Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)
1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó
* Ďubček-klub Nyitrán Sokáig törték a fejüket a nyltral Pedagógiai Fakultás ifjúsági szervezetének vezetői: milyen sajátos vonással járulhatnának hozzá a köztársaság fennállása ötvenedik évfordulója kapcsán rendezett országos ünnepségekhez . . .? K y estébe nyúló vezetőségi gyűlésen aztán valaki ezt ajánlotta: — Alakítsunk DUBČEK KLUBoť Az ötlet jónak látszott, rögtön megtetszett a gyűlésezők többségének. Alig néhány nappal később a fakultás előcsarnokában megjelent a klubtagokat toborzó faliújság: a CSKP első titkárának nagy, mosolygós fényképe, az újonnan alakuló klub pontokba foglalt célkitűzései, papiros és ceruza, hogy a leendő tanárok nemzetiségi hovatartozás nélkUI bejegyezhessék nevüket... Fontos volt megjegyeznem, hogy nemzetiségi hovatartozás nélkUI jelentkeznek a Dubeek-klubba a nyltrai fiatalok, mert tavasszal bizony — az emlékezetes, alaptalan nemzetiségi vádaskodás Idején — nem egy komoly torzsalkodás, vagy ellenszenves vita színhelye volt éppan Nyílra is. Az augusztusi napokban azonban e gyors ütemben terebélyesedő főiskolai városban tartózkodó fiatalok épp oly egységesek voltak, mint hazánk bármelyik vegyes lakosságú területe! Igaz, a napokban alakult áj nvitrai Ďubček-klub tagságát nem ékesítik olyan neves művészek, mint például a pilzeni testvérklubban a népszerű Marta Kubišová, va ív Prágában Werich mester és Eva Pilarová. A nyitraiak legfontosabb devizája ezekben a napokban ellenben a klubban tömörülő magyar és szlovák tagság határozottsága és szilárd nézetegysége. Ez pedig — a jövőt Illetően is i— kötelezi (M) HYBRYDEK A cím félrevezető. Nem keresztezett kukoricafajtáról vagy új gyümölcsféleségről van szó. A „HYBRYDEK" a varsói egyetemisták klubja. Ne tessék exkluzív angol klubok süppedő szőnyegeire, mély, öblös karosszékeire, diszkrét csendjére gondolni! Egy málló falú pince, huzatos fészer, árkádos beugró. Ennyi az egész. Ahol csak fel lehet állítani egy kis asztalkát a feketéhez, ahol van akkora helyiség, ahol egy kamara-kabaréegyüttes fellépjen - ott már az egyetemisták veszik át az uralmat. Az egyetem.! színjátszásnak régi hagyományai vannak Lengyelországban. A klubok miniszínpadainak utánozhatatlan a légköre. Azonnal rabjává lesz, aki átlépi a borospincék, hajdani kastélytermek küszöbét. A kényelmetlen fapadokon nem túl élvezetes üldögélni. De ki törődik itt a kényelmetlenséggel? Egy jó bemondást, szellemes tréfát harsogó derültség jutalmaz. A pincekluboknak nemcsak a külseje, a tartalma ls elüt a megszokottól. Megtörik a régi, megmerevedett művészeti formákat, megpezsegtetlk a gondolkodást. Újat akarnak adni, kilépni a régi színpadi formákbői. Nézzük például a wybrzezi „Co to?" („Mi az?") kéz-kabarét. Döbbenetesen egyszerűen képesek takarékos, finom kézmozdulatokkal kifejezni magukat. Nincs szükségük színpadra, nem állítanak mesterséges falakat maguk és a nézők közé. Elég a világítás, valamilyen szövet színes hangsúlya és a kéz, egyszerű emberi kéz ... Ha Lengyelországban jársz, nézz be egyszer a krakkói „Pod Jaszczuramí" (Gyíkok alatt) klubba a poznani „Ojrá"ba, a gdanski „Zsákba" — vagy a varsói „Hybrydekhez". Ha nincs is pénzed egy üveg borra vagy akár egy erős feketére, mindig jó hangulatot találsz, mindig megnézheted a pince kamaraelőadását, meghallgathatod a jó beatzenekart. BOB DYLAN, a mai Amerika jellegzetes trubadurja, akár egy kalandfilm főhőse ls lehetne. 