Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-28 / 298. szám, hétfő

Á Nemzetgyűlés elfogadta a föderációról és a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmány törvényt (Folytatás az 1. oldalról) (lésből és örömmel tesszük. A csehszlovákiai szocializmus to­vábbi fejlődésének egyik legna­gyobb feladatát teljesítjük. Ezzel a ténnyel bizonyítjuk, hogy képesek vagyunk saját ügyeink intézésére, és ebben népünk az öntudatnak és a biz­tonságérzetnek új forrására lel. A Cseh Nemzeti Tanács teljes mértékben és fenntartás nélkül javasolja a beterjesztett alkot­mánytörvény elfogadását. És ez­zel nemzeti és állami életünk­nek új fejezete kezdődik. Az önök jóváhagyásával a történe­lem előtt bizonyítják politikai érettségüket és azt, hogy hűsé­gesek hazánk forradalmi ha­gyományaihoz. Ondrej Klokoč, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének beszéde Tisztelt Elvtársi Köztársasági Elnök Tisztelt Nemzetgyűlési Csehszlovákia egész népe, de elsősorban a szlovák' nemzet nagy figyelemmel és ünnepi ér­zéssel figyeli ma azt a jelen­tős politikai eseményt: több hó­napi szorgalmas munka, vita, véleménycsere, a nézetek egye­sítése után a Nemzetgyűlés na­pirendjére került ma a föderá­ciós alkotmánytörvény-javaslat. Közös történelmünkben ne­hezen találnánk hasonló jelen­tőségű eseményt. Ez azért van, mert ez az esemény értékével erkölcsi tartalmával a bizton­ság és bizonyosság érzését ad­ja. Ilyen érzés csak akkor ke­letkezhet a nemzetek tudatá­ban, ha tagjai meggyőződhet­nek arról, hogy a dolgokat Igazságosan és becsületesen oldják meg és az amit eléjük terjesztenek nem csupán politi­kai manőver, üres szócséplés, melynek nincs reménye a si­kerre. Itt köztársaságunk legmaga­sabb fórumán külön is ki sze­retném emelni és meg szeret­ném említeni a cseh és szlovák kommunisták becsületes komp­romisszummentes álláspontját nemzeteink jövőbeli együttélé­se kérdésének megoldásában. Párton kívüli polgártársaink és a más politikai pártok tagjai bizonyára nem fogják szemem­re vetni, ha azt mondom, hogy éppen a kommunisták voltak azok, akik a kezdeményezést kezükbe ragadták, mivel nem hagyhatták továbbra ls figyel­men kívül a történelmi tapasz­talatok tudományos elemzésé­nek eredményeit és a népnek politikai állásfoglalásában ki­fejezett nézeteit. Megragadom ezt az alkalmat, — amikor az a megtiszteltetés ért engem, hogy itt a Szlovák Nemzeti Tanács, a szlovák nem­zet politikai képviselete nevé­ben beszélhetek —, hogy a szlovák nemzet nevében köszö­netet mondjak a testvéri cseh nemzetnek, a cseh kommunis­táknak é$ nem kommunisták­nak, a tudósoknak és politiku­soknak azért a megértésért, mellyel a szlovák kezdeménye­zést tanulmányozták és figye­lemre méltó észrevételekkel gazdagították. Ha nem lett volna ez az együttműködés, ez a megértés, nehezen született volna meg az, aminek törvényesítéséről ma döntenek a képviselő elv­társak. Ez a dokumentum, mely csehszlovákiai viszonylat­ban először érvényesíti a fö­deratív rendezés elvét, még bi­zonyára sok figyelmet és mó­dosítást követel meg, hogy biz­tosíthassa mindkét nemzet elé­gedettségét. Ezzel megteremt­jük a két testvérnemzet kap­csolatában az alkotmányjogi rendezés új módjának alkotmá­nyos alapját. Megvetjük ezzel a csehszlovák államiság új kor­szakának alapját, mely az elő­zőhöz viszonyítva