni. A sertés, a baromfi, a friss tojás, mind olyan alapanyag, amiből kiváló ételeket lehet készíteni. A mozgóbüfét még csak augusztus 7-én indítottuk útjára, de máris szép sikert ért el. A napi bevétel eléri a 3500 koronát. Messze vidéken felfigyeltek már rá. Meghívták őket a párkányi Simon fuda vásárra, a lévai Márton-vásárra és még sok helyre. Meghívás tehát van bőven, de a komáromiak annyira megszerették az alsópéteriek nádfedeles kunyhóját, hogy nem akarják elengedni. Az alsópéteriek ötletes mozgóbüféje jó hasznot hoz és népszerű a fogyasztók körében. Pár évvel ezelőtt még annak voltunk tanút, hogy szövetkezeti csárdák létesültek. Azóta is virágzanak azok a csárdák, amelyek forgalmas utak mentén vannak. Azonban a félreeső helyeken levőkben olykor kevés a vendég. Mi tehát a megoldás? Ha nincs elég vendég, kerekekre kell tenni a bűjét és oda kell menni, ahol van elég fogyasztó. BALLA JÓZSEF