1941. május 24-én született a mlnnesotal Duluth városkában. Eredeti neve Róbert Zimmerman, amit hivatalos bejegyzés alapján 1962. augusztus 9-én változtat Bob Dylanra, kedvenc költője, a tragikusan elhunyt angol Dylan Thomas Iránt érzett tiszteletből. Tízéves korában határozta el, hogy megtanul gitározni, tizenötéves korában, amikor már tudta, hogy előbb-utóbb zenész lesz, megtanult zongorázni, hárfázni és szájharmonikázni és megírta élete első balladáját, amelyet Brigitte Bardotnak ajánlott. Ettől kezdve ontotta a dalokat, balladákat, songokat. 1960 őszén vándorútra indult. Végigjárta a közép-amerikai államokat, itt-ott leteBob Dylan 1960—68 között mintegy háromszáz balladát, songot, protest-songot írt. Két legismertebb balladája a „Blowin'in the Wind" és a BOB DYLAN lepszlk, alkalmi munkákat vállal, Ismerkedik a mai Amerika egyszerű, szürke embereinek életével. Aztán 1961 tavaszén megérkezik New Yorkba. Gyakran bukkan fel a híres Greenwich Village környékén, egyelőre a kapuk előtt, utcai zenészként. A hanglemezipar 1962-ben fedezi fel és szinte hetek alatt világhírűvé teszi. „Liké a Rolling Stone" milliós példányszámú hanglemezsiker. Legjelentősebb sikereit azonban tiltakozó dalaival, protest-songjaival aratta. A A muníciógyárosokat támadja például „A háború mesterei", a háború egészét „A harmadik világháborúról beszélek"blues, a „Bob Dylan álma", „Rendben van, mama", a nukleáris háborúk veszélye ellen pedig „Csak egy biztosíték van a játékban" című balladájával tiltakozik. 1963 óta rendszeresen szerepel koncerteken, nagy európai körutazásokat tesz, rendszeresen fellép az Ed Sullivaa Showban, a CBS ;televízió e világhírű programjában, és egyik szervezője az 1963 nyara óta rendszeresen megrendezésre kerülő National Folk Song Festivalnak. Rendkívül eredeti előadói és zenei tehetség. Politikai érdeklődése pedig a néger polgári mozgalmaktól, az amerikai társadalom valamennyi társadalmi igazságtalanságának orvoslási vágyáig terjed — a hajdani trubadurok trubadurok hangján. (fenyves) 'GYERMEKVILÁG X K ies erdőszélen, magas domboldalon élt suk-sok gyermekével pitypang anyó. Messziről olyannak látszott a népes család, mint egy jókora vattacsomó. Pitypang anyó gyakran mutogatta apró gyermekeinek a gyönyörű, termékeny vidéket. Arról mesélt nekik öreges hangján, hogy ilyen dúsan termő föld, ilyen szemkápráztatóan szép táj sehol sincs a világon. Pitypang anyó őseit meszszi vidékről hozta ide a szél. Az Ashazában akkora volt a szegénység, hogy az anyóka mamája aligalig tudott néhány magocskát felnevelni. A gyerekek aztán szétszóródtak a nagyvilágban. Egyik napkeletnek, másik napnyugatnak, ki erre, ki arra indult új bazát keresni. Testvérei közül sokan a tengerbe vesztek, mások a sziklás hegyoldalon kötöttek ki, ahol még egy ujjnyi termőtalaj sem fedi a zord sziklákat, és bizony ott pusztultak el. Ot pedig ideröpítette a szél az erdőszélre, és Iám, milyen nagyszerű itt az élet! Az a sok-sok pitypang szerte a legelőn, már mind rokon. Majd arra oktatta magocskáit pitypang anyó, hogy messze ne repüljenek. Megmutogatta nekik a dombokat, halmokat, völgyeket, ahol majd megtelepedhetnek. A magocskák hálásan megköszönték anyjuk tanácsait, csak egyetlen rakoncátlan gyerek akadt, aki nem hallgatott a szülői szóra, mindenkinél okosabbnak