Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-28 / 298. szám, hétfő

A Nemzetgyűlés elfogadta a föderációról és a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmányiörvényt (Folytatás a 3. oldalról.) toszára. Ügy vélem, hogy mai tanácskozásunk célja nemcsak a törvény megszövegezéséről való döntés. Két olyan nemzet megegyezéséről döntünk, amelyek fél évszázadot töltöttek egy hazában megőrizve saját nemzeti sajátosságaikat, és amelyek ez alatt a fél évszázad alatt kialakították saját közös történelmüket, amely dicsőséges szerepet játszott a világpolitika és a civilizáció történetében, a szocialista nemzetek politikai történelmében. Mindezt figyelembe véve a tegnap nézeteltérései ma már csak történelmi epizódoknak tűnnek, amelyek a nagy mű születésének kísérő jelenségei. Ggy vélem, a törvény megérdemli, hogy elfogadják úgy, mint mindkét nemzetünk kölcsönös bizalmának kifejezését, valamint annak az eltökélt szándéknak bizonyítékát, hogy közösen akarnak élni a közös államban. A csehszlovák föderációs törvényt elfogadásra ajánlom. Dr. Bohuslav Kučera igazságügy-miniszter beszéde Tisztelt Köztársasági Elnök Elvtárs! Tisztelt Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy a kormány megbízásából megindokoljam azokat a motívumokat, amelyek a kormányt a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény előterjesztésére késztették. Mindez szoros összefüggésben van a cseh és szlovák nemzet helyzetének új, igazságosabb rendezését célzó törekvésekkel, amelyek előtérbe hozták az államunkban élő nemzetiségek helyzetét módosító jogszabályok igényét ls, hogy ezen a téren is betetőzzük az 1945 után megkezdődött fejlődést. A felszabadulás után kiadott első alkotmányunk, a május 9. alkotmány magán viselte a második világháborút megelőző, a müncheni diktátummal kezdődő időszak tragikus eseményeinek jeleit, amelyben egyes nemzetiségi kisebbségek is szerepet játszottak. Ezért az alkotmány nem tartalmazta a nemzetiségek helyzetét, nyelvük és kulturális jogaik védelmét rögzítő szabályokat, mert abból indult ki, hogy a Csehszlovák Köztársaság két egyenjogú nemzetnek, a cseheknek és szlovákoknak közös állama és alkotmányosan biztosítani tudja minden polgár egyenlőségét, személyi szabadságát, véleményszabadságát anélkül, hogy kimondottan nemzetiségi jogszabályokra lenne szükség. A fejlődés bizonyította, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság építésében nemcsak a csehek és szlovákok, hanem az itt élő más nemzetiségek is részt vettek. Ezt' saját országuknak érezték és új anyagi javak alkotásával járultak hozzá fejlődéséhez. Elmélyült a köztársaság iránt érzett ragaszkodás nemcsak az egyes személyek tudatában, hanem az egész nemzetiségi csoportokban is. Éppen ezért az 1960-ban kiadott új szocialista alkotmány ezt figyelembe véve rögzítette 20. cikkelyében minden polgár egyenjogúságát tekintet nélkül nemzetiségére és fajára, a 25. cikkelyben pedig meghatározta, hogy a magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű polgároknak az állam biztosítja az anyanyelvi művelődés és kulturális fejlődés minden lehetőségét. Az alkotmány azonban nem érintette a német nemzetiséget és nem foglalkozott kimondottan a nemzetiségi jogokkal a politikai életben. EmsJlett ez a jogi módosítás nem azt jelentette, hogy a cseh és a szlovák nemzet valamilyen formában korlátozta volna a köztársaságban élő nemzetiségek jogait, tehát a német nemzetiségét sem, vagy hogy megtagadta volna e nemzetiségek tagjaitól alkotmányosan biztosított jogaikat. Ez látható volt abból is, hogy részt vehettek a politikai életben, a képviseleti testületekben, elsősorban a nemzeti bizottságok munkájában, ahol a nemzetiségi képviselők nagyon aktív munkát végeztek. Ugyanezt mondhatjuk kulturális szempontból is. A más nemzetiségű polgárok anyanyelvi jogait néhány törvénycikk is rögzítr'te. Az 1968 januárjában megkezdődött politikai demokratizálódás elkerülhetetlenné tette a nemzetiségek helyzetének részletes jogi szabályozását, éspedig