sokkal élet­képesebb, korszerűbb lényege­sen haladóbb és demokratiku­sabb. Mindnyájan nagyon jól tud­juk, ha nem következett volna be a kommunista párt kezde­ményezésére életünk megújho­dása és demokratizálódása, ma nem tárgyalhatnánk e nagyje­lentőségű törvényről. Nagy je­lentőségű azért, mert nemcsak reményt ad, hanem megterem­ti a világosan megfogalmazott Jogi biztonságot ls. Minden bi­zannyal legméltóbb megünnep­lése ez a cseh és szlovákok kö­zös állama 50. évfordulójának. Ezzel az alkotmánytörvény­nyel befejezünk egy korsza­kot, mely bizonyos szempon­tokból bizonyára gyümölcsöző és hasznos volt mindkét nem­zet számára. Mt szlovákok nem lennénk őszinték, és hálátlanok lennénk, ha nem értékelnénk nagyra a Csehszlovák Köztársa­ság keletkezését a szlovák nemzet nemzeti érdekei szem­pontjából. Sokat tanulhattunk cseh testvéreinktől. A cseh tapasztalatok és valóság új lehetőségeket mutatott nekünk, új távlatokat nyitott meg előt­tünk és tökéletesítésre és ön­realizálására ösztönzött min­ket. Talán nem lesz szerényte­lenség, ha megemlítem, hogy a cseh nemzet ma sok mindent tanulhat tőlünk annak ellenére, hogy kulturális és gazdasági szempontból kétségtelenül fej­lettebb nemzet. Különösen hangsúlyoznunk kell, hogy hála a demokráciának és annak, hogy a kommunista párt kiküszöbölte a régi elavult módszereket, megtisztította a szocializmust a merevség ter­hétől, nemzeteinknek ma sok­kal nagyobb lehetőségük van a szocializmus közös építése igényes feladatainak megvalósí­tására. A szocializmus pajzsán a humanizmus, az előrehaladás, a megbékélés Jelszava és az a jelszó áll, hogy mindenkinek egyenlő lehetőségeket kell biz­tosítanunk, ezért a jövőben nem térhetnek el útjaink, csak közeledhetnek egymáshoz. Ezt szavatolja a ma megtárgyalt alkotmánytörvény. Mindezt azért mondom, mert a törvényjavaslat kidolgozása Idején elvétve olyan hangok ls hallatszottak, hogy a szlo­vákok el akarnak szakadni, bizonyos privilégiumokat akar­nak, hogy a Csehországban dolgozó több ezer szlovák vlsz­szatér Szlovákiába, és hogy káosz és zűrzavar lesz. Semmi Ilyet nem akartunk és nem is akarunk. A föderáció nem más, mint a két nemzet eddigi fejlő­désének természetes, logikus betetőzése. Senki sem vesz el senkitől semmit, és ha valaki „ad" is akkor csak azt, ami már rég megillette. Az olyan törvény, mely azt tűzi ki célul, hogy a másikat megkárosítsa, lehetetlenné tegye, meghara­gítsa, nem lenne jó törvény. A mi politikusaink, jogászaink és közgazdászaink azzal a tudat­tal dolgoztak e törvényterveze­ten, hogy teljes mértékben fe­lelősek a Jövő nemzedéke előtt. Az a gondolat vezérelte őket, hogy a cseh és a szlovák nem­zet önállóan dönthessen saját ügyeiről. A közös dolgokról közösen döntenénk, egyetértés­ben és azt a célt tartva szem előtt, hogy korszerű, politikai­lag és gazdaságilag erős, nagy nemzetközi tekintélynek örven­dő államot építsünk. Biztos va­gyok abban, hogy ezek a törek­véseink nem Irreálisak, és álla­munk föderatív elrendezése megteremti nemzeteink és nem­zetiségeink sokoldalú fejleszté­sének biztosítékát és új lehető­ségét, valamint a népgazdaság, a tudomány, a kultúra és mű­vészet valamennyi területének dinamikus fejlesztését, az értel­miségiek jó kihasználását. Nemzeteink egészséges ver­sengése abban, hogy a társa­dalmi élet valamennyi terén