tartotta magát és visszafeleselt: Maradjatok, gyáva magok! En köztetek nem maradoki Meguntam már o vidéket, kgresek én újat, szépet. Nemsokára útra kelek, messze visznek majd a szelek. Idegenbe, szebb hazába, őrük tavasz országába. Bejárom a nagyvilágot, s hol legjobb lesz, ott maradok. Hiába próbálták meggyőzni a nagyravágyó magocskát, hogy bármerre jár a földtekén, szebb otthonra, jobb hazára úgysem talál. Falra hányt borsó maradt minden «zó. Egy hajnalon, mikor vad szél tombolt a hegyoldalon, és pitypang anyó féltőn biztatta a magocskákat, hogy csak kapaszkodjanak meg erősen, mert a dühös szél ki tudja, merre repítené őket, a nagyravágyó magocska elengedte a többieket és kacagva búcsúzott: Repíts csak, szél, jó messzire, nem hallgatok én senkire. Kapaszkodj jól, gyáva népség, szellő nektek untig elég, nz is elvisz a szomszédba. Esy hős lett e nagy családba'! Ezzel el Is tűnt az erdők mőzucs Bél a: gött a messzeségben. Pitypang anyó és a többi magocska sajnálkozva oézett felfuvalkodott nagyravágyó testvérük után. Az pedig csak repült és egyre biztatta az orkánná vadult szelet: EJ, de gyenge vagy, szél koma! Kepíts, repíts — most vagy soha! Szállt hegyeken, völgyeken, tengereken át, de egyszer csak a szél ls megunta a csúfondáros szavakat és földhöz csapta a nagyravágyó magocskát. Kis híjján pozdorjává tört a hencegő. Mikor magához tért és körültekintett, bizony elszontyolodott egy kicsit. Körös-körül sehol egy zöld niövény, mindenütt homok és homok. Bizony egy nagy sivatag kellős közepébe pottyant. Szomjas ls lett, de hiába próbált nedvet szívni a sivár homokból, híre sem volt a víznek. Elkeseredett egy kicsit, de remélte, hogy rövidesen kikerül Innen. A szellővé szelidült szélnek a sok könyörgésre megesett a szíve rajta és a hátára vette. Ott tette le, ahol a magocska akarta, közvetlenül a tengerparton. MSg magához sem tért meglepetéséből, máris elöntötték a dagály hullámai. Ivott a vízből, de olyan keserű, sós volt, hogy nyomban kiköpte. Várta, várta, hogy a hullámok visszamennek, de azok nem Igen igyekeztek. Erősen megkapaszkodott a tengerparti fövenyben, mert a hullámok egyre csak paskolták. Már fogytán volt az ereje, mikor visszahúzódott a tenger, és ő szárazon maradt: Aranyos szellőcske, bátrak segítője, el ne hagyj most engem, elpusztulok itten, kérlelte siránkozva a nagyravágyó magocska a tengerparti szellőt. A szellő hosszas könyörgésre felkapta a legyengült magocskát és vitte, repítette. Egy hegy oldalán — megint csak, ahol a kis ntas kívánta — vigyázva letette őt a szellő. Köröskörül mlndenfóle szikla. Csak Itt-ott zöldell egy-egy csenevész cserje és néhány fonnyadt fűszál. Kereste a helyet, ahol' megtelepsdhetne, gyökeret verhetne, de reménytelen kietlenség fogadta mindenfe lé. Egy cserje rá is szólt feddő hangon: Ne keress Itt termőföldet, szerencsétlen magocska. Csak én bírom e vidéket, más itt még ki nem bírta. Igyekezzél le a völgybe, ott megélhetsz szűkösen. Rizsföldek zöld szegélyébe' cingár tested megpihen. A nagyravágyó magocska durcásan hátat fordított a cseriének és összeaszottan, kegyetlen szom Júságban kínlódva egy maroknyi fekete föld után kutatott, de sehol nem talált, csak száraz sziklatörmeléket. A nagyravágyó magocska nem bírta tovább, keservesen sírva fakadt, és bizony megbánta már szófogadatlanságát, önteltségét, de késő volt. Napokig sirt, könyörgött a szélnek, de az elkerülte a