olyan formában, hogy jogaik érvényesüljenek a politikai, gazdasági és társadalmi életben is. Hozzájárult ehhez a magyar, német, ukrán, lengyel polgárok pozitív magatartása, a csehekkel és szlovákokkal kialakult szolidaritása és egysége e politikai célkitűzések eléréséért. A kormány ezért kiindulva a CSKP akcióprogramjából, valamint saját 1968. április 24. programnyilatkozatából a Cseh és Szlovák Nemzeti Tanáccsal együttműködve, előkészítette az alkotmánytörvény-javaslatot. Ez a gondolat mindenhol kedvező jóváhagyást keltett. Természetes, hogy elsősorban a nemzetiségek tagjai hagyták jóvá, akinek jogait a törvény módosítja. De számos határozat érkezett a nemzeti bizottságoktól, társadalmi szervezetektől és üzemektől is, amelyek teljes mértékben támogatják a javaslatot. A határozatok különösen arra mutatnak rá, hogy a más nemzetiségű polgártársaink a csehekkel és szlovákokkal együtt becsületesen munkálkodnak a köztársaság fejlesztésén. A javasolt jogi módosítás olyan rendkívüli és történelmileg jelentős lépés, amely fejleszti a hazaszeretetet, polgáraink együvé tartozásának érzését és növeli felelősségérzetüket a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésért. A kormány a beterjesztett hozzászólásokat és javaslatokat értékelve a javasolt alkotmánytörvényben arra törekszik, hogy jogszabályokkal biztosítsa az említett nemzetiségek teljes kulturális, gazdasági és politikai érvényesülését, anélkül, hogy ezzel egyidejűleg érintené a cseh és a szlovák nemzet jogait. Bizonyára nem kell hangsúlyoznom, hogy a nemzetiségi kérdés alkotmányjogi rendezése politikailag rendkívül érzékeny feladat, mert azok az alkotmányos és törvényes rendelkezések, amelyek a nemzetiségek érdekeit hivatottak rögzíteni, egyidejűleg a politikai rendszer demokratikus mivoltának mércéi is. A nemzetiségi kérdések, a nemzetiségeknek biztosított jogok megadása és terjedelme szorosan összefügg az alkotmányosan szavatolt polgárjogokkal. Ha kielégítően akarjuk megoldani a nemzetiségi kérdést, akkor nem elég megállapítani, hogy a jogrend — az adott esetben az alkotmány — proklamálja az azonos jogokat, minden polgárnak tekintet nélkül nemzetiségi vagy faji hovatartozására. A nemzetiségi kérdés megoldása azt is jelenti, hogy tiszteletben kell tartani bizonyos sajátosságokat, amelyek nemcsak a polgárok egyéni jogaiban rögzítődnek, hanem az egész nemzetiség jogaiban. Ez mindenekelőtt akkor látható, amikor egyes nemzetiségek tagjainak bizonyos csoportosulásával kell számolni. Ilyen esetekben már nem elegendő az általánosan elismert és törvényekkel szavatolt egyenjogúság, a minden polgár számára érvényes azonos lehetőség tekintet néHtül nemzetiségükre. A kormány az alkotmánytörvény-javaslat előkészítése során abből az objektív tényből indul ki, hogy köztársaságunkban a cseheken és szlovákokon kívül még további négy nemzetiség tagjai élnek, nevezetesen magyarok, németek, lengyelek és ukrának (ruszinok), akik homogén etnikai egységet alkotnak. Ezek a csehekkel és szlovákokkal együtt vállalják a közös sorsot, és hatékonyan részt vesznek a szocialista országépítésben. Meggyőződésünk, hogy ezt a tényt tükröznie kell a nemzetiségi csoportok érvényesülésének is, mindenekelőtt a politikai és a társadalmi életben. A javasolt törvény éppen ezért szavatolja a nemzetiségek tagjainak, hogy tevékenyen részt vehetnek a politikai és társadalmi életben, s számarányuknak megfelelően biztosítja számukra a helyet a képviseleti testületekben és más választott szervekben. Igen fontos terület a kulturális jog és a nyelvhasználat joga. A törvény abból indul ki, hogy biztosítja a négy nemzetiség tagjai számára azokat a iogokat, amelyek a mindennapi életük és társadalmi érvényesülésük szempontjából rendkívül fontosak. Biztosítja az anyanyelvi művelődés jogát, a saját kulturális fejlődés és társadalmi élet jogát, valamint az anyanyelv használatát a hivatalokkal való érintkezésben. Tehát olyan jogszabályokról van szó, amelyek lehetővé teszik az