előrehaladjunk, nem lehet ered­ménytelen, nem lehet, hogy ne gazdagítsa közös államunkat új erkölcsi, szellemi értékek­kel és anyagi javakkal. Ha sikerül — és mi szlová­kok bízunk abban, és meg va­gyunk győződve arról, hogy si­kerül — közös erővel kiépíteni egy harmonikus virágzó álla­mot, akkor a mai üléssel nem­csak méltón ünnepeljük a köz­társaság fennállásának 50. év­fordulóját, hanem egyúttal a legértékesebb ajándékot adjuk a Jövö nemzedéknek — meg­mutatjuk az utat a megértés, az Igazi testvéri együttműködés felé. A cseh és a szlovák nem­zet vezetői gyakran elgondol­koztak a kis nemzet problé­mái, helyzete és létezése fö­lött. Elmélkedésüket gyakran az a vágy kísérte, hogy eljus­sanak, megtalálják az utat a nagy nemzetek felé. Vélemé­nyem szerint raa tesszük le az Ilyen vágyak megvalósításának alapkövét. Ha megtaláljuk az utat ahhoz, hogy a közös ál­lamban őszintén megértsük egymást, ha elég erőnk lesz ahhoz, hogy legyőzzük önma­gunkat, ha kölcsönösen tiszte­letben tartjuk egymás törté­nelmét és hagyományait, ha kölcsönösen respektáljuk egy­mást, akkor teljes értékű nem­zetekké válunk és akkor képe­sek leszünk megérteni más nemzeteket ls. Nagyok leszünk, ha bár számbelileg kicsik va­gyunk. Nem éppen ez az internacio­nalizmus lényege? A föderációs alkotmánytörvényt méltó hozzá­járulásnak tekintjük azokhoz az internacionalista kötelezett­ségekhez, melyekre a szocialis­ta világrendszerhez való tarto­zásunk kötelez. Azt bizonyítja, hogy e szövetség szilárd része vagyunk, és gyakorlati politi­kánkban következetesen betart­juk a marxizmus—leninizmus elveit. Nem létezhet az egyén, a polgár szabadsága a nemze­tek szabadsága nélkül, nem lé­tezhet a nemzetek szabadsága ott, ahol az elnyomás, a fel­sőbbrendűség bármilyen formá­ja érvényesül. Azzal, hogy köztársaságunk fejleszti a szocializmust, kikü­szöböli mindazt, ami deformál­hatná és megváltoztathatná hu­manista lényegét, nagy interna­cionalista jelentőségű művet alkottunk. Így értelmezzük ezt a törvényt is, mely — amint valamennyien reméljük — kö­zelebb viszi társadalmunkat a szocializmushoz és a kommu­nizmushoz. Oldfich Černík miniszterelnök beszéde Tisztelt Köztársasági Elnök elvtárs! Tisztelt Nemzetgyűlési Hazánk öt évtizedes fennál­lása alatt csak nagyon kevés törvényhozó testületének ada­tott meg, hogy olyan jelenté­keny okmányról döntsön, mint a csehszlovák föderáció alkot­mánytörvény-javaslata, amely gyökeresen megváltoztatja a csehek és szlovákok állami együttélésének eddigi alapel­veit. A javasolt alkotmánytör­vény elfogadásával a Nemzet­gyűlés lerakja a két nemzet viszonyát rendező föderáció alapjait. A csehek és szlovákok törté­nelmében évszázadokon át folyt a harc az idegen elnyomás el­len, egyrészt a nemzeti és ál­lami önállóságra törekedve, másrészt felismerve azt, hogy e célokat csak szoros szövet­ségben és az európai népek haladó erőivel együttműködve érhetik el. Éppen ezért a csehek és szlo­vákok harca mindenkor össze­függött más elnyomott európai nemzetek demokratikus népl­felszabadításí forradalmi meg­mozdulásaival. A cseh politika már 1848-ban olyan liberátls konstitucionális állam megala­kítását szorgalmazta, amely ga­rantálta volna az országban élő nemzetek szabadságát. Az 1848—1849 évi forradal­mak bukása hosszú időre meg­fosztotta a reményüktől Euró­pa