vidéket. Már szentül azt hitte, hogy ott pusztul el, mikor egy hatalmas sas szállt le mellette. Óriási szárnyaival szelet csapott, a magocska felugrott a szárnya alá és jó erősen megkapaszkodott a sas fóliában. Nemsokára vadászni indult a madarak királya. Lecsapott a mezőn egy patkányra, a nagyravágyó magocska ügyesen kiszökött a szárnya alól ős megtelepedett az árokparton. Jaj, de sokszor visszasírta a szép hazai földet. Silány sárga fejecskéjét de gyakran lógatta bánatában. Gyökereit folyton mosta a rizsföld vize. Majd elpusztult a sok nedvességtől. Alig tudott felnevelni néhány magocskát. Hányszor elsírta azoknak az ő szófogadatlanságát! Mesélt a távoli otthonról, ahol minden olyan csodálatosan szép. Ahol a felhőkkel cimboráló hegyek között olyan boldog életet éltek a pitypangok az erdők szélén, a réteken, a patakok partján. Szép gyermekim, jó magocskák, keressétek meg a hazát, s ne hagyjátok el sohase, legyetek Jó, hü gyermeke! Bejártam a nagyvilágot, olyan otthont nem találtok. Nagyra vágytam, messzi földre, s Itt kell vesznem Idegenbe'. Mondjátok el, megbűnhődtem. Jó tanácsot nem követtem. Se rokonom, se barátom, én már csak a halált várom. A nagyravágyó magocska gyermekei egy szép reggelen elköszöntek anyjuktól, szárnyra kaptak és elindultak hazafelé, hogy elmondják, nincs drágább, áldottabb föld a haza földjénél. Törd i fejed VÍZSZINTES: 1. Ma is Időszerű Jelszó első része (a nyíl irányában folytatva). 11. Takarmány. 12. Réti takarmánynövény. 14. Folyó Svájcban. 10. Francia arany. 17. Varráshoz használják. 18. Jelen nap. 20. Reá keverve. 22. Kelet-ázsiai súlymérték. 24. Az 1848-as magyar szabadságharc lengyel szárma zású tábornoka. 25. Királyi udvar énekmondója. 26. Késnek ls van. 27. Ö németül. 28. Névelővel az elején spórákkal szaporodó, virágtalan növény. 30. Latin „és". 31. Török katonai rang. 32. Szaglószerv. 33. Európai nép (ék. hiba). 35. Piaci elárusítóhely Idegen szóval. 37. Régi római pénz. 38. Egy németül. 40. Szénsavas víz. 41. Ragadozó madár. 42. Hint. 44. 0. 0. Y. 48. Folyadék. 47. Azonos mássalhangzók. 48. Lángol. 50. De szlovákul. 52. Az ország fejlettségének egyik mutatója. 54. Amerikai űrhajós. FÜGGŐLEGES: 2. Gallium vegyjele. 3. Fehér durva posztó. 4. Látás szlovákul. 5. Kígyó teszi. 8. Indíték. ;7. Kötőszó. 8. Turku finn város svéd neve. 9. Könnyeit hullatta. 10. Bróm vegyjele. 13. Rejtvényünk második része (a nyíl" Irányában folytatva). 15. Rejtvényünk befejező része. 17. Csapig. 19. Levegő idegen szóval. 20. Én latinul. 21. Becézett női név. 23. Anna, Éva. 25. Fohász. 28. A gondolkozás központja. 29. Magyarországi nagyközség. 32. Szlovák személyes névmás. 34. Fontos táplálék. 35. Fa ellensége. 36. Magyar költő. 37. Angolna németül. 39. Nógató szócska. 43. Mezőgazdasági növény. 45. Lét. 49. Gyom. 50. Angol világos sör. 51. Len betűi. 52. Zamat (ék. hiba). 53. Helyrag. 54. Kettősbetű. 55. Tagadószó. Beküldte: Lőrincz László, Berencs KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Nagy Attila, Nagykürtös, Badim István, Érsekújvár, Lajgút aVléria, Rimaszombat, Vajkó Ilona, Szepsl és Pataki Anita, Komárom. Leveleiteket, megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Oj Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gorkého 10. KIEV.Ô3A.V A. I-TENSEK) KAS/UÍKBAM TAiXLK<ró>, HAMBM A, fOLYAMI „ KAűjiiKaw ia. EZEK . T-M^^S-J-II *W3N®ANÍ KEvése>F2 ?1MIKIT A TesKEB*!S«M • -JB