általánosan ismert polgári szabadságjogok érvényesítését és szavatolják ezeket a jogokat az egyes nemzetiségek tagjainak. Az anyanyelvi művelődés jogával kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, hogy jogrendünk kielégítő módon gondoskodik-e a felnövekvő gyermekek és fiatalok cseh és szlovák nyelvtudásának igényéről. Véleményünk szerint ennek fontossága nem vitatható, mert a nemzetiségek tagjainak legsajátabb érdeke a cseh és a szlovák nyelv ismerete, hogy gyakorlatilag is érvényesíthessék jogaikat és közvetlen részt vehessenek hazánk társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági életében. Megállapíthatom, hogy az oktatásügy szakaszán érvényben lévő előírások erről eddig sem feledkeztek meg, és ezt az elvet a jövőben is tiszteletben tartják. Az alkotmány éppen általános jellege és a rendkívül bonyolult problematika miatt nem szabályozhatja aprólékos részletességgel a kulturális és anyanyelvi jogokat, amelyek érintik a művelődés jogát, a sajtójogot, az egyesülési és gyülekezési jogot stb. Éppen ezért helyesnek tartanám, ha a 3. cikkelyben felsorolt jogok terjedelmét és gyakorlati érvényesítésének feltételeit a törvény végrehajtóira bíznánk azzal, hogy vegyék tekintetbe a nemzeti fejlődés indokolt érdekeit. A kormány arra törekszik, hogy az elfogadott alkotmányos alapelveket állami jogrendünkben is érvényesítse. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy rövid időn belül kidolgozzák a 3. cikkely második bekezdésében igényelt törvényt, különösen a nyelvi törvényt. A 4. cikkelyből világosan látható a problematika internacionális jellegű megoldása. Ez fejezi ki az összes nemzetiségek teljes egyenjogúságának alapelvét. A nemzetiségi hovatartozás habár olyan objektív tényezők hatása alatt áll, mint a családi kötelék, a nyelvi, a kulturális együvétartozás stb. minden egyén szabad és személyes meggyőződésétől függ. Ennek természetes következménye, hogy senkit nem érhet sérelem nemzetiségi hovatartozása miatt és még kevésbé lehet nyomással, erőszakos asszimilációval, vagy beolvasztással elnemzetetleníteni. Ebben kell látni a szocialista humanizni megnyilvánulását. Tisztelt Nemzetgyűlési Eiijj^ jék meg, hogy kifejezésre juttassam a kormány meggyőződését, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi alkotmánytörvényének elfogadásával megteremtjük a nemzeteink és nemzetiségeink zavartalan együttélésének előfeltételeit, elmélyítjük egységüket és lehetővé tesszük a nemzetiségek társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági érvényesülését. František Garaj képviselő beszéde Tisztelt Képviselőelvtársak! A Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága és a nemzeti bizottságok kérdéseivel foglalkozó bizottsága megbízásából Indokolom a nemzetiségek helyzetére vonatkozó nagyon jelentős alkotmánvtörvény javaslatát. y. Már a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségekre vonatkozó alkotmányos törvényjavaslat előkészítése Idején ls köztudott volt, hogy ez a probléma nagyon fontos és érzékeny pont nemcsak azon csoport számát illetően, melyre a javasolt módosítás vonatkozni fog, hanem mély demokratikus és humánus tartalma miatt i". A különböző szervezetek, intézmények és egyes polgáraink is számos határozatban és levélben túlnyomó részt nagyon pozitívan értékelték, hogy az alkotmányos szervek a Csehszlovák Köztársaság megalakulása 50. évfordulója alkalmából úgy döntöttek: megoldják az alapvető kapcsolatokat a nemzetiségi politika terén. A közvélemény értékeli, hogy a nemzetiségek helyzetét rendező alkotmánytörvény a kormányprogramból indul ki, és alkotmányos formában rögzíti a nemzetiségeknek további fejlődősükhöz szükséges alapvető jogait. Természetes az is, hogy a magyar, német, lengyel és ukrán nemzetiségű polgárok örömmel fogadták, pozitívan értékelték és egyértelműen helyeselték a nemzetiségekre vonatkozó törvényjavaslat tervezetét. Üzemek, nemzeti bizottságod társadalmi szervezetek és egyének számos határozata egyértelműen támogatta az alkotrrrinytörvény javaslatát. Ugyanakkor nyíltan meg kell monda- • nunk, hogy egyes hozzászólások, melyeket elsősorban egyének küldtek, aggodalmukat fejezték ki, nem megyünk e túl messzire a nemzetiségi jogok alkotmányos meghatározásában". Azt mondták például, hogy a nemzetiségi kisebbségek egyes tagjai a múltban a köztársaság egysége elleni harcban visszaéltek a nemzetiségi jogok módosításával. Egyes hozzászólások és észrevételek a sovinizmus elterjedése miatt fejezték ki aggodalmaikat. Vegyes lakosságú területekről, elsősorban Dél-Szlovákiából arra hívják fel a figyelmet, hogy ezeket a területeken biztosítani kell a szlovákok és csehek teljes nemzeti kielégítését. Egyes megjegyzések félreértésekből, a tervezett alkotmánytörvény-javaslat cikkelyeinek helytelen értelmezéséből, meg nem értéséből Indultak ki. A föderáció elveinek javaslatáról lezajlott országot vita a nemzetiségek helyzetére vonatkozó elvek javaslatát is érintette. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az országos vita során felmerült javaslatok nemcsak hozzájárultak a tervezett alkotmánytörvény-javaslat pontosabb megfogalmazásához, hanem bizonyos értelemben koncepcióját is befolyásolták. A kormány figyelembe vette a Nemzetgyűlés bizottságainak észrevételeit és javaslatait is. Engedjék meg, hogy ezek közül egynéhánnyal részletesebben foglalkozzam. A legtöbb észrevétel az alkotmánytörvény-javaslat 2. és 3. cikkelyével kapcsolatban érkezett. Sok észrevétel vonatkozott a nemzetiségek arányos képviseleti jogára is. Ezeket az észrevételeket jogosságuk miatt mind figyelembe vettük. Az eredeti megfogalmazással szemben miszerint „a nemzetiségek létszámuk arányában legyenek képviselve" a javaslat most úgy hangzik, hogy a nemzetiségek létszámuknak megfelelően legyenek képviselve a képviseleti testületekben és más szervekben. / Ez a módosítás nem jelent kötelező kulcsot a képviseleti testület mandátumainak szétosztásainál, de politikai elvet fejez ki. A Nemzeti Front szerveinek feladata lesz ennek az elvnek megvalósítása, hogy figyelembe vegyék az illetékes képviseleti testületek történő választásoknál a jelöltek javaslatát illetően. A 3. cikkely eredeti megfogalmazása kétségeket ébresztett az anyanyelven való müveIődésjog megvalósításának terjedelmét illetően. Nem volt eléggé világos, hogy a művelődés joga csak az alsóbb fokú vagy a magasabb foKTi iskolai műveltségre is vonatkozik-e. Továbbá rámutattak arra, hogy az anyanyelv használatának gát a hivatalos érintkezésben nem érvényesíthetik az állam egész területén, hanem csak az illetékes nemzetiség által sűrűn lakott területeken. A kormány fontolóra vette ezeket a hozzászólásokat és figyelembe vette azt is, hogy Csehországban és Szlovákiában eltérőek a körülmények az egyes nemzetiségek települését illetően. Az alkotmánytörvény beterjesztett módosítása megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a szövetségi gyűlés és a nemzeti tanácsok módosításokat eszközöljenek az iskolaügy, a kultúra és tájékoztatás terén. Feltételezzük, hogy sem a föderális, sem a nemzeti törvényhozó testületek, sempedig az állami közigazgatás nem engedi meg a végrehajtó jogokkal való visszaélést, hanem a polgári szabadságjogokat olyan jogszabályokkal rendezi, amelyek összhangban lesznek minden nemzetiség további fejlődésének szükségleteivel. Tisztelt Képviselőelvtársak. Befejezésül szeretném kifejezésre juttatni azt a meggyőződésemet, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvény jóváhagyásával a magyar, német, lengyel és ukrán nemzetiségű polgáraink számára olyan helyes és igazságos intézkedést foganatosítunk, amely biztosítja nemzeteink és nemzetiségeink tagjainak zavartalan együttélését. Azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy az alkotmánytörvény helyes és szükséges, az alkot- mányjogi bizottság és a helyi szervekkel foglalkozó bizottság nevében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi alkotmánytörvény-javaslatát elfogadásra ajánlom. E 196 X. 2