elnyomott népeit, köztük a cseheket és a szlovákokat is. Az elkövetkező évtizedekben a két nemzetnek más utakat kellett keresnie felszabadulási célkitűzéseinek megvalósításá­ra. Fokozatosan közeledett egy­máshoz a nemzeti felszabadítá­sért és a szociális elnyomás elleni harc. A szlovákok hely­zete súlyosabb volt, és ezért nemzeti és állampolitikai érett­ségük folyamata is lelassult-. A két nemzet számára az új történelmi alkalmat az első vi­lágháború jelentette. A cseh és szlovák nép közös harca az el­nyomás ellen, vágyakozása a közös államban kialakítandó szabad élet után, igen gyorsan politikailag is realizálódott. Amikor pedig az Októberi For­radalom az egész világon el­indította a forradalmi mozgal­mak hullámát, ezzel hozzájá­rult az Osztrák—Magyar Mo­narchiában végbemenő nemzeti felszabadítási mozgalomhoz. A csehek és szlovákok poli­tikai képviselete, amely ötven évvel ezelőtt 1918. október utolsó napjaiban a közös állam mellett döntött, a csehoszlova­kizmus ideológiájából Indult ki, és ennek következtében a szlo­vákok államjogi helyzete az új államban nem felelt meg a következetes demokratizmus és a nemzetek önrendelkezési jo­ga kritériumainak, de ugyan­akkor a szociális igényeket sem tudta kielégíteni. Az első Csehszlovák Köztár­saság azonban súlyos szociális és nemzetiségi hiányosságai és burzsoá jellege ellenére ls nemcsak a csehek, hanem a szlovákok számára is elsőízben adott lehetőséget a történelem folyamán a közös állami életre. Lehetővé tette mindkét nemzet számára nemzeti adottságuk és humánus eszméik fejlődését. Lehetővé tette a szlovákoknak, — amely mint nemzet a ked­vezőtlen történelmi körülmé­nyek hatására csak lassabban fejlődhetett —, a politikai és kulturális beérést és felébresz­tette államalapító öntudatukat. A köztársaság szétverése, a német fasiszta agresszió brutá­lis támadása, valamint a máso­dik világháború és annak kö­vetkezményei nemzeteink szá­mára, melyek a CSKP vezetésé­vel győztesen kerültek kl a harcból, szükségszerűen meg­szilárdította a csehek és szlo­vákok kapcsolatát. De egyide­jűleg, láthatóvá lett az is, hogy a kölcsönös kapcsolatokból ki kell iktatni mindazt, ami e kapcsolatokra ártalmas volt, s ami a közös államot gyengí­tette. Ezért kellett elvetni a csehoszlovakizmus politikáját és ideológiáját. Sajnos, a háború utáni fejlő­dés nem haladt a kívánt de­mokratikus úton. Egyre jobban megerősödött az állami és tár­sadalmi élet centralizációja. Ennek következtében került sor a szlovák nemzeti szervek jog­körének korlátozására is. 1960­ban felszámolták a Megbízot­tak Testületét, és a Szlovák Nemzeti -Tanács feladatköre is lényegében a reprezentációra korlátozódott. 1968. januárja után Csehszlo­vákia Kommunista Pártja és a kormány egyik legfőbb felada­tának a nemzetiségi problémák következetes megoldását tar­totta. Bebizonyosodott, hogy a probléma csak a köztársaság föderatív rendezésével oldható meg. Ezért Csehszlovákia Kom­munista Pártja Akcióprogram­jában, valamint a kormány a programnyilatkozatában a poli­tika egyik alapvető intézkedé­seként proklamálták az ország föderatív rendezésének szük­ségességét. Mindnyájan tudatában va­gyunk annak, hogy a csehszlo­vák föderáció nem elégítheti ki az igényeket a szocialista politikai rendszer általános fej­lesztése, a január előtti idő­szak minden deformációjának felszámolása és az összes ha­ladó feladatok megvalósítása nélkül. A beterjesztett javas­lat tehát köztársaságunk szo­cialista fejlődését erősítendő egyik alapvető tényező. Tisztelt Képviselők! A csehszlovák föderáció al­kotmánytörvény-javaslata két­ségkívül a legjelentősebb tör­vényhozói dokumentum, mely Nemzetgyűlésünk elé került. Elfogadása alapvető változást hoz a csehek és szlovákok ed­digi államjogi kapcsolataiba, és egyben a csehszlovák álla­miság fejlődésének új szakaszát Jelenti. A mi feladatunk most az, hogy új alapokra helyezzük nemzeteink kapcsolatát, rögzít­sük egyenjogúságukat és to­vább sztlárdítsuk a csehek, és szlovákok közös szocialista ál­eneK, mágamjf ho^r^ lámát és hazánk nemzetközi helyzetét. A csehszlovák föderációs terv világosan megmutatja, hogy a közös állam mind a csehek, mind a szlovákok számá, életfontosságú. A javaslat úttal azt ls megmutatja, ho önálló nemzetek kapcsolatáról van szó, melyek önszántukból akarják folytatni a közös éle­tet politikai, gazdasági és kul­turális együttélésük megerősí­tését. A föderációs kötelék ezt/ a közösséget nemcsak nem gyengíti, hanem még lehetővé teszi az új alapokon a sikere­sebb fejlődést is mindkét nem­zet számára. Különösen hangsúlyozni óhaj­tom azt a tényt, hogy a köz­társaság föderatív rendezése megteremti mindkét nemzet számára az eredményesebb fej­lődés előfeltételeit. Ugyanis ezt a tényt egyes esetekben úgy értelmezték és értelmezik még ma is, hogy ez a szlovák kér­dés megoldását jelenti. A köz­társaság új államjogi rendezé­se azonban lehetőséget nyújt az önálló cseh nemzeti politika megfogalmazására ls. Lehető­vé teszi mindkét nemzetne^^^^ hogy saját nemzeti szervei ^^^^ vén alakítsa ki a hagyományok­nak és jelenlegi igényeknek megfelelő saját politikáját. A két nemzet önálló politikája azonban nem állhat ellentétben az egységes Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság igényeivel. Ahhoz, hogy mindkét nemzet megvalósíthassa önálló politi­káját, nélkülözhetetlen előfel­tétel az egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Ezért az új államjogi rendezés egyik fő célja a csehszlovák állami­ság megszilárdítása. Az előter­jesztett javaslat tartalmazza a népeink egységét megerősítő tényezőket, melyek a követke­zők: 1. Egységes politikai rend­szer, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja mint vezető erő, továbbá az alkotmányos föderális szervek, a Nemzeti Front politikájára támaszkodva valósítanak meg. 2. Az egész Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságra érvényes egységes törvényhozás. 3. A két nemzeti politikai körzetet összekötő egységesítő alap érvényesítése. 4. Egységes külpolitika. 5. A köztársaság egységes védelme — a szocialista közös­ség védelmi érdekeivel össz­hangban. Ahhoz, hogy a pártprogram­ban és a kormány programnyi­latkozatában meghatározott fel­adatot jól teljesíthessük, hogy a föderációs tervet sokoldalúan elemezhessük, a kormány meg­teremtette a szervezési előfel­tételeket. Szakbizottságot, és a föderáció politikai aszpektu- |jj sainak megítélésére politikai bizottságot létesített. A javas­lat kidolgozásában jelentős se- ^gg 8 gítséget nyújtott a Szlovák Nemzeti Tanács szakblzottsá- x. 28. gainak javaslata és kezdemé